Kik bízták meg a békéscsabai tótokat a rendbontással?

Mint korábban hírül adtuk, 2010 június 4-én a trianoni tragédia 90-ik évfordulójára Versailles-ba utazó megemlékezőket békécsabai tótok csoportja zavarta meg az „éljen trianon” szellemében. Az ügy nem ült el, sőt István Anna, a helyi tótok szervezője érdekes nyilatkozatot tett:

A Békés Megyei Hírlap 2010. június 19-ei kiadásában, István Anna a következőket nyilatkozza, szószerint: „Felhívtak az utazás előtt a Magyarok Világszövetségétől, közölték, bíznak benne, nem azért megyünk, hogy megzavarjuk a trianoni emlékünnepséget. Tájékoztattak, hogy délelőtt lesz az ünnepség,…” István Anna nem hibázott, hisz arról beszélt, ami hite, elvei, érzései szerint töltötte. A beszéd és a gondolkodás összefügg. A gondolkodást pedig befolyásolják érzelmeink. Abszolut őszinteséggel fejezte ki, hogy ő és barátai miért is indultak el  Versaillesba? … Ünnepelni!

Ő Magyarországon, magyar állampolgárként megengedheti magának, hogy amikor a magyarok Versaillesbe gyászolni mennek, ő társaival ünnepelni indul ugyanoda és ugyanakkor. Ünnepelni a gyászolók közé. Ünnepelni azon magyarok gyász-szertartásán, akiknek ősei hazát, otthont, földet, kenyeret , munkát, barátságot adtak elődeiknek. A nyilatkozat következő izgalmas része:„…a 4-ére Versaillesbe tervezett programunkat kérésemre áttették délutánra.”Mi is volt ez a program?!  Milyen izgalmas részhez érkeztünk!Tehát, Magyarországi otthonaikból, a békéscsabai szlovákok egy csoportja, elutazott azért Versaillesbe, hogy megkoszorúzhassa a számukra imádott nemzethőst, Milan Rastislav Stefanik emlékhelyét,  aki Edvard Benes és Tomás Garrigue Masaryk cinkostársa volt, a Történelmi Magyarország felszabdalásának, szétrablásának előkészületi munkáiban, a felvidéki magyarság kiűzésének, kitoloncolásának előkészületeiben.

István Anna elmondta, hogy „az időpontot és a programot sem ők találták ki, állították össze.” Egyre érdekesebb. Ki erőszakolta rá szegény asszonyra ezt a nemes programot, hogy megünnepelje és megkoszorúzza Milan Rastislav Stefanik emlékhelyét? Aki nem más, mint Edvard Benes elvbarátja, cinkostársa, elv-társa. Az időpontot is teljesen véletlenül, pont június 4-ére írták elő neki! A teljes véletlenségek sorozata folytán, pont június negyedikén, pont a magyarok gyászának fájó megemlékezésén , pont ünnepelniük kell Versaillesban és koszorúzással emlékezniükkell összetört, fájó szívvel, egy olyan szlovák politikusra, aki Magyarország szétszabdalásának előkészületi munkáiban oroszlánrészt vállalt. És mindezek után minden lelkiismeretfurdalás nélkül hazajönnek kenyéradó hazájukba, Magyarországra.

Gondolkodtatóul az olvasónak: „Stefanik édesapja, Pavol Stefanik tagja volt az akkori Szlovák Nemzeti Pártnak…   Slota szerint az ő pártja, elődjének tekinthető.”   Így az „olvasmány” végére érve, a következő kérdéseim merülnek már csak fel: Önök mit ünnepeltek? Saját hazájuk gyászát? A ferde történelmi eszméket honnan és ki csöpögteti be Békéscsabára? Ki határozta meg az ünneplő csoportnak az időpontot? Ki adott utasítást a koszorúzásra?  A csoport egy része miért vált külön és miért nem mentek a koszorúzásra? De még jobban érdekel, hogy a csoport másik része, milyen elvek alapján, milyen indíttatásból azonosult a történelem által is megvetett Stefanik elveivel? Mert véleményem  szerint annak az emlékhelyét koszorúzzuk meg, akit tisztelünk, akinek elveivel egyet értünk.

Így hát felmerül a legfontosabb kérdés. István Anna miért van felháborodva? Min csodálkozik? Mit nem ért? Csodálkoznivalója Békéscsaba magyarságának és a vele békességben élő szlovákságnak van.

Barcs Anikó elnök
Trianon Társaság Békéscsabai Szervezet,  Békéscsaba, 2010. 06. 20.
Nemzeti InternetFigyelő