Közbunkóság – avagy, kinek van joga kritizálni a köztársasági elnököt?
Soha nem felejtem el, mi volt a felvételi kérdés a Szentendrei Ferences Gimnáziumban harminckilenc éve. László József Vid ofm igazgató atya a Himnusz első sorát kérte leírni. Igaz, ez nem okozott problémát , hiszen nekem Lengyel Mária, Benedek Elek unokája tanította a magyart – jó tankönyvből – a Marczibányi téren.
Akkoriban a verstanulásnak is megvolt a maga varázsa, de a követelményrendszere is. Hiszen nem volt 2,3,4, csak 1 és 5 érdemjegy. Hiszen az ember vagy tudta, vagy nem tudta a verset. Ha tudta, akkor úgy mondta fel, amint azt a költő papírra vetette. Ha nem tudta, leülhetett egy elégtelennel, amelyet másnap kijavíthatott, amennyiben megtanulta rendesen.
Ma ez másképpen fest. A Nemzeti Tankönyvkiadó már eleve szemetet adott ki Alföldy Jenő szerkesztésében, s amikor fiam felmondta a Milyen volt című verset, nem hittem először a fülemnek, majd a szememnek. A verset, ebben a tankönyvnek – ezen egy felfedezett hibáért – nem nevezhető szennyben hibásan nyomtatták ki. Ami azonban még tragikusabb, hogy fiam irodalomtanára – az utóbbi időben több fegyelmit is összeszedő – Drippey László bár feladta a verset, nem javíttatta ki a szarvas hibát, amelyet Hiller István minisztersége alatt nyomtattak.Magyarán bunkókat igyekezett nevelni Hiller oktatási kormányzata, bunkókkal gépeltették be a könyvet, és bunkók voltak azok is, akik lektorálták, korrektúrázták azt. Bunkó az irodalomtanár is, aki nem vette észre a hibát, amely nekem harmincnyolc év után is feltűnt. Mert nekünk – helyesen – kellett megtanulni a verset, s ha rosszul nyomták volna ki, a könyvet, ami abban az időben aligha fordulhatott volna elő, Mária néni minden bizonnyal kapásból, az első órán kijavíttatta volna. Az idők azonban változnak. Nem mutatom meg a hibát, de az oldalt, amelyen a vers szerepel, közreadom. Kevesen fogják tudni miért protestálok…
Ám, nem csak ez az irodalomkönyv, és Drippey László súlyos tanári alkalmatlansága írat velem most cikket a magyar nyelv helyeshasználatáról, hanem az utóbbi napok aljasan bunkó megjegyzései, amelyek Schmitt Pált érték a KEH rossz internetes begépelés miatt. Ugyanis olyan TV adók, lapok és internetes oldalak kritizálták a ma már elenyészően apró hibának mondható elírást, amelyeknek semmilyen alapjuk, joguk nincs az efféle bírálathoz.
Ha a hazai sajtótermékeket vesszük górcső alá, naponta minimum 50-60 hiba fedezhető fel a napilapok hasábjain, hasonló a nagyságrend a magyar nyelv használatát illetően a TV-csatornákon, de rettenetes olvasni az internetes oldalakat is, függetlenül a politikai hovatartozástól. S nem beszéltünk még a beszélgetős, betelefonálgatós rádió és TV műsorok műsorvezetőinek iszonytató hibáiról, noha ők maguk tévedhetetlennek és tökéletesnek vallják magukat – magyar nyelvből is…
Bunkó lett a világ, de bunkó a magyar közélet, a magyar oktatás, a média, és sajnos ezzel együtt, ha csak otthonról nem kapja meg a gyerek az tisztes útravalót, bunkó lesz a jövendő nemzedék is. Csakhogy ez a bunkóság már nem is vétetik észre, hiszen a tanár is bunkó, meg a tankönyv írója, kiadója is az.
A legszomorúbb pedig, hogy a magyar helyesírás, az irodalom is immár politikai fegyverré, lejárató lehetőséggé alacsonyodott. Hiszen a sok gagyi, szellemromboló TV-csatorna, vagy a nyomtatott és elektronikus médiumok nem saját bemondóikat, újságíróikat oktatják, hanem az az egy ember, aki talán még szakmailag kifogástalan, s ért a nyelvhez, azt nézi, miként lehet belekötni az elnökbe, lejáratni a közjogi méltóságot… és ez gusztustalan. Bár azt inkább elképzelem, hogy egy helyesírási szótárral a kezében valamelyik bunkó-felelős átszemezgette az újévi köszöntőt… hiszen az ördög a részletekben van, s ezt ők is tudják.
Minden esetre ez az egész história undorító. Az iskolától, az ócska tankönyvön keresztül a politikai lejáratósdiig… Ha normális ország lennénk, akkor bizony inkább azzal foglalkozna mindenki, hogy szépen és helyesen használja édes anyanyelvünket, jól tanítsa azt, s tisztességes könyvet adjon ki. S ha felnő a diák, akkor vegye észre, hogy elírták, amit elírtak, de úriemberhez méltón halkan figyelmeztesse az „elkövetőt”… (ezt is tanítani kellene!) De nem vagyunk normális ország, s ezzel az oktatással, magatartással, és igénytelenséggel csak lejjebb lehet süllyedni. Ha van még lejjebb!
Stoffán Gyorgy
Nemzeti InternetFigyelő
Kapcsolódó cikkek:
LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű
Stoffán úr egy egész védelmi bástya erdőt épített Schmitt érdekében, bizonyára számíthat ezért mindenféle előnyökre, főleg egzisztenciális és anyagi jellegűekre, de hisz eddig is az ide-oda nyalásainak köszönhetően tudott érvényesülni. Most a Fidesznek nyal be.
Ettől függetlenül Schmitt akkor is egy akkora bunkó, hogy mamutot lehetne agyonverni vele, de hát épp ilyen hatökör kell az új világrend építő hatalomnak. Ekkora nyelvcsapásokkal még Stoffán úrból is lehet köztársasági elnök.
Már kiment a Facebookra.
Sajnálom magát Keszthelyi. Bizonyosan azért mérges, mert maga sem vette észre a hibát a könyvben. Lám, ezek Önök. Azt az illetményt, de egy fillérrel sem többet kívánom magának, amit én kapok a mindenkori kormánytól. Tudja Keszthelyi, a tisztánlátást sehol nem fizetik meg, és nem is szeretik. Ha én lennék a közt. eln. , akkor nem írtam volna alá a médiatörvényt, mert nem úgy kezdődik, hogy betiltjuk a Népszabadságot, a Népszavát, az RTL-t, és a TV2-t. A cikkre visszatérve inkább arra kellene magának is koncentrálnia, hogy a maga területén a magyar nyelvet miként tudja védeni, tanítani, mert nem maga és én vagyunk bajban, hanem a jövő generációi. A beszéd-és génhibás bemondóktól a tanárokig senki nem tud helyesen beszélni, írni. Ha ön legalább olyan lenne mint Schmitt, akkor efféle beírásokat sem ejtene meg, mint a fenti.
Keszthelyi úr vajon milyen ismeretekre alapozza megjegyzését? Mikor és hogyan érvényesült Stoffán úr ide-oda nyalásai okán? Milyen funkciót töltött be, és ezért mit kapott? Ja, semmit? Nem baj, Keszthelyi úr azért sejt valamit.. De jobb lenne, ha nem hazudozna össze-vissza..
Péter! Látod ez az, amit ma már kevesen tudnak: Úrnak lenni. Köszönöm.
Üdv: Gyuri
Nos,az én szerény véleményem röviden a sok rizsa helyett.Az említett személy,konkrétan Schmitt…….ő is csak egy komcsi volt anno Astoria szálló valaki?/az érdemei mellett/.Köztársasági elnök?Kinek?Én nem voksoltam rá!Ja,nem is lehetett.
Csupán egy Eu-konform Fidesz báb,semmi több.Trendi szóval is lehetne mondani,egy ex-komcsi olimpikon jelenleg Fideszes celeb-Tudom ez faragatlanság részemről,de ettől még igaz akárcsak Martonyi esetében….
Pongrátz Gergely/Nyugodjék békében/féle megalkuvást nem ismerő igaz magyar ember kellene ilyen posztra!
Tegyük hozzá,egy utángyártott forradalomtól mit lehetne várni?
Gyurcsány és hordája,szabadlábon van még?Demszky is?Akkor miről beszélünk?Hiába,sok a gagyi…….szomorú,hogy már a forradalom is ebbe kategóriába tartozik hazánkban.
No, és még össze sem tudnánk számolni, hogy mennyi volt komcsi rohangál a Fidesz vezérkarában és kormányában. Hát nem érdekes? Magáról a pártról már ne is beszéljünk.
és még egy apróság… a KEH honlapján jól írták a Himnusz szövegét… Csak a “kedvvel”-ből maradt ki egyetlen “v”-betű.
Nana, Stoffán megint jól elvetette a sulykot ! (nem kérdés miért…)
Schmitt még nem bunkóktól tanult (tanulhatott volna?) !
De, bunkókkal vette körbe magát, az biztos ! Ez még akkor is szégyen, ha NOB elnök maradt volna.
Schmitt, és környezetének egy apró villanása:
Az újévi beszéde közben, az “elnök” összefonva két kezét, a harmadik ujját szemmel jól láthatóan kiemelve a többi közül, a közismert nemzetközi jelzést mutatta népének. Tartósan.
A sok lógos közül az egyik, figyelmeztethette volna.
Stoffán úr!
Ön időnként ír egy-egy (ál)nemzeti érzelmű cikket (talán sokak megtévesztésére szánja?) – majd iszonyatos behízelgésbe kezd. Elképesztően elfogult egy bizonyos párt irányában, mintha nem látná a fától az erdőt. Elképzelhető, hogy ez a tevékenysége jól fizet – ha így van, ne csüggedjen, nem Ön az egyetlen bértollnok a mai Magyarországon.
Véleményem szerint egyszerűen borzasztó, hogy értelmes emberek, akik újságírónak vallják magukat, ilyen párt-elkötelezett és minden objektivitást mellőző cikkeket izzadjanak ki magukból. Az igazi újságíró nem ilyen.
Mintha Ön csak egy párt (vagy háttér csoport) zsoldoskatonája lenne.
Amit leírt ebben a cikkében az nem fedi a valóságot! Magyarországon vajon miért ne lehetne egy magas rangú magyar politikust azért megbírálni, mert képtelen kimásolni egy verseskötetből két sort helyesen – ami “mellesleg” az Ország Himnusza??? Ön tán nem érzett semmit, amikor anno Sólyom a nemzeti zászló nélkül mondta el elhíresült szilveszteri beszédét???
Ön ugyan olyan elfogult pártember, mint Bayer “Zsoca” vagy “Kroko tanár úr”? De akár “dicső” Diurnuszunkat is emlegethetném, csak a másik oldalról… (Vagy nem is elfogult, csak számító, mint Széles Gábor – amíg le nem esett a földre?…) Ha csupa ilyenek írnának újságot (amihez sajnos eléggé közel járunk…), olyan lenne az újságírás, mint az Előre című újság volt Ceausescuék korában.
Amikor ír egy tisztességes cikket (mert tud), akkor tisztelem Önt, most csak szánom.
Nagy Péter
Kedves Nagy Péter!
