KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Szervátiusz Tibor

Kónya-Hamar Sándor: Az utolsó szobor (Acélmadár?!)

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

A Tamási Áron andezitből faragott síremlékművének elkészülte után, s a szekuritáté zaklatása közben,- közbeszéd tárgya volt a Korunk szerkesztőségében is, hogy – Szervátiusz Tibornak volt egy megvallott szándéka.

A használt, kicsorbult, több mint száz vídiafejű acélvésőnek – (melynek egy részét magamKónya-Hamar Sándor: Az utolsó szobor (Acélmadár?!) szállítottam, tudván, hogy ebben mások is segítik)-, sorsáról imigyen döntött:

Szoborrá formálja-hegeszti majd őket, s nem a farkaslaki emlékmű koronájaként, de a trianoni fájdalom emlékére!

Hogy valaha is nekifogott volna szándéka megvalósításának, nem tudom. De valahányszor, gyönyörködő pihenőre megálltunk Farkaslakán, az emlékmű és sír sétányán közelítve ez mindig eszembe jutott. S mitagadás, hiányoltam valamit, mindig hiányérzetem támadt, a „tonnás hegyibeszédet” többször is körbejárva.

S azóta is, többször eltűnődtem az emlék és gondolat fölött. Milyen szoborra gondolhatott, és miért tett le szándékáról? Vagy nem tett le? Csak a közbejött menekülés, az anyaországba való áttelepülés hiúsította volna meg?!

S egyszer őt is sikerült megkérdeznem, Tirnován Arid Vid szobrásztársa (már égi tömböket farag ő is!), még kolozsvári műtermében, abban a kerekdombi sarokházban.  Nagyon belém nézett, s csak annyit szűrt ki fogai között: „Hogy te mikre emlékszel!”  Többé soha nem találkoztunk.

Mire gondolhatott? Egy acélmadárra talán? A Firtos homlokának felcsillagozására, mely fölött egykor, Trianon idejében,- és Tamási szerint is, igen, itt Erdélyben „Énlaka fölött Firtos lova hátán, elaludt a Gondviselés”?!

Erdélyi emlékműre tehát mindenképpen, vagy minden szobrász utolsó szobrára?! De hiszen akkor…?! Akkor alkothatott-e volna tovább?  Mert a csonka anyaországban – erdélyiek számára is érthetően -annyi léleképítő feladat és megbízatás várt még reá!? S mindazt becsülettel vállalta, és édesapja örökébe lépve, s a maga útját járva, tette is rendületlenül!

S most eljátszom a gondolattal és emlékkel, azzal az acélmadár-szándékkal, mely nekem is szinte rögeszmémmé vált. Mert lehet-e gyönyörűbb befejezése egy szobrászéletnek és pályának, mint elhasznált, megmaradt, utolsó szerszámait is szoborrá alkotni? Mint költő, ha utolsó szavaiból épít verset, akár egy madár utolsó íveléseként, mely után a földre sem zuhanhat vissza? Jelképesen és láthatatlanul, de átélhetően, átérezhetően nagyon!

Ez is érdekelheti:  Levédia krónikása: Kompromisszumok

Ám az utolsó szobor sohasem születhet meg, miként az utolsó vers sem!  Csak készül, a szobrász élete és anyaga viszonyában, álmaiban, szándékában és kitartásában, de sohasem megvalósíthatóan, megszülethetően. S az utolsó nap utolsó órájában mégis ő viszi el e földi életből, emberi sorsból, s nem tudni hová. De visszatérhetetlenül!

Szervátiusz Tibort is megszületni vágyó, de megvalósíthatatlan „acélmadara” vitte el! S érezzük immár az ismeretlenbe való, de emlékünkben megmaradó együttes repülés csodálatos ívelését?  Vagy elég, ha velünk maradt szobrait látogatjuk és csodáljuk meg?

Kolozsvár, 2021. április

Kiemelt kép:  Szervátiusz Tibor (Nullahetegy.hu)

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük