KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Kötelező-e gyökértelenül élnünk?

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Valami elveszett az életünkből. Valami, aminek a hiányát érezzük ugyan, de felismerni, pontosan megfogalmazni mi is az, vagy legalább körbeírni a lényegét: képtelenek vagyunk. Csak a hiányérzet dübörög bennünk szinte elviselhetetlenül. Sokan ezt az anyagiak hiányaként, a megrendíthetetlen biztonságérzet elvesztéseként, mások a személyes boldogságuk vagy a családi környezetben tapasztalható szeretet hiányaként élik meg.

Persze vannak olyanok is, akiknél a napi sikerek valamilyen megjelenési formája elnyomja ezt a hiányérzetet, s olyan önbizalommal vértezi őket fel, hogy nem is keresik a valóban teljes élet lehetőségét. A hétköznapi darálóban valóban kevés a lehetőségünk az eszmélésre, de vasárnaponként nálam mindig felbuzog ez a hiányérzet, s ha elviselhetetlenül törne rám, akkor lecsöndesedni indulok a templomba.

A mai mise alatt szembesültem a felismeréssel, döbbentem rá – mint öreg lemezlovas – az engem régóta foglalkoztató kérdés lényegére. Az ősi tánc és ének hiányzik nekünk ilyen erőteljesen, illetve sokak számára szinte felismerhetetlenül. Még a néptánc oktatásában is valamiféle szolgáltatás jelenik meg, s nem a magyar lélekrezdülés érzése és az ősi mozdulatok felszabadultsága. Teljesíteni kell valamit, színpadra kell állítani egy teljesítményt, hogy sikerélménye legyen a gyermeknek és a szülőnek egyaránt. Mindenütt jelen van tehát a siker vágya, s egyre többször tapasztalható, hogy még erőfszítés és teljesítmény nélkül is egyre követelődzőbben jelenik meg!

Hát még azoknál a családoknál – s ezek vannak számosabban – ahol még a néptánc sem téma! Ismerjük fel végre, hogy elvettük magunktól és a gyermekeinktől a gyökereink éltető nedveit, a közösségben megélhető élményt: az ősi mozdulatok és az érzelmek kiéneklésének együttes lehetőségét. Kaptunk helyette a globálisvilágtól egy drágán és folyamatosan megfizetett idegenkultúrát, s annak szinte belénk ivódó fogyasztási szokását. A pénzünkért kaptunk, egy bármikor felbontható „konzervélmény” ízű zenét, amire lehet ugyan mozogni, de minek? Az ősök csiszolta dallamok és ritmus helyébe befurakodott tehát az idegen érzés, a nagyvilágból összecsődített zenei elemek gyökértelensége. A végtelenségig leegyszerűsített ritmusra és dallamra pedig szinte önműködően jelentkezik a folyamatos és kötetlen mozgás. Ezen ál-tánc a génjeinkbe kódolt ősi táncmozdulatok helyett valamiféle álságos szabadságérzést ad, miközben eltépi a kapcsolatot elődeinkkel, s ezzel örök gyökértelenségre és bizonytalanságra kárhoztat minket. A mai magyarok bizonytalansága külsőnkön is megnyilvánul, mert a bevált népviselet helyett jellegtelen idegen rongyokba öltözünk, s a célszerű ruhadarabokat is a fogyasztás bűvöletében működő divatra – kirablóink által diktált, de mégis önkéntesen választott pénzszivattyúra – cseréljük. Tesszük mindezt a tudati befolyásolás egyre erősödő hatása alatt. Robert Siller amerikai közgazdász új elmélete szerint nem csak a „racionalitás”, hanem az ősi motívumok és ösztönök is befolyásolják az embereket a gazdasági döntéseikben. Az emberi cselekvés szerinte ésszerűtlen vonásai önbeteljesítőként hatnak, s ez vezet a pénz iránti bizalmatlansághoz. A közgazdaságtan eddig nemigen használta a pszichológiát (a lélektant) de úgy tűnik, éppen ezért tévednek ekkorákat évszázadok óta. A közgazdaság tévutait persze az emberiség fogja megfizetni, de nem mindegy mekkora lesz az ár. A gazdasági összefüggések társadalmi beágyazottsága folyton változik és semmi sem örök, csak a Jóisten. Az embernek pedig szabad akarattal kell rendelkeznie, s nem a médiadiktatúra tudatformálása, hanem az ősi gyökerek által biztosított értékek hatása alatt kellene döntenie. Még akkor is csak ez az út a járható, ha eleinte nagyon rögösnek tűnik a fogyasztói társadalom által elkényelmesített társadalom számára. Tessenek megszabadulni a fogyasztói tudatformálás béklyóitól, mert gyökértelenül nem lehet élni, csak vegetálni!

Ez is érdekelheti:  Nyílt levél Magyar Péternek

Szeged, 2010-09-05 Dr.Bene Gábor S.

Nemzeti InternetFigyelő

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

One thought on “Kötelező-e gyökértelenül élnünk?

  1. Nekünk vannak gyökereink. A zsidóknak is. De a mai Izraelt formáló alakulatnak csak 62 éves múltja van, és mételyezi az egész világot.
    Ha nem teszünk semmit, ha nem mutatjuk meg magunkat, akkor a zsidóellenes keleti népek azt gondolhatják, belenyugodtunk a zsidó megszállásba, és ha nem is örömmel, de ellenállás nélkül viseljük sorsunkat.
    Legalább jelzés szinten akarunk mutatni valamit, hogy nem kell nekünk ide se zsidó, se cigány, mi nem vagyunk semmiféle befogadó szándékú nemzet, mi azok vagyunk, akik meghívtak vendég népeket amikor arra szükség volt, ám akiket nem akartunk itt látni, azokat nem hívtuk. Most sem hívjuk, mégis jönnek. Tenni kell hát ellene, lássa a világ, hogy utálat van szívünkben feléjük, s minden eszközzel fel fogunk lépni ellenük. Ha nem így teszünk, és a beözönlés megkezdődik, már késő lesz, nem kapunk segítséget kívülről, valóban Palesztína sorsára jutunk a várakozással, semmittevéssel.
    Meg kell ragadni ezt az utolsó lehetőséget, az utálat és antiszemitizmus lappangó, de egyre erősödő érzését tettekké kell növelni a magyarságban, s ha nem mennek szép szóra országunkból, ki kell kergetnünk a cionistákat, kazárokat, mint annak idején a törököt.
    A Pató Pál féle „várakozás”, a tétlenség megöl bennünket!
    Legalább a ma még nem büntethető módszereket vegyük elő, transzparensek, demonstrációk (akár egyéni megmutatkozások formájában), hogy hátha híre megy a világban, nem akarunk zsidókat, utáljuk a zsidót, mint parazita fajt.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük