Jöjjön, és győzzön végre a Jobbik! – Interjú a Szebb Jövő főszerkesztőjével

A Szebb Jövő főszerkesztőjét, az Atilla Király Népfőiskola megyei oktatási referensét, a Jobbik Magyarországért Mozgalom csaknem a kezdetek óta tagját, Biró Lászlót kérdeztük a nemzet érdekében végzett eddigi munkásságáról, valamint további jobbító elképzeléseiről, terveiről.

Mesélj arról, hogy hogyan, mikor és miért csatlakoztál a Jobbikhoz?

A történet 1997-ben kezdődött. Akkor léptem be a Fideszbe, ahol hét évig vezettem egy vidéki csoportot. A Fideszben tapasztalt visszásságok, az erőtlen kormányzás, a valós nemzeti problémák megoldásának makacs és érthetetlen elodázása, az összefonódások, a rendszerváltás elmulasztása vezetett odáig, hogy 2003-ban kiléptem a Fideszből. Nem én hagytam ott őket, hanem fordítva.

2003-ban örömmel értesültem a Jobbik megalakulásáról. Egy valódi, fiatal, szeplőtelen erőnek gondoltam őket, egy olyan partnernek, akivel végre össze lehet fogni és az MSZP-SZDSZ példájára, örök időkre biztosítani lehet a jobboldali kormányzást Magyarországon. Értetlenül figyeltem a Fidesz elhatárolódását. 2003 telén szabadságot vettem ki, hogy segíthessek a Jobbikosok keresztállításánál a debreceni Petőfi téren. Akkor még nem létezett Debrecenben Jobbikos szervezet sem. 2004 őszén nagy lelkesedéssel fogadtam a hírt, hogy megalakult a Jobbik Debreceni Alapszervezete, és 2004. december 16. óta vagyok tagja a Jobbiknak.

Szerepet vállaltam a 2006-os MIÉP-JOBBIK a Harmadik Út országgyűlési kampányában és nem kevés munkám volt a 2006 őszi önkormányzati választásokra létrejött KDNP-Jobbik összefogásban is. Ennek érdekessége, hogy azon túl, hogy az akkor kötött szerződés a mai napig érvényben van, ehhez támogatóként csatlakozott a Nemzeti Fórum, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség is. Egy közös jelöltünk a mai napig is a debreceni Közgyűlés tagja. Igaz, a kapcsolat időközben megszakadt, de ez akkoriban országos jelentőségű haditett volt.

A Magyar Gárdához már a kezdetekkor csatlakoztál. Mi inspirált akkor, hogy a frissen alakult egyesülethez tartozz?

Sajnos nem voltam elég gyors, így csak a második 600 gárdistával együtt tehettem esküt a Hősök terén. Gyakorlatilag egy percig nem volt bennem kétség, hogy csatlakoznom kell.

Kreiter Zsolt barátommal mi voltunk az első két Gárdista, aki átlépte a gúnyhatárt, és 2008. március 15-én, Nagyváradon leróhattuk tiszteletünket a Szabadságharc emlékhelyeinél. Nem volt teljesen kockázatmentes ez a tettünk, csodánkra is jártak az elszakított magyarság helyi tagjai! A sors furcsa fintora, hogy már egyikünk sem tagja a Gárdának.

Immáron egy éves a Szebb Jövő című nemzeti havilap, amely a bábáskodásod alatt jött létre. Milyen utat járt be eddig a lap, miből és hogyan finanszírozzátok megjelenését?

Egy jó darabig valóban én rakosgattam össze a lapot, de hál’ Istennek már néhány hónapja egy – nevezzük úgy – szerkesztőbizottság segíti a munkát.

Nos, egy évvel ezelőtt tízezer példányban adtuk ki a lapot, gyakorlatilag saját pénzünkből. Ma már öt megyében jelenik meg ezen a címen a lap – nyilván eltérő tartalommal –, és lassan elérjük a százezres példányszámot, ezzel az egyik meghatározó nemzeti radikális médiummá váltunk. Tervezzük ezen önálló lapok közös irányítás alá vonását, de ez eddig meghaladta a lehetőségeinket. A finanszírozás annyiban változott, hogy a közel harminc megyei Jobbikos szervezet a saját közegükben terjesztett újságok árát szintén saját zsebből kifizeti, valamint akadt néhány igaz Magyar, aki kevéske pénzzel támogat minket, de semmilyen más forrásra nem számíthatunk. Ezért is szoktam jókat mulatni, amikor a közös gyökerű pártok ellenségüknek mutatott ikertestvérük kreálmányának nevezik a Jobbikot. Ha ez igaz lenne, akkor vagy a Likudtól, vagy Amerikától esetleg az oroszoktól dőlne hozzánk a pénz, és valószínűleg országos napilap lenne a Szebb Jövő. Finom papíron, színesben, teletömve állami és/vagy párthirdetésekkel.

Milyen terveid vannak a későbbiekben a lap fejlesztésével kapcsolatban?

A magam részéről bízom benne, hogy egy valóban nemzeti – vagyis Jobbikos – kormányzás alatt ténylegesen országos napilap lesz a Szebb Jövőből. Olyan lap, amelyben nem valamiféle megfelelési kényszer, vagy párthűség, vagy csak temérdek fizetés fogja vezetni az újságírók tollát, és amelyik nem önálló hatalmi ágként homályosítja el az emberek szemét, fedezi és magyarázza bármilyen kormány nem megfelelő lépéseit. És ebbe bizony az is beletartozik, hogy ha egy Jobbikos kormány nem szolgálja megfelelően a magyarság érdekeit, akkor azt kíméletlenül szóvá fogjuk tenni. Úgy gondolom, hogy a médiának nem az a dolga, hogy befolyásolja az embereket, hanem hogy eléjük tárja az olykor kíméletlen és fájó igazságot. Mert csak így várható el tőlük a megfontolt és bölcs döntés. Ez most nagyon nincs így, és ezen haladéktalanul változtatni kell.

Egyéb tisztséged is van nemzeti körökben, az Atilla Király Népfőiskola megyei oktatási referense vagy. Hogyan szerveződött itt, a megyében a főiskola?

A Népfőiskolát 2008 őszén indítottuk el, idén szeptemberben már a harmadik félév vette kezdetét. A Gárda külső kettészakítása a Népfőiskolát is érzékenyen érintette, a több mint száz jelentkezőből az első év végén alig harmincan végeztek. Az egy külön történet, hogy miképpen sikerült ennek egyáltalán helyet kapnunk Debrecenben, ahol egyébként – minő meglepetés! – egyáltalán nem népszerű a nagypolitikusok között a Jobbik. És bár a Népfőiskola fenntartója egy alapítvány (a Kollégium a Jövőért Alapítvány), mindenki tudta, hogy ezen kezdeményezés mögött a Jobbik áll.

Jelenleg hány taggal és mely előadókkal folyik az oktatás?

Mint említettem, a hallgatók száma megközelíti a százat. Külön örvendetes, hogy a kezdeti kemény magot erősítendő, kétszer annyian vannak az új jelentkezők, akik így félúton csatlakoztak hozzánk. Természetesen nem tudunk párhuzamos képzést indítani, így ők a harmadik év végén tulajdonképpen elölről kezdhetik az iskolát, hiszen akkor tudják majd bepótolni az első évet. Ezért is tiszteletreméltó az ő elszántságuk. És hogy teljes legyen a nyomorúságunk, természetesen a Népfőiskola akkreditálása jelenleg szinte lehetetlen. Ha mondjuk a Hit Gyülekezet indítana valamiféle „nemzet(félre)nevelő” iskolát, az ő akkreditálásuk bizonyára könnyebben menne…

Így tehát az Atilla Király Népfőiskola hallgatói, azon kívül, hogy félévente kapnak egy szép lapocskát és a képzés végén egy még szebb oklevelet, jelenleg semmire sem mennek ezzel a végzettséggel. De természetesen ez érdekli a hallgatóinkat a legkevésbé. Őket sokkal inkább érdekli a magyar őstörténet, a Szent Korona története, annak jog- és birtokrendszere, a keresztény erkölcstan, vagy a magyar nyelv egyedülálló szerkezete és szépsége, ezen belül esetleg a rovásírás.

A hallgatók összetétele teljességgel vegyes. Gyakorlatilag a jelenlegi magyar társadalom minden szegmense képviselteti magát. Ami oldhatatlanul összeköti őket, az a hazaszeretet, a jövőért való cseppet sem alaptalan aggodalom és a tenni akarás. És talán egy olyan láthatatlan, misztikus szál, amely szerintem egyedül a magyarság sajátja, és amely évezredeken átívelve fogja össze a magyarokat, bárhol is éljenek e kerek világban. Egyre többen érzik, hogy nincs rendben az a világ, amelyben élnek. Úgy gondolják, hogy valamit tenniük kell. De mivel az elmúlt ötven-hatvan év kíméletlenül elvágta a gyökereinket, elveszítettük a kapaszkodókat. Ennek része az is, hogy bár állítólag megtörtént a rendszerváltás, mégis, lassan húsz esztendeje liberális kézben van az oktatásunk, amely szépen el is hazudott mindent, amire büszkék lehetnénk, ami segítene eligazodni ebben a gyalázatos, globalizált valóságban. Erre a gyilkos vírusra válasz ez a fajta immunreakció; az emberekben felébred a kíváncsiság. Hirtelen késztetést éreznek arra, hogy többet tudjanak meg saját történelmünkről, eltitkolt évezredes kultúránkról, dicső múltunkról.

Remélem, rossz hírt mondok a nemzet ellenségeinek, de meggyőződésem, hogy ébred, eszmél végre a Magyar!

Szeretnél még valamit tudatni az olvasóiddal?

Az első a köszönet. Köszönet azért a támogatásért, bizalomért, amellyel munkánkat fogadják, segítik. Köszönet a biztatásokért, az ajánlószelvényekért, a szavazatokért.

Tudom, számtalanszor hallották már később méltatlanná vált politikusoktól, hogy bízzanak meg bennük, és majd minden jóra fordul. Aztán ez lett belőle. Értem az elkeseredettségüket, a reményvesztettségüket. De vegyék észre; ez volt a cél! A pártok nem abban érdekeltek, hogy minél szélesebb támogatottságot szerezzenek, vagyis a lehető legjobban szolgálják mindenki mindenféle érdekét, teljesítsék a Nép elvárásait. A jelenlegi gazember pártok azon munkálkodnak, hogy elvegyék a széles tömegek kedvét a demokráciától, és néhány százezer elvakított ember menjen csak el szavazni, biztosítva számukra a totális hatalmat mindenki felett. Nem meggyőzni, szolgálni akarják az embereket, hanem uralkodni rajtuk. És látható, hogy egyre több embernek megy el a kedve attól, hogy legalább négyévente beleszóljon a dolgok menetébe, önállóan döntsön a saját sorsáról. Eközben kialakult mindkét virtuális oldalon egy olyan réteg, amelyik gondolkodás nélkül, kritikátlanul szavaz rájuk. És bár utána az ő hátukon is csattog a korbács, mégis megint oda fogják tenni az ikszet! Ha másért nem, azért, hogy ne a gyűlölt ellenség győzzön. Ez nem demokrácia, ez kétpárti diktatúra, és a vége az elkerülhetetlen nemzethalál.

Jöhetnek a gyarmatosítók, a rabszolgák készen állnak a szolgálatukra. A helytartók már itt ülnek a nyakunkon, és színházat játszanak nekünk a Parlamentben. De ugyanazt az urat szolgálják.

Mit üzensz a választópolgároknak?

Jobbikosként nem mondhatok mást magyar nemzettestvéreimnek, mint hogy tegyenek még egy utolsó próbát! És ha már nem hisznek a szép szavaknak, akkor csak azt nézzék meg, mit tett a Jobbik eddig. Pénz, hatalom, média nélkül, pusztán hitből, elszántságból. Állandó mocskolódás, vádaskodás és érthetetlen ellenállás közepette. Csak nézzék meg, mit tettünk. Magyar Gárda, Atilla Király Népfőiskola, Nemzeti Egyletek. Magunktól, segítség nélkül, állandó támadások kereszttüzében. Aztán tegyék fel maguknak a kérdést: jó ez, avagy nem? Hasznos-e ez a Nemzet szempontjából, vagy csak megint egy csapat éhes kutya kér részt a közös koncból? Mit tett a Jobbik és mit kért cserébe? Ki és miért határolódik el tőlünk, zúdítja ránk a legképtelenebb vádakat? Milyen célt szolgálnak ezen globalista pártok, és milyen cél vezérli a Jobbikosokat? Nem bonyolult kérdések ezek. És ha megtalálják a válaszokat, akkor tudni fogják, kiket kell majd támogatniuk legközelebb.

Annyian csinálták már rosszul; jöjjön, és győzzön végre a Jobbik!

Szebb Jövő – Nemzeti InternetFigyelő