No, azért egy dolgot tisztázzunk: Stoffán úr nem bértollnok, ellentétben Bayerrel. Lehet valaki pártelkötelezett, de azt a meggyőződése és nem az érte kapott fizetség szabja meg. Mi is pártelkötelezettek vagyunk, de nem bértollnokok. Meggyőződésből írjuk le gondolatainkat és nem azért mert megkértek rá minket és bárki is fizetne érte. Most akkor köpjük szemen magunkat? Nem. Az ember változik, akárcsak a világról alkotott meglátása is. A nemzeti oldalon sem vagyunk egyformák, vannak nézetkülönbségeink. Ez nem baj, mert vannak olyan pillanatok amikor mi sem vesszük észre saját ostobaságunkat. Az ember már csak ilyen tudja? Gyarló.
Aztán egyszer jól pofán nyomnak, leküldenek megalázóba, majd megrázzuk magunkat és továbbmegyünk. Mert a Nemzetnek élnie kell.
A “stoffan” tartja életben a vitakedvet, hiszen olyan önfeledten nyal, hogy sokaknak (hány)ingerét kelti.
Kedves Hozzászólók!
Ha valakinek a magyar nyelv védelme és a KEH elírása miatti felháborodás csillapítása pártelkötelezettség annak sürgősen orvoshoz kell fordulnia. Ugyanis a komcsi szennylapok úgy kezdték írásaikat, hogy: a Himnuszt a szerzője úgy írta, hogy Isten áldd meg a magyart, míg a KEH honlapján azt írták, hogy Isten áld meg a magyart… A hülye pont azt kifogásolta, ami helyesen lett leírva. De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy szar tankönyvből, szar tanárok tanítanak, szar bemondók etetik a nézőt és a rádióhallgatót, hibás és értelmezhetetlen cikkek ezrei jelennek meg a neten és a nyomtatott sajtóban és ma már kevesen szisszennek föl, ha effélét látnak és hallanak, mert a sajtónak sikerült amortizálni a kulturát. Na erről szólt a cikk, és arról, hogy mi lesz a jövendő generációkkal, amikor manapság egy egyetemi tanár sem tud rendesen beszélni, oktatni, tankönyvet írni. A nemzetet a nyelvén keresztül lehet megsemmisíteni. És ez a folyamat az iskolától a médiáig dühöng. Kinek van tehát joga és alapja bírálni, főként a komcsi sajtóban a szilveszteri KEH bejegyzést? Senkinek. És aki bírál, az ne úőgy tegye, mint tették a jobb és baloldali lapok. Hangoskodva, megvetéssel és aljasul. Tegyék csendben, mint egy magyar úriember. Ez az én politikám. És ez bizonyosan pártfüggetlen.
Idézet: “Ugyanis a komcsi szennylapok úgy kezdték írásaikat, hogy: a Himnuszt a szerzője úgy írta, hogy Isten áldd meg a magyart, míg a KEH honlapján azt írták, hogy Isten áld meg a magyart… A hülye pont azt kifogásolta, ami helyesen lett leírva.”
Mármint ki is a hülye? Mert igenis, az a helyes, hogy: Isten áldd meg a magyart!
Ugyanis ez a felszólító módja (áldd vagy áldjad) az “áld” igének!
