Mayer Gábor: Az x árnyékában – avagy Jönnek vissza hozzánk Spiró György ikszei?
Valamikor, az írástudatlanság (h)őskorában egy megegyezésről szóló írás aljára elég volt keresztet vagy ikszet tenni – az irat tartalmával való beleegyezést bizonyítandó. Később már persze senki se tudta bizonyítani, hogy a papíron lévő szöveg és tartalom megegyező lett volna a felolvasott/elmondott szöveggel, tartalommal. Mint ahogy azt sem, hogy ki tette a beleegyezés keresztjét vagy ikszét a szöveg (lásd még: szerződés) aljára.
Ebből sok-sok bonyodalom támadt, mígnem népfőiskolákkal, kötelező oktatással oszlattuk el a homályt: ha mindig és mindenki érteni nem is, de legalább el tudja olvasni, és saját névvel, megkülönböztető aláírásával szentesíteni az inkriminált szöveget. Mert volt az embereknek nemük, s a nemüknek megfelelő családi és utónevük – azaz, azonosíthatók voltak. Eddig.
Mert mostantól új helyzet állt elő: az USA-ban kiállították a világ első nem meghatározása nélküli útlevelét. A nő, férfi vagy tücsök rovatba csupán egy ikszet kell tenni. Jó kis útlevél ez, utazni lehet vele, s ha már utazás, szállást is foglalni a célállomáson. Jó, de kinek a nevére? Mivel neme X, a neve is X lesz, hiszen nem lehet se Józsefet se Jozefinát írni abba a rovatba. Mostantól tehát X kér X-től útlevelet, X foglal, és fizet magának szállást, a számlát X állítja ki neki úgy, hogy X igazolja magát X névre szóló igazolványával. Jönnek vissza hozzánk Spiró György ikszei? Nem, azok el se mentek, de ezek az ikszek mintha veszélyesebbek lennének náluk.