Kaslik Péter: A neoliberális gondolkodásmód jellegzetességei


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Kaslik Péter:  A neoliberális gondolkodásmód jellegzetességeiA „létező” neoliberalizmus ma már kívülről hordja bordáit, és megjárt utainak, népeket, és kultúrákat eltipró lábnyomaiból közvetlenül is megállapítható annak mibenléte.  Ennek ellenére a neoliberalizmus áldásairól szóló könyvek, és tanulmányok továbbra is sorozatosan hirdetik az új világrend (majdani) áldásait. Az egyik ilyen könyv: Jacob Heilbrunn: „They Knew Theír Were Right – The Rise of the Neocons” („Tudták, hogy igazuk van – A neokonok felemelkedése”), c. könyve.

Az ízig, vérig neokonzervatív Heilbrunn könyve a neoliberális öndokumentáció kirívó példája. A könyv, a neoliberalizmus általános megértése szempontjából félrevezető, és ma már felesleges is, de az öndicséretszerűen kiemeli a neoliberalizmus élcsapatának elmei beállítottságát, és a neoliberális gondolkodásmód jellegzetességeit. Vagyis leírja azt, hogy a neoliberálisok hogyan gondolkodnak, és hogyan látják önmagukat, és másokat, s mi a sikerességük titka. Heilbrunn könyve alapján, a neoliberálisok elmei beállítottsága (mindset), és társadalom többi tagjai iránti viszonya a következő hét pontban foglalható össze:

1. Fanatizmus, ellenségkép, harciasság

Heilbrunn kiemeli, hogy a neoliberálisok a forradalmiasság jegyében teljes hévvel átadják magukat az általuk igazságként felfogott ügy megvalósításának. A saját érdekeik megvalósítását élet, halál harcként fogják fel, és az eszméket fegyverként használják.  Állandóan valaki, vagy valami „ellen” harcolnak.  A neoliberális elme létállapota a civilizációk közötti állandó harc. Az SZDSZ “Kék könyve másfél oldalon át “harcol” mindenért, ami csak íróinak eszébe jutott. Ez a „harc” annak összességében a nemzeti értékek ellen irányul.  A neoliberálisok a politikai harcban „élnek,” csak elvbarátai vannak. Emberi alapon való barátságot nem kötnek, és nem ápolnak.

A neoliberálisok fanatizmusa néha merevvé teszi őket a változások érzékelésére, de csak egy időre. Amint tudomást szereznek a hatalom forrásának változásáról, ugyanolyan hévvel támogatják az új hatalmat, amint azt a régi hatalom esetében cselekedték.

2. Erkölcsi elvekre való hivatkozás, kettős mérce

Heilbrunn megjegyzi, hogy a neoliberálisok rendszerint erkölcsi alapon bírálják a meglevő társadalmat. Ez, azonban csak a saját céljaik megvalósítására vonatkozik. Amint a neoliberálisok hatalmi helyzetbe kerülnek, azonnal elvitatják a másik félnek az erkölcsi igazságra való hivatkozásának a jogát, és (az által meghozott) törvények formális betartására, a „törvényességre”, és a „rendre” hivatkoznak. Magyarországon ma nem halljuk például, hogy Tamás Gáspár Miklós az erkölcsi igazság nevében ma feldöntögetné az újságos bódékat. E helyett, ma Lánczi András politológus a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Politikatudományi Tanszékének vezetője, a „Konzervatív kiáltvány” c. könyv szerzője elmélet gyárt arra vonatkozólag, hogy a politikában az erkölcsi elveknek nincs helye .Lánczi András érvei arról tanúskodnak, hogy a szerző teljesen elszakadt a valóságtól, és csak az üres fogalmakat, és a megfelelő kulcsszavak (jelszavak) helyes használatára ügyel. A fenti szövegben Lánczi András szószerint a következőket is kijelenti: „Sajnos a holokauszt miatt óriási veszteség érte a művelt magyar konzervativizmust, mert elvesztette a zsidó származású támogatóit.” A fenti kijelentés erkölcsi tartalmának értékelését, és a holocaust áldozatainak a halálukat követő hatvan év távlatából „biztos szavazókká” való minősítése minden tisztességes, és együttérző emberben felháborodást, és borzalmat kelt, mert az meghaladja a kegyeletsértés, és az alapvető emberi tisztesség határát. Lánczi András fenti kijelentése külön elemzést érdemel. Lánczi András gondolkodásmódjának buta, és erőltetett logikája a Magyarországon történő  történő kontraszelekció eredményének kirívó példája.

3. Az áldozat szerepében való tetszelgés, üldöztetési mánia, paranoia, és önámítás

A neoliberálisok önmagukat egy kis számú élcsapatként látják, amely a túlnyomó többség ellen küzd az igazság oldalán. A neoliberálisokra a falak mögé zárkózó menhelybe való bezárkózás jellemző. A neoliberális értelmiség ma bevette magát az egyetemek falai mögé, és a különböző alapítványok ösztöndíjait élvezi, de ennek ellenére egy kiszolgáltatott, állandó veszélyben lévő közösségnek igyekszik bemutatni önmagát.

4. Öndokumentáció, és az önmaguk alkotta s hírességek imádata

A neoliberális eszmék eredetileg igen magas színvonalon íródtak, és azok magukban foglalják az ellenük felvethető ellenérvek elleni cáfolatokat is. Emiatt ezeket az írókat megjelenésükkor igen nehéz bírálni. A legnagyobb kárt valóban ezzel okozzák, mert mire az emberek ráeszmélnek ezeknek a „tanoknak” a tévedéseire, vagy beépített hazugságaira, addig a kár már megtörtént, a társadalom romokban hever. A neoliberálisok, és szellemi elődeik a marxisták is elérhetetlen magasságokba emelték szellemi vezetőiket, és „tan” hivatalos letéteményeseit. Ide sorolható Marx, Engels, Trotsky. Magyarországon, és Európa szerte Lukács György volt a szellemi megnyilatkoztatás kútfeje.  Napjainkban Hayek, Leo Strauss, Alan Bloom. Az elmélet érthetetlen kiterjedéseit boncoló, és kibogozhatatlan árnyalatokba bocsátkozó írókról (Ki érti Adornot?) szerzőkről ne is beszéljünk

5. Belső kapcsolatrendszer, családi alapon való politikai folytonosság

Az elhunyt Irving Kristol munkáját, ma az Amerikai Egyesült Államokban, fia, William Kristol folytatja. Az Amerikai Egyesült Államok neoliberalizmus eszmei, és politikai szereplőinek apáról fiúra való családi folytonossága, és családi, s rokoni kapcsolatokra épülő azonossága más esetekben is közismert, és Magyarországon, ma a véres diktatúrákat, és az ország megszállóit kiszolgáló, és élet halál felett önkényeskedő állami vezetők, és magas rangú állami tisztviselők gyermekei, és unokái vannak hatalmon. A fenti megállapítás nem jelképesen, hanem a családi folytonosság alapján, a mai Magyarországon ténylegesen, személy szerint értelmezendő. Ez, az újabbkori magyar történelem legsötétebb korszakaiba visszanyúló fordított kiválogatódáson, és közvetlen családi alapon történő hatalmi folytonosság a demokrácia teljes mérvű megcsúfolása, és a diktatúrák áldozatai iránti köztisztelet, és kötelességtudat teljes hiánya.

A neoliberális hatalmi értelmiség egymást támogató, és egymást kinevező, előléptető, kidíjazó, és egymást ünneplő körforgásszerű viselkedésének ténye Magyarországon nem szorul külön bizonyításra. A családi folytonosságra alapuló hatalmi folytonosság legjellemzőbb magyarországi példája az Eörsi család tagjainak szerteágazó, minden rendszert kiszolgáló, szégyent nem ismerő, elvtelen közéleti ténykedése.

6. A háborús politika támogatása

Irving Kristol 1989-ben írott egyik cikkében síkra száll az Amerikai Egyesült Államok közép-keleti háború politikája mellett. (“Who Needs a Peace in the Middle East?” Wall Street Journal, 21 June 1989)A fenti kérdésben a magyarországi neoliberálisok teljes egészében azonosulnak Irving Kristol nézeteivel.

A jelenleg is hatalmon lévő magyarországi kormánykoalíció egykori miniszterelnöke 2002-ben a nyugat európai lapokban közétett újságcikknek álcázott fizetés formájában fejezte ki feltétlen egyetértését George W. Bush háborús politikájával. A kormány az iraki háború idején az Amerikai Egyesült Államok rendelkezésére bocsátotta Magyarország légterét, és más formában is segítette az Irak elleni háborút.

Azóta bebizonyosodott, hogy Iraknak nem voltak tömegpusztító fegyverei, sem terroristákat kiképző bázisa. A magyar kormánykoalíció által támogatott Irak elleni háborúnak van azonban több mint másfélmillió halálos áldozata, van a mérhetetlen szenvedésekről, és az Irakban uralkodói mai napig tartó borzalmas viszonyokról ne is beszéljünk.

A jelenleg is hatalmon lévő kormány ezért a bűnrészességért kapott az Amerikai Egyesült Államoktól néhány millió dollár értékű katonai segélyt. A fenti „segélynek” azonban nincs jelentősége, mert a NATO fegyveres erejének korszerűsítése keretében Magyarországnak, a fenti katonai segélyt hatványozottan meghaladó összegért új hadirepülőgépeket kell vásárolnia – az Egyesült Államokból. Miből? Az Amerikai Egyesült Államoktól kapott hadi támogatásból, és további Amerikai kölcsönökből. Emlékezzünk: Magyarország a saját szabadságának kivívása érdekében sem 1848-ban, sem, 1956-ban nem kapott katonai segélyt egyetlen nyugati államtól sem. Most pedig azért kap, mert más országok kifosztó céllal történő megtámadását támogatja. Emlékezzünk: Az SZDSZ „Kék könyvében” a következő olvasható: “Elvi nyilatkozatunk hagyományként vállalja az 1956-os semlegességi nyilatkozatot.” (18. o.) Emlékezzünk: Nagy Imre kivégzésének egyik fő oka az 1956-os semlegességi nyilatkozat aláírása volt. Az Amerikai Egyesült Államok háborús politikájának támogatásával a magyarországi neoliberálisok Nagy Imre, és a magyar 56. emlékét is elárulják.

7. Kizsákmányolás, rombolás

A fenti állítás nem szorul külön bizonyításra. Napjainkban már bebizonyosodott, hogy a neoliberális kormányzás minden hatalmába kerített társadalmat kifosztott, és kulturális értékrendjét, és nemzeti hagyományait felforgatta. A neoliberalizmus a demokráciát megfosztotta annak tartalmától, a nyelvet pedig lezüllesztette.

A fenti írás hosszabb változata olvasható Kaslik Péter Honlapján
Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás