KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG: Hazugokról és hazugságokról

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

ELŐSZÓ

Hétfőn, 2009. szeptember 14-én, a parlamenti képviselők 1 perces néma felállással emlékeztek meg a nemrégen elhunyt Király Béláról, a magyarság legnagyobb és legszerencsésebb szélhámosáról, hazugjáról, bajtársainak Rákosi bitójára juttatásában segédkezőről, többszörös dezertőrről, mindenkit (katonáit, nemzetőreit, miniszterelnökét,stb.,) cserbenhagyó kaméleonról!

PROLÓG

Az egykori,- ún. szocialista rendszer egyik jellemzője volt az új típusú hazugok és hazugságok tömeges elterjedése. A HAZUGSÁG POTENCIÁLIS – ERŐVÉ VÁLT (!) és konvertálható lett: hatalomra, dicsősségre, népszerűségre, pénzre, valamint sok minden másra, ami sokaknál hiánycikknek számított vagy számít ma is.

Tagadhatatlan, hogy hazugok és hazugságok mindig voltak, mióta világ a világ, de az igazi,- a „VILÁGOT MEGRENGETŐ” hazugság Marxtól és Engelstől indult „kísérteties” pályájára, majd Lenin és Sztálin tökéletesítette tovább, mégpedig olyan sikerrel, hogy pl.: a világ első „szocialista államában”,- az állampolgárok döntő többsége vallotta, hogy szabadon és jólétben él (!), miközben milliók haltak éhen, helyenként emberhúst ettek és minden harmadik-negyedik család megjárta a GULAG földi poklát.

A hazugság széles spektrumú kábító szerré válását mesterien szemlélteti Szolzsenyicin egyik írása, miszerint: azok a fiatal lányok, akiket dermesztő havas esőben, pőre (nyitott) kocsin szállítottak a GULAG-ra, boldogságtól repdesve. lelkesen énekelték, hogy: „Nincs a földön gazdagabb szebb ország/ Minden ember érzi, hogy szabad”.

Elértük, hogy a legnagyobb hazugok sem szégyellik magukat, szemrebbenés nélkül folytatják a közvélemény kábítását, és vannak olyan híveik, akik még leleplezésük után is „aranyborjúként” imádják a hazug, csaló, képmutató, népirtó, nyomort és kilátástalanságot létrehozó „vezérüket” és bandájukat, (lásd.: Moldovát, Thürmert, Bereczet és agymosott társaikat).

„NAGY MAGYAR” HAZUGOK

a/ A sort Rákosival és elvtársaival lehetne kezdeni, ők „hurcolták be” hazánkba a szocialista hazugság csíráit, és a szovjet szuronyok, az ÁVO majd az ÁVH árnyékában gyorsabban terjedtek, mint eső után a csiperkegombák. Utánpótlásként szolgált a PRAVDA (IGAZSÁG) hazugságainak átvétele, az imperialisták szidalmazása és a hazai termelési eredmények szünet nélküli szajkózása.

A hazugságoknak a terjesztésében katalizátor szerepet játszott az egyre növekvő terror: a koncepciós perek „felpörgése”, a kulákok üldözése és a pártfegyelem permanens szilárdítása;

b/ Kádár János belátta, hogy sem a szovjetek Magyarországon állomásozó csapatai, sem a belügyi szervek, de még a délceg munkásőrök sem biztosítják az uralmát, ezért a megtorlásban minőségi és mennyiségi (!) növekedést elérő terror mellett a hazugság új virulenseivel kábította el az állampolgárok jelentős részét, mégpedig olyan sikeresen, hogy képes volt növelni, majd stabilizálni (még egyes nyugati államok vezetői esetében is) a gyenge immunrendszerrel rendelkező hívei számát. Ezt a folyamatot csak az „elhülyülése” szakította meg.

Kádár hazugságairól több kötetnyi anyagot lehetne megjelentetni, de etalon példaként szolgáljon a következő (1956. november 26.-i) rádióbeszédéből vett idézet: „MEGÍGÉRTÜK, HOGY NEM INDÍTUNK BÜNTETŐ ELJÁRÁST NAGY IMRE ÉS BARÁTAI ELLEN MÚLTBELI BŰNEIKÉRT, MÉG HA KÉSŐBB MAGUK IS ELISMERIK AZOKAT. TARTANI FOGJUK MAGUNKAT EHHEZ AZ ÍGÉRETHEZ”.

Nagy Imrét, Maléter Pált, Gimes Miklóst és Szilágyi Józsefet kivégezték! A Népszabadság 1958. július 1.-i számában Kádár a kivégzésről így nyilatkozott: „Nagy Imrééket nem a nézeteik miatt, nem ilyen vagy olyan hibák miatt vonta felelősségre a bíróság, hanem olyasmiért, amit senkinek sincs joga megtenni”. (Sic!)

És ez a hazaáruló, primitív, véreskezű despota, az országot anyagi és erkölcsi csődbe vivő senkiházi, még több mint három évtizedig birtokolta a hatalmat hazugságai, imádói, fegyveresei és szovjet támogatói segítségével.

c/ Gyurcsány Ferencet az jellemezte, hogy (saját szavaiból plagizálva): „hazudtak reggel, délben, este és éjszaka”! Hazugságok és csalások révén jutott hatalomra, de fokozatosan bevonta a rendőrség készenléti erőit is hatalma fenntartására. A bevonás olyan jól sikerült, hogy a rendőrség a hazug Gergényi vezérletével állam lett az államban, és törvénytelen módszerek tömeges alkalmazásával félemlítette meg az állampolgárokat. Túlkapásai (és hazugságai) ellen nem védte meg még a hazug Demszky két kitüntetése sem, nem számolt azzal, hogy Kádár óta sokat változott a technika, a hazugság leleplezése ellen nem elegendő a „tagadás-tagadása”!

Gergényit felváltó Bencze „főrendőr” már ügyesebben hazudik, mint elődje, bár annak módszerén gyakorlatilag semmit sem változtatott. Távozását már többen követelték, de a hazug Draskovics bizalmát élvezi és a szolgálati titok védőpajzsa még kellő (bár egyre gyengülő) oltalmat biztosít számára.

A hazugságban élenjáró Gyurcsány újításának számít, hogy cinkosok tömegét hozta létre: Kóka, Lendvai, Lamperth, Ficsor, Szilvási, Veres, Csiha, valamint a teljes őszödi brancs csatlakozott a hazug, csaló és semmittevő kórushoz, biztosítva maguknak a hatalom kisebb-nagyobb szeletecskéjét és a bugyellárisuk folyamatos feltöltését.

d/ A brezsnyevi kitüntetés-halmaz sokszorosával rendelkező Király Béla vezérezredes meghökkentő hazugságai különleges kategóriába tartoznak, nem túlzás annak a kijelentése, hogy Király lehetne a magyar hazugok Királya. Hazugságai itthon és szerte a nagyvilágban, biztosították számára a hírnevet, a VIP-es besorolást, díszpolgárságokat, elnökségi helyeket, különféle bizottságok vezetői funkcióját, főtanácsadói megbízatásokat, rendfokozati előléptetések sorozatát, országgyűlési képviselőséget és anyagi jólétet.

Király hazugságai a szó szoros értelmében „termelő erővé” váltak számára, megtapsolták, népszerűsítették, megfizették, utaztatták, szerepeltették és különféle elismerések tömegével halmozták el.

Király kitüntetést kapott: Horthytól. Hitlertől, Mussolinitól, Szálasitól, Yad Vashem Bizottságtól, Göncztől, Mádlitól, Sólyomtól, Medgyessytől, Horntól, Gyurcsánytól, Farkastól, Keletitől és számos más személyektől.

Király magas beosztást és/vagy előléptetést kapott: Horthytól, Szálasitól, Beregfytől, Farkastól, Nagy Imrétől, Göncztől, Horntól, Orbántól és Medgyessytől.

Király hat USA állam (vagy város) díszpolgárává választották, számos egyetem tiszteletbeli doktora lett, és a Magyar Tudományos Akadémia (!) külső tagjainak a sorába is felvették.

Végezetül, (elhunyta alkalmából) Szekeres honvédelmi miniszter intézkedésére, katonai tiszteletadással és díszsortűzzel búcsúztatták el a nagy hazugot, a többszörös árulót, bajtársait a hóhér kezére juttató és ingatlanukat, valamint ingóságukat eltulajdonító nagystílű szélhámost és szerencselovagot.

Megromlott hab a királyi történet tortáján, hogy a Budapestről dezertált katonai parancsnok hamvait Nagy Imre miniszterelnök sírja közelében helyezték el, akit anno dacumál „faképnél” hagyott!

Király meghökkentő hazugságai közül egy töredék is bőségesen elegendő a fenti jellemzések megcáfolhatatlan bizonyítására:

-Király állítása szerint, a Kőszegen lévő dandár parancsnokaként, a várost egyetlen lövés és veszteség nélkül átadta a szovjeteknek és mintegy kétezer katonát, valamint 16 löveget vitt át a várost megközelítő szovjet csapatokhoz.