Híradmin
A himnusz kézirata: http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:K%C3%B6lcsey_Himnusz_k%C3%A9zirat_1823.jpg&filetimestamp=20070919153155
Jól látható, hogy Kölcsey úgy írja: “Isten áld meg a magyart”
Talán a régies írásmód okán, nem tudhatom. De – ez van… Beletelt még fél percbe is utána nézni. 😉
Tény, hogy a kézirat alapján (ezt máshol is megtalálhatjuk) Kölcsey valóban egy “d”-vel írta. Talán tévedett (Ő is ember volt), talán valóban régies írásmód miatt,…
Híradmin
Mélyen meg vagyok hatódva, hogy Schmitt ügynököt és a mamutokat kapcsolatba hozó vélemény nyilvánításom, egy ige felszólító módban történő helyesírásának kapcsán, színvallásra késztetett sokakat, Schmitt, valamint köreihez fűződő érzelmeiket, valós, vagy színlelt érzelmeiket illetően. Schmitt megítélésében apró szempont csak egy szó helyesen való, vagy nem való írása. A kiket szolgál, ki és milyen múlttal, sokkal lényegesebb személyének a megítélésében. Tehát a Likud testvérpártjának felszenteltjéről beszélünk, akit szóba hoztak Kőbán Ritával, és ha már a NOB is említésre került, felelhetők az interneten az olimpiai jegykvótákkal való üzérkedés, nemzetközi szinten történő folytatása, amiről, mint elnöknek, nyilván tudomásának kellett, hogy legyen, de folytathatnám a sort egyéb szempontok szerint, a nemzethez, vagy inkább a Fideszhez való kötődés boncolgatásával. A magyar nyelvi helyesírási hibák elenyészőek ahhoz képest, mekkora kárt okoz a nemzetnek egy ilyen könyöklő tapló köztársasági elnöki székbe való ültetése. Személye minősíti azokat, akik oda tették, mert azoknak is csak a mamutok hajkurászásában lehetne a hasznukat venni.
Mindegy miért írta egy d-vel Kölcsey. Ha idézünk, akkor úgy kell írni, ahogy a költő írta. Ez esetben az egy d-s írásmód a helyénvaló…
Ez mind igaz, de…
Már megbocsáttassék, a helyesírási hiba mindenki esetében az! Még az írók, költők esetében is. Lehet az természetesen egyszerű tévedés, elírás, elütés, de a hiba nem a személy kilététől függ. Amit nekem szememre vetnek, az épp olyan hiba egy írónál, költőnél is, kivéve, ha új szót alkot, mert ezt az írói-költői szabadság lehetővé teszi. Ott nincs hiba, mert egy eddig nem létezőt hozott létre a művészi fantázia. De a “búcsúzó” az mindenkinél így helyes, és nem úgy, hogy “búcsuzó” (például). Ugye?
Híradmin
Kölcsey egy d-vel írta 1823-ban. Ez tény, hiszen a kéziratot hitelesnek tartjuk.
A mai helyesírási szabályok szerint két d-vel kell írni. Ez is tény.
A vitát talán eldöntené, ha tudna valaki releváns infót arról, hogy az 1823-ban érvényes magyar helyesírási szabályok szerint lehetett-e egy d-vel írni azt a szót. Mert elképzelhető, hogy igen – a nyelv ennyi idő alatt sokat tud változni.
Addig is az én személyes magánvéleményem az, hogy nem tételezem fel Kölcseyről, aki elég neves ember volt a maga korában, hogy nyelvtanilag hibásan írja egy versét – és a hibát később is ott hagyja. Mert ennyi erővel Petőfiről, Aranyról is ezt kéne feltételezni, lehetne a költeményeiket “revideálni” – ami azért elég messzire vezetne.
Tény, hogy ez így ma bánthatja a fülünket – hasonlóképpen néhány múlt századi neves író, költő esetenként már a maga korában népiesnek, régiesnek szánt nyelvezete is.
1. Nem tudhatjuk, hogy javította-e, mert csak ez az eredeti lap létezik jelenleg.
2. Nem feltételezem, hogy Kölcsey visszamenőleg olvasgatta volna írásait (nem volt eltelve magától).
3. Amikor ezt a verset írta, már eléggé nagy ember volt ahhoz, hogy mások javítgatták volna.
4. Jó félszáz éve a helyesírási szabály az említett szónál bizonyosan nem változott. Hogy mi volt régebben (azért nem gondolom, hogy az “áld” szónak kétszáz évvel ezelőtt ugyanaz volt a kijelentő módja, mint a felszólító. Mert az pl., hogy a c-t régen cz-ként írták, köztudott, de ez formai változás csupán) már homályba vész, s nem is a mi dolgunk utána járni.
5. Lényegtelen, hogy mi a feltételezésünk, valóban, az idézetet pontosan kell használni, de az is igaz, hogy a mai szabályok szerint az általam hozott példák (Kölcsey-től és Juhász Gyulától – az ő esetében nem beszélhetünk szabályváltozásról, mert jócskán XX-ik századi költő volt, s a “búcsúzó”-t akkor is így kellett írni, és nem “búcsuzó”-nak) hibásak.
(Végül kérem Önt, valóságos email-címet adjon meg, mert így hozzászólásait továbbiakban nem tudjuk megjelentetni. Ez csupán kérés, hiszen annyira nem lehet titkos, hogy egy közönséges hozzászóláshoz nem adja, ugyanis ez nem kerül nyilvánosságra)
Híradmin
Drága barátaim!
Nos, itt a szarvas hiba, a baj, a tragédia, amiről a cikk szól… nem a hosszú vagy a rövid “u”-ról van szó hibaként a Juhász Gyula versben… Ezért mondtam volt, hogy kevesen fognak rájönni, kevesen fogják észre venni. A “Milyen volt hangja selyme nem tudom már” sorban Juhász erdetileg azt írta: – “Milyen volt hangja selyme sem tudom már….” És lám, milyen a botor vitatkozó kedv, amelyből az ország kulturális képét megfesthetnők: a politikán vizázik, alapvető szabályokat nedm tud, de olyan okosnak tartja magát, hogy szinte hihető is olykor. KÖzben pedig maradnak a hülye tanárok, a félművelt diplomások, és marad az ország a szellemi és erkölcsi mélyre süllyedés visszafordíthatatlan útján. Nos, ez a legnagyobb bűn, amit a kommunista bitangok elértek és megtettek Magyarországgal és ellen 65 év alatt. A fenti hozzászólások monmdanivalójából, indíttatásából könyvet lehetne írni. Fájdalmas még olvasni is amikor a Himnusz íróját minősítik — szörnyű ország ez. Ezzel a szellemi tartalékkal… És még mi szidjuk “Kalampárékat” Uraim?! Pedig a matt hülyeség, bunkóság sokkal elviselhetőbb, mint a cizellált és okoskodó, mindenben politizáló és politikát kereső primitívség.
Való igaz, kedves Gyuri. De kár ilyen mélyen elítélned egy országot, mert te is hibázol. Igazad van, idézni pontosan kell, sem elvenni belőle, sem hozzátenni, sem más (akár rokonértelmű szóval sem) helyettesíteni nem szabad. Kapsz egy ötöst, mert kiválóan emlékszel ma is a versre. De nincs ember, akit nem lehetne kritizálni, aki ne tévedne. Ha mégoly nagy ember is. Kérdés, hogy ettől függetlenül meghajlunk-e tudása, nagysága előtt vagy sem. Részemről azért Schmitt nem tartozik közéjük. Legfeljebb sport sikereit ismerem el.
Az eredeti felvetésed azonban egy dologban hibás. A köztársasági elnök vehetne maga mellé műveltebb, precízebb munkatársakat is, akik egy viszonylag rövid szövegben nem ejtenek sok hibát. Ha már kiteszik a nyilvánosság elé. Tudhatnák, hogy egyesek szétcincálják a szöveget.
Végül, tudod, most még azzal is elégedett lennék, ha ez lenne hazánk legnagyobb baja. De nem az. Ráadásul nem gondolom, hogy a köztársasági elnök épp a te vagy az én védelmemre szorulna.
Ezzel a vitát részemről lezárom. Elismerem, felületesen olvastam át J.Gy. versét, észre kellett volna vennem a hibás “nem”-et a “sem” helyett. Ez nagy pontatlanság, de ha már ennyire bunkózol, ígérem, soha nem javítom ki elírásaidat, elütéseidet. Még jó szándékkal sem.
Híradmin
Kedves Admin!
Amikor hibázom, én is bunkó vagyok, ugyanis az íróembernek nem szabad hibáznia. Nem kívülről ítélek, hanem belülről, s ezért vagyok kétszeresen szomorú. Ami a J. Gy. verset illeti, ott a baj a könyv. A közt. elnök szilveszteri bejegyzését pedig egy kutlur-országban észre sem vennék. Nem csinálnának belőle ekkor kravált, mint itt csak azért, mert lehetett ütni egyet a Fideszen és az elnökön. Summa summarum: végtelenül bunkó ország vagyunk. Misem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy még Brüsszelben is csak lenézően legyintenek, ha Magyarországról vagy a magyarokról hallanak. És ennek nem a médiatörvény vagy Orbán az oka. Apró cseppekből lesz a zápor – mondták a rómaiak. A magyar primitívséghez a fenti téma is egy csepp, amelyet cseppként nem akarunk komolyan venni. Pedig érdemes volna, mielőtt árvízzé nő.
Én is lezártnak tekintem a vitát, amelyet ugyan nem tartottam annak, csupán figyelemfelhívásnak… És előre is elnézést az elütésekért. Ám, ígérem ha idézek, azt pontosan teszem majd.
Igen, kedves Gyuri, ezzel egyetértek! Tény, hogy az ország messze eltávolodott attól a szinttől (talán velem együtt is), amire büszkék lehetnénk. Ez a jelenség megér egy komolyabban elgondolkodtató írást arról, hogy mi is történt velünk az eltelt 20-50-100 évben. Értelek én, és egyet is értek. Idézni csak szó szerint szabad. Mindőnk joggal háborodna fel, ha a gondolatait (akár csak egy rokonértelmű szóval is) meghamisítanák! Az ellen én nem tiltakozom, ha a helyesírási hibáimat javítják. Tudom, te is így gondolkodol. Való igaz, az árvíz cseppekből áll elő.
Sikerült a Gonosz támadása. Szétzilálta idegeinket, türelmünket, összetartozásunkat. Csak egyet nem vett számításba: Isten, aki az övévi előtt áll, hatalmasabb a Gonosznál! Előttünk, mögöttünk, mellettünk (körülöttünk, mint egy bástya) nagyobb erő áll, mint a gonoszok mögött. Ezért nincs semmi veszve!
Türelem, és kitartás: Híradmin
Dráma van, nagy “d”dráma. Száraz ágon hallgató ajakkal meddig ültök csüggedt madarak…nagy vihar volt (fülkeforradalom), feldúlt berkeinkben enyhe árnyas rejtek (krotyó?) nem fogad. (nem lóverseny ez kérem) S ti hallgattok, elkészültök innen.. Itt hagynátok bús anyátokat? (orvosok, nővérek) Más berekben másképp szól az ének (tanulj nyelveket), nem értik ott a ti nyelvetek. Puszta bár ez otthonos vidéknek…fiaim, csak énekeljetek.
Hozzatok dalt emlékül a hajdan lomb, s virággal gazdag tájiról, s ha majdan (500 év) e kopár föld újra felvirul, dalotokra könnyebben derül fény, hamarabb kihajt a holt berek (20 év alatt letarolta a Fidesz-MSZP) A jelennek búját édesítvén fiaim, csak énekeljetek, és szavazzatok a jobbikra. S most, hogy a szél összevissza tépte (vajh’ kik voltak azok a szelek, és kik most is?), úgy tennétek, mint az emberek…Itt hagynátok idegent cserélve (ezt már megbeszéltük) Fiaim csak énekeljetek. Ha Fidesz füleknek nem tetszik 10 milliós a bírság fiaim, csak énekeljetek. Kell a lóvé.
Erre már nincs válasz. Hm.
Az alábbi, a fentiekből másolt mondattal értenék csak egyet:
”
S ha felnő a diák, akkor vegye észre, hogy elírták, amit elírtak, de úriemberhez méltón halkan figyelmeztesse az „elkövetőt”…
”
A többi meg …