Jogvédő monitorozás és honismereti kirándulás Kárpátalján

Kicsit a torkában dobog a szíve minden tisztességes magyar embernek, amikor átlépi szétszakított nemzetünk számára ideiglenes belső határait.
Mi is így voltunk ezzel kéttucatnyian, ráadásul a politikai Európa erőszakosan nemzetünk testébe szögesdrótozott schengeni határát léptük át nemzetünk egyik gyöngyszeme, Kárpátalja felé.
A velejéig szabálytalanul és korrupt módon működő Ukrajna minket is megpróbált pénzre állandóan éhes határtisztviselőin keresztül megzsarolni, de megakadtunk a torkukon, mert a buszunkban utazó kiváló emberek – Morvai Krisztina és Gaudi Nagy Tamás illetve az onnan elszármazott utastársunk – pontosan ismerték jogainkat. Most sem tisztem történeti hűséggel beszámolni a közel egy hét történetéről, inkább csak a közérdeklődésre számot tartó néhány eseményt villantok fel arra bíztatva minden olvasómat, sürgősen vegye tervbe Kárpátalja meglátogatását, és vegye erre rá minél több ismerősét, barátját is. Abban is sikeres voltam ismét, hogy olyan embereket tudtam meghívni erre az útra, akik az első perctől kezdve igazi csapattá tudtak válni abban a tekintetben, hogy pontosan tudták, miért ezt az útirányt választották, és akiknek nagyon fontos volt az átélt élmény valódi közösségként történt feldolgozása.
Ismét a családi vendéglátás formáját választottam, mert beigazolódott, hogy csak a személyes, családokon keresztül megélt élmény enged valódi betekintést nemzeti közösségünk gondjainak, örömeinek megértéséhez. A naponta elénk tett helyi ételcsodákról és a figyelmes, személyre szabott szeretetről nem is beszélve!
Legtöbb utastársunknak persze annyival könnyebb volt az átlag magyarországinál odautazni, hogy akár járt már ezen a tájon, akár most először vetődött erre, családi neveltetése, származása, nemzeti elkötelezettsége alapján nagy beleérző készséggel tudta fogadni csodálatos élményeinket.
Mi is lehet a célja egy ilyen útnak, ahol jószerivel fontos választott közéleti emberek, politikusok és saját közegében nemzetükért folyamatosan áldozatokat hozó emberek vettek részt? Nem lehet más, mint a csodás tájak, megmaradt építészeti kincseink újrafelfedezése mellett annak megértése, hogy nincs más út a leendő nemzetegyesítésünk érdekében, mint az elrabolt nemzetrészeinkben élő magyarságunk fennmaradási erőfeszítéseinek pontos megértése, és az ebből következő  kötelezettségeink lehetőségeink szerinti teljesítése.
Kirándulásunk rendhagyó módon kezdődött már azzal, hogy az utunkat a háttérből folyamatosan segítő barátunk javaslatára látogatást tettünk Kossuth szülőfalujában is, ahol vendéglátónk volt a joggal elhíresült település polgármestere, Szepessy Zsolt. A polgármester ismét lerakta névjegyét a folyamatosan hátrálók asztalára azzal a testületi döntésével, hogy valamennyi ezt igénylő ideiglenes határainkon kívül élő magyar testvérünk részére állandó bejelentett címet biztosít Kossuth szülőházába. A Monok után nem volt kihagyható az utunk sikerességét segítő barátunk meghívására Tályán felépített Palota Borházában tett látogatás Tokajhegyalján, ami már meghatározta csapatunk elkövetkező napokra készülő hangulatát.
A magyar ember az ideiglenes belső határokat átlépve természetesen nem hagyhatja ki a látogatásra szánható idejétől függően csodás településeink: Beregszász, Ungvár, Munkács, Nagyszöllős, Huszt, Técső, Rahó (és a sort még hosszan folytathatnám) megszemlélését.
Munkácson természetesen meglátogattuk a szépen rendbe hozott várat, ahol a nemzeti imádságunk elénekelése után Morvai Krisztina EP képviselő és Gaudi Nagy Tamás országgyűlési és európa-tanácsi képviselő koszorút helyezett el a néhány évvel ezelőtt épült turullal ékesített emlékoszlopnál. Nem hagyhatóak ki szakrális emlékhelyeink sem, és a Szolyván létesített – magyarok és nem magyarok tízezreit elpusztító – bolsevik megsemmisítő tábor emlékhelyén és kápolnájában meghúzhattuk a lélek harangját, is főhajtásunk mellett, az áldozatok emlékére, ahol megtisztelt minket az alapító Dupka György is.
A Vereckei Hágón a Matl Péter munkácsi szobrász által kőbe vésett honfoglalási emlékhely sem hagyható ki, ahol természetesen nemzeti imádságunk eléneklése mellett koszorút helyeztünk el Különös kegy, ha a vándornak megadatik, hogy az emlékhelyet építő művész – megtisztelve csoportunkat – házában is fogad bennünket, ahol bemutatja életművének egyes állomásait a kertjében épült szoborparkján keresztül.
Az is természetes dolog, hogy ha egy európai és hazai „alsóházi” országgyűlési képviselő össznemzeti stratégiában gondolkodik, akkor nem kerülheti el a meghatározó közéleti és a nemzetközösséget megtartó egyházak vezetőivel, püspökeivel történő felelős együttgondolkodást sem. Ezzel mi is így voltunk, ezért fogadtuk el Dupka György meghívását, aki nemcsak a szolyvai emlékpart létrehozójaként, hanem a Péterfalván létesült beregi tájmúzeum megalapítójaként is szeretettel hívott bennünket tiszabökényi otthonába, ahol megtekinthettük az éppen akkor még működő festőtábor kiváló festményeit, és találkozhattunk művész tagjaival. Előzetesen Dupka György jelenlétével küldöttségünk koszorút helyezett el a Tiszaújlakon létesített és turullal ékesített Rákóczi emlékhelyen. Dupka György elvi politikai jelentőségű meghívást tolmácsolt részünkre, aminek nyilvánosságra hozatalával időszerűségekor tájékoztatni fogjuk a közvéleményt.
Az egyházak Isten által rendelt nemzetmegtartó ereje jegyében ültünk le tárgyalni a görög katolikus egyház püspökével, és az egyenlőre még nem politikai erővé vált elnyomott ruszinság hiteles egyházi vezetőjével, Szűcs István atyával Huszton, a parókiában. A tárgyalás vezérmotívuma az a közös megállapítás volt, hogy a Kárpátalja jövőjében meghatározó szerepet játszó ruszinság politikai szerepe nem választható el a helyi magyar őshonos nemzet jövőjétől, ezért szükséges és elkerülhetetlen a folyamatos együttműködés a két – egymást évszázadok óta tisztelő – nemzet között. Gaudi Nagy Tamás meghívást tolmácsolt az atya részére egy a közeljövőben teendő országgyűlési látogatásra, amit Szűcs István Atya a teljes egyetértésben lezajló tárgyalás után örömmel elfogadott
Küldöttségünk kitörő örömmel fogadta egy   Mezőkaszonyban és Bótrágyon szolgálatot teljesítő ifjú református lelkésznek, Radvánszky Ferencnek – a magyarországi református lelkészi gyakorlatban szinte teljesen hiányzó – kőkemény jövőképét. Ennek fő gondolata a magyar nemzeti közösség őshonos tényéből indul ki, és nemzetpolitikai ajánlatát az őshonos közösség gazdasági tevékenységével közelíti meg, ebben látva a jövő nemzetegyesítésének útját. Az ifjú lelkész rendkívül figyelemre méltó gondolatai össznemzeti igénnyel vetődnek fel magyarságunk jövője szempontjából.
Talán a legfontosabb eleme magyarságunk fennmaradásának az iskolák helyzete. Ezt jól tudják politikai ellenfeleink is, amikor az elrabolt területeinken létesített utódállamok oktatási és közművelődési programjukat rákényszerítik magyar közösségeinkre. Ezért volt végtelenül fontos az alapvető emberjogi szempontokból is átvilágított magyar tannyelvű iskolák meglátogatása. Olyan utastársak is gazdagították honismereti küldöttségünket, akik évtizedes múlttal a hátuk mögött intézményeket működtetnek alapítványi formában elszakított területeinken. Az „Eudoxia 20” néven ismert alapítvány által létrehozott és működtetett középiskola meglátogatása Tiszaújlakon mély benyomást tett ránk, és Morvai Krisztina ill. Gaudi Nagy Tamás képviselők jövőbeni támogatásukról biztosították az alapítványi intézményt. Nagyon fontos volt a lakhelyünkként sokadszorra ismét kiválasztott Mezővári település állami középiskolájának ismételt, két év utáni meglátogatása, ahol az intézmény igazgatója hosszan számolt be az oktatásügyben történtekről, gondjaikról, reményeikről.
Morvai Krisztina és Gaudi Nagy Tamás képviselők és csoportunk sok tagja itt is értékes ajándékokkal kedveskedtek, ezzel is hozzájárulva az intézmény működtetéséhez.
Izgalmas volt az ismételt találkozás két év után a Beregszászon létesült, és átfogó közadakozás segítségével működtetett, II.Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorával, Orosz Ildikóval. A tizenöt éve alapítványi formában működő intézmény vezetője átfogó tájékoztatást adott részünkre a kárpátaljai oktatás helyzetéről, nem elhallgatva komoly gondjaikat, és kifejezte reményét, hogy Magyarország az eddigiektől eltérő új nemzetpolitikát hirdet, mely az elszakított nemzetrészeink oktatása támogatásának újragondolását veti fel. Az iskola programot hirdetett tetőszerkezetének felújításához, melyben az ehhez szükséges 270 ezer darab hódfarkú agyagcserép 1800 Ft értékű megvásárlásakor minden adományozó számára névszerinti számozott köszönő tanúsítványt adott ki (a számla szám, ahova segítő adományaikat küldhetik: OTP Bank, Nyíregyházi fiók, 11744003-20387349).
Ugyancsak rendkívül fontosnak tartotta küldöttségünk a Karácsfalván működtetett Sztojka Sándor Görög Katolikus Liceum Egressy Miklós atya által vezetett intézményének széles körben meghirdetett hazai támogatását, mely hét éve működik 8+3 osztályos rendszerben, szintén alapítványi formában. (Támogatást a Sztojka Sándor Alapítvány, Karácsfalva, Béke u. 54/a sz. címre, a 11100702-85006267-59000002 számla számra lehet küldeni)
Beregszászon egy csodálatos magánmúzeum működik, mely nemcsak helytörténeti csodákat mutat be Sepa János tulajdonos értő kezei alatt, hanem végigvezet bennünket dokumentumok páratlan gyűjteményén keresztül, bemutatva a város nemzetünkhöz történt visszatérésének hatalmas ünnepét. Még a szőlőtermelő szakma is keveset tud a beregvidéki termőtáj csodálatos borászatának feltámasztásáról, amiben nagy szerepe volt Parászka György főiskolai szakoktatónak és szőlő oltványt is szaporító telepének, ahol több mint kétszáz fajtát gyűjtött össze kertjében
Hatalmas meglepetése volt csoportunknak a Bene községben működő  borpincéjében kóstolásra felkínált helyi palackozott borfajták kiváló minősége és a házigazda értő bemutatója.
Nem lehet nem említeni, hogy küldöttségünk ismét élvezhette Mezővári polgárának, korunk egyik legnagyobb költőjének, Vári Fábián Lászlónak a település csodás református templomát bemutató előadását és a költő legújabb csodálatos verseit.
Hazafelé tartva csoportunk most sem hagyhatta ki Csetfalva két csodálatos templomának – a fából készült haranglábbal ékesített református és a kettős szentéllyel rendelkező görög és római katolikus templomoknak – megtekintését. Az utóbbi csodálatos fából faragott oltárát Matl Péter készítette el a helyi közösség részére.
Végül, de nem utolsó sorban, nagy meglepetésünkre a vendéglátók megérkezésünkkor Mezővári faluházában egy fantasztikus műsorral kedveskedtek nekünk, a település egyházi gyermekkórusának és zenészeinek műsorával téve emlékezetessé az estét, ezt még fokozva Kárpátalja hiteles verséneklő együttesének a Credo együttesnek egy órás fellépésével.
Talán lehetséges egy mondatban összegezni utunk lényegét:
Csak az a politikus és nemzetünkért felelősséget érző ember jelentheti ki magáról, hogy egységes Hazában és Nemzetben gondolkodik és cselekszik, aki segítő cselekvéssel és alázattal rendszeresen hozza és viszi lelkében elszakított nemzetrészeink látogatásával a lehetőség szerinti segítséget, információt, és élete csak ezzel válhat teljessé, ha ez alapigényévé nemesül!
Isten Áldja Drága Nemzetünket!

Reiner Péter, 2010. 08. 29.




Nemzeti InternetFigyelő