Jó, ha nem feledjük: Ismerjük meg Fideszes politikusainkat! – Pokorni Zoltán

Az előző részben a Fidesz egyik alapítóját (Kövér Lászlót) ismerhették meg, aki bizony Pokornival ellentétben egy igazi “megmondóember” és ő a Fidesz “radikális” oldalának vezetője. Sosem rejtette véka alá, hogy ki is ő, sőt büszke is kommunista múltjára és családjára a vén bajuszos. A Fidesz alelnöke és a XII. került polgármestere (Pokorni) inkább idomul a rendszerhez, és annak játékszabályai szerint csinál mindent. Beszédeiben és közszerepléseiben is alkalmazkodó viselkedés jellemezi, igazi liberális demokrata, azonban nézzük meg konkrétan ki is sorozatunk legújabb szereplője.

Fedőneve: Pákozdi János

Hirdetés

Amennyiben ez a cikk 2002 előtt – az édesapja körüli botrány kirobbanása előtt – íródott volna, ezen fejezet a makulátlan múltról és felmenőkről szólt volna, azonban azóta sok minden változott. 2002-ban Pokorni lemondott a Fidesz pártelnöki pozíciójáról, ugyanis kiszivárogtak azon hírek, mely szerint édesapját 1956-ban beszervezte az akkori állambiztonság, ügynöki tevékenységét pedig egészen 1989-ig folytatta.

Mint ahogy 2002-ben a Népszabadság is megírta, Meruk József, a Budapest Tv műsorvezetője egy nézővel beszélgetve azt állította, biztos forrásokból tudja, hogy az egyik neves ellenzéki politikus édesapja Pákozdi János fedőnéven dolgozott a politikai rendőrségnek. Az 1953-ban elítélt férfit a börtönben zsarolták meg azzal, hogy együttműködésének fejében három év után elengedik a hátralévő büntetését. A szabadulásáért cserébe elvállalta a munkát. Ezt később Meruk szerint olyan lelkiismeretesen végezte, hogy tmb-vé, azaz titkos megbízottá nyilvánították.

Pokorni az ügyről és lemondásáról a következőket nyilatkozta 2002 júliusában: “Eddig nem volt bennem indulat vagy érzelem az egykori szt-tisztekkel szemben, akik az apámhoz hasonló embereket zsarolták, kényszerítették. Nem volt bennem gyűlölet. Most viszont igen komoly indulat van bennem. Egy pártot pedig nem lehet indulatvezérelten irányítani.”

A sajtótájékoztatón könnyeivel küszködve jelentette be lemondását: Vajon csak színjáték volt?

Tehát nem indul jól a történetünk, azonban Pokorni rendszerváltás előtti életében nem nagyon találni fekete foltot, sem kommunista szálakat. Ő úgymond egy “rendes” liberális gondolkodású gyerek volt, amelyet később minisztersége alatt, intézkedéseivel be is bizonyít majd. A Fidesz volt elnöke az általános és a középiskolát Budapesten végezte, majd 1980-ban érettségizett a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban. Ezután egy évig segédkönyvtáros volt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 1981-1982-ben előfelvételisként sorkatonai szolgálatot teljesített Szombathelyen, majd az ELTE BTK magyar-történelem szakán folytatta tanulmányait, és 1987-ben magyar nyelv és irodalom-történelem szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett.

Egy liberális értelmiség születése: Horn Gábor és Pokorni

A diploma megszerzése után Pokorni a Toldy Ferenc Gimnáziumban tanított – egészen képviselővé választásáig -, közben pedig már elkezdte – legalábbis elméletben – az oktatás liberalizálását, és elindultak fejében az újító gondolatok, amelyeket minisztersége alatt be is vezetett. Pokorni ezekben az időkben több konferencián, nemzetközi szemináriumon adott elő az oktatásfejlesztés, a pedagógiai innováció és a szakmai érdekképviselet tárgykörében. Részt vett az Oktatással a Demokráciáért (1991) és a Pro Scholis Urbis Alapítványok (1992) munkájában.

Tanárként bekapcsolódott a fiatal pedagógusok egyesületi szervezkedéseibe. 1988-ban alapító tagja volt a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének. 1993-ig a PDSZ ügyvivője volt, majd az országos választmány szóvivője lett. Szerkesztette a PDSZ lapját, a Rációt és a PDSZ- füzeteket. A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának a választmányi és tanácstagja volt.

Horn és Pokorni pénzfeldobással döntötték el ki hova menjen: Pokorninak úgy látszik bejött a dobás

A PDSZ-t ötödmagával hozta létre. Kezdetben kicsik voltak, de viszonylag befolyásosak. Aztán kicsik maradtak – és elveszítették befolyásukat. Amikor már látszott, hogy ebből a homokból nem épül magas vár, többen a csapatból – Beke Kata, Horn Gábor(!), Pokorni – a pártpolitika felé fordultak. A legenda szerint Horn és Pokorni pénzfeldobással döntötte el, melyikük induljon a Fidesz, melyikük az SZDSZ felé. – írta a HVG 1993-ban, és ez valóban érdekes adalék Pokorni életrajzához, hiszen így látható igazán, hogy a volt miniszterünk valójában egy nemzeti köntösbe bújt liberális gondolkodó.

A Liga képviseletében részt vett az Ellenzéki Kerekasztal munkájában, ezzel tehát ő is hozzájárult országunk szétrablásához és a hatalom megosztásához. Bár az alakuló, illetve újjáalakuló pártszerveződéseket figyelemmel kísérte, feladatának úgymond a szakmai szervezetek létrehozását, a szakmán belüli politizálást tartotta. A Közoktatási Tanács és az Oktatási Érdekegyeztető Tanács tagjaként aktívan részt vett a közoktatási és szakképzési törvényt, illetve a közalkalmazotti törvényt előkészítő vitákban.

Pokorni érdekes módon jutott el végül a Fideszhez, méghozzá a párt oktatáspolitikai kabinetjének akkori vezetőjén, Fodor Gáboron keresztül, 1992-ben. Pokorni jelezte, szívesen venne részt a munkában, de csupán háttéremberként, hiszen szakszervezeti funkciója összeegyeztethetetlen a pártbarátsággal. Hasznos munkatárs volt, bizonyított. A következő év elején felvetette, már nem lát fantáziát a szakszervezetben, szívesen politizálna parlamenti képviselőként. Fodor – aki akkor már dupla vagy semmit játszott: választmányi elnökség vagy kilépés – utódját látta benne, s elküldte Orbánhoz. Így történt tehát, hogy a mi Pokornink egyenesen Orbán elé ment és felkerült a Fidesz országos listájára. A liberális kötődés tehát itt is világosan látszik. Érdekes, hogy a vele szembeni gyanakvást, tudniillik, hogy ő Fodor Gábor beépített embere, évekig nem tudta eloszlatni. Attól tarthattak Kövérék, hogy a higgadt, szerethető Pokorni Orbán alternatívájának nőheti ki magát, amely ha nem jön az édesapja körüli botrány talán be is következik, azonban ne bocsátkozzunk találgatásokba. Pokorni tehát megkapta a Fidesz oktatáspolitikai kabinetjének vezetését, majd jött 1994, és a választások.

A Fidesz csúfos választási szereplése és Pokorni előmenetele

A Fidesz katasztrofális szereplése után, amely a maga 7 százalékával igen nehezen felfogható a mai politikai helyzetben, Pokorni az országos lista tizedik helyéről jutott be a parlamentbe. Ebben az évben – tudva azt, hogy itt minden bizonnyal sikeresebb lesz, mint a csepeli körzetében – a Fidesz XII. kerületi csoportjába jelentkezett át, és a mai állapotot látva valóban jól tette ezt a Hegyvidék jelenlegi polgármestere.

Az a 1994. évi júniusi tisztújító kongresszuson alelnökségért indult Pokorni, s az elnökségbe be is jutott. Orbán próbálta lebeszélni, mert állítólag féltette őt: “Rád nagy szükség lesz az 1998-as választások idején, nem kellene idő előtt kinyíratnod magad” – emlékszik vissza Pokorni egy 1994-es interjúban.

A mi jó Zoltánunk az Országgyűlésben ’94-től négy éven át alelnökölte az oktatási, tudományos és sportbizottságot. A költségvetésinek 94 decemberében lett tagja, egy év múltán az emberjogi, kisebbségi és vallásügyire váltott, onnan 1997 szeptemberében a házbizottságba ült.

A választási siker

“A Fidesz értékrendszere egy befogadó, integráló értékrendszer, nem a különbözőségeket, az elválasztó pontokat keresi, hanem az azonosságokat. Talán ezt azért is tehetjük meg, mert életkorunkból adódóan jóval kevesebb bántást és sértést voltunk kénytelenek elviselni, mint a nálunk idősebb generációk, akik már kölcsönös szellemi viadalok során kellően ellenszenvessé váltak egymás szemében. Mi – ha így tetszik – könnyebben vagyunk megértőek.” – nyilatkozta a Magyar Hírlapnak 1997-ben a választások előestéjén az akkor már a Fidesz frakcióvezetőjeként dolgozó Pokorni. Nyilatkozatán érződik a liberális lehelet, és ez végig jelen van eddigi pályafutásában.

A Kisgazdákkal kötendő esetleges koalícióról a következőket nyilatkozta: “Túlzottan nagyok az elvi és a politikai kultúra közötti különbségek ahhoz, hogy sikerrel gondoljunk a közös kormányzás lehetőségére.” – úgy látszik mégsem voltak olyan nagyok a különbségek.

Eljött a választás napja, és Pokorninak valóban bejöttek a számításai azzal, hogy a XII. kerületben mérettette meg magát, ugyanis egyéniben bejutott az országgyűlésbe és oktatási miniszter lett. Azért csak oktatási miniszter és nem az oktatási-kulturális tárca vezetője, mert Orbán szétválasztotta a két pozíciót.

A “nagy” reformok és ami mögöttük van

“A felsőoktatásban – az új miniszternek köszönhetően – tandíjmentessé vált az első diploma megszerzése, létrejött az intézményi integráció, bevezetésre került a diákhitel, amellyel megkezdődött a fiatalok eladósítása. Elindította a közoktatási minőségbiztosítási programot” – írják miniszteri tevékenységének összegzésében a parlament honlapján. Ez mind szép és mind jó, és most örülhetnénk is, hogy milyen rendes is ez a Pokorni, hogy ilyen reformokat hajtott végre. Lássuk azonban ennek az ügynek a múltját, hátterét.

A tandíjmentességre utaló kitétel érdekessége, hogy ’94-ben, amikor Fodor utódjaként már Pokorni vezette pártja oktatáspolitikai kabinetjét, a Fidesz érvelt a leghangosabban a tandíj bevezetése mellett, most pedig hipp-hopp megváltozott a vélemény, és máris a legnagyobb harcosai a tandíj eltörlésének. A másik ilyen érdekesség, hogy az Antall-kormány idején Pokorni demonstrált az egyházi iskolák külön állami támogatása ellen. Napjainkban már a keresztény-konzervatív értékeket hangsúlyozza beszédeiben.

Ő írta alá a bolognai egyezményt, és kemény csatákat vállalva összevont számos felsőoktatási intézményt, sokak várakozásával ellentétben pedig nem volt hajlandó megszüntetni az előző kormány által forszírozott kétszintű érettségit.

Holokauszt-emléknap: a kollektív bűnösség

Most következzék egy 2003. április 16-i beszéd Pokornitól, amelyet a parlamentben mondott el, azon a napon, amelyen mindannyiunknak emlékeznünk kell – és Pokorniék törvénnyel köteleztek is erre minket – az áldozatokra. Természetesen nem a sok százezer magyar honvédre, akik meghaltak a I. vagy a II. világháború harcterein. Nem, nekünk a zsidókra kell emlékezünk ezen a napon. Azonban nem szaporítom tovább a szavakat, hiszen Pokorni Holokauszt napi beszéde mindent elmond:


"Ellen kell állnunk a gonosznak!": A gonosz jelen esetben az antiszemitizmus

“Mi három évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy nem ezt az utat folytatjuk, hanem április 16-át jelöltük ki erre a napra, mert ezen a napon állították föl 1944-ben, az akkori Magyarország területén, Kárpátalján az első gettót. Nem egy távoli kisváros a világtörténelem zugába száműzve, nem mások ügye a holokauszt, hanem a magyar nemzeti történelem része. Akiket megöltek, magyar emberek voltak. És akik ebben a munkában segédkeztek, nem kevesen, szintén magyarok voltak. Ahogyan egy felnőtt ember, úgy egy felnőtt nép is őszintén szembe kell hogy tudjon nézni a saját hibáival, sőt bűneivel, ahogyan büszke lehet a saját erényeire és dicsőségére is. Ettől leszünk felnőttek. Azt gondolom, Magyarország ebből a szempontból felnőtt. Nem azért alkottuk meg, vagy nem azért javasoltuk a holokauszt emléknapját, hogy bűntudatot keltsünk a felnövekvő fiatal generációkban, hanem azért, hogy felelősségérzetet. Nincs más reményünk; a technika semmilyen újdonsága, fejleménye nem óv meg bennünket attól, hogy holokauszt vagy ahhoz hasonló népirtás előforduljon. Nincs más reményünk, csak az, ha minden egyes felnövekvő generációban és a saját lelkünkben újraépítjük az egyéni felelősségtudatot és tartást. Ehhez kívánok magunknak, önöknek néhány másodpercnyi csendet. Ahogyan szédereste az apák parancsa: »Beszéld el fiadnak!«, úgy tegyük ezt meg mi is ezen a héten, a holokauszt emléknapján. Kérem, hogy a fölszólalás után ne tapsoljanak, használják ki azt a néhány másodpercet, ki-ki, hogy végiggondolják saját személyes teendőiket, felelősségüket ebben az ügyben.”

Remélem önök is tartottak egy kis lelkiismeret-vizsgálatot csöndben e sorok olvasása közben, hiszen nekünk közös felelősségünk mindez a szörnyűség. Pokorni ezt a napot piedesztálra emelte, és azóta folyamatosan, már törvényi szabályozás szintjén sulykolják belénk a bűntudatot, a meg nem történt dolgok miatt.

“A holokauszt-emléknap csak részben arra való, hogy tisztelegjen az áldozatok előtt. Nagyobb részben, talán én személy szerint ezt tartom a fontosabbnak, arra való, hogy a saját gyerekeinkben, minden egyes felnövekvő korosztályban fölépítse, újraépítse azt a gátat, erkölcsi tartást, ami ahhoz kell, hogy ellenálljon a gonosznak…ez véd meg minket a következő évtizedekben, semmi más.” – nyilatkozta egy évvel később Pokorni a Napkeltében. A gonosz tehát bennünk van, minden egyes ember lelke mélyén ott a gonosz, a gonosz mely a zsidók kiirtásával akarja megszépíteni a világot. Pokorni a 2000-ben elfogadott törvénnyel, amely a Holokauszt-emléknap megtartásáról szól, az oktatási tárca élén olyat adott nekünk, amelyet a módszerváltás óta egyik párt sem tudott adni. A kollektív bűnösség emléknapját – bár ezt sosem mondanák ki -, amely sokkal nagyobb trauma kell, hogy legyen nemzetünk testén, mint Trianon, vagy 1956. Természetesen elfogultak lennénk ezen ügyben, ha nem tennénk hozzá, hogy Pokorni minisztersége alatt az aradi vértanúknak és a kommunizmus áldozatainak tisztelgő emléknapot is törvénybe iktatott, azonban itt sem teljesen ilyen tiszta a helyzet. Pokorni ugyanis nem akarta bevezetni a “kommunizmus áldozatainak emléknapját”. Hogy ez mégis bejegyzésre került, az egy volt kisgazda képviselőnek köszönhető, aki lecsapta a magas labdát. Ha rosszak voltak a nácik, rosszak voltak a komcsi zsidók is címmel. Így nem volt mást tenniük Pokorniéknak, ezt is törvénybe kellett iktatni, hiszen így rájuk süthették volna a kettős mérce csúfos bélyegét. Az természetesen ma már más kérdés, hogy nem kezelik megfelelő súllyal a két dolgot.

Horváth Béla kisgazda országgyűlési képviselő 2000-ben indítványozta, legyen Kovács Béla volt kisgazda képviselő 1947-es törvénytelen letartóztatásának időpontja a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Megjegyezte: Nyugat-Európában virágkorát éli a kommunizmus áldozataira való emlékezés. Kékkői Zoltán (FKgP) hangsúlyozta, hogy a kommunizmus bűntettei – “például százezres nagyságrendben nők megbecstelenítése, az ázsiai szifilisz terjesztése” – ugyanúgy elítélendőek, mint a nácizmus bűntettei.

Az emléknapok sora persze nem teljes, hiszen a fentebb említett trianoni katasztrófának példának okáért nem adtak emléknapot Pokorniék. Érthető is ez, hiszen a Soros Alapítvány illetve az izraeli főnökök nem nézték volna jó szemmel azt, hogy ilyen nemzeti érzésekkel teli emléknapjai legyenek a magyaroknak.

Az "igazak emlékfala" előtt kell emlékeznünk a Holokauszt-ipar remekművére

Nos, ha már holokauszt, akkor nem hagyható ki a “szélsőjobboldal és az antiszemitizmus” kérdésköre sem. Popkorni a következőket nyilatkozta erről a kérdésről a Magyar Nemzetben 2002 nyarán: “A polgári oldalon soha nem jelenhet meg antiszemita politikai elem, s ebben a kérdésben nincs pardon.”. 2001 októberében pedig, amíg a kormánypártiak és szimpatizánsaik a Terror Házánál demonstráltak bohócnyilasok ellen, Pokorni és Sztehlo Gábor evangélikus lelkész kezdeményezte, hogy egy éven belül építsék meg az igazak emlékfalát, ahol “közösen emlékezhetünk majd a holokauszt több százezer áldozatáról, és arról a sok száz magyar emberről, akik honfitársaikat megmentették a nyilasuralom idején”. Tehát a Fideszben és Pokorninál ebben a kérdésben nincs pardon.

Pokorni 2001. július tizenötödikéig volt oktatási miniszter. Az utolsó szűk egy évet az egykor MDNP-s fizikus Pálinkás Józsefre a Professzorok Batthyány Körének elnökére, korábbi politikai államtitkárára és az MTA jelenlegi elnökére hagyta. Ezután lett Pokorni – a bajuszos Kövért váltva – a Fidesz elnöke. A fiatal demokraták – közvélemény-kutatások szerinti – legellenszenvesebb politikusát az egyik legelfogadottabb váltotta a párt élén. Persze ne gondoljuk azt, hogy ez valódi változást jelentett a párt vezetésében. Kövér a következőket nyilatkozta erről a “változásról”: “… szeretném megnyugtatni a kétkedőket, hogy bármilyen formális változás történik a párton belül, a Fidesz elsőszámú politikusa belátható időn belül Orbán Viktor marad”. 2002-ben a választási csalással elért vereség után megtartotta pártelnöki pozícióját és újra frakcióvezetővé lépett elő. Párttisztségei mellett, az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottságának alelnöke is lett.

A botrány utáni időszak

Mint azt a cikk elején is említettük, az édesapja ügynökmúltja miatt kialakult botrány miatt Pokorni nem sokáig töltötte be a Fidesz elnöki posztját illetve a frakcióvezetői titulust. A botrány után Pokorni visszavonult. Egy éven keresztül keveset halhattunk róla, aztán a Fidesz “újjászervezése” után visszatért. Az átszervezéssel röpült az addigi nyolc alelnök – Áder, Deutsch, Kósa, Kövér, Németh Zsolt, Rogán, Szájer, Varga -, helyükbe csupán két új került. Schmitt Pál és Pokorni Zoltán. Tehát a nagy visszatéréssel Pokorni ismét vezető pozíciót kapott a pártban.

Pokorni 2006. április 23-án harmadszorra is a Hegyvidék képviselőjeként jutott a Parlamentbe, majd 2006. október 1-jén a Hegyvidék polgármesterévé és fővárosi önkormányzati képviselővé is választották. 2007. május 19-én pedig ismét a Fidesz alelnökévé választották. Tehát a karriere a botrány után továbbra is felfelé ívelt, és ível azóta is.

Pokorni most a legtöbbet a XXI. kerület ügyeiben és a Turul-szobor körüli botrányban – amelyet a liberális erők el akarnak tüntetni – szólal fel. A nemzeti embereket próbálja azzal megfogni, hogy a Turul védelmezőjeként lép fel. Természetesen amennyiben tiszták a szándékai – sajnos ez Pokorni előtörténetéből egyáltalán nem biztos -, akkor ez egy jó pont a pályafutásában, de a zsidók nagy kiszolgálójától és a Holokauszt-emléknap bevezetőjétől valószínűleg nem sok jót várhatunk.


Pokorni, a Hegyvidék polgármestere

A Fideszben mostanság sokat emlegetett felelősségre vonás kérdésével kapcsolatban Pokorni így fogalmazott egy MTI-interjúban: vannak kételyei, hogy az elmúlt évek elhíresült botrányait sikerül-e teljes egészében feltárni, ugyanakkor ezt – természetesen a demokratikus jogállami eszközökkel – mindenképpen meg kell próbálni. Tehát ismét csak a megfelelési kényszert láthatjuk Pokorninál, aki – talán épp a családi múltja miatt – nem annyira eltökélten felelősségre vonás párti. „Elképzelhető, hogy az emberek többsége által támasztott jelentős várakozásokhoz képest az eredmények szerényebbek lesznek (…), de mégis fontos. Nem is elsősorban azért, hogy a sok elherdált milliárdot vissza lehessen majd szedni, hanem a jövőnk miatt” – vélekedett elég visszafogottan a felelősségre vonás kérdéséről Pokorni. Amennyiben pedig a Fidesz is hasonlóan “eltökélt”, mint az alelnök úr, akkor az egész elszámoltatást úgy fogják végrehajtani, ahogy azt 1998-ban ígérték.

Mi lesz az oktatási tárcával?

Azt egyelőre még nem tudni, hogy az oktatási tárca kinek jut a Fidesz esetleges hatalomra kerülése után. Azonban, ha Pokorni kapja ismét, akkor nem sok jóra számíthatunk. Természetesen nyilatkozataiban most a falusi iskolák megvédéséről és a kis közösségek, falvak védelméről szól, azonban a Holokauszt-emléknap is jól mutatja, hogy nem teljesen a magyar nemzet szolgálatában áll a volt miniszter úr. Ahogy 1994-ben még a tandíjért és a vallási iskolák külön támogatása ellen demonstrált, aztán pálforduláson ment át és “megtért”, úgy a 2010-es év is sok meglepetést hozhat hazánk számára, amennyiben Pokorni lesz az új oktatási miniszterünk.

Reméljük, sorozatunk ezen része is segített Önöknek abban, hogy jobban megértsék a Fidesz kormányra kerülése számunkra, a nemzeti oldal képviselőinek nem jelenti a tejjel-mézzel folyó Kánaán eljövetelét. Csupán annyit jelent, hogy az eddiginél keményebben és nagyobb kitartással kell harcolnunk az elnyomó köztársasági és a globális érdekeket kiszolgáló hatalom ellen. A Fidesz volt oktatási minisztere pedig csak egy a számtalan olyan narancsos vagy a narancsosokhoz közel álló emberből, akit ma megismerhettek. További politikusokat ismertetünk majd meg Önökkel, hogy lássák, nem csak az MSZP-nél vannak mocskos ügyek.


(Index, MTI, parlament.hu, wikipédia nyomán Szent Korona Rádió)


Nemzeti InternetFigyelő


Facebook hozzászólások


Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Október 5-én lesz az "Erdélyi bevonulás, 1940" című könyv bemutatója
Magyarország a HAARP célkeresztjében (beigazolódott "összeesküvés elmélet")
Draskovics a cinikusság mintaképe volt – Gaudi-Nagy Tamás nyilakozata (videó)
Close