Azok a bizonyos jobbikos csontvázak a szekrényből – reagálás a Polgár Infon megjelent gondolatokra


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!
Nagyon sajnálom, hogy olvasva a fenti címen írt cikket, nem tudtam egyeztetni, az egyébként megint kiváló gondolatokat felmutató cikk írójával, cikkének megírása előtt. Attól tartok ugyanis, hogy olvasói nem kiváló írásának tartalmára, hanem sokkal inkább címére figyelnek majd inkább oda. Ebben a kampányban jellegzetesen nő a profi félreértelmezők és hivatásos félreértők tábora.
Nem tudom, találkozott a gondolatok írója a néhány nappal ezelőtt írt álláspontommal, ahol pont Nagy Ervin felbukkanását is elemeztem, akit személyesen kb. hét éve ismerek. Érthetetlen számomra ez a korábban általam ismert személyiségéhez is méltatlan olcsó bérmunka, melynek jegyében valakik megrendelésére most vállalkozott, korábbi, nem túl sikeres, de legalább addig hiteles politikai múltját és jelenét végképp dezavuálva. Ebből csak vereséggel tud kijönni, nem beszélve arról, hogy személyes felelőssége volt abban, hogy korábbi pártját a Jobbikot egy kimondottan szerencsétlen és kockázatos döntésbe vitte bele korábbi pártelnökével, Kovács Dáviddal együtt azzal, hogy 2006-ban Csurkával közösen indultak a választásokon, jócskán félreismerve már akkor is a politikai helyzetet!
Nem is értem, hogy a közösen akkor elért 2,2 % “siker” birtokában, mi alapozza meg, egy most már jócskán a 20 % -ot meghaladó párt bírálatát, mind erkölcsileg, mind politikailag. Mert az elért eredmény fizetségéül Csurka azzal hálálta meg az országos választmány akkori elnökének és pártelnöke döntését, hogy életbe léptette a “papolczi szindrómát”, amivel sikeresen tudta zsarolni évekig anyagilag és megalapozatlanul, a Kovács Dávidot és Nagy Ervint végleg maga mögött hagyó Jobbikot, a Vona Gábor zseniális és eredményes vezetésével és Szabó Gábor átütő szervezésével komoly politikai siker eredményére most esélyes pártot.
A cikkíró jól látja, hogy a hirtelen, de nem váratlanul, a tavaly júniusi EP siker következtében jócskán megnőttek a párt feladatai, és ez a kampány szempontjából rosszkor jött a mozgalomnak, hiszen a megnövekedett feladatokhoz rendelendő tömegesen beáramló emberekre nem tud a szükséges mértékben figyelni. Ez hozza maga után azt, hogy az egyik EP képviselője akaratlanul farkas csapdába sétál tapasztalansága okán azzal, hogy meggondolatlanul belemegy egyik lakossági fórumán a Jobbik “baloldali értékeinek” bemutatásába, ezzel magas labdát dobva fel sakálként viselkedő ellenségeinek. Nem véletlen, hogy az  Echo TV kommentár nélkül aznap hússzor játszotta be az inkriminált fejtegetést! És azonnal lecsapott az árnyékra vetődő “műszertechnika birodalom” korábban baloldali párt nélküli elvtárs-tulajdonosa utasítására – a négyes számú Fidesz igazolvány sztár publicistája megfújt fanfárja megszólalása után – a “gyöngyösi játékautomata maffiózó” felplankolásával és most pedig a tavaly ősszel hibásan Piliscsabán helyzetbe hozott “fiók-buzi” szóvivő esetében is farkasokkal táncoló Fidesz majdan szívességét viszonozó reményekkel teli magánmédiája. Az a négyezernél több közvetlen választókkal tervezett találkozás, melyre a Jobbik pénz és egyelőre saját média híján rákényszerül, ahol számításaim szerint közel ugyanannyi választóval kerül közvetetten a családokon keresztül kapcsolatba, mint ahány kopogtató cédulát jelenlegi legnagyobb ellenfele elorzott és címlistája növelése okán begyűjtött, komoly választási eredmény elérésére jogosítja fel a mozgalom értékrendjében feltétlenül bízó választóit.
Álláspontom szerint a hazai politika nagy eredménye lesz a Jobbik várható választási sikere, aminek alapos feldolgozására még nem kész, de  rákényszerül mind valamennyi majdani politikai partnere, mind az ebből következtetéseket levonó elemzői réteg Kérdés, képes lesz egyáltalán erre a folyamatos megfelési görcs miatti továbbra is gúzsba kötött és fogva tartott és emiatt az események után kullogó, lemaradó és a nemzetünk jövőbeni szempontjából hála Istennek egyre kisebb szerepet játszó többi politikai szereplő!

