KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Stoffán György: Lenne tenger, ha vóna tenger… de nincs tenger, mert elvették…

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Az egész világon felgyorsult a hülyeség-járvány terjedése. Ennek az oka nem csak a háború, hanem az az őrült káosz, amit az USA és fizetett csatlósai idéznek elő, „felsőbb parancsra”. Új világrendről fecsegnek, de ennek az új világrendnek a lényegéről senki nem beszél. Ismerjük az új világrendeket és trendeket, azt az embertelen és gyilkos próbálkozássorozatot, amely történelmi léptékben rövid idő alatt zajlott és zajlik, a nagy francia gyilkosságsorozattól máig.

Nevezhetjük sátáni világnak, gonosznak, embertelennek… a lényeg ugyanaz: rabolni. Rabolni lelket, szellemet, testet, pénzt, életet. Mindent, mindenkitől. Voltaképpen ennek a folyamatnak a neve: kapitalizmus. S amíg egyetlen, jól körülírható nép élt ezzel a szellemiséggel, addig nem is volt nagy baj. Ám, az általuk generált háborúk, majd a lelki kényszerrel és a legrosszabb emberi tulajdonságokkal visszaélő nemzetközi pénzhatalom maga mellé állította, a minden társadalomban fellelhető aljanépet, háttérbe szorítva a nemzeti, keresztény értelmiséget, kiterjesztette a világra minden aberrációját, kegyetlenségét, kapzsiságát, az embertelenségét és istentagadását. Megszüntette az erkölcsi kontrollt az államok fölött, s mára szabadjára engedte, sőt törvényileg kötelezővé tette az eddig csak a perverz történetekből ismert viselkedésformákat, aberrált szexuális igényeket, s tette ezt úgy, hogy a gyermeki lelket, a gyermek életét sem kíméli. Rothadt és romlott világban élünk, s ebben a világban kényszerül irányítani, vezetni – a nemzet felhatalmazásával – a magyar kormány.

A feladat nem könnyű, hiszen itt is megtalálta a világkormány társadalom legalját, és ez a söpredék minden erejét beveti, hogy meghálálja a hazaárulás, a nemzetellenesség bérét. A parlament, sokszor a külvárosi piac olajpadlós kocsmájánál ocsmányabb stílusú felszólalásoktól hangos és a bulgarica bovis még ma is úgy nyilatkozik bizonyos liberál-bolsevik televíziókban, mintha nem buktak volna meg április 3-án. Nincs ez másképpen a magát nemzetinek valló ellenzéki padsorokban sem, ahol a bukott szélsőjobbos párt maradéka próbálja elhitetni magáról – teljesen hülyének nézve a magyar társadalmat –, hogy ők majd a világ hatalmasságaival szembe szállva megvédik a fehér fajt, a kereszténységet, a magyarságot, és mindent… S hangoztatják ezt egy olyan országgyűlésben, amelyben a nemzeti és keresztény erők szavazata alapján a nemzet érdekeiért vérrel verejtékezve küzdenek az ország vezetői. Tehát, elérte a magyar parlamentet is az a káosz, amelyben épp haldokolni látszik Európa.

Ez is érdekelheti:  Kézbe vagy nyelvre? – avagy a ferences Tóth Damján az Oltáriszentség ellen

És ehhez jönnek még mintegy ráadásként a szándékos félreértések, az utódállamok félelmei, amelyek teljesen indokolatlanok, de mert háború van, bármi is előfordulhat. Így legutóbb a horvát kormány rezzent meg, amikor a gáz és olajembargó ügyében a magyar miniszterelnök megpróbálta elmagyarázni, hogy miért is lehetetlen számunkra az őrült uniós elgondolást végrehajtani, azaz, miért nem lehetséges leállítani az orosz gáz és olajimportot. Ha lenne tengerünk, akkor könnyebb volna megoldást találni az uniós elgondolásra, de nincs tengerünk, mert elvették. A miniszterelnök egyetlen szóval sem említette az egyébként barátinak számító Horvátországot, csupán történelmi tényt említett. És láss csodát: a horvátok összerezzentek, pedig semmi okuk nincs erre. A tény, tény marad, hiszen Szent László óta az a terület, megmenekítve a nagy uralkodó által a keleti ortodoxiától, Magyarország része volt 1920. június 4-ig. Ha tetszik ez a mai horvát vezetésnek, ha nem. Ha ilyen esetben minden utódállam beráncigálná a magyar nagykövetet, akkor a követségeinket át kellene helyezni az utódállamok külügyminisztériumaihoz, esetleg egy konténert kéne állítani ezeknek a bejáratához közel, hogy ne kellejen annyit futkosnia szegény magyar nagyköveteknek, napjában háromszor. Hiszen sem Brassónk nincsen, sem Kassánk sem, sem Fraknónk, de még a 11 magyar királyt koronázó egykori Pozsonyunkat is elvették, nem beszélve Nagyszombatról, Szabadkáról vagy Beregszászról.

Úgy tűnik tehát, hogy a magyar történelem emlegetése lassan bűnnek számít akkor is, ha semmilyen hátsó gondolat nem kíséri egy gazdasági magyarázatban ennek az említését. Mindazonáltal érdekes, hogy ebben az esetben a horvátok összerezzentek. Ezt megszoktuk az oláhok és a tótok esetében, de a horvátok részéről ez több mint furcsa. Olyasmi ez, mintha a kismartoni Esterházy-kastély emlegetéséért bécsi nagykövetünket berángatnák a labancok a külügyminisztériumukba. Az ember nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen. Mert ilyen ócska, primitív világ még nem volt.

Ez is érdekelheti:  Levédia krónikása: Kompromisszumok

Pedig, élhetnénk békében, nyugalomban, a nemzeti érdekeket és a közös régiós érdekeket szolgálva, egy olyan Európai Unióban, amelyről a belépésünk előtt beszéltek… – bár a magam részéről már akkor sem hittem ebben az új, már akkor nagyképű és minket, magyarokat lenéző liberális konglomerátumban. „Közös lónak turós a háta”… mondja a régi közmondás. A legutóbb rápróbált liberális, elefántra való horvát nyereg azonban, véresre is sértette ama bizonyos közös ló hátát… de legalább ők emlékeztettek a valóságra akkor, amikor nekünk eszünkbe sem jutott: volt tengerünk, amit ők – a mai gazdáik által – kaptak meg, meglopva a közös, büszke történelmet, meglopva és megalázva a Zrínyiek emlékét, meglopva minket, magyarokat és meglopva önmagukat is. Ugyanis beálltak az öngyilkos, európai magyargyűlölők szánalmas sorába…

 

 

Kiemelt kép: Múlt-kor.hu
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Kapcsolódó:

Bekérették a horvát külügybe a zágrábi magyar nagykövetet Orbán Viktor kijelentése miatt

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük