Látogatás egy másik világba

Már több éve megszokott, nagyon várt, örömteli esemény, amikor így Karácsony előtt gárdisták látogatnak el a kerítésen belülre, a falakon túlra, abba a kevesek számára ismert szűk kis világba, ahol szellemi sérült, többnyire testileg is fogyatékos emberek élik egy kívülálló számára egyhangú, szerény kis életüket.

Ez a kis otthon is Hazánk része, és a benne élő sérült emberek is nemzettestvéreink. Sok-sok mindent nem érzékelnek, nem tudnak a nagyvilág történéseiből, de nagyon tudnak örülni minden számukra izgalmas változatosságnak, új eseménynek, apró figyelmességnek. Vágynak a szeretetre, s nagyon boldogok minden kedves szótól, s az a hála, az a szeretet, ami csillogó szemükből tükröződik vissza ránk, az a legőszintébb a világon.

Apró kis csoda ez, amit a mostani karácsony előtt is megéltek bajtársaink, akik ellátogattak ajándékaikkal a fogyatékkal élők otthonába. Narancsot, süteményt vittek, beszélgettek az ott lakókkal, s végigjárták e zárt élet tereit, majd a búcsúzás, az indulás előtt, együtt énekelték a Himnuszt mind-mind, a gondozott és gondozó, a gárdistákkal, akik vigyázzban állva tisztelegtek nemzeti imánknak, s a meghitt hangulatnak. A politika messze elkerüli ezt a különös otthont. Legfeljebb annak megszorításai érződnek itt is, nap-mint nap. De azok nagyon. Nem járnak ide a pártok frontemberei, sem kiművelt honatyák. Hisz oly messze van e hely a fényes parlamenttől. Nem is látszik el idáig az ország karácsonyfája.

A gárdisták viszont minden évben eljönnek, hiszen várják őket nagyon. Nem felejtenek az itt lakók, s ha nem is olyan úri fénnyel, de ilyenkor az ő szívűkben is ott ég szelíden a betlehemi csillag fénye, a csendes Karácsonyi szeretet.

Vass István

Gárdista

Nemzeti InternetFigyelő