Kiegészítő tények és adatok Für Lajos beszédéhez (Tájékoztató REINER PÉTER úr számára /is/)
MÉLYEN TISZTELT OLVASÓK!
Szeretett kicsiny hazánkban szép számmal bukkantak fel olyan személyek, akik mindennemű hazaszeretetük, markánsan megfogalmazott nyilatkozataik és határozottnak tűnő fellépésük mellett, akkor nem tettek semmit, amikor a hatalom (jelentős szelete) a kezükben volt, és sunyi módon lepaktáltak a nemzetietlen erőkkel vagy/és személyekkel. Az ’56-os forradalom idején például Für Lajost, mint a KLTE tanársegédjét, Komócsin Zoltán megyei PB titkár delegálta a Hajdú-Bihar Megyei Forradalmi Bizottságba, amelynek titkára lett, és megbízta azzal, hogy csillapítsa le a „lázongó” egyetemistákat.
A november 4-én bevonuló szovjet csapatok az egész Forradalmi Bizottságot őrizetbe vették, egy részüket repülőgéppel kivitték az országból (köztük Für Lajost is), de Komócsin kérésére – őt -, néhány nap elteltével hazahozták és szabadon engedték. Nem tudható, hogy a véletlen műve vagy más közjáték játszott-e szerepet abban, hogy a Forradalmi Bizottság minden tagja súlyos büntetésben részesült (az elnökét első fokon halálra, majd életfogytiglani fegyházra ítélték), , de (egyedül) Für Lajost kihagyták (kifelejtették) a megtorlásból.
1957-ben Für Lajos Franciaországba emigrált, majd kb. három hónap múlva hazatért, és 1958-tól 1961-ig a debreceni református kollégium könyvtárában dolgozott, 1961-63 között általános iskolai tanári beosztást látott el, 1964-78 között a a Magyar Mezőgazdasági Múzeum tudományos főmunkatársi, főosztályvezetői, 1980-87 között pedig a Múzeum tudományos titkári beosztásokba került. 1988-ban már az ELTE BTK docensévé nevezték ki. Elektronmikroszkóppal sem lehet találni olyan ’56-os forradalmi bizottsági titkárt, aki hasonló kivételezett helyzetbe került volna, mint Für Lajos. Hiteles adatok hiányában csak arra lehet következtetni, hogy Für Lajos a forradalom alatt sem tett semmi olyant, amit ne bocsátottak volna meg neki (azonnal), mint ahogyan a honvédelmi minisztereként sem tett semmit a valós rendszerváltoztatás érdekében a sereg berkein belül. „Bebetonozott” politikai munkásokat, elnézte az „orra előtt lezajló” át-ejtőernyőztetéseket, menesztette a szaktiszteket, elszabotálta a tiszti-tiszthelyettesi etikai kódex kiadását, elengedte a Számvevő Szék által kivizsgált(!) tábornokok összelopkodott ingó és ingatlan vagyonainak visszatérítési kötelezettségét, sőt (egyesek szerint) még azt is elnézte, hogy a sereg utat építsen a présházáig. Ezt az információt Krajczár Imre meg akarta jelentetni a Magyar Fórum hasábjain, de a figyelmes Csurka István leintette a lapja főszerkesztőjét…
Nem hajtott végre „tisztogatást”, figyelmen kívül hagyta az átejtőernyőztetett komisszárokat és pártbizottsági tagokat, politikai tisztet neveztetett ki a ZMKA parancsnokává, majd Raffay Ernő tevékenységét is szó nélkül hagyta, mikor az államtitkári posztjáról a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatói beosztásba került, és első bemutatkozásakor a kirendelt személyi állomány előtt kijelentette, hogy: „senkinek sem kell félnie, nem lesz elbocsájtva senki”. Nem hagyhatom ki személyes érintettség ellenére (és az elfogultság gyanújának felkeltésével), hogy Für Lajos velem kivételezett (!) mert (írásban) megköszönte addigi munkásságomat, felmentett a Magyar Tudományos Akadémia Minősítő Bizottsági tagságom alól, és —–most következik a slusszpoén ————–: kineveztetett a helyemre egy egykori pufajkás tisztet, mert (talán) „megszimatolta”, hogy a pufajkásoké a jövő! És igaza is lett, mert az Antall kormányt a pufajkás Horn kormány követte! Meg kell jegyeznem , hogy az MTA MB tagság semmilyen tiszteletdíjjal vagy más kedvezménnyel nem járt, hacsak a megbeszéléseken (üléseken) kapott fekete kávé nem számít annak… Azt már alig merem leírni, hogy később,- a Hadtudományi Szakbizottság elnökévé pedig az a Mórocz Lajos vezérezredes lett kinevezve, aki a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erői parancsnokának magyarországi helyettese volt, és ’56-ban (századosként) harckocsiból lőtte a Soroksári úton barikádot épített Pesti Srácokat.
