Kiegészítő adatok a Biszku-per kapcsán


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!
A mosonmagyaróvári sortűz áldozatai, 1956
A mosonmagyaróvári sortűz áldozatai, 1956

2014. március 18-án megkezdődött a Biszku-per. A feljelentéstől több mint 3 esztendő telt el. A számonkérés, a felelősségre vonás negyed évszázad elteltével sem történt meg Magyarországon. Ennek vélhető okaira (kettős mérce, Rózsadombi paktum, netán apák-fiúk-unokák) nem térnék ki.

A közel félórás, igen részletes vádbeszédben és a híradásokban elhangzott közel 50 halott száma nagyon meglepett. Ez a szám nekem úgy tűnik, hogy a két sortűzzel kapcsolatban is csak a Nyugati pályaudvarnál történtekről hivatalosan sajtóban közölt adatokat (6 halott 1 sebesült), és a salgótarjáni sortűz esetében a kórház hivatalos jelentése szerint a kórházban lévő 46 elhunytat fedi. A kórházba bevitt 135 sebesültből 27 már halott volt, 9 sebesült műtét közben, 10 műtét után halt meg. Ez a kórházi jelentés nem tartalmazza a téren és utcákon agyonlőtt halottakat, akiket a kórházba már be sem vittek, valamint a környező településeken eltemetetteket sem, akik mind a sortűz áldozatai voltak.

Ezért, emlékeztetőül felidézem az 1956. december elején történteket.

1956. december elején már nyílt támadásra készült a szovjet tankok segítségével hatalomra került, Moszkvában a szovjet vezetés részéről létre hozott Kádár-kormány.

December 5-én kormányhatározattal elrendelték a forradalmi bizottságok és más hasonló elnevezésű szervek megszüntetését. Este 200 értelmiségi és munkástanács-tagot tartóztattak le.

Megjelent az “Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben “címmel az első fehér könyv, mely a szovjet és magyar pártvezetők érdekeinek megfelelően meghamisítva, valótlanul tárja az olvasók elé a történéseket. Ezekben a fehér könyvekben több fotót grafikus beszúrásokkal meghamisítottak. Ezt a mai szemlélőnek könnyű észrevennie.

December 6-án a kormány maga mellett tudva a szovjeteket és a karhatalmat, provokatív, erőszakos támadásba lendült. A főváros több pontján, Baross tér, Kálvin tér, Nyugati, Móricz Zsigmond körtér környékén kommunista tüntetéseket szervezett. A Népköztársaság útján és a Nagykörúton “vörös zászlós” tüntetésre kerül sor szovjet és karhatalmi egységek biztosítása mellett. A kirendelt felvonulók Kádárt és az MSZMP-t éltették.

A gyárakból hazafelé tartó munkások összetűztek velük a Lenin körúton (Erzsébet körút) a Wesselényi és Dob utca közt, ahol a karhatalmisták és a szovjet páncélautó lövésekkel oszlatták szét a tiltakozókat.

A November 7. téren (Oktogon) tűzharc alakult ki.

A Nyugati pályaudvarnál karhatalmisták az ellentüntetők közé lőttek, illetve helyben kivégeztek általuk gyanúsnak vélt személyeket. Az eredmény „hivatalos adatok” szerint 6 halott 1 sebesült. A sebesültek száma a szemtanúk elmondása szerint lényegesen több volt. A sebesülteket a MÁV-kórházba és a Szabolcs utcai kórházba vitték, vagy ha tudtak, maguk mentek oda.

A Baross téren gyülekezőket is a karhatalmisták a szovjet csapatokkal karöltve fegyverrel oszlatták szét.

Nyugati pályaudvar 1956. december 6.

              Egy sebesült fiú visszaemlékezése

„1956 telén 14 és fél évesen asztalosipari tanuló voltam. December 6-án – hogy milyen napra esett nem emlékszem – nem voltunk iskolában. Vonatra vártam, hogy Gödre menjek, mert ott laktunk.

Várakozás közben hangos tömegre lettem figyelmes, mely a Nyugati pályaudvar Váci úti oldalán gyülekezett vörös zászlókkal. Kíváncsiságból közéjük vegyültem, és füleltem, hogy miről is van itt szó. Felszólalások hangzottak el. Több mondat is elhangzott, az újonnan megalakult Kádár-kormány mellett, valaki azt javasolta, menjen küldöttség Kádárhoz.

Meggondolatlanul hangosan kicsúszott a számon,: “Minek? Hogy őket is letartóztassák, mint Maléteréket?”

Ugyanekkor a tér másik oldaláról egészen más beállítottságú, magyar érzelmű felvonulók érkeztek nemzetiszínű zászlókkal.

Én szemlélőként a tömegben azt láttam, hogy viták, veszekedések zajlottak a kádárista karhatalmisták, katonatisztek, és a civilek között.

Majd kisebb megszakításokkal sorozatlövések dördültek el.

Azt láttam, hogy egy katonatiszt lövéseket ad le, majd a pályaudvari vágányok felől felszalad a taximegálló fölötti üvegtetőre. Odaérve hallottam, amint a tiszt vállán géppisztollyal fentről ócsárolta a nemzeti érzelmű tömeget, köpködött feléjük. Lentről kiabáltak neki: “Gyere le, beszéljük meg, ne legyél olyan nagy legény fent!”

A tiszt a többihez hasonlóan hosszú sárga parolis katonai kabátban, csízmában volt. Barna hajú, kb. 180 cm magas, közepes testalkatú volt, dobtáras pisztoly volt nála.

     Pár perc múlva 3 fiatalember ment fel ugyanerre a tetőre. Próbálták a tisztet lefegyverezni, de az rájuk fogta a fegyverét és azt mondta: “Ha még egy lépést tesztek, mindhármatokat lelövöm.”

A három fiatalember egyike széttárta a kabátját és azt kiáltotta:“Ide lőj te szemét!”

Ami itt történt, az egész életemre meghatározó hovatartozást döntött el bennem, a kamaszban.

A fiatalemberek egyre jobban a Körút felöli részhez szorították a tisztet, majd sikerült elvenni a géppisztolyát, mivel a taxiállomás fölötti üvegtető beszakadt alatta, a lába beszorult, és így sikerült lehozniuk. A tömeg zúgolódott, de amikor leértek a tiszttel, egy pillanatra néma, döbbent csend lett.

Amíg a tetőn ez a jelenet zajlott, a Körúton két páncélkocsi jelent meg, benne pufajkás ruhában lévő karhatalmistákkal, hogy oroszok vagy ávósok voltak, nem tudom. A leállt katonai járművek fegyvereiket a védtelen tömegre irányították. Ahogy a három fiatalember leért a tiszttel, lőttek.

Én ezt közvetlen az első sorból láttam. Innen, számolva a várható következményekkel, beljebb húzódtam. A tér közepén lehettem, amikor eldördült az első sortűz, majd a második. Sebesült emberek jajveszékelését hallottam, és sokadmagammal a pályaudvar Vác irányában lévő raktárépületek rakodóterén futottunk. Jobb lábamon ekkor sebesültem meg az utánunk küldött lövésektől vagy repesztől. A nyoma ma is látható.

Én sokadmagammal a MÁV-kórházba mentem kötözésre, mások a Szabolcs utcai kórházba.

Hány halott volt? – nem tudom. A korabeli újságok 4-5 halottról írtak.

A kórházban a sebesültek ellátását rögzítették, de mostani érdeklődésemre azt a felvilágosítást kaptam, hogy a jegyzőkönyvek néhány éve beázás következtében a MÁV kórház alagsorában megsemmisültek.

Négy bátyám fegyveresen vett részt a forradalomban, el kellett hagyniuk az országot. gyakorta volt nálunk házkutatás, így tőlünk minden hivatalos papírt elvittek.

2000-ben a Katonai Ügyészségen az itt történtek miatt feljelentést tettem.”

(Részlet a Zahorán Sándorral készült interjúból)

Egy szerencsésen távozni tudó fiatal leány vallomása

Az 1956. november 4-ét követő ismételt szovjet megszállás védőszárnyai alatt december 6-án a pufajkások több helyen vörös zászlós tüntetést szerveztek a fővárosban. Ott voltam a Nyugati pályaudvar előtt a barátnőmmel az ellenük tüntetők közt, ahol a pufajkások ránk támadtak. Még ma is élesen emlékszem a pufajkások vérengzésére, s mivel közel volt hozzánk, láttam, amit Horn Gyula tett.

A 3-400 fiatal között mi is a Himnuszt és a Szózatot énekeltük. A vonatokat már nem engedték ki az állomásról. A területet a pufajkások lezárták a Rudas László (Podmaniczky u.) utcánál, és a Nyugatinál, valamint az előtte lévő téren. Láttam Horn Gyulát, amint a kiragasztott plakátokat letépkedi a Körút sarkán, pl. Mit kíván a magyar nemzet, valamint az újsághíreket, röplapokat is. Láttam, amint egy velem egykorú fiú szaladt a pályaudvar bejáratához, és a pufajkás rálő egy sorozatot, eltalálja. A lépcsőkre vágódott a fiú, ott, az óra alatt, a lába lelógott, csurgott belőle a vér. Egy asszony utána szaladt, talán az édesanyja, vagy a nővére lehetett, de őt is kíméletlenül lelőtte. Őt is eltalálta az utána küldött sorozat.

A Nyugati pályaudvar környékén akkor úgy 150 fiatalt körbe kerítettek, elfogtak, én is köztük voltam a barátnőmmel. Rendőrök tereltek bennünket. Az egyik rendőrt megkértük, hogy segítsen kiszabadulnunk. Jó ember volt. Adott 3,60 forintot, majd odament a hórihorgas pufajkáshoz, hogy engedjen el bennünket, hisz csak kenyérért jöttünk le, és véletlenül keveredtünk ide, nálunk van a kenyér ára is, megnézheti. Igazolt bennünket, elkísért a Rudas László (Podmaniczky) utca sarkáig, ott visszaadtuk az 1 kg kenyér árát a rendőrnek. Azzal bocsájtott szabadon bennünket: „Gyerekek! Értsétek meg, hogy már elég, vége…!”

1956 12.13-án 17 évesen hagytam el az országot. Argentínában tudtam meg, hogy ezeket a fiatalokat halálra akarják ítélni, ezért tiltakozó levelet küldtünk a Kádár-kormánynak.

Az itt történtekkel kapcsolatban 1999-ben per volt.

Ebben a perben tanúként idéztek meg. (…) A tárgyalási légkört megnyugtatónak semmiképp nem lehetne jellemezni, én is féltettem a 4 gyerekemet. Féltem, hogy többé nem hagyhatom el az országot. Mindent elmondtam becsületesen, de az elkövetőt nem mertem néven nevezni, tekintettel itthoni magas pozíciójára.

(Részlet a Tisza Istvánnéval készült interjúból)

A hatalom támadásba lendült.

December 4-én a Katonai Tanács ülésén már ezekre a 6-i provokációkra készültek. Tudták, hogy az ezredparancsnokok – akik aláírták a tiszti nyilatkozatot -, és az általuk válogatott személyek, hajlandók a fegyvertelen tömegre lövetni. Tragikus tömeggyilkosságok elindítására utalt Marosán hírhedt mondata: “Mától kezdve lövünk!” December 6-12 közötti újabb sortüzeket már “tömeggyilkos szándékkal” lövették a fegyvertelen tüntetőkre. Cél a hatalom kizárólagos birtoklása, a munkástanácsok felszámolása volt.

Ezért ezek a sortüzeket a fővároson kívül elsősorban olyan városokban vezényelték le, ahol számottevő munkásság volt, vagy erős volt a keresztény szellemiség. (Tatabánya, Salgótarján, Miskolc, Eger).

Salgótarjánban például a december 8-i sortűz az anyakönyvvezető férje (Faragó László) szerint 131 halálos áldozatot követelt. 150 főre becsülik a sebesültek számát. A kétezernyi békés tüntetőt körbezárták, két oldalról támadtak rájuk a Beér-csoport és a karacslapujtői karhatalmisták, Seljupin alezredes egysége pedig a kiásott közműárokból vette tűz alá a civileket.

Ott voltam a salgótarjáni sortűzben

Visszaemlékezés

“Zagyvapálfalvára mentem, ahol a legidősebb bátyám, Gyula a megyei munkástanács elnökségének tagja, és Magdolna nővérem az Üveggyár munkástanácsának elnöke volt. Ők vezették Salgótarjánba a tüntetésre december 8-án az embereket tiltakozásul, amiért előző nap a megyei munkástanács két vezetőjét letartóztatták. Én bicegve, bottal mentem utánuk, párszáz métert lemaradtam, végső soron ennek köszönhetem, hogy életben maradtam. Mire odaértem, már halomra lőtték az embereket. Kerestem a nővéremet. Ő nem, de egy közvetlen jó barátom ott halt meg.             

Csak Pálfalváról több mint tíz halott volt, köztük egy 13 gyerekes asszony, akit 2 kenyérrel a kezében temették el, mert sok apró gyerekének vitte volna a kenyeret, ha hazatérhetett volna.

200* fölött volt a halottak száma, akikről én tudok.”

(Részlet Priska Tamással készített interjúból.)

(*.A kórház 1957.jan.16-i hivatalos jelentése szerint 135 sérültet vittek hozzájuk. Közülük 27 már halott volt, 9 sebesült műtét közben, 10 műtét után halt meg. A sérüléseket géppisztoly-lövedékek okozták. Mindössze 11 esetben elölről. Ez a statisztika nem tartalmazza a be sem vitt halottak számát, valamint a környező településeken eltemetetteket.)

Tömegmészárlás Salgótarjánban

Visszaemlékezés

„Előző nap Nagybátonyban letartóztattak két forradalmárt. Ez óriási felháborodást váltott ki, és a környező helységekből tüntető csoportok indultak Salgótarjánba, a letartóztatottak szabadon bocsájtását követelni. (…) A tüntetők oszlopai, üzemek szerint 3-4-es sorokban csendesen várakoztak. (…) Az élen a nagybátonyi bányászok álltak. A vezetőjük kezében a nemzeti zászló volt. Ott láttam meg az megszálló orosz katonákat, amint a menettől jobbra… csatárláncban feküdtek mintegy 6-8 méterre tőlünk géppisztolyainkat ránk tartva. (…) A másik oldalnál megállva vettem szemügyre a Megyei Tanács épületét. Az emeleti ablakok nyitva voltak, de még nem kitárva. Egyik-másik ablakban pufajkás alakok álltak vagy mozogtak, vállról levett géppisztolyokkal. A távolság 100-150 méter volt. Láttam, hogy az egyik ablakban egy golyószórót állítottak a lábára gyors mozdulatokkal…, és ekkor rádöbbentem, hogy mi készül itt. Rohanni kezdtem vissza, hogy figyelmeztessek mindenkit, de már késő volt, nem sikerült. A hátam mögött egy tompa puffanást hallottam.

És iszonyú hangerővel megindult a sortűz. A járdaszegélyhez vágódtam le.… Borzasztó golyózápor volt. Nekem az aszfalton – előttem és mögöttem – felcsapódó /gellert kapott/ lövedékek hangja volt a legnagyobb, de ezen is áthallatszott az emberek üvöltése, jajgatása, nők és gyerekek sikoltása, halálhörgése.

Egyszerre elhallgattak a fegyverek. Rászántam magam és fölálltam. Talán öten-hatan állhattunk fel. Akik tudtak, a szűk helyen elfutottak. A szemközti lakóház bemélyedésében nagyon sok ember feküdt. Akik pedig a lépcsőházba akartak bejutni, azok közül sokan hullottak el az ajtó előtt.

Még mindig azon a helyen álltam, amikor eldördült a második sortűz. A kettő között annyi idő telt el,amíg a tárat cserélték. És mint az elsőnél, most is addig húzták a billentyűt, míg a tár ki nem ürült. Ez a tűz már csak az elfutók utolsó csoportjait érte, és azokat a földön fekvő súlyos sebesülteket és halottakat, akik már nem tudtak mozdulni. Ezért lehetett az, hogy olyan sok találat volt bennünk. Láttam olyan terhes anyát, akinek a hasában és a hátában is találatok voltak. (…)

Nagyon sok sebesült volt sokkos állapotban, és az őrület határán. Rettenetes látvány volt a sok női halott, köztük a terhes anyák is, körülöttük a bevásárlószatyrok szétszórt tartalma. Két tíz év körüli cigánygyerek/testvérek voltak/, akik utcai muzsikálással kerestek némi pénzt, egymásra borulva haltak meg. (…)

Micsoda gyűlölet vezette ezeket az „embereket” ilyen iszonyú tett végrehajtására, hiszen itt már minden reménytelen volt. Az orosz megszállók itt voltak a nyakunkon, harckocsikon járták a falvakat. Miért volt erre szükség?

(Részletek Horányi Mihály visszaemlékezéséből. Hitel 1990.21.sz.24-25.p.)

 

1956. október 23-a és 29-e között 61 sortűzről tudunk. November 4-ét követően az országban az említetteken kívül igen sok sortűz volt még. Olyan települések is voltak, ahol ez többször is megtörtént. Erről a Sortüzek II.jelentés 45.oldalán található térkép pontos és részletes kimutatást ad.

Ezek a sortüzek eleve emberiség ellenes bűntettek, mivel előre megtervezték, hogyan zárják el a civil tüntetők előtt a lehetséges menekülési utakat, és a menekülőkre leadott sortüzeket. Az áldozatokat a lövések hátulról érték. A parancsadók és azt levezénylők elismerésként első alkalommal 1957. augusztus 20-án kapták meg a “Munkás-Paraszt Hatalomért Érdemérmet”, mely többek közt azzal a kiváltsággal is járt, hogy gyermekeiknek – tudásuktól függetlenül – az ország egyetemeire felvételt biztosított.

Félelmet és rettegést keltve így próbálták a népet betörni. Az egész országban tiltakozó tüntetések zajlottak. De a békés polgári tüntetések a legtöbb esetben véres tragédiákban végződtek.

A szemtanúk, és a tragikus sortüzek elszenvedőinek, áldozatainak emlékeit felidézve emlékeztetni szeretnék Magyarország történelmének egy tragikus időszakára, amit nem szabad elfelejteni. Az emberiség ellen elkövetett gaztettek, a háborús bűnök nem volna szabad, hogy büntetlenek maradjanak, csak azért, mert kommunista bűntettek, és magyarok ellen követték el azokat.

Elfogadhatatlan, hogy kettős mércét alkalmazzanak annak függvényében, hogy az áldozatok vagy az elkövetők kik voltak, és hová tartoznak. Legalább ennyire fontos, hogy minden vonatkozásban igaz tények, valós számadatok és nem politikai vagy egyéb érdekből meghamisított állítások kerüljenek a történelemkönyvekbe, és maradjanak az utánunk jövő nemzedékekre okulásul. Nemcsak itthon, de az egész világon. Az igazság ugyanis nem függvénye annak, hogy kiknek használ.

Orbán Éva
Nemzeti InternetFigyelő
Kapcsolódó:  Emlékezzünk az ’56-os decemberi sortüzekre!
A Biszku per: Végh Tamás ügyész vádbeszéde (vágatlan videó)

Facebook hozzászólások

0 hozzászólás a(z) “Kiegészítő adatok a Biszku-per kapcsán” bejegyzéshez

  1. Kedves Orbán Éva!
    Ledöbbentem az írásán, mert nem értem, hogy mit várt! Ahol szabad madár (sólyom) lehetett az alkotmány bíróság elnöke, köztársasági elnök, lomniczi félék a legfelsőbb bíróság elnöke, györgyi kálmán a legfőbb ügyész, egy drazsé, egy bárándy az igazságügyminiszter, ahol a vendéglátós besúgó boros ezredes belügyminiszter, ahol a d-209 miniszterelnök, a többiek felsorolásától most tekintsünk el, ott mire számított? A mai napig is a zsidók kezében van a kiválasztás, hogy kiből lehet bíró, ügyész! A nem fajta beliek pedig még a megfelelési kényszer miatt még a zsidóknál is aljasabbak, hogy ott maradhassanak a bírói székben. nem valószínű, hogy volt ön katona ezért a saját tapasztalatomat tudom leírni ahol amikor voltak az eligazítások ott kiadták a parancsokat, hogy milyen esetekben kell fegyvert használni. Most olyan embereket állítanak bíróság elé a zsidók akik nem is biztos, hogy egyáltalán azon a településen voltak amikor elhaláloztak a zsidók mégis minden bizonyíték hiányában elítélik őket! Furcsa módon ezekben az esetekben mind a mai napig működik a “kollektív bűnös” sztereotípia, míg a bizonyítottan a parancsokat kiadók esetében ez nem számít! Ezeket a parancsokat nem a beosztott katona tisztek találták ki hanem az mszmp központi bizottságának tagjai adták ki közösen! Ezek gyilkoltatták le a határokon külföldre menekülőket is! Egy apró adalék a közelmúltból a cusi esete, vajon a vele együtt röhögő arató és újhelyi elvtársakat miért nem “áldozták” fel? Esetében egyáltalán a nem rablásról szólt a bírói ítélet hanem a zsidó viccelésről! Vajon a “független” bírót miért nem érdekelte a tárgylás során, hogy honnan lett hirtelen 50 millió amivel “enyhítette” az általa okozott kárt? Ezeken a bíróságokon soha nem a tényleges történéseken van a hangsúly hanem a valódi hatalomhoz (zsidó) való viszonyuláson! Ezért van még mindig szabadlábon orsós likud vitya és bandája is!
    kató rudi

  2. Bár akkoriban hiába tettem szóvá a Takony tévé egykoron még működő betelefonálós műsorán, hogy ne hazudjanak 650 000 Ft-os kiemelt nyugdíját a vén kommancsnak, mert ez nyilván való hazugság és így majd feltételezi, hogy a többi is hanta..nem hallgattak rám. Lám motmár a 250 000-es nyugdíj is 200 000-re apadt.
    A tragédia ami 56 -ban történt nagy tanulság a következő generációknak is…és az is marad. Pl az folyamatos hazudozás a forradalommal kapcsolatosan.
    Elkezdődött már 1956 november 4.-én, a szovjet megszállás első napján, éppen a születésnapomon.
    Az “ellenforradalmárok” vissza akarták állítani a Horthy rendszert, holott pl Pongrátz Gergely világosan, többször elmondta, leírta, a szocializmust, munkás tanácsok hatalmát, ergo munkás hatalmat akartak, felszámolni a törvénytelenségeket ..de semmi esetre sem kapitalizmust. Így azután kissé fura a mai vadkapitalizmus híveinek könnyekig megható, álságos handabandázása az október huszonharmadikákon…pontosan olyan, mint amikor a Horthy rendszerben 1848-49-re emlékeztek élen azzal a szárnysegéddel aki évekig csókolgatta az aradi tizenhármak _ és további 260 névtelen_ gyilkosának véres mancsát.
    Az igazságot elmondani 1956-os forradalmunkról, eddig legalábbis, minden rezsimnek kínos volt.
    Kovács József

  3. Biszku elvtárs elmerenghet a képen látható, még halálukban is szép, fiatal arcokban. Ők nem öregedhettek meg, mert nekik nem engedték meg!
    Anna

  4. A salgótarjáni sortűz halott áldozatainak számát úgy csökkentették, hogy a vidéki lakosokat nem számolhatták a halottak közé. Pedig a felvonulók és áldozatok döntő többsége vidéki volt. Az Acélgyár, a Tűzhekygyár és az Üveggyárak dolgozóinak 2/3-a bejáró vidéki volt. És akkor nem beszélve a Nógrádi Szénbánya Trösztről, ahol a bányaüzemek többsége nyilván vidéken volt. Apósomtól tudom, tehát hiteles az ismeretem, hogy úgy toborozták a december 8-i szolidaritási felvonulásra a bányai dolgozókat, hogy aki nem vesz részt, az 1ö-én nem kap fizetést. (Akkor még a bányánál dekádonként, tehát 10 naponként volt fizetés, ezért a 10-i fizetés feltétele volt a 8-i felvonulás.) Miden bányaüzemből teherautókkal vitték Tarjánba a munkásokat. A Megyeháza előtti térre a város főutcáján két irányból érkeztek a üzemenként a menetek. És amikor beértek a térre, a Megyeháza tetejéről, valamint a Rendőrségtől sok géppuskából, 2 teljes sorozatot kiüritve kaszabolták a békés, mészárszékre terelt embertömeget. Tehát, újratöltöttek és az utolsó töltényig lóttek. A sebesülések jelege alapján bizonyított, hogy dum-dum lövedékeket is alkalmaztak! tisztelt Biszku elvtárs, aminek alkalmazása háborús bűncselekmény. Akik ki tudtak menekülni a tűzvonalból, azok a tér túlsó felében zajló építkezés munkagödreibe feküdtek, valamint a tér túloldalát határoló Zagyva-patak medrének oldalában lapultak meg, ahol a foszforlövedékek gyilkos gáza okozta halálukat. A foszforlövedék szintén soha el nem évülő háborús bűntett, ami csak a kiválasztottak számára nem bűn, ezért nem szerepel ez a tény a vádiratban.
    Tehát, a halottak száma inkább kb. 1.000 (!) és nem 37, amint a hivatalos hazugsággyár mantrázza, minden tényfeltáró dokumentum ellenére. A vidéki illetékességű lakosok esetében a halál oka tüdőlövés esetén “légmell”, haslövés esetén “gyomorfekény”, … stb. E nap reggelén üvöltötte Budapesten a Kádár-Biszku-Marosán küldöttség elő járuló Dénes János és Rácz Sándor arába Biszku, hogy “Most már nem tárgyalunk, most már lövünk!” És valóban, akkor Biszku már lövetett, de a Munkaástanácsosok ekkor még nem tudhatták, egy ez mit jelent.

  5. Ha valakinek nem lenne világos, mi célt szolgált 1956-1957 fordulóján Magyarország egész területén, a nagyvárosokban, teljes tervszerűséggel lebonyolitott szisztematikus tömegmészárlás?
    Ha nem terrorizálták volna a lakosságot, akkor a Munkástanácsi rendszert Kádár soha meg nem töri. Ez az a “Harmadik út”, ami se nem kapitalista, se nem kommunista, hanem alulról szerveződött, valódi demokrata. Ha összeomlik a globalizmus, akkor innen lehet majd újra kezdeni, ha maradt utána élet.

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Halálos fenyegetést kapott a Magyarok Világszövetségének elnöke (újabb képpel frissítve)
A zeniten túl – avagy Az összes patron elpuffogtatva pont most, amikor rá akarjuk venni (vagy szedni?) a választópolgárt
Az USA-nak tudomása van egy nálunk fejlettebb faj létezéséről – Ufó dokumentumokat szivárogtatott ki Edward Snowden!
Close