Reiner Péter
Nemzeti InternetFigyelő

A Polgár Info-n megjelent írás:

Jobbikos csontvázak a szekrényből…

A tegnap híre volt, hogy lemondott Király András a Jobbik szóvivője, mert nyilvánosságra került, hogy szexuálisan aberráltak társaságában tartózkodott fényképeken. „Na és” tehetnénk hozzá, mert lesznek még egyéb érdekes ügyek a Jobbik körül.

Minden ilyen gyorsan fejlődő pártnál óhatatlan a veszély, hogy szélhámosok és karrieristák csapódnak az új mozgalomhoz, ha visszatekintünk az elmúlt húsz évre, ehhez hasonló ügyek minden parlamenti formációban előfordult. Sokkal inkább érdekes az a dicséretesen gyors reakció, amiben közzé teszik, hogy fontolgatás és szépítgetés nélkül eltanácsolták a botrány okozóját. Szüksége is volt erre a cselekedetére a párt vezérkarának, mert egyre inkább fokozódnak a vádak a választások közeledtével. Az egyik ilyen, hogy nyilvánvalóan Fideszt támogató propaganda okokból megjelent Nagy Ervin volt Jobbikos alapító az Echo, majd a Duna-tv képernyőjén. Felvetéseinek számomra két sarkalatos pontja volt, amit megemlítenék. Az egyik, hogy homályba burkolva sejtetéseket ejt el Vona Gábor oroszországi, állítólagosan üzleti kapcsolatokon alapuló látogatásairól (amely ismerve a moszkvai viszonyokat, valamint Szélesék nyomulását nemsokára maffiakapcsolatok vádjával is bővülhet). Csakhogy ennek az álláspontnak fényében megkérdezhetnénk azt is, hogy az Antall kormány anno miért nem erősítette a magyar ipart és mezőgazdaságot azzal, hogy továbbra is szállítunk a posztszovjet utódállamokba ahelyett, hogy magánosításnak álcázott piacszerzéssel tönkretette az akkor még úgy-ahogy működő hazai reálgazdaságot a nemzetközi korporációk érdekében.
Ráadásul az orosz kapcsolatok bővítése a Fidesz programban is szerepel. Vád volt az is, hogy felveti a párt képviselőinek jelentős része más pártokból kihullott, vagy kizárt emberekből toborozták. Nagy Ervinnek, mint egyetemi tanárnak tudnia kell, hogy a közszereplést vállalók tábora különböző okok miatt szűk, az ideológiailag relatíve közelállók átjárása megszokott az egész világon. Ellenérvként említeném még, hogy a Fideszben található a legtöbb innen-onnan toborzott politikus. A pártvezetések Magyarországon akárcsak az egész világon természetükből adódóan diktatórikusak, néhány ambiciózus, erőszakos ember tartja kezében milliók sorsát.
A másik az MKDSZ honlapján(http://mkdsz.hu/) megjelent írás „Nincs választás Magyarhon köztársaságban” Tamási Orosz János cikke, amelyet mindenkinek háttérüzenete miatt elolvasásra ajánlok. Az írás sok érdekes és megfontolandó érve mellett számomra többek közt azért zavaró, mert mindvégig Bibó Istvánra, a modernnek nevezett baloldal szellemi atyjára hivatkozik (akárcsak Szekeres Imre kommunista pártkatona más szocialisták mellett). Ráadásul a vége fele tartalmaz egy erősen vitatható megállapítást: „a Jobbik önmagában nem jelent koalíciós félelmet; akkor, amikor ennek lehetőségét ők maguk utasítják el, lényegében az igazságot ismerik be. Ez a párt, jelenleg alkalmazott verbális üzeneteivel, minden együtt-kormányzási lehetőségtől elszigeteli önmagát; átalakulhatnak persze, ha másért nem, hát keresztényekként fogadjuk el a csodák lehetőségét. Ám ez az átalakulás együtt járna támogatóik lemorzsolódásával. Az, hogy lesz parlamenti frakciójuk, nem kétséges, ám a hatalom minden formális és informális megosztása velük csak siettetné mind a liberális erők önmagukra találását, mind a jelenleg legerősebb pártszövetségen belüli feszültségek kulminálódását. Bejutásuk tehát nem jelent politikai kockázatot, ám bejutásuk puszta ténye felerősíti a szocialista és liberális tábor aktivizálódását. A kormányzásra visszatérve: éppen hogy az ország alapjáraton akár kis többségben, vagy – nota bene – kisebbségben is működtethető; ám a rendszert átalakító törvények meghozatala elodázható, vagy textusai zsákutcásíthatóak. Ilyen a választójogi törvény, ilyen a régiók felosztása, a kistérségek sorsa, az önkormányzatok működése, azok újraválaszthatósága; ilyen maga az Alkotmány, amelynek végleges szövete kétharmad nélkül újra és újra fércelhető; bármelyik kérdést vizsgáljuk is meg, azok megoldását lényegesen nehezíti, ha nem kettő, hanem négy-öt erő ráncigálja, saját érdekeinek megfelelően. És mindezek előtt: ilyen maga a baloldaliság újrafogalmazhatósága, a társadalmi szolidaritás igényének erősítése, amely a Jobbik radikális tematizálása nélkül végre kikerülhetett volna az évtizedek alatti tartós és egyoldalú kisajátítás keretei közül.
