Lakatos Pál: Antall és Horn egy gyékényen árult- A „rendszerváltás” csúcsán csak a csőcselék maradt

Tüntetésekről beszéltünk az előző részben Kőrösi Imrével, az MDF egykori országgyűlési képviselőjével. Arról a megmozdulásról, amikor Torgyán vitte ki az embereket-Horn megbízásából- a budapesti Kossuth-térre. Emlékszem a Horn-időszak egy másik tüntetésére is, amikor az MDF vezető politikusa,Lezsák Sándor volt a fő szónok. A helyszín szintén a Kossuth tér volt, és ott egyetlen lényeges mondat hangzott el: vegyék már végre ki a kezüket a zsebünkből.Mondta ezt Lezsák a kommunistákra. (A következő részlet a 2004-ben megjelent„Rendszerváltó” miniszterelnökök pórázon című könyvemből való.)

Kőrösi Imre (a továbbiakban K. I.): Erre én is emlékszem, de ezen az oldalon soha senki nem tett semmit, hogy valóban vegyék ki a kezüket a zsebünkből. Jelenleg is ugyanez folyik, a magyar alkotmány túlhatalmat ad a miniszterelnöknek, gyakorlatilag minden következmény nélkül belenyúlkálnak a Bokros- csomaggal a zsebünkbe. Adót, illetéket emelnek, értékesítik a nemzeti vagyont – ez is zsebbe nyúlkálás. Ha a vagyonomat valaki tudtomon kívül és beleegyezésem nélkül eladja alkotmányellenesen, akkor az vegye ki a zsebemből a kezét. De emiatt történt-e olyasvalami, hogy a népnek azt mondja valamelyik szónok, hogy gyerünk az utcára, és tiltakozzunk ellene, folyamatosan. Az nem lehet, hogy Magyarországon a reáljövedelem tíz év alatt húsz százalékkal csökken!…

A nemzeti jövedelem egy sikerpropagandának nevezett gazdasági átalakításnál húsz százalékkal csökken, a szocializmus nemzeti jövedelméhez viszonyítottan. Mi abban a siker, hogy a Horn-kormány ideje alatt több mint ötszázezer munkahely megszűnt? Akkor ez nem a gazdaság ésszerű átalakítása, hanem a gazdasági átalakítási folyamat idegen érdekek szerinti levezénylése. Ebbe Horn Gyulának csupán annyi szerepe volt, mint amennyi Antall Józsefnek, hogy a Nyugat kijelölte őket, hogy benneteket fogadunk el miniszterelnöknek, de a mozgásteretek csak addig terjed, hogy a saját népetekkel szemben levezénylitek az átalakulást a mi érdekünk szerint. Így történt, szó szerint! De ha már a nyugati érdekek ilyen fontosak, s eszerint történik az átalakítás, akkor valamelyik magyar kormányfőnek azt kellett volna mondani: igen, akkor viszont a mai naptól kezdve az Európai Unió tagjai vagyunk, ha már úgyis a ti érdekeitek szerint történik minden. De nálunk soha nem látott bugyuta és hazájukat nem szeretőpolitikusok vannak. Gondoljunk bele, hogy Horn Gyula idején belépünk a NATO-ba.Támaszpontokat adunk át, s egy fillért nem kérünk érte. Ez borzasztó! A világon nincs még egy ilyen ország. Törökországban, a Fülöp-szigeteken vagy bárhol,ahol amerikai és NATO csapatok állomásoznak, legalább bérleti díjat kérnek. Magyarországnak sokszor a létérdeke lett volna, hogy valamennyi bevétel keletkezzen ebből, nem beszélve arról, hogy szuverenitásunk egy részét is odaadtuk a belépésünkkel,amit Horn Gyula ráadásul még dicsőn hirdet is. Az Európai Unió pedig nemzeti szuverenitásunk másik jelentős részét veszi el: az igazságszolgáltatást, a közigazgatást, a pénzügyet és a külpolitikát. Ez valamennyi „rendszerváltozás”utáni miniszterelnök bűne. S ezt úgy ünneplik meg, hogy mindez kizárólag az ő eredményük, az ő áldásos tevékenységük következménye. Ezek az emberek vagy nem a hazájuk érdekeit szolgálják, vagy nem tudják felismerni, mi a hazájuk érdeke. Horn Gyula flegmán hagyta Bokros Lajost tobzódni, és belekiabálni a nép arcába,hogy ez van, és kész, kell a Bokros-csomag, mert különben az ország tönkremegy,hiszen túlfogyasztott. Megkérdezem Horn Gyulát és Medgyessy Pétert: kifogyasztott túl? Mert Magyarországon a reáljövedelem a Horn-kormány ideje alatt esett vissza a legjobban, Közép-Európában a hatodik helyre. Nálunk a legnagyobb reáljövedelem-csökkenés az európai uniós felvételre váró tíz ország közül. A legnagyobb idegen érdekek szerinti tulajdon átalakítás szintén Magyarországon történt. És ebben Horn Gyula szerepe volt a legszörnyűbb. És ezt még kötelező dicsérni. Horn nagyon komoly hatalmi ambíciókkal rendelkezett. Újságíró ismerőseim mondják, hogy a „mi” Gyulánkat azzal lehetett levenni a lábáról, hogy Gyula, legalább még két ciklusig legyél miniszterelnök, mert akkor rendbe teszed az ország dolgait. Szinte forgatókönyv szerinti jelenetek voltak ezek, hiszen erre,enyhén szólva, dicsekedve válaszolta: jaj, hagyjatok engem békén, így is olyan fáradt vagyok. Dicsérni lehetett Horn Gyulát, udvarolni neki, egyetlenegyet azonban nem: Horn Gyulának, mint diktátornak ellentmondani. Aki ezt tette, azon keresztül gyalogolt. Legyen az Nyers Rezső, Nagy Sándor, vagy bármelyik pártbeli ellenfele.

Lakatos Pál (a továbbiakban L. P.) Az iménti mondatra visszautalva – hogy vegyék ki a kezüket a zsebünkből – folytatom a gondolatot:nekem az is bajom, hogy azok, akik a nemzeti oldalon, az akkori ellenzéki oldalon mondták, hogy vegyék ki a kezüket a zsebünkből, tulajdonképpen ők is a zsebünkben turkáltak.

K. I.: Itt van az a jogfolytonosság, ami a magyar rendszerváltozás sajátossága. Bármelyik kormány van hatalmon, mind a magyarság, a magyar választó zsebében turkál. Hisz ezért lehetett a külső és belső államadósságot megsokszorozni, ezért lehetett így elszegényíteni a magyar népet. Nemcsak megmaradt ingatlan- és nemzeti vagyonától szabadították meg, hanem például ma már lényegesen nagyobb a magyar állampolgárok adóssága a bankoknak, mint amennyivel a bankok tartoznak a magyar állampolgároknak, vagyis a betétállomány aránya megváltozott. Pedig a modern államok működési feltételeit mindig a bankokban lévő kisbefektetők pénze biztosítja.

L. P.: Ez megint szándékos! Eladósítani a magyar polgárt,hogy aztán ne legyen ura a saját vagyonának sem. És mikor már nem tudja fizetni a közüzemi díjakat, mert nincs pénze, akkor azt a vagyont is el lehet venni tőle, és el lehet adni árverezésekkel.

K. I.: Erről szólt az elmúlt évek története. Horn Gyulával is beszéltem erről, mint munkaadói elnök, valamint Medgyessy Péterrel is, sőt egyszer Orbán Viktorral is, hogy az az alapvető baj, hogy nálunk nemjövedelmezőek azok a munkák, amelyek az Európai Unióban tisztes jövedelmet hoznak a polgárnak, legyen az a mezőgazdaság vagy a gazdaság bármely területe. Hogyan akarjuk a nemzeti tulajdonunkat megvédeni, például a földet, ha nem biztosítjuk jövedelmezőségét?  Az EU-normákra hivatkozunk folyamatosan, de közben az unió alapszerződését, a római alapszerződésnek azt a cikkelyét nem vesszük figyelembe, amire alapul az egész szervezet, hogy például a mezőgazdaságnak bizonyos ágazatokban nemcsak gazdasági, hanem szociális szerepe is van, ezért jövedelem-kiegészítésben kell részesíteni azokat, akiknek bármilyen természeti vagy piaci körülmény miatt erre szükségük van. Magyarul mondva: szociális létbiztonságot kell a parasztságnak, a vidéknek biztosítani. Ez Magyarországon egy percig nem valósult meg, sőt, a kifejezetten idegenérdekek szerinti átalakítás során többször és folyamatosan szanálták a magyar mezőgazdaságot, és színlelt szerződésekkel hagyták kifosztani, itt-ott már a földtulajdonából is. De amikor én ezt Medgyessy Péternek, Németh Imre miniszternek vagy Horn Gyulának elmondtam, hogy ne beszéljünk addig a földtörvényről és a nemzeti tulajdon értékesítéséről, amíg nem hoztuk a parasztságunkat olyan állapotba, hogy egyáltalán jövedelmet lásson a saját munkájából, nem akarták érteni a szavamat. Az nem lehet, hogy szavakban csatlakozunk egy uniós rendszerhez, a tevékenységünk pedig ezzel homlokegyenest ellenkezik. Ez a jogbizonytalanság, a gazdasági bizonytalanság alfája és az ómegája. Erre a gondolatra Horn Gyula soha nem volt vevő, szinte meg sem hallgatott. Amikor viszont egyetlenegy spontán mozgalom, a METÉSZ megindult Magyarországon,a „rendszerváltozás” óta, akkor azonnal látszott, hogy milyen ingatag ez a hatalom.

L. P.: A politikai panoptikum előttem teljesen egyértelmű.Ha csak a Horn-kormány időszakát nézzük: kirobbantják a Tocsik- ügyet, az MSZP- SZDSZ adja a dokumentumokat az ellenzékben lévő Fidesznek, Deutsch Tamásnak; Torgyán József kiabál a Kossuth téren a Horn-kormány ellen, Horn Gyula megbízásából. Említette, hogy ugyanezt tette Csurka István is. A METÉSZ- tüntetésnél pedig azt mondja, legalábbis korábban már fél mondat erejéig említette, hogy abból lehetett volna valami, de oda is beépítették az ügynököket.

K. I.: Kósa Gyula METÉSZ- elnök a rokonom. Végigkövettem a tevékenységüket, segítettem is nekik. De amikor Kiskőrösön zajlottak a nagygyűlések, a nagypolitikai elit hiénái azonnal megjelentek.

L. P.: Neveket tud mondani?

K. I.: Maczó Ágitól kezdve, az azóta már kisgazda képviselővé avanzsált Hanó Miklósig, Zsikla Győzőig. A mezőgazdasági termelők spontán megmozdulása után a szocialista kormány hihetetlen pánikban volt, kiderült, hogy mennyire félnek a népüktől. Kiskőrösre gyakorlatilag naponta jártak a miniszterek egyezkedni azzal a pár tisztességes parasztemberrel, akik megválasztották az elnökséget, az intézőbizottságot, ahová már sajnos egy csomó hordószónok és ügynök bekerült. Ők szétbomlasztották az egész METÉSZ- mozgalmat. A bomlasztókból egyébként kisgazda képviselők lettek. Ha Kósa Gyuláék tovább tudják őrizni a mozgalom spontaneitását, ma Magyarországon nem ilyen demokrácia lenne, mint ami most van. Akkor parancsba adták Horn Gyuláék, hogy a parasztok minden egyes követelését – ígéretben –teljesíteni kell, majd elvonják tőlük, amikor lecsendesednek. Mindenkinek az volt a dolga, hogy azonnal, vitatkozás nélkül ígérje meg a kérések teljesítését. Kérjék meg őket, hogy menjenek vissza a földre. Ezek az akkori útlezárások egy forradalom előszelei voltak. Ha nem épültek volna be ügynökök a volt MDF-ből, a kisgazdákból és a titkosszolgálatokból, teljesen biztos, hogy hazánk ma másmilyen ország lenne. Ez a mozgalom Budapesten is felkorbácsolhatta volna a forradalmi indulatot, és elindította volna a társadalom megtisztulásának folyamatát.

L. P.: Most, hogy Budapestet említi, egy kép jut az eszembe,amikor is a Kuncze-féle rendőrség a Kossuth tér környékén, a Duna felől elkezdi egy helyre űzni, zavarni az embereket. Tudniillik Magyarországon a gyülekezési törvény meghatározza, hogy hány fő jelenti a tömeget, amikor már közbe lehet avatkozni. Az volt az érzésem, hogy a rendőrség tudatosan zavarta az embereket a metróállomás felől és a Duna-partról is a tüntetők közé. Kellett a tömeg, hogy lehessen gumibotozni.

K. I.: Meg volt erre is a forgatókönyv. Egy idő után akár erőszakhoz is lehetett volna folyamodni, lényegesen súlyosabbhoz, mint amilyenre sor került. Nyilvánvalóan jól fölmérte a Horn-csapat, hogy a budapesti közeg nem alkalmas egy társadalmi robbanás előidézésére. Budapest az ország vízfeje, olyan hatalmi túlsúllyal, ahol meg sem értik a vidék problémáját. Rendkívül jó elemzések készültek akkor arról, hogy a tüntetéseket Budapestre kell terelni, mert ott Torgyán sem, de más sem tud – és nem is akar– csinálni semmit.

L. P.: Útközben eltűntek a „vezetők”, akik irányítói akartak lenni a METÉSZ- tüntetésnek.

K. I.: Hát persze. Az volt a lényeg, hogy konspiratív tevékenységgel megzavarják a tömeget, hogy kiválasszák a vezérszónokokat, akikre hallgatnak az emberek. A Horn-kormány, páni félelmében – amely egyébként rövid ideig tartott – úgy érezte, hogy súlyos bajban van. Fenyegetőztek is, hogy az Európai Unió ezt nem nézi jó szemmel. Pedig a paraszttüntetések Nyugaton ennél sokkal, de sokkal erőszakosabbak, ott természetes, hogy az emberek az érdekeik védelmében élnek a sztrájkjoggal, a gyülekezési joggal. Magyarországon ezek a viszonyok jelenleg még nem alakultak ki. Emlékszem, hogy volt akkor egy tárcaközi bizottság, a Pénzügyminisztériumban ülésezett az egész csapat, a mezőgazdasági termelők, a MAGOSZ képviselői, s Horn Gyula fogadni akarta a METÉSZ vezetőit, de Kósa Gyuláék nem voltak hajlandók szóba állni vele. Beszéltünk a viszonyokról, és néhány kormánytag szemmel láthatólag rémült volt az útlezárások miatt. Én azt mondtam ezen a megbeszélésen, hogy nem az a baj, hogy lezárjuk az utakat és esetleg a határokat is, és így nem lehet ide bejönni, mert bárki bejöhet, hanem az, hogy nem lehet kimenni, így a nagypolitika felelősei nem tudnak kiszökni. Hiszen most már nyilvánvaló, hogy nem Moszkvába mennének, hanem Nyugatra, esetleg Svájcba, szelvényeket vagdosni, a mostani kenyéradó gazdáikhoz. Olyan döbbent csöndet én még nem hallottam. Ez a rész még a szó szerinti jegyzőkönyvből is kimaradt, pedig én ezt elmondtam. Meghamisítanak mindent, ami közelít az igazsághoz. Hiszen ha egy mozgalom úgy is indult, minta METÉSZ- é, tehát agrárköveteléssel, spontánsága miatt pillanatok alatt veszélyeztette a politikai rendszert. Ekkor már egy húron pendült az MSZP, a kisgazdák és az MDF is. Vajon ki látta Torgyán Józsefet a tüntetés élére állni? Pedig ha egy kisgazda vezető kiáll, és azt mondja, itt vagyunk, harcolunk, egy parlamenti párttal szemben semmit sem lehetett volna csinálni. De Torgyán József akkor bujkált. Csurka István sem ment oda tüntetni. Gondoljunk bele, a spontán tüntetők közé politikai vezetők oda sem mertek menni! Mert felismerték, hogy ennek a tömegnek nem lehet azt kiabálni, hogy „patakvér”, mert tényleg az lenne belőle. Tehát igazából a Horn-kormánynak ez volt a szakítópróbája. De miután ezt le tudták „vezényelni”, olyan nagyképűek és dölyfösek lettek, hogy törvényszerű volt az 1998-as bukásuk. Törvényszerű volt, mert azt mondta Horn,ha a népet így tudta vezetgetni, akkor a parlamenti pártok, akármilyen színekben is vannak az ügynökök, kezelhetők. S ez nagyon nagy igazság volt. Csak Horn Gyula valamit nem vett észre! Azt, hogy a saját belső ellenzékének kezdett már elege lenni belőle.

L. P.: Horn Gyulát korábban Fushéhoz hasonlította. Hadd mondjak egy példát! Azt beszélik, hogy amikor Medgyessy Péter D-209-es ügynökbotránya kirobbant, az az országos napilap, amelyik címoldalán közölte ezt a dokumentumot, Horn Gyulától kapta meg. Igaz ez?

K. I.: A szocialista párt vezetőinek kellett – áttételeken keresztül – a dokumentumot eljuttatni ehhez a napilaphoz. A szocialista párton belüli civódások egészen odáig mentek el már korábban, hogy Csintalanék az Új Magyarországban megszellőztették Horn Gyula százmilliós lakásügyét, vagy a Dóm Rt. ügyét. A belső villongások miatt Horn le is számolt a Csintalan– Máté László-féle csapattal. Amikor a liberális sajtó a 2002-es választások előtt több mint félévvel elkezdte hirdetni, hogy Medgyessy Péter milyen nagyszerű miniszterelnök lesz, milyen européer, akkor a szocialisták magja tehetetlen dühvel nézte. Tudom, hogy a D-209-es dossziéja nem állt a Fidesz rendelkezésére. Egészen bizonyos vagyok benne, hogy a választások időpontja utáni időszakban sem. Ez egy kilopott dosszié volt. Ezt a ’90-es évek közepén az akkori nemzetbiztonsági miniszter és csapata szerezte meg.

L. P.: Kik?

K. I.: Nikolitsék. Csak idő kérdése volt, hogy mikor hozzák nyilvánosságra, egymást bármikor tudták zsarolni. De amikor Medgyessy Péter miniszterelnök lett, a liberálisokat ellenző csoport úgy döntött, hogy ezt a kártyát is előhúzza. Megmondom őszintén, a magyar társadalomban ez nem váltott ki akkora érzelmeket, mint azt gondolták volna, mert az egész magyar politikai paletta ügynökökből, szocialista párti vezető politikusokból vagy éppenséggel szerencselovagokból áll. Tehát az MSZMP- MSZP által létrehozott párt kreálmányokban– most nem akarom egyik MDF-es vagy kisgazda politikust sem minősíteni –ugyanúgy ügynökök vannak, ugyanúgy szigorúan titkos tisztek és besúgók, tehát D-s politikusok. A magyar társadalmat az nem rázza meg, ha egy ávós miniszterelnök lesz, az sem, ha egy D-209-esből lesz az. A magyar társadalomnak megvan az a tűrőképessége, hogy bármilyen csapást el tud viselni, és bármilyen szennyet letud nyelni. Tudniillik a sajtó rögtön szerecsenmosdatásba kezd. Igazából sem a Magyar Nemzet, sem a Magyar Demokrata nem tudta folytatni, tényekkel bizonyítani, hogy egyáltalán mit is csinált a D-209-es. Létrehoztak egy parlamenti vizsgálóbizottságot, amelyik ugyanúgy, eredmény nélkül fejezte be a tevékenységét, mint ahogy befejezte a két olajbizottság, a Tocsik-bizottság vagy bármelyik. Tehát semmilyen tény nem került napvilágra. Azzal az állítással szemben pedig, hogy valaki azt mondja, igen, engem beszerveztek, de én a hazámat védtem, senki nem tudott mást állítani. Mert nem került elő több dokumentum. Elvetélt puccs volt ez Medgyessy ellen, amit vélhetően majd újabb követ, amit már jobban előkészítenek. És ezt sem az ellenzék soraiból. Tőlem több, Fideszhez közel álló ember kérdezte, hogy mit tudok a Medgyessy-dossziéról. Mindenki tudta a magyar politikai életben, hogy Medgyessy Péternek mi volt a szerepe a Kádár-rezsimben D-209-esként. Hangsúlyozom, mindenki, de a további dokumentumot senki nem tudta elővenni, mert ezeket jó időben eldugták, még a döntéshozók elől is. Az persze más kérdés, hogy adott pillanatban, rövid távú érdekek alapján, ezt megint elő lehetett húzni, ám most Medgyessy Péter és a mögötte álló pénzügyi oligarchia nagyon ügyesen vágott vissza. Rögtön kiteregette az ellenzék piszkos ügyeit is, ugyanakkor a saját csapatukat is alaposan megfegyelmezték.

L. P.: Ezt úgy csinálták, hogy egyik nap azt mondták valakiről, hogy ügynök, másnap pedig azt, hogy bocsánat, tévedtünk. Aztán megint valaki másról kitaláltak valamit, majd megint visszavonták, aztán nem vonták vissza, de hallgattak róla. Szóval jól összekeverték a kártyát. Igazi ügynöki módszer ez.

K. I.: Erről van szó. Az információ nagyhatalom. Naponta szellőztettek szenvtelenül különféle államtitkokat a sajtón, a rádión és tévén keresztül, és soha senkinek nem lett belőle problémája. Ez ugyanaz a kettősség, mint amikor valaki nagyon zsidózik, és „forradalmat” szervez egy rádióban, mégsem lesz semmi baja belőle. Azokat a sztárújságírókat, szerkesztőket sem hurcolták meg, akik megneveztek tíz olyan minisztert, aki egyszer ügynök volt, másszor meg nem. Senki nem mondta, hogy ez nem így van, mindenki azt mondta, hogyha már a D-209-es ügye napvilágra került, akkor most tiszta vizet öntünk a pohárba. És mi lett a következmény? Pár dezinformáció kiment a sajtón keresztül, a választó pedig megelégelte, és azt mondta, rohadjanak meg, mind ügynökök ezek, úgy, ahogy vannak. Megint abbahagytak mindenféle vizsgálóbizottságot, a Mécs-bizottságot, a Balogh-bizottságot, hangsúlyozom: eredmény és záródokumentum nélkül. Egy vacak jelentést nem tudott egyik bizottság sem összeállítani. Csak mind arról beszélt, hogy itt az ügynök, ott az ügynök…De hol az ügynök? Minden politikai oldalon. A magyar átalakulás jellegzetessége– és ebben horni zsenialitás is van –, hogy mindig mindenki fogható. Azt mondom, ha én ügynök voltam, akkor bebizonyítom, hogy te is az voltál. Ha loptam, akkor te is loptál. Ha én gazdasági bűncselekményt csináltam, akkor te is azt. Ha rossz ítéletet hoztam, akkor te is. Nézzük meg, hogy a magyar társadalmat miért kellett ennyire mesterségesen szétválasztani? Pontosan azért, mert ezek a kisded játékok rendkívüli módon el tudják vonni a figyelmet a társadalom valós problémáiról. De aki egy európai uniós tárgyaláson arról beszél, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke D-209-es, az igen-igen buta. És ezt nem az ellenzék tette, hanem Medgyessy saját csapata. Személyes bosszú miatt. De én tapasztaltam, hogy minden egyes magyar miniszterelnök – kivéve talán Orbán Viktort – teljesen hit nélkül ment az európai uniós tárgyalásokra. Horn, Medgyessy, de mondhatom, hogy Antall kedvenc mondása is az volt, ha én egy klubba felvételem kérem, akkor a klubtagok szabják meg a belépés feltételeit. 2002 végén Medgyessy Péter jelenlétemben ugyanezt mondta. De megdöbbentő az, amivel szemben nincs érv, hogy az Európai Uniónak – vegyék már tudomásul miniszterelnök urak – ugyanolyan érdeke a bővítés, ha nem nagyobb, mint amennyire nekünk. Hiszen ez nem más, mint piacbővítés. És sorolhatnánk még az ő érdekeiket, az ő elvárásaikat. 2002 decemberében azt mondtam a magyar miniszterelnöknek, hogy nyugodtan menjen Koppenhágába, mert biztos, hogy felvesznek bennünket, sőt nyugodtan követelhet többet is. Tudniillik a Prodi-bizottságnak, azaz az Európai Unió adminisztratív főbizottságának az a feladata, hogy végrehajtsa az európai uniós bővítést. Tehát a Prodi- bizottságnak az az érdeke, hogy bővüljön az Európai Unió, mert ha idén áprilisban ez nem történik meg, két lábbal rúgják ki őket. Ezt szó szerint így fogalmaztam.

L. P.: Mikor jár le a Prodi-bizottság mandátuma?

K. I.: Idén áprilisban. Tehát a magyar miniszterelnökök mindig kishitűen közelítettek ehhez a kérdéshez, hogy majd csak beengednek minket. Kérem tisztelettel, nem erről szólt az egész átalakulás története. A magyar gazdaság 1989-ben, a rossz tulajdonosi szerkezet ellenére, tehát az állami tulajdon ellenére, közelebb állt az uniós szinthez, és hatékonyabb volt, mint jelenleg. Horn Gyula sokat beszélt a technikai fejlődésről, arról, hogy azért kell a multikat ide beengedni, mert technikai fejlődést hoznak. Nem vette észre, hogy ezzel konzerválja az elmaradást, mert a multik az elavult technikájukat szanálták rajtunk keresztül. Egyetlen magyar miniszterelnök gondolkodásmódjába sem tudtuk bevinni, hogy a magyar nem másodrendű állampolgár. Ha elismerték azt a tevékenységet, amit a szocializmus lebontásáért tettünk, akkor annak kérjük meg az árát. Ezt soha magyar miniszterelnök vagy tárgyalódelegáció fel nem vetette. Nem mondhatjuk róluk, hogy érdemtelenek a miniszterelnökségre, hiszen megválasztották őket, de nem találok egyetlenegy olyan magyar miniszterelnököt sem – és ide beleértem Németh Miklóst is –, akinek tevékenységére a „rendszerváltozás” alatt a hazai érdekek elsődlegességének hirdetése lett volna a jellemző. Szavakban, idehaza néha mondtak ilyet, de azt azért kijelenthetjük, hogy méltatlan volt az a tárgyalási pozíció, amibe a magyar kormány került 2002 végén. Ebben egyformán vétkes az Antall-,a Horn- vagy az Orbán-kormány, amelyek olyan átgondolatlan, disszonáns tárgyalási technikát építettek fel, amit nem is lehetett megérteni sem az Európai Unió, sem a saját szempontunkból. Horn Gyula miniszterelnök jól konspirált, de ezek a konspirációs tevékenységek soha nem a hazája érdekében történtek, hanem a személyes gazdagodást és ambíciót szolgálták. Amikor egy politikai elitet külhonból ismernek el, akkor ott nagyon körül kell nézni, mert akkor a magyar érdekek veszélyben vannak. Márpedig Magyarországon végig ez történt.

L. P.: Többször használta a politikai elit fogalmat. Van nálunk politikai elit?

 K. I.: Magyarországon a politikai elitet gyakorlatilag lenyakazták a Tanácsköztársaság alatt. Fizikailag is megszüntették. Utána volt egy rövid ideig tartó prosperálás a Horthy időszakban, amikor azt lehetett mondani, hogy működött az elit – a Bethlen István-féle elitre gondolok –, de azt akkor is kiszorították. 1945 után aztán a kommunisták gyakorlatilag befejezték, amit a tanácsköztársaság idején elkezdtek, fizikálisan is megsemmisítették a magyar nemességet, a politikai elitet. Úgy lehetne meghatározni, hogy minden népnek egy elitje és egy csőcseléke van. Ez nem magyar találmány, így mondják ezt az angolok és a németek is. De ha egy elitet megszüntetnek, Gulágra, Recskre száműznek, munkaszolgálatossá tesznek, majd 1956 címén végérvényesen leszámolnak vele és pozícióba sem engedik, csak azt, aki együttműködik a társadalmi rendszerrel, akkor nyugodtan ki lehet mondani, Magyarország átalakulásának legnagyobb sajátossága, hogy nem volt és nincs elitje. A csúcsokon csak a csőcselék maradt.

L. P.: Vagyis pontosabban az elit a népéért, nemzetéért kell, hogy tegyen.

K. I.: Van egy nagyon régi, évszázados mondás: vannak, akik a nemzetért tesznek, ezek a nemes politikusok, és vannak, akik a nemzet nevében tesznek. Vagy folytatnám: vannak, akik a hazájukat szolgálják, és vannak, akik a hazájukat kényszerítik szolgává. Nagyon sokféle variációban mondták ezt az utóbbi időben, de én igazából egyetlenegy magyar politikust vagy politikusi csapatot sem tudnék megnevezni, amelyik markánsan vállalta volna a hazai érdekek védelmét. Hangsúlyozom: ez személyes tapasztalatom, amit a nyugati vezető politikusok is visszaigazoltak. De így vélekedik erről a hazai polgárság is.

Forrás: Lakatos Pál – Facebook

Nemzeti InternetFigyelő