KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Ne szólj szám, már így is épp eléggé fáj a fejem!

Ki beszél? Kibeszél?! – avagy Ne szólj szám, már így is épp eléggé fáj a fejem! –

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

 

Van annak valami diszkrét bája (vagy inkább baja?), amikor a politikai lövészárok két átellenes oldaláról egymásra nehéztüzérséggel zárótüzet zúdító szekértáborok egyes aktorai, vagy azoknak a közvetítőhatalomba delegált megmondó-emberei magukról megfeledkezve, pillanatnyi lankadó figyelmüknek köszönhetően nem elég éberek, és kibeszélnek.

Az ún. fősodrású (Internesönel trendi lengvidzs verzsön: mainstream) média politikailag korrekt, sokszor a valósággal köszönőviszonyban sem lévő csinált „valóságában” az meg aztán igazán ritkaságszámba megy, amikor egy adáson belül kétszer is szem- és fültanúi lehetünk egy-egy ilyen – azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk: emblematikus – pillanatnak. Ilyenkor akaratlanul is lehull a lepel.

Egy tényleg csak rövid, talán a pillanat tört részéig tartó kegyelmi állapotot élhet át a néző, amikor mindannyiunkban tudatosul, ők is tudják, hogy mi is tudjuk, az egész egy szépen megkoreografált színjáték, amiben mindenki a központi dirigens által ráosztott szerepet játssza, semmi több.

Manapság ritkán ragadok billentyűzetet cikkírásból kifolyólag, időm nagy részét most már a könyveimnek szentelem, de ezúttal mégis kivételt kell tennem. Tán még az is előfordulhat, hogy valamelyik kötetben ezt az írást is viszontláthatja a tisztelt Olvasó.

Egyes vélemények szerint mára a média önálló hatalmi ággá nőtte ki magát. Ennek okán a médiával kapcsolatban egyre többször találkozhatunk a „közvetítő hatalom” kifejezéssel is.

Úgy tűnik, ennek a közvetítő hatalomnak az emberei, mintha érinthetetlenek lennének a többiek, azaz mindenki más számára. Nézzük meg, milyen az, amikor leosztják a szerepeket, és kiadják a verdiktet, mi az, ami beengedhető a diskurzustérbe, és mi az, ami nem! Ki, mit, és mikor hozhat be a diskurzustérbe? És mikor van az, amikor leengedik a kommunikációs vasfüggönyt?

A dátum:2021.01.25. A Hír Tv Sajtóklub című adásából idézünk. 12 perc 10 másodpercnél járunk.

Néző László: „A másik nagyszerű portál, az Index meg azt írja, hogy nem vállal felelősséget az orosz gyártó a vakcináért, és ha az Európai Unió nem vizsgálja be és nem az Európai Unió engedélyezi az orosz vakcinát, akkor aztán itt a gyártói felelősséggel mi lesz, majd akkor a Kormány vállalja. Na, kérem szépen, egyik oltóanyaggyártó sem vállal teljes körű felelősséget jelen pillanatban a vakcináért! Vagy az Európai Unió, vagy a részes tagország, vagy közösen együtt vállalják a felelősséget, csak ezt elfelejti odaírni az Index, aki biztos, hogy tudja, meg a 444 is tudja, hogy mi az igazság, de szemenszedett hazugságokat terjesztenek.”

Eddig az idézet a Sajtóklub műsorából.

Nemcsak a műsornak otthont adó Hír Tv képernyősei ajánlják külön figyelemfelhívó spotokban a nézők számára, hogy oltassák be magukat, de ugyanebben a műsorban, a későbbiekben a négy zsurnaliszta is elmondja, ők is be fogják oltatni magukat.

Természetesen ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a politikai osztály tagjai – pártállástól függetlenül – mindannyian oltáspártiak, akárcsak a média képernyőn látható szereplői.

És itt érkeztünk el az első neuralgikus ponthoz!

A műsorban látható, hallható újságírók mind diplomás értelmiségiek. Akár szimpatikusak számunkra, akár nem, azt azért nem szabad elvitatni tőlük, hogy a képzettebbek közül valók. Éppen ezért, nem is a képzettséggel, sokkal inkább a bölcsességgel, az emberséggel lesznek itt gondok, de mégpedig nagyon nagyok!