A Jobbikra (és bújtatva az őket választóra) kenni a felelősséget a még meg nem történtekért badarság, a Jobbik sem csinál most mást, mint ígér. Teszi ugyanazt, amit a Fidesz politikusai tesznek immár második évtizede, azzal a különbséggel, hogy a magát nemzeti radikálisnak nevező párt még nem volt a parlamentben. A magyar választóknak jelenleg nincs lehetősége a közvetlen számonkérésre. A köztársasági elnöki hivatal álláspontja szerint: „a szabad mandátum lényege, hogy a képviselő és a választók közötti jogi függőség a választás után megszűnik. A képviselő tehát nem utasítható és a képviselő egyetlen kérdésben sem köteles a választók véleményét kikérni. A képviselő a parlamentben szabadon, meggyőződése és lelkiismerete alapján foglal állást, adja le szavazatát. Tevékenységéért és szavazatáért a választók a megbízatás ideje alatt felelősségre nem vonhatják, azaz mandátuma a parlament teljes idejére szól, a választók által meg nem rövidíthető. A képviselő és a választók kapcsolata politikai természetű, azaz a felelősség csak a választások során jelenhet meg abban a formában, hogy a választók bizalmát elvesztő képviselőt nem választják meg újból, illetőleg a mögötte álló pártot nem támogatják szavazataikkal.” A fenti nyilatkozat fényében Tamási Orosz János írása – bár érdekes kérdéseket feszeget – kizárólag a Fidesz képviselte látszatdemokrácia érdekében és nem a nemzet mellett kampányol. Ugyanis a mostani választások legfontosabb tétje szerintem az, hogy lesz-e második erő a jobb oldalon, aki új nemzetpolitikát ígér. Abban az esetben ugyanis, ha a Fidesz egyedül ér el kétharmados többséget, bár minden bizonnyal lesznek változások, de a hazánk sorsát meghatározó alapkérdésekbe nemzetközi lekötelezettségük miatt Orbánék valószínűsíthetően nem mennek bele.
Be kell látnunk, a mostani választási rendszer a nemzet többsége számára alapjaiban rossz, a kiszolgáltatott állampolgárra csak a szavazás napján van szüksége a pártoknak. A Jobbik megszületését egy liberálbolsevik, kapitalistabarát, egyre inkább délamerikanizált környezet hozta létre, amelynek megszületéséhez rendszerváltás óta minden parlamenti párt asszisztált többé-kevésbé. Hogy a politikai váltógazdálkodás valójában egy demokráciának álcázott diktatúra, azt az előző nyolc hazai év is megmutatta. A Jobbik jelenleg minden állítással szemben jelenleg nem egy nemzeti radikális párt. Ideológiája elsősorban az eddigi gyakorlat eltörlésére irányuló jobb és baloldali értékeket is képviselő protest párt, amely ráadásul egyes képviselői és sajtóorgánumai révén támogat erkölcsileg vállalhatatlan vagy zavaros, ellentmondó ideológiákat, amely gyors növekedésű párt esetében nem szokatlan. A Jobbik jelenleg a kiskamasz lázadó éveinek elején áll, az ebben található összes előnnyel és hibával együtt. Be kell azonban látni, hogy egy párt életében a fiatalok, a nyomorgók és elégedetlenek, valamint a kiszolgáltatott munkásosztály támogatása önmagában kevés (nincs szándékom senkit lenézni vagy megbántani). Forradalmat lehet csinálni indulatból, azonban egy ország irányítására felkészült elméleti és gyakorlati szakemberek kellenek. Kérdés az, hogy a parlamentbe jutás után sikerül-e kialakítaniuk maguk körül egy olyan széleskörű értelmiségiekből és üzletemberekből álló holdudvart, akik tanácsaikkal tolják a párt szekerét, ezáltal kiegyensúlyozott keresztény-radikális nemzeti értékrendű párttá alakítva a Jobbikot.
Így tehát a jelenlegi helyzetben a Fidesz politikájával elégedetlenek, valamint a Jobbikra voksolók is csak egyet tehetnek: várnak. Várnak arra, hogy ha beindul az érdemi munka a parlamentben mi fog történni. A kérdés most az, – ahogy Tamás Pál szociológus is minap nyilatkozta – „hogy a Jobbik mennyire ismeri fel saját mozgásterét, szabadságát, határait”.
Cságoly Péterfia Béla
Polgár Info

