Kónya-Hamar Sándor: KÁNYÁDI SÁNDOR (1929-2018) 92 éves volna…!

“A vers az amit mondani kell!” (Kányádi Sándor)

A költő az, akit tisztelni kell!

“Mutassátok meg a költőket, akiket olvastok.

S megmondom, kik vagytok!…

Mutassátok meg a költőket, akiket megvédtek.

S megmondom, kik lesztek!”

Őt csak olvasni kellett! És kell!

∗

1999-ben május 10-e hétfői napra esett.

9-én, vasárnap, Kolozsvárott az Állami Magyar Színházban köszöntöttük a 70 éves Kányádi Sándort.

Esszét és verset illett írni és el is mondani a fényes alkalomból, Sándor szomorkásan mosolygó, megilletődött tekintete előtt, amit aztán hálás kézfogással és öleléssel köszönt meg.

Másnap a Szentegyház utcában, a Phönix könyvesboltban futottunk össze, s ha már „én is Sándor, te is Sándor, s lássuk ki a nagyobb vándor!”- alapon úgy elbeszélgettük azt a négy-öt órát, végig könyvespolcnak dőlve s állva, – szegény Könyves Eszter hiába kínált ülőhellyel (inkább a bort fogadtuk el!) -, hogy a zárórát, miattunk jó két órával is kitoldták, majd nagyon boros és jókedvvel fejeztük be a megismételhetetlen költői estét. Mert először és utoljára..!

Amikor a 2018. júniusi tübingeni kiruccanásomon, a Neckar-parti Zimmer-házban, a Hölderlin-turm múzeumi íróasztalán megláttam kéziratban Hölderlin versének, Az élet felén címűnek, magyarnyelvű Kányádi-fordítását, nem kis büszkeséggel készültem értésére adni Sándornak felfedezésemet, ezzel köszöntve 88. születésnapján. S válaszolt is röviden s nem kis iróniával: „Hát azt felfedezted, hogy hogyan emlékeznek Goethére a tübingeniek?!”

Persze, hogy fel!- s ezt már 2018 nyarán készültem neki megírni.

Elkéstem..!

Talán majd egy égi könyvespolcnak dőlve, majd mégis elmesélem..!

Kolozsvár, 2021.

Nemzeti Internet Figyelő (NIF)