Ha még egyszer figyelmesen elolvassuk a Néző László által mondottakat, vagy megnézzük az adásról készült felvételt, az emberben óhatatlanul felmerül egy nagyon fontos kérdés! Igaz, ezt a nagyon fontos kérdést az ún. fősodrású médiában senkinek sem szabad feltennie, (nem is teszik) pedig józan paraszti ésszel kézenfekvő lenne, hogy ez a legelső kérdés, amit fel kell(ene) tegyél magadnak! Ez pedig így hangzik:

TE BEOLTATNÁD MAGAD EGY OLYAN VAKCINÁVAL, AMIRE A GYÁRTÓ NEM VÁLLAL FELELŐSSÉGET?

ÉS NEM ARRÓL VAN SZÓ, HOGY EGY GYÁRTÓ NEM VÁLLAL FELELŐSSÉGET, HANEM EGYIK SEM!

A világhálón sok mindent lehet olvasni a vírussal, a járvánnyal és a vakcinákkal kapcsolatban is. Az egyik ilyen, számomra megdöbbentő információ az volt, hogy normál üzemmenetet feltételezve átlagosan 5-10 évbe telik egy vakcina kidolgozása, míg a covid esetében az egészet lezavarták egy év alatt.

Figyeltél, ugye?

Egyik gyártó sem vállal felelősséget a saját vakcinájára, de te azért oltasd be magad!

Ez is érdekelheti:  Nagypéntek: a nap, amikor Jézus meghalt érettünk

Ilyen van? Vedd már észre, itt csak ilyen van!

Ha a sajtó is tudja, hogy egyik gyártó sem vállal felelősséget a vakcinájáért, vajon miért nem azt hallod, miért nem az látod a sajtótól, hogy eszed ágában ne legyen beoltatnod magad egy olyan vakcinával, amiért nem vállal felelősséget a gyártó?!

Újra megkérdezem:

TE BEOLTATNÁD MAGAD EGY OLYAN VAKCINÁVAL, AMIRE A GYÁRTÓ NEM VÁLLAL FELELŐSSÉGET?

ÉS NEM ARRÓL VAN SZÓ, HOGY EGY GYÁRTÓ NEM VÁLLAL FELELŐSSÉGET, HANEM EGYIK SEM!

De ez még csak a dolog egyik része. Nem kevésbé érdekes a másik rész sem, ahol immáron nem az egyén belátására bízzák a dolgot, itt kellene jönni a média tényfeltárásának, ami azonban rendre elmarad.

A világhálón megtalálható a KSH halálozási adatokat tartalmazó táblázata. E szerint:

 

2019-ben: 129603 ember halt meg.

 

Az adatok szerint a 2019-es évben többen haltak meg Magyarországon, mint a 2020-as évben.

No, mármost itt érkezünk el a második olyan neuralgikus ponthoz, ahol ismét fel kell(ene) tenni néhány nagyon fontos kérdést, melyeket a fősodrású médiában a sajtó munkatársai részéről soha senki nem tesz fel az illetékeseknek. Ezek a kérdések nem hangozhatnak el!

Ezek a számok egy járvány számai?

Így néz ki egy járvány számokban?

Beszélhetünk járványról a 2020-as évet illetően?

Ha igen, akkor 2019-ben miért nem volt járvány? Hiszen 2019-ben többen haltak meg, mint 2020-ban, mégsem parancsolták vissza az egész emberiséget a vackaiba, és a bolygón nem kellett mindenkinek mindenhol maszkban járnia!

És még mindig a közlés módjánál a kommunikáció módszertanánál, a fősodrású médiára jellemző ügykezelési metódusnál tartunk!

A 2019-es halálozási adat más tekintetben is nagyon érdekes.

A számolás egyszerűségének kedvéért maradjunk a 10 milliós népességi adatnál. A kb. 129 ezer elhunyt az összlakosság 1,29%-a. Ez tehát azt jelenti, hogy minden 100 emberből meghal 1,29. Tényleg így néz ki egy járvány számszakilag kifejezve? Szerintem nem, de ez az én magánvéleményem. De van valami, ami sokkal érdekesebb az én magánvéleményemnél!

A fősodrású médiában, főleg a jelenlegi politikai ellenzék részéről mást se hallani, mint hogy összeomlik a magyar egészségügy. Gondolj bele! Vajon mi fog történni, ha ez a szörnyű nagy halálozási arány – 100 emberből meghal 1,29 – felmegy mondjuk 2, vagy 3%-ra? Tehát 100 emberből meghal 2 vagy 3! Apokalipszis?

Nem felejtkezhetünk el arról sem, hogy mind a munkáltatóktól, mind a munkavállalóktól komoly összegeket vonnak le havi rendszerességgel egészségügyi hozzájárulás címén! Úgy tűnik, ez a töménytelen mennyiségű pénz nem elég még egy ilyen alacsony halálozási ráta kezelésére, kézben tartására sem. Legalábbis a politikai osztály egyes aktorai szerint! És erre megint nem kérdez rá senki!

Megint a fősodrású médiából bennünket érő közlés módjára, mikéntjére, mondanivalójára hívom fel a figyelmet! Tessék elgondolkodni rajta, ha már a sajtó és a média emberei nem gondolkodnak el ezeken a számokon, adatokon! Persze az is lehet, hogy megtiltották nekik, ezen témakörök behozását a diskurzustérbe.

Az operatív törzs és a tv-híradók napi rendszerességgel ismertetik a számokat, de kérdéseket feltenni, logikus következtetéseket levonni – legalábbis a fősodrású média nagy nyilvánossága előtt – már nem szabad ezekből a számokból. Ezt csak a második, harmadik, ki tudja hányadik nyilvánosságban szabad megtenni, az pedig, ahogyan azt szintén a fősodrású médiából tudhatjuk, nem mérvadó, összeesküvés-elméletnek számít, tehát olyan, amit semmiképpen sem szabad komolyan venni, mi több, illik kinevetni, vagy nevetségessé tenni.

De vissza a Sajtóklubhoz és a négy zsurnalisztához!

A 2021-es év – a vírusmizéria mellett – egy jelentős eseménnyel, az amerikai elnökválasztással indult.

30 perc 58 másodperchez tekerünk, Bencsik Andrást, a Demokrata főszerkesztőjét idézzük:

„Ha már itt tartunk, én egy liberális portálról kiírtam magamnak, hogy hogy néz ki a Biden-kormány. Az első benyomásom az volt, hogy olyan, mint hogyha egy hollywoodi szereplőválogatás eredménye lenne, egy új szuperprodukcióé, amelyikben mindenkinek lennie kell.

A védelmi miniszter fekete, a belügyminiszter egy pueblo indián, a közlekedési miniszter ugyan egy fehér férfi, de férfiházasságban él, tehát egy homoszexuális. Ez mentségére szóljon! És fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy a külügyminiszter egy magyar-zsidó származású, a pénzügyminiszter egy lengyel-zsidó származású, a belbiztonsági miniszter egy kubai-zsidó származású.”

Emlékcsinálók című könyvemben a Bárányok hallgatnak című filmet hoztam fel példaként, az amerikai hatóságok – mint például az említett film esetében az FBI (Federal Bureau of Investigation – Szövetségi Bűnügyi Nyomozóhivatal) – által (például a sorozatgyilkosok esetében) előszeretettel alkalmazott profilépítésre. Ilyenkor mindig a közös paramétereket, összefüggéseket keresik, így próbálnak meg eljutni az elkövetőhöz.

Ez is érdekelheti:  Stoffán György: Elkezdődött…

A fontos dolgokat külön ki szokták hangsúlyozni, mint ebben az esetben is! Ha most néhány percre mi is alkalmazzuk az FBI profilépítési gyakorlatát, nagyon könnyen egyáltalán nem meglepő eredményekre juthatunk.

A Biden-kormány több mint érdekes összetétele azonban csak az egyik része a dolognak. Ahogyan a járvánnyal kapcsolatos adatok sajtó általi kezelésénél már láthattuk, ezúttal is van egy másik, sokkal érdekesebb, elgondolkodtató része a történéseknek! Az, ahogyan mindezt kezeli, és az egyáltalán nem tisztelt nagyérdemű számára tálalja a közvetítő hatalom. És itt értjük meg csak igazán a szó mindenféle és teljes értelmében, mit is jelent valójában az a szóösszetétel, hogy közvetítő hatalom.

Junájted Sztyupidék legutóbbi, központilag levezényelt hatalmi egymásnak feszülése bővelkedett izgalmas történésekben, de talán megegyezhetünk abban, hogy a legemblematikusabb pillanat még is csak az volt, amikor se szó, se beszéd, a 45. elnököt, azaz Donald Trumpot – kétségkívül összehangolt művelet keretében – valamennyi közösségi platformról gombnyomásra letörölték, eltávolították.

Itt megint muszáj egy pillanatra megállnunk!

Ahogy mondani szokás, itten kérem tisztelettel, szintet léptek!

Itt ugyanis nem kevesebb történt, minthogy a világ legnagyobb hatalommal bíró, legerősebb hadseregének főparancsnokát a nyilvánosság előtt leküldték megalázóba, méghozzá pillanatok alatt! Kiderült, hogy amit eddig mondtak, mutattak (hazudtak?) a nagyvilág, az egész emberiség számára, az egész egyszerűen nem igaz! Vagy talán pontosabb, ha azt mondom, már nem igaz! Az atombomba indítókódokat tartalmazó különleges táskát birtokló mindenkori amerikai elnök helyett immáron néhány Szilícium-völgyi IT-menedzser lett élet és halál ura.

És itt jön a képbe ismét a média, még pontosabban, a közvetítő hatalom stúdióiba időnként be-betérő politikai aktorok népes siserahada.

Esti televíziós beszélgetések alkalmával politikusok (főleg kormánypártiak), politológusok és újságírók többször is hangot adtak aggodalmuknak, miszerint az éppen regnáló amerikai elnök letiltása, majd végleges eltávolítása a nagy közösségi platformokról, megengedhetetlen atrocitás a szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága ellen.

Mindeközben a Dobrev Klára monogramjáról elnevezett párt vezetésével éppen egy zászló alá gyülekező ellenzék ismét buta rövidlátásáról tett tanúbizonyságot azzal, ahogyan megörült az általuk a faragatlan politikai tahó kategóriába besorolt parókás fazon diskurzustérből történő kiebrudalásának, ellehetetlenítésének. Nem gondoltak bele ugyanis abba, hogy ha ezt meg lehet, még pontosabban fogalmazva, meg szabad tenni egy éppen regnáló amerikai elnökkel, akkor gyakorlatilag mindenki mással is! Arról nem is beszélve, hogy senki sem tudja, mit hoz, mit hozhat a jövő! Ma egy éppen hivatalban lévő amerikai elnököt hallgattatnak el, holnap talán ők lesznek azok, akik hasonló sorsra juthatnak!

És itt érkezünk el ismét egy újabb, a sorban már nem is tudjuk, hányadik neuralgikus ponthoz!

Ezekben a televíziós beszélgetésekben azt vettem észre – politikai oldaltól függetlenül –, hogy amikor szóba kerül ezeknek az informatikai tech-óriáscégeknek a megregulázása, vagy ennek a regulázásnak a szándéka – igény ugye vóna rá! –, akkor a beszélgetés valamelyik résztvevője, nagy valószínűség szerint az, akire ráosztották ezt a szerepet – bedobja az univerzális mentőkötelet:

„Ne felejtsd el, hogy ezek magáncégek!” Ez virágnyelven azt jelenti: nincs mit tenni!

Itt mindenki felteszi a kezét, és lelki füleinkkel – ha élhetek ezzel a képzavarral – máris halljuk, ahogy hatalmas dongással leereszkedik egy vasfüggöny, itt véget ér a gondolkodás, innentől kezdve jön a tehetetlenség.

Ismét úgy érezzük, hogy fel kell tennünk egy nagyon fontos idevágó kérdést, mely így hangzik:

MIÉRT IS? MIÉRT NEM LEHET SEMMIT TENNI EZEK ELLEN A CÉGEK ELLEN? MONDJUK A SZÓLÁS- ÉS VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS VÉDELMÉNEK ÉRDEKÉBEN?

Szeretném hangsúlyozni, magam nem vagyok jogvégzett ember. De! Mi történik akkor, ha a tarisznyából, a hamuba sült pogácsa mellől elővesszük a józan paraszti eszünket, és elkezdünk gondolkodni? Nos, nálam valami ilyesmi:

Ha van egy adott lokalitás – legyen ez most példának okáért a Magyarország nevű lokalitás – akkor az adott lokalitáson belül működő összes cég, vállalat, szolgáltató, de még az egyes állampolgárok is, a tevékenységüket ennek a lokalitásnak a legmagasabb szintű jogszabályával, törvényével összhangban kell, hogy végezze! Ez a legmagasabb szintű jogszabály az alkotmány, vagy ennek hiányában az ún. alaptörvény.

Ez is érdekelheti:  Nyílt levél Magyar Péternek

Ez az én értelmezésemben azt jelenti, hogy az adott lokalitáson belül működő egyetlen cég, vállalat, vagy szolgáltató sem hozhat olyan belső szabályzatot, és fogadtathat el vásárlóival, ügyfeleivel, felhasználóival, amely nincs összhangban, vagy éppen ellentétes ezzel a legmagasabb szintű jogszabállyal, magyarán nem működhet alkotmányellenesen.

Ezekkel a Szilícium-völgyi cégekkel kapcsolatban gyakran elhangzó kifogás, hogy nincs magyarországi képviseletük, irodájuk.

Úgy tudom, hogy az Amerikai Egyesült Államok alkotmányában is kiemelkedő fontosságot tulajdonítanak a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának. Tehát, ha minden kötél szakad, az amerikai törvények alapján is el lehetne járni ezekkel a cégekkel szemben! Egyáltalán nem tűnnek érinthetetleneknek. Mint már oly sok más esetben, itt is kiderül, semmi újat nem kell kitalálni, minden szükséges eszköz meg van már most is, csak éppen használni kellene azokat! De valamilyen rejtélyes okból kifolyólag, mégsem használják!

De van itt egy másik, még ennél is nagyobb probléma, amiről szintén nem szabad beszélni, legalábbis a fősodrású média nagy nyilvánossága előtt semmiképpen sem!

Ez pedig az, hogy az önbíráskodással egyúttal jogot vindikálnak maguknak, hogy immáron belehelyezkedjenek, elfoglalják, vagy személyükben ők maguk legyenek a bírói hatalmi ág! Erre azért lenne nagyon fontos felfigyelnünk – persze nem figyelünk fel, hiszen a fősodrású médiában erről is tilos beszélni – mert a jogorvoslat lehetőségének hiányában teljesen védtelenné és kiszolgáltatottá válunk. Nem lesz semmilyen eszköz a kezünkben, hogy megvédhessük magunkat, hogy kivívhassuk az igazunkat. Egy ilyen felállásban tulajdonképpen soha nem lehet nekünk igazunk!

Gondolj bele! Ha te ugyanezt elkövetnéd, tehát önbíráskodnál, irgalmatlanul megbüntetnének!

Hiszen a közösségi platformok esetében nem az történt, hogy jogerős bírósági ítélet birtokában távolították el 45-öst, hanem csak úgy, kényük, kedvük szerint.

Szintén Junájted Sztyupidéknál történt emlékezetes és nagy port felvert ügy volt annak a cukrászdának az esete, amelyiknek keresztény tulajdonosai nem voltak hajlandók esküvői tortát készíteni egy homoszexuális párnak, mondván, ez nem fér bele az ő keresztény értékrendjükbe.

Ugyanaz történt, mint a közösségi platformok és Trump esetében, de mivel a cukrászda nem IT óriáscég, elsőre más eredmény születet. Valamelyik egyháznak kellett a segítségükre sietni, és a szólás- és véleménynyilvánítást kiemelt fontosságú alapjogként kezelő amerikai alkotmány végül mégis megoldást hozott a cukrászoknak.

Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek!

Ennyit a jogegyenlőségről dióhéjban!

Azt szokták mondani: „Ha azt akarod, hogy beszéljenek valamiről, bízd a férfiakra! Ha azt akarod, hogy meg is csinálják, bízd az asszonyokra!”

Amikor ezt a kis szösszenetet pötyögöm a billentyűzeten, Varga Judit igazságügyi miniszterünk már az ún. közösségi megosztókról szóló törvénytervezeten dolgozik. Ez azért több mint biztató!

Törvényi szabályozás készül a Facebookról és a többi közösségi megosztóról

Látjuk tehát, itt az újabb bizonyíték, hogy a fősodrású médiában egy bizonyos határig szabad csak elmenni! Szigorúan szabályozott, hogy mit engednek be a diskurzustérbe, és mit nem. Ami pedig ezen a csinált „nyilvánosságon” kívül esik, nem számít, nem létezik, nevetséges és hiteltelen. Akárcsak a közlői.

Így a végére mit is mondhatnék? Talán csak azt, amit Ivan Kusan Galócza című darabjában Ardonjak gazda felesége, a méltóságos asszony Ankica (született Toplák), mond Adam Zsazsics csendőrtizedesnek (Eszék megyei járás, 10. fizetési osztály), amikor is ajánlatot tesz férje meggyilkolására:

„Hát most gondolkodjál!”

Én magam is csak ezt tudom tanácsolni neked: Hát most gondolkodjál!

Isten áldja Magyarországot!

Szabó László, 1 öntudatos pécsi polgár

 

A Sajtóklub felvétele itt megtekinthető:

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük