Ki van az utcán? – avagy abból tartjuk el őket, amit sikerül megóvni a rombolásaiktól

A Sajtóklubban felvetődött kérdést próbálom körbejárni: ugyan miért nincsenek nekünk – fehér, heteroszexuális, keresztény rémisztő képződményeknek hasonló megmozdulásaink, kiállásaink, mint ahogy teszik azt az ideiglenesen ismét Európában állomásozó muszlim hadak?

Alapként elfogadom és véleményezem, hogy az ugyanarra a szintre leereszkedő válaszolgatás nem járható út. Több okból, de felsorolásuk helyett épp elég, ahogy Bence mondja a Bakterházban: nem olyan családból származunk mi! Biblia és templomégetésre, erőszakolásra nem válaszolhatunk tehát Korán és mecsetégetéssel, erőszakolással.

Azzal is egyetértek, hogy háborúban minden más. Háborúban a legyőzés, meghódítás, megalázás egyik leghangsúlyosabb kifejezése például, ha a felülkerekedő hadak meghágják a legyőzött ellenség lányait – asszonyait. Értjük még az állatvilágból magunkkal hozott jelentését és jelentőségét ennek, de ahhoz, hogy háború legyen, politikai szándék és akarat kell. A politikai szándék és akarat tud honvédelemmé nyilvánítani olyan magatartásokat, melyek anélkül közrend megzavarásába tartozó fogalmak és tettek.

Európában a politikai akarat is duplafedelű. Az egyes országok nem önállók, az Unió nevű csoportosulás vízfeje rájuk nehézkedik – akár tagországok, akár nem. Nincs tehát egyértelmű politikai akarat, melynek árnyékában, segítségével válaszolhatnánk a hódítók mozdulataira – így pedig minden akciónk saját lábon lövésünket eredményezné.

Az európai őslakosságnak területenként ugyan eltérőn, de mégiscsak egységesen valamilyen családot fenn és eltartó egzisztenciális állapotában kell felvennie a harcot, ha válaszolni akar a migránsok magatartására. Akinek otthont, szülőket, gyerekeket kell el és fenntartania, vonakodva töreti össze a fejét holmi kétes megítélésű utcai harcban, amit feltételezve vállalnunk kell, ha utcára vonulunk a muszlim túlzások ellen.

Az ellenünk sereglők vállát – csupa magányos, fiatal férfi – hasonló súly nem nyomja, hasonló megfontolások nem fékezik őket. Sőt.

Hiszen épp azért delegálta ide a valami nem létező erő, hogy katonakorban lévő, hódító hadként lépjenek fel ellenünk. Nekik a létfeltételeikért sem kell dolgozniuk, hiszen abból tartjuk el őket, amit sikerül megóvni a rombolásaiktól, és ami egzisztenciát kemény munkával megteremtünk magunknak. Ha tehát törnek-zúznak, ők ingyen teszik. Ha mi törnénk-zúznánk, magunkét pocsékolnánk. Ha csak az ő boltjaikat, otthonaikat, autóikat zúznánk, akkor is itthon pocsékolnánk, ráadásul szembe kerülnénk saját gyerekeinkkel, saját vérünkből lévő rendfenntartóinkkal. Őket csépelni is saját (igaz, már csak részben) vérünk verését jelentené.

Az európai fehér erő bármennyire is békés felvonulását tehát hátba kapná a CEU most nem részletezendő összetételű különítménye, és oldalba saját rendőrsége, míg szemből a mohamedánok támadnának. Mindeközben lassan már annyian maradtunk, hogy arcról, névről ismerjük egymást, s még így sem értünk egyet nagy rakás dolgokban. A mohamedán hadak pedig számolatlan, névtelen tömegben, arctalanul áramolhatnak ránk, és nincs vesztenivalójuk. Ők mindent nyerhetnek a nulláról, mi mindent veszthetünk a mindenről. Sportban vannak ilyen rájátszások. Egyetlen fegyverünk az eszünk, mellyel évezredek óta fenn tudjuk tartani magunkat.

Mozog már a világ. Az Interneten fellelhető egy amerikai televízióban elhangzott születésnapi üdvözlet a vén hüllő születésnapja alkalmából, melyben minden gazemberségét felsorolja a beszéd elmondója. A beszéd mottója: ugyan miért akarja tönkretenni az USA-t, ha ott él?

Mayer Gábor

Kiemelt kép: Yandex Zen

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)