Facebook hozzászólások

0 hozzászólás a(z) “Azok a bizonyos jobbikos csontvázak a szekrényből – reagálás a Polgár Infon megjelent gondolatokra” bejegyzéshez

  1. Kedves Péter!
    A Polgár Info egy tipikus fityesz médium.
    Sok Jobbik ellenes írás jelenik meg rajta.
    Nézze meg a fórumának látogatottságát, pedig nem ma hozták létre.

  2. Kedves Péter!
    Megint a lényegre tapintottál,és köszönet érte.
    Ami a Polgárinfót illeti,nem ő az egyetlen,aki támadja a Jobbikot,sőt! Minden nap kaptam eddig a Tornádó Hirküldő leveleit,és az utóbbi napokban csak olyan hireket továbbitott,ami egyértelműen a Fideszt “fényezi”,tehát már Ők is beálltak a sorba.Mivel nem hagytam “szónélkűl” és levéllel fordultam a működtetőhöz,ahonnan egyértelműen mekaptam a választ:: “Ácsi!! Ugyanmár,a Jobbik mit ugrál,és ki is venné komolyan Vona Gábort a külföldet érintően”
    .Kit érdekel a külföld,amikor a Mi Hazánkról, a Mi Jövőnkről van szó,és egyáltalán a Mi megmradásunkról a Saját Hazánkban!!!!Mindig a külföldfelé való megfelelésről kell beszélni? Egyszóval,aki nem hisz a Fidesznek,az agyalágyúlt hülye.Köszönöm én ebből nem kérek,és remélem sokan,nagyon sokan gondoljuk igy.,és merjük is megváltoztani ezt a gyalázatos rendszert,és annak kiszolgálóit biróság elé állitani.Én is azt mondom : Ugyanmár,a Fidesz akar elszámoltatni,amikor 2009.decemberében megszavazták nagytöbbséggel az új titoktörvényt a minősitett adatokról. És még azt is megváltoztatták,hogy magánszemély,vagy civil mozgalom kérhesse a titkositott anyag titkositásának feloldását! -vagyis törölték a lehetőséget-.Aki még ezekután hisz nekik,az saját maga,és utódai számára veszi el a reményt is a változtatásra.

    • Kedves Hozzászólók!
      Ritkán válaszolok mások ilyetén véleményére. Ugyanakkor most szívemet elégedettség tölti el, mert Önök ugyanazokkal a vádakkal illetnek minket mint a Fidesz párti olvasóink, vagyis ELFOGULTAK VAGYUNK! Ez számomra egyet jelent, nem tettük le voksunkat egyik tábor mellett, vagyis a kiegyensúlyzott tájékoztatásra, elemzésre és véleménynyilvánításra törekszünk. Számunkra nincs vagy-vagy, nincs kettős mérce pártállásra vagy vallásra való tekintettel sem. Persze lehet, hogy mi is hibázunk, tévedünk, ez benne van. A Jobbik vagy a Fidesz ha rosszat- ha jót tesz, megírjuk. Reiner Péter barátunk (aki többségében egyetért dolgozatomban leírtakkal) válasza már tegnap megjelent lapunkban pontosan a fenn említett okok miatt. Hogy mire vezet az, hogy a másik véleményét felületesen odafigyelve nem észérvekkel, hanem indulatból minősítjünk, az a nemzet több évtizedes tragédiája. Barátilag üdvözli Önöket: Cságoly Péterfia Béla, Magyar Polgár Info

  3. A Jobbik dokumentumfilmben Vona Gáborék elmondták, hogy miért kellett összefogni a Miép -pel. Ez egyfajta kényszerházasság volt. A Jobbik ugyan növekedő törekvő szervezet volt, de a párt még nem volt elég érett (fogalmazzunk így) a megmérettetéshez. A Miép pedig ugyan kezdett szétesni, de még mindig állt mögötte pártszervezet. Egyetlen céljuk volt, segíteni a jobboldalt, hogy azok a jobboldali szavazók számára, akiket nem tudott (akart) megszólítani a Fidesz, legyen alternatíva.

    • Keves Teso jelű hozzászóló!
      A Jobbik szándéka,akkor ,valóban tisztességes volt,ez nem kétséges.
      Minden akkor rendelkezésemre álló erővel a mozgalom akkori vezetőit szerettem volna befolyásolni /nem Vona Gábort,akinek pont tisztességét bizonyítja az utólagosan történő akkori döntésük melletti kiállás ,annak ellenére,hogy személyesen Gábor tudomásom szerint ebben a döntésben nem volt benne/,mert a korábbi I-XII kerületi MDF alapszervezet választmányi tagjaként szavazatom ellenére is is történt kizárásáig tagtátsamként nagyon jól ismertem Csurkát ,a Szabad Út Körök százezres támogatóival is meghatározó és az alakuló MIÉP-et,illetve kialakuló gyakorlatát.
      Nem véletlen,hogy az utolsó pillanatban 1993-ban több barátommal nem léptünk be a megalakult pártba,bár szinte minden jelentős ,sajnos később egyre csökkenő létszámű demonstrációján ott voltunk,támotatóként.
      Mivel jól ismertem Csurka gyakorlatát/folyamatosan működtette a “Papolczi -szindrómát/,ettől szerettem volna az e tárgyban bizony tapasztalatlan Jobbikot is megóvni,sanos sikertelenül.
      Most már publikus és el is mondom,hogy 2006 -ban Jobbikos színekben,felkérésre indultam a helyhatósági választásokon,saját körzetemben és pont a MIÉP akkori helyi döntéshozóinak volt köszönhető “jobbikkos együttműködő partnerakén”,hogy.
      zsarolási poziciót alkalmazva egy apró figyelmetlénségból adódo szervezési hiba miatt,a MIÉP miatt visszalépni kényszerültem a jelöltségtől.
      Ezekután,”dögöljön meg a szomszéd tehene is alapján”,sem a Jobbik ,sem a MIép,hanem a nevető harmadik ,a Fidesz jutott be abban a körzetben.
      Szükségesnek éreztem a pontos választ,mert nem a médiából,hanem közvetlenül az akkori döntéshozóktól értesültem politikai szándékaikról
      Szebb Jövőt!
      Reiner Péter

  4. Nekem pedig az a véleményem, hogy Tamási Orosz János úrnak nincs helye közöttünk, mert hát jelentett. Az 56-os Intézet lapján ott a múltja. Éveken át dolgozott nekik. Az ilyen ember ne

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
„Jézus, világ megváltója”… (Nagyböjti gondolatok)
Dr. Bene Gábor S.:Kirablottak vastapsa a milliárdosnak
Dohán Mihály: Reálpolitika?
Close