Mayer Gábor: Cseppben a háború

Diverzifikáció, embargó és szankció. Kinek – kinek könnyebben vagy nehezebben, de megtanulható szavak, melyek birtokában az eltartott kisujjú belvárosi teázóktól az Európa parlamentig bármilyen fórumon, platformon okosan szólhatunk bele a világpolitikába.

S, ha már világpolitika: egyáltalán nem érdekes, hogy a városi gázt eredetileg kőszén elgázosításával állítottuk elő – itthon többek között az óbudai Gázgyárban. Akkor még az olajbányászat mellett kifelé igyekvő földgáz olyan bosszantó izé volt, ami jobban tenné, ha nem lenne. Amúgy okos felelősöktől mindig kaptunk okos direktívákat, melyek irányába kellett állítani az életünket. Így álltunk át a vegyes tüzelésről (szén és fa) az olajkályhákra, miknek olaját 20 literes marmonkannákban cipeltük megnyúlt ujjakkal az emeletekre. (Mások tartályokat ástak az előkertjeikbe.) A kályha hol eldugult, hol belohogva égett, de az olaj mindig mellécsöpögött kicsit, és az egésznek nagyon savanyún büdös szaga volt. A korszerű olaj egyébként pont olyan meleget adott, mint a kis vaskályhák: amíg égett, oxigénhiányosan fájt tőle az ember feje, mikor kialudt, azonnal alákúszott a hideg.

Azután álltunk át a gázfűtésre, mert megtudtuk, hogy a gáz megállíthatatlanul ömlik hozzánk a földből. Persze át kellett szerelnünk a készülékeinket, mert a földgáz erősebb, nagyobb a fűtőértéke, mint a városinak, ezért szétégette volna a gázkészülékek égőfejeit. És akkor ránk köszöntött a boldog idők biztonsága, már csak egyetlen új szót kellett megtanulnunk, s ez a zsúlérték volt: egy köbméter földgáz hány megajoule-al (fűtőértékkel) érkezik hozzánk? Akkor, és sokáig még annyit tudtunk, hogy a gáz jön, nyugodtan dolgozhatunk, fűthetünk, főzhetünk, fürödhetünk, nem fogy el. Néha, vasárnap délelőttönként támadtak ugyan némi kétségeink, amikor a teavíz (vagy épp levesnek való) dupla annyi idő alatt forrt fel, mint más alkalmakkor, s belénk fészkelt a gyanakvás, hogy a köbmétert mérő gázóra nem nekünk csal a zsúlokat számoló szolgáltatóval szemben. Békés ciccegésünkbe rondított bele a felismerés döbbenete, hogy nem jó helyről jön a gáz, s mert nem jó helyről jön, hát diverzifikálnunk kell.

Ez annyit jelent, hogy több helyről hozzunk, de úgy, hogy lehetőleg az Oroszországból érkezőt ki kell zárni – mintegy kikerülve azt a nem jó helyről jövőt. A kőszén gázosítása még nem jött szóba, de a gyufás-skatulyáktól kezdve a tankerekben behordottakig minden. Melyeknek mindnek más az energiatartalma, ezért mindhez más és más égőfejet kellene felszerelnünk, s ha az egyikre állítjuk be a készülékeket, a másik gázt nem vezethetjük oda. Azaz, keresztül – kasul kellene rohangásznunk az országban, hogy mindenhol, mindig alkalmas berendezést szereljünk be a mindig más energiatartalommal érkező – most már viszont diverzifikált – gázhoz. Ebben a mesterségesen előidézett gázmizériában mint cseppben a tenger – ott a legújabb nagy háború minden ismertetőjele.

A jövő útja most tehát az embargó, szankció és a diverzifikáció, ami annyit jelent, hogy eltartjuk magunktól a bőven ömleni tudó, egyenletesen jó minőségű orosz gázt még akkor is, ha ez a nagy energiaigényű pl: alumínium, üveggyártás, és a kevéssé tőkeerős ágazatok pl: gyógyszállók, általában a vendéglátás azonnali beszakadásához vezet.

Munkanélküliség a gyárakban, a beszállítók széles táborában, munkanélküliség a kiesett termékek miatt leállt partnereknél, munkanélküliség a munkájukat vesztettek volt szolgáltatóinál, bedöglött hitelek, általános vagyonvesztés. Majd rabszolgamunka napi tál levesért. A szellem, jellem, érzelem teljes elpárolgása, s a létfenntartás állati ösztöneinek felerősödése.

Íme, a szép, új világ ahelyett, hogy az európai tudás az orosz nyersanyaggal összefogva gazdasági, s így politikai erejével felelősséget vállalna a földi élet fenntarthatóságáért. Ami a gagyogó globálmajmokat egyáltalán nem érdekli, mert nekik odáig tart, míg felmondják a háborús leckét. Így hát visszatérünk a kiinduló mezőre, és zöldfüstű szénnel – fával tüzelünk (ló, jak, tehén és tevetrágyánk nincs) addig, amíg van még bennük némi szabad gondolat, s amíg ki nem tudjuk takarítani innét ezeket az újmódi világháborút gerjesztő, gyilkos szándékú arctalanokat. Akik úgy ágyaztak meg ennek az őrületnek, hogy biztosak lehessenek benne: ebbe Európa végre és végleg beledöglik.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)