Hasonló „szabályokat” követett Szabó János (FKGP-s) honvédelmi miniszter is, aki szó szerint ezt nyilatkozta Bencsik András Magyar Demokrata c. hetilapjában a honvédelmi miniszterré történt kinevezését követően, megnyugtatva a Kádár rendszer politikai tisztjeit és pártbizottság tagjait, hogy: „Nem lesz tisztogatás”! Ekkor már Für Lajos a „pálya szélén volt”, de kb. tíz évig egyetlenegy szava sem volt Keleti vagy Juhász „dorbézolásai” miatt, most látta elérkezettnek azt időt, hogy újra a „színpadra lépjen”és bemutassa látványos hordószónoki fogásait. A Magyar Gárda melletti kiállását sem tekinthetem másnak, mint azt a feledhetetlen gesztusát, amikor az utolsó szovjet megszálló katonaként, a magyar-szovjet határon látványosan távozó Silov szovjet tábornokot (a hazánkat megszálló szovjet csapatok parancsnokát) Für Lajos egy színarany dísz-tőrrel ajándékozta meg, mint anno dacumál ajándékozták meg a török pasákat egyes gyenge gerincű kollaboráns főurak. Vagyis: nem vitatom Für Lajos hazaszeretetét és magyarságtudatát, de nem tudok könnyekre fakadni, amiért a gesztikulálásával kísért buzdító szavait elropogtatta a Jobbik hallgatósága előtt, szerényen fogadva a tapsvihart. Nem felejthető, hogy más tehetetlen megalkuvókkal egyetemben 20 évet vett el a nemzettől, és „elévülhetetlen érdemei vannak abban”, hogy a Magyar Honvédség (valamint a HM) oda jutott, ahová az egész ország: a korrupció, a hazugság, a leépítés és a szervezetlenség mocsarába!
Megbocsáthatatlan bűnöket és hibákat követett el Für Lajos, a szimpátia vagy sajnálkozás nem mentesíti a felelősség alól, amit most büszkén vállal, megtartván („jól megérdemelt”) kiemelt és nem devalválódott miniszteri nyugdíját. Nem is érdemelne figyelmet Für Lajos, ha nem produkálná magát ott, ahol – szerintem -, semmi keresnivalója nincsen! Megtapsolni pedig csak azért a „bátorságáért” lehet, hogy a „meakulpázásával” és a „köntöse megszaggatásával” sikerült elérnie, hogy a feledékenyek vagy a tájékozatlanok a bizalmukba fogadják és „feloldozzák” a „vétkei” alól. Bocsássa meg nekem Reiner Úr, ha én nem bocsátok meg Für Lajosnak! Sajnálom, de nem tudnék a tükörbe nézni ha megtenném!
Köszönettel és tisztelettel: Prof. Dr. Bokor Imre
Nemzeti InternetFigyelő
Kapcsolódó: Reiner Péter gondolatai Für Lajos beszéde kapcsán (+videó)
No csak, ki beszél itt?
Bokor úr a Szovjetunióban végezte felsőfokú katonai iskoláit az 50-es években, majd mint aki jól végezte dolgát szolgált a Néphadseregben, ahol kimagaslóan magas rangig jutott a szamárlétrán. S közben volt egy forradalom…
Ön nem unja? Ideje lenne tájékozódnia! Mellesleg az Ön apja is a kommunisták alatt élt, tanult, dolgozott. ??? Vagy igaz kommunista? Akkor meg hallgasson., jobban teszi – NIF sűzerkesztő)
A tények attól még tények. De, ha Marion ezeket meg tudja cáfolni, írja meg nekünk.
Na, ne szórakozzunk már! Nehogy már a nyúl vigye a puskagalambot!
Nem érteni magyar? Bokor úr teljes tiszti pályafutását a komcsik hadseregében töltötte, szépen araszolva a ranglétrán, ráadásul a Szovjetunióban, a nagy baráti országban szerzett ismeretek felhasználásával. Azért az még a hígagyúaknak is világos, hogy ez mivel járt, és hogyan volt lehetséges azokban a régi szép időkben.
És egész véletlenül 56-ban, a forradalom idején is éppen Moszkvában tartózkodott. Bár életrajzának ezt a momentumát homályban tartja, de az azért nem nagyon valószínű, hogy éppen a náluk haditechnikát tanuló magyart élvtársat hagyják a városban vodkát vedelni, miközben hős seregeik éppen megszállják a fővárosunkat.
Lényeg a lényeg, akinek vaj van a füle mögött, az ne menjen a napra, mert megavasodik. A vaj. És bűzleni kezd.
Marion!
Nem tartja homályban Bokor prof. sem ötvenhatos, sem néphadseregbeli múltját. Ugyan vegye már a fáradságot és nézzen utána, mielőtt össze-vissza vagdalkozik.
Kedves NIF sűzerkesztő! ( Az meg mi a lótúró?)
Miért unnám a saját hozzászólásaimat? Hm?
Egyébként meg miért ad hozzászólási lehetőséget, amikor nem kíváncsi mások véleményére?
Miért mondja egy olvasónak, hogy hallgasson, ha véleményezési lehetőséget biztosít? Hm?
Nincs az ön fejében némi zűrzavar? Hm?
Nem egy buta ál-nemzeti talpnyalonc ön véletlenül? Hm?
Az az ön apja lehet, hogy maga is kommunista volt.
Az én édesapám a rendszer ellenségeként nem ott dolgozott, nem ott élt, ahol szeretett volna.
És főleg nem ment magas nyugdíjjal nyugdíjba a kommunisták vörös hadseregéből.
Mi a célja ezzel a „kiegészító tényekkel” Bokor Imrének – a puszta mószeroláson kívül?
Miért van az, hogy sokan nem tűrik gyalázkodás nélkül mások hazaszeretetének megnyilvánulását?