VALÓJÁBAN: Kőszegen nem volt dandár (ilyen szervezet a Magyar Királyi Honvédségnél nem létezett), tehát dandárparancsnok sem lehetett Király százados, aki vitéz Kubicza Kázmér vezérkari ezredes segédtisztje volt. A várost, amelyet folyamatosan (éjjel, nappal) lőtték és bombázták a szovjetek egy megerősített zászlóalj védte. A zászlóalj vesztesége 173 fő volt. Király pedig harmadmagával, bajtársától ellopott gépkocsival dezertált (!) a városból, de előtte a zászlóalj tisztjeit harcra buzdította és azt hazudta, hogy szemrevételezni megy a védőkörlet áttekintésére.

Király állítása szerint 1952-ben koncepciós perben halálra ítélték, és öt évig volt siralomházban, szörnyű körülmények között.

VALÓJÁBAN: Király egyetlenegy napot sem volt siralomházban, mert az elsőfokú (nem jogerős) halálos ítéletet két hét múlva (másodfokon) törölték (életfogytiglanra mérsékelték), és Király – Bata István honvédelmi miniszternek (1956. szeptember 14-én) írt levelében -, azt vetette papírra, hogy „fogságát derűs optimizmusban töltötte, angolul tanult és történelmi ismereteit gyarapította, most pedig készen áll a szocializmus építésére” (Sic!).

-Király állítása szerint ő volt a Nemzetőrség Főparancsnoka és Budapest katonai parancsnoka, miután a forradalmárok kiszabadították 1956. október 28-án a rabkórházból, majd november 4-én nyolc harckocsival és 400 emberével áttörte a szovjetek Budapest körüli „gyűrűjét” és a János hegyre, onnan pedig Ausztriába távozott.

VALÓJÁBAN: Király már szeptember elején szabadlábon volt, szolgálattételre jelentkezett Batánál, majd Nagy Imrénél. Nagy Imre kinevezte Budapest katonai parancsnokává (1956. október 31-én), de Nemzetőrség Főparancsnokság létrehozásához nem járult hozzá. Ilyen kinevezést tehát Király nem kapott!

A szovjetek ellen sem harcolt, mert október 28-iga tiszti kórházban feküdt egy kisebb (aranyeres) műtéti beavatkozás miatt.

Király egyetlenegy harckocsival sem rendelkezett, a János hegy környékén pedig szovjet „gyűrű” nem volt, Király szabadon kocsikázhatott néhány gépkocsival Nagykovácsiba, ahol a 97. gépesített szovjet ezred bekerítette a helységet és a 25-30 fős nemzetőr csoportot, de Király onnan is dezertált, nemzetőreit otthagyva, Ausztria felé távozott! Ez a tény a szovjetek fogságába ejtett nemzetőrök (kb. 13 fő) vallomásából tudódott ki és Malasenko szovjet nyugállományú hadseregtábornok (abban az időben a különleges hadtest megbízott törzsfőnöke, ezredesi rangban) memoárjában megemlíti, hogy egy speciális csoport Szkripko ezredes vezetésével indult Király felkutatására, de az akció nem vezetett eredményre.

Szeredás Jenő az 56-os Forradalmi Nemzeti Bizottmány elnökségi tagja nyilatkozta a Mai Nap 1991. január 31.-i számában: „Király Bélára a köpönyegforgató jelző a legenyhébb kifejezés,- a harcok kellős közepén menekült ki az országból, saját szememmel láttam a határon átmenni, a kocsiján nemzeti színű zászló lobogott”.

Király néhány évvel később „kiagyalt”a közvélemény számára egy Nagykovácsi csatát, ahol megfutamította a szovjeteket, és ezt a hazugságot „adta el” az USA-ban, Japánban, Indiában, Dél-Vietnamban, Malajziában, Fülöp-szigeteken, Tajvanon, Hongkongban, Thaiföldön, Szingapúron, Hawaiiban, Nyugat-Európa számos államában és – természetesen – hazánkban is, mindenhol „beseperte” a kitüntetések vagy elismerések számtalan formáit.

Aligha létezik olyan személy a világon, aki hazugsággal ilyen sikert könyvelhetett el magának. és a mai napig ajnározzák Királyt egyes politikusok, katonák, és történészek (köztük Romsics Ignác történész(?), az MTA tagja, a Rubicon történelmi magazin szerkesztőbizottsági tagja, Károlyi Mihály–díj, Ránki György-díj, Deák Ferenc kutatási-díj, Akadémiai-díj, Széchenyi-díj tulajdonosa, aki most utazik Kanadába előadást tartani, de bíznunk kell abban, jobban felkészült erre a fórumra, mint Király Béláról írt nekrológjára, mert annak minden egyes mondata valótlanságot tartalmaz!

d/A „pitiánerebb”, de nem kevésbé aktív hazudozók közt lehet megemlíteni (a teljességre való törekvés igénye nélkül) Torgyán Józsefet, Fodor Gábort, Kuncze Gábort, Kovács Lászlót, Horn Gábort, Berecz Jánost, Bánkuty Gézát, Szalay Róbertet, Czeglédi Józsefet, stb., stb., akik itt-ott-amott kamatoztatták hazugságaikat, és megérdemelnék, hogy a közéletből véglegesen ki legyenek tiltva, beleértve azokat az újságírókat is, akik hallgatásukkal asszisztáltak a hazugoknak.

e/ Külön kategóriába sorolhatók azok az egykori ügynökök és megbízóik, akik elhalhatták, illetve letagadták pufajkás vagy III/III-as múltjukat, sőt – esetenként – azokat hurcolták meg, akik felfedték és szóvá tették tetteiket.

Csurka István, Torgyán József, Medgyessy Péter, Boros Imre, Raffay Ernő, Bánkuty Géza, Szalay Róbert, Horn Gyula és sokan mások, akkor kezdték el a meakulpázást, amikor reflektorfénybe kerültek, nem pedig azt megelőzően, amikor közéleti szerepre vállalkoztak.

Legutóbb Kiszely Istvánról derítette ki, hiteles levéltári anyagok alapján dr. Ilkei Csaba, hogy Kiszely az egyik legaktívabb és legaljasabb ügynöke (besúgója) volt a „hálózatnak”. Ügyesen befészkelte magát az emberek bizalmába, dehonesztáló jelentéseket írt egyházi személyekről, barátairól, sőt és még rokonairól sem volt rest informálni megbízóit.

Az érintettek fel sem tételezték, hogy egy olyan hazuggal állnak szembe, aki könnyed terefere során kipuhatolja (kihallgatja) titkaikat, majd megtesz mindent, hogy tönkretegye őket. Mert például egy szovjetellenes „kiszólás” jelentése az érintett karrierjének kettétörését eredményezhette abban az érában, sőt még a személyi szabadsága is veszélybe kerülhetett.

Kiszely karrierjét (tudományos pályáját) viszont szépen egyengették a BM illetékesei, így konvertálhatta hazugságait és képmutatását külföldi utazásokra, anyagi juttatásokra és népszerűségének növelésére.

Érdemes megemlíteni, hogy Kiszely leleplezését követően, a közvélemény tájékoztatását végző szervek a „homokba dugták”a fejüket, és érthetetlen módon agyonhallgatják a történteket.

Hasonló volt a hozzáállásuk Király, Fodor, Bánkuty, Torgyán és számos más érintett esetében is (tisztelet a kivételeknek), hiszen még a jobboldali médiák illetékesei (szerkesztői) sem foglalkoztak a közerkölcsöt, az etikát, a törvényeket, a rendeleteket és a közvéleményt sértő jelenségekkel, amelyeket a hazugok és hazugságaik (közvetlenül és közvetve) okoztak az országnak.

Ilyen hozzáállás mellett ne csodálkozzunk Kádár vagy Király dísztemetésén, Horn, Medgyessy, Gyurcsány vagy Bajnai regnálásán, Lendvai rikácsolásán, Fodor –Kuncze nagyképűségén, Kóka magabiztosságán, Draskovics nyegleségén, Kiszely közszereplésén, stb., stb.

Merthogy: a hazugokkal szemben határozottabban kell fellépni, nem érdemelnek kíméletet, mert milliókat tettek és tesznek tönkre, milliókat és milliárdokat zsebeltek és zsebelnek be. Még a távozásukkor is horribilis összeg üti a markukat, sőt az is kiderült, hogy nem csak a hazugság jövedelmező, hanem a hallgatás is (azt külön szerződés rögzíti, mégpedig „testre szabva”), ezzel kapott igazolást az ismert közmondás: „HALLGATNI ARANY”.

(Prof. Dr. Bokor Imre) az MJB elnöke
Nemzeti InternetFigyelő

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük