KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Kerecsen (kerecseny) a fény ünnepe

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!
Őseink ebben az időszakban ünnepelték kerecsen ünnepét. Karácsony szavunk is ebből ered. Kerecsen sólyom a fény madara. Az ünnep alkalmával röptették a sólymokat, hogy az emberek lelke (amely közel volt a sólyoméhoz), a sólymok közvetítésével közelebb kerüljenek az újjászülető fényhez.

Ez az ünnep a téli napforduló ünnepe és Őseink szokása szerint az újév kezdete. Ilyenkor a leghatalmasabb a sötétség, és a legerősebb a sötét erő. Azonban a legnagyobb sötétségben kell a fénynek megszületnie.

A hasonlóság ezen vallási rítus és a keresztény hit között feltűnő. A vallások között megfigyelhető, hogy különböző átjárók vannak, mint amolyan ajtók. Ezeken keresztül átjárható egyik másik vallás, már azok között, amelyeknek a szeretet az alapja, és az Isten felé mutatnak. Őseink vallása és a keresztény Jézusi vallás sokban hasonlított egymásra. Ezért könnyű az átjárhatóság a vallások között.
Az az ünnep, illetve szertartás, melyen részt vettem, kimondottan felemelő szer volt. Az aranykopjások vezetője, Lajdi Róbert tartotta szer két fő részre, és több alrészre bontható, de együtt egy szép és teljes, a lelket felkészítő, felemelő ünneplés volt.
A két rész két napra is volt bontva: az ünnep előestéjén a lenyugvó Nappal gyújtják meg a „nyugati tüzet”, ahol a lélek megtisztulásáról van szó. A második nap a kelő Nappal keltik életre a „keleti tüzet”: ez az újjászülető fény, az újjá születő Isten köszöntéséről szól.
A „Nyugati Szer” a következőképpen történt: A Gazda meggyújtja a gondosan előkészített tüzet, háromszor körbedobolja a szertartás helyét és a résztvevőket, majd áldozik a négy égtáj, Nap atyánk és Föld anyánk és a tűzben lakozó Őseink lelke felé. Az áldós tűz a tisztítótűz szerepét is betölti, így azokat a tárgyakat, ill. tulajdonságokat, melyektől meg szeretnénk szabadulni, belevetjük a tűzbe. Közben megérkezik a rettenetes Bőzön Bika és ijesztgeti a békés népet, hogy ezáltal a közelben ólálkodó Ármányt is elijessze, ezen kívül az ő borzalmas zsákja is elnyeli a szemétre valót…
A tűz általi megtisztulás után jön a jelképes víz általi megtisztulás. A Gazdasszony tartja a tálat, a Gazda a vizes kancsót, egy Szűzleány a törölközőt… A „rituális” mosdás után mindenki tiszta szívvel nézhet az Öregisten, és Ő általa, önmaga szemébe, és tisztán mehet át az újévbe.
A sötétség növekedésével a sötét erő egyre jobban elhatalmasodik az embereken. Ilyenkor sokkal ingerlékenyebbek, feszültebbek lesznek, és sokkal könnyebben bántják társaikat és szeretteiket. A lélek megtisztulásában nagy szerepet kap a táltos dob, amely nem csak azért táltos dob, mert a táltosé, hanem azért, mert táltos tulajdonságokkal rendelkezik.
Második napon napkeltekor a kakas szavára felébred a csoda-boga szarvas, ki agancsa között hozza el az égi tűznek földi mását, melyről a Gazda meggyújtja a „keleti tüzet”. Ezáltal köszönti a megszülető fényt, amely ettől a naptól indul győzedelmes útjára. A szertartás központi része a szertűz, mely melegséggel és hittel telíti azokat, akik körülötte a szertartásban részt vesznek. A „keleti tűz” már nem, mint tisztítótűz, hanem a szó legnemesebb értelmében áldozati tűzként szerepel a szertartás rendjében. Ebbe a tűzbe a jelenlévők a felajánlási ajándékaikat dobják, és elmondják a tűzben lakozó Őseink lelkének – és általa az Öregistennek – kívánságaikat az elkövetkezendő újesztendőre.
A szertartások fontos eleme a rituálét követő ünnepi étkezés, az áldomás is, ahol a házigazdák által szeretettel és a jelenlévők iránti legnagyobb tisztelettel készített ételeket fogyasztjuk. Népünk és a pusztai népek sajátossága, hogy minden vendégünket megvendégeljük, megetetjük, megitatjuk.
Házigazdám szavaival élve nagyon fontos, hogy a hagyományokat ne őrizzük, és főleg ne pótoljuk, hanem tegyük élővé, megélhetővé. A mai elembertelenedett világunkból kiveszett a SZER, a Rend, az összetartó és megtartó erő. Őseink világában ezt a szerepet többek között az ünnepeink megülése töltötte be. Nagyon fontos az évkör négy pillérének a megünneplése, a téli napfordulóé, a tavaszi nap-éj egyenlőségé, a nyári napfordulóé és az őszi nap-éj egyenlőségé. Mint tudjuk: ahogy az égben, úgy a földön is, Nap Atyánk égi útja során a halandó ember életútjával megegyező utat tesz meg a születéstől az elmúlásig. Eleinket az életükben végbemenő életciklus-váltásokra az évkör ünnepi szerei készítették fel. Ez a felkészülés a mai ember számára teljesen elveszett. Ennek hiányában a gyermek törésként éli meg az ifjúvá serdülést, az ifjú nem tud felelős felnőtté válni, és az agg retteg az elmúlástól, és ez mind különböző lelki bajok kifejlődéséhez vezet.
Jelen korszakunkban a meggyulladó szertüzek őrtűzként is működnek. Ahol fellángol egy tűz, az azt mutatja: itt igaz magyarok vannak. Honfitársaim! Hát gyulladjanak azok az őrtüzek, hogy lángjaik egy máglyává összeterelve lángbetűkkel írják az égre: Lesz még szép magyar jövendő!
Gyártó István – Jövőnk.info

http://www.jovonk.info/2009/12/24/kerecsen-kerecseny-feny-unnepe

Nemzeti InternetFigyelő

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

4 thoughts on “Kerecsen (kerecseny) a fény ünnepe

  1. karácsony – ‘Jézus születésének ünnepe’.
    Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovák Kračun, ukrán kracsun. Ezek egy ősszláv korcsun (‘lépő’), azaz ‘napforduló’ származékai. A magyar szóban a szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő magánhangzó oldotta fel, a szóvégi -n palatalizálódott.
    Olvastam már a „harács” török szóval kapcsolatban is az etimológiát, de kerecsnnel soha

    1. Kedves György!
      Köszönjük a megjegyzést, de mi is megjegyeznénk, hogy mindez nem bizonyított, hanem feltételezés. Ami bizonyított az az, hogy az 1267-es Kassai kódex tesz rá utalást és szorosan összefügg az ezeken a napokon hagyományos kerecsen vagy sólyomröptetéssel. Azért legyünk annyira nacionalisták, hogy nekünk magyaroknak ez legyen a szimpatikusabb, már csak azért is, mert van írásos emlék, így bizonyíték is róla.
      Üdv:
      NIF

  2. Huh, nagy a sötétség minkét oldalon…..
    A karácsony ősi (török) türk szó, az összes közsépázsiai „turáni” nemzetben megvolt, így a magyarban is. A szlávok természetesen a türköktől vették át. Hiszen a szláv népek etnogenezise alatt, az összes szláv nép valamelyik türk nép fennhatósága alatt állott. A magyar nyelvben Európában a legtöbb őstürk ellem maradt fenn:
    Karácsony: Kara = sötétség (török), Csuny = csúcs, forduló (türk/török)
    Karacsony = a sötétség fordulója. Egyébként ez volt a hunok legnagyobb ünnepe, majd az ősmagyaroké is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük