Hirdetés

Kell egy kis nevetés: Talpig úriember – egy nyugdíjas orvos megnyugtató szavai

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Helyszín: a 6-os villamos.

Villamos

A Keleti Károly utcánál felszállt egy öreg nő, kb. olyan sminkkel és ruházatban, mintha most múlt volna 16. Az arca piros pozsgásra kimázolva, rózsaszín csókos száj, olcsó kölni szag lengte körül, csiricsáré sárga, piros, lila szín-összeállítású ruhájához nem nagyon ment a barna, rozzant műbőr szatyor.

Alig hogy becsukódtak az ajtók, irtózatos tolongásba kezdett az amúgy is tömött villamoson, ezzel is demonstrálva, hogy neki márpedig ülő helyre lenne szüksége. Talált is egy megfelelő alanyt, punk frizura, biztosító tűkkel teleaggatott farmer dzseki, néhány karika a fülében, két pofára rágta a rágógumit, néha nagy “lufi”-kat fújva. Na, az öregasszony el is kezdte lökdösni a szatyival, meg dülöngélt, nyögdécselt. Meg is jött a várt eredmény, a fickó nem bírta tovább, felugrott és ingerülten odaszólt az öregasszonynak:

– Tessék, üljön le, vén kurva! Az öregasszony még levegőt sem kapott, elkezdett hápogni, hangosan sikítozott, hogy “hallotta, hallotta, hallotta…” közben kereste a megfelelő alanyt, aki őt megérti. A közelben állt egy idősebb fehér hajú úriember, sétapálca a kezében. Az öregasszony hozzá sietett segítségért:

– Hallotta uram, mit mondott nekem ez a taknyos? Azt mondta NEKEM!!!!, hogy VÉN KURVA! Nekem, azt mondta nekem…. Mire az öregúr:

– Ne izgassa fel magát drága hölgyem, én is már vagy 10 éve nem praktizálok, mégis mindenki DOKTOR ÚR-nak szólít!

NIF

 

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás