KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Jó, ha nem feledjük: A temerini fiúk és a szerb igazságszolgáltatás

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

temerini_fiuk montázs no.1A szerb nemzetiségű Zorán Petrovics befolyásolt állapotában a temerini fiatalok kedvelt találkozó helyén szórakozó magyar származású fiatalokat provokált. A 4-5 alkalommal a helyszínre visszatérve elkövetett zaklatásai és annak elhárításai a verbálistól a kölcsönös tettlegességig fajultak el.

A nemzetiségi hozzátartozás miatti szidalmazás, a fiúk társaságában lévő fiatal leány becsmérlése után az anyák trágár gyalázása tetőzte be az összetűzés eszkalációjának azt a csúcspontját, hogy az öt magyar nemzetiségű fiatal testi sérüléseket okozóan elverte a provokálójukat. Balszerencséjükre mindez a vajdasági választásokat megelőző négy nappal korábban történt -, amit a nacionalista-soviniszta radikális párt és a hisztérikus média magyarellenes gyűlöletkeltésre, a sorozatos magyarverések méltányolható motívumaként, egyben példás büntetés statuálásra használt ki a szerb igazságszolgáltatás. Ilyen súlyos büntetéseket a balkáni háborúban háborús vagy népellenes bűnöket elkövetőikre sem róttak ki.
,
M. Szabó Imre tényfeltáró újságíró három éven át követte nyomon az öt magyar fiatal elleni büntetőeljárást, amelyet dokumentum filmje az összesen 61 év tartamú börtönbüntetésre ítélt emberek és hozzátartozói fájdalmáról és általuk elmondott tényekről és történésekről szól.

Magam ennek az ügynek büntetőjogi szempontú kritikájára vállalkoztam.
Óvatosságra intett, hogy a jogerős büntető ítéletek megismerésére nem volt lehetőségem, és ítélőbírói tapasztalataim arról is szólnak, hogy az ítélet alá kerültek és hozzájuk érzelmileg kötődő hozzátartozók laikus elmondásai gyakran nem pontosan tükrözik a bírósági verdikt ténybeli megállapításait, de különösen jogi érveléseit.

A dokumentumfilm a maga teljességében- de különösen az egyes fiatal elkövetőkkel szemben 10 évtől 15 évig terjedő időtartamban kiszabott krudélis börtönbüntetések kétségtelenné teszik, hogy valamennyi vádlottat egyenes ölési szándékkal elkövetett emberölés bűncselekményének a kísérletében mondották ki bűnösnek és ez a jogi értékelés nyújtott alapot a kifogástalan életvitelű, fiatal életkoruk okán még ki nem alakult személyiségű – de semmiképpen nem deviáns fiatal felnőttekkel szemben – a kirívóan durva, súlyos büntetések kiszabására.

Vizsgáljuk meg ennek a bűncselekménynek a megvalósulása kritériumait.

A civilizált jogállamok büntető anyagi joga alapvetően a tiltott magatartások elkövetésének a szándékát rendeli büntetni.
Az emberi élet, a testi épségnek mindent megelőző védelme az ilyen biológiai sérelmek gondatlan elkövetését is pönalizálja.
Nincs okunk kétségbe vonni, hogy ez a rendező elv az emberi jogok és alapvető szabadságok római Egyezményéhez csatlakozott Szerb Állam büntetőjogának is alapelve.

A bíróságoknak a bűnösség helyes megítéléséhez az elkövető vétkes cselekménye és annak beteljesült, vagy reális okozatként fenyegető eredménye pszichikai kapcsolatát meg kell határoznia.
Esetünkben egyértelműbben: a cselekmény célja egyenes szándékkal, határozottan az élet kioltására irányult, vagy a bántalmazó ugyan felismeri, hogy halált is okozhat -, azonban ezzel a következménnyel szemben közömbösnek mutatkozik.

Ez is érdekelheti:  „Magyar Péter nem fogja beperelni Varga Juditot, mindent lehet bizonyítani”

A korrekt bírói ítélkezés a vádolt személy beismerése esetén is megköveteli annak támogató bizonyítékai meglétét és azok okozati összefüggéseinek a meghatározhatóságát, melyek az ölés valamelyik szándékának bizonyításához szükségesek.
Fokozottan érvényes ez az elv azokban az esetekben, amikor az egyenes, vagy az eventuális (belenyugvásos) ölésre irányuló elkövetési szándékot tagadják.

Az elitélt öt temerini fiatal a „sértett” megölésének a szándékát következetesen tagadta.

A bíróságok ügyfelderítési gyakorlatában kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a bizonyítási eljárás során, eszközös bántalmazás esetén annak az élet kioltására alkalmasságát, míg eszköztelen (pl.:kézzel fojtogatás, lábbal rúgásos) bántalmazásnál a megtámadott testrész életfunkciója, a támadások módja, intenzítása és az adott esetek számtalan variációjú egyedi tevőleges vagy mulasztásos magatartásokat pontosan meghatározzák, hogy majd azokra alapozva a bűnösség eldöntéséhez szükséges pszichikus kapcsolatra – a szándékra – következtetést lehessen levonni.

A dokumentumfilm Zorán Petrovics sérüléseit illetően egy erősen vitatható állkapocssérülésről számol be.
Állítólag létezik ennek tényét igazoló orvosi dokumentáció -, ugyanakkor azonban a szerb televízió riportját mutatja be arról, hogy miniszteri rangú személy kereste fel a sértettet a betegágyánál, amikor a fejének, felsőtestének látható felületei legfeljebb egy kocsmai verekedés – általában 8 napon belül gyógyuló haematomák – szokványos sérüléseit teszik felismerhetővé -, de beszélő képesség akadályának mindek külső észlelhetősége nélküli folyamatos verbális nyilatkozatai, és a megfelelő biológiai külsérelmi nyom hiánya az ő aktuális álkapocs csont törését cáfolják.
A nyilatkozó hozzátartozók helytállóan vélik: ha valaha volt is a sértettnek állkapocs csont törése, akkor azt nem az öt fiataltól elszenvedett bántalmazás során szenvedte el.

A sértettnek a vízuálisan bemutatott biológiai egészségkárosodásaiból az elitéltek tagadásával szemben az ő megölésére irányuló egyenes, vagy eventuális szándékra okszerű következtetés nem alapozhatják meg.
Élet elleni bűncselekményt azonban büntetőjogi értelemben vett gondatlan módon sem követhették el; az szóba sem került.

Az elitélt fiatalok büntetőjogi felelőssége a szándékosan, ténylegesen okozott sérülésekért állapítható meg.

Nem tisztem az ügy soviniszta, politikai vonatkozásainak a véleményezése.
Ugyanakkor nincs okom a kétségbeesett szülők ama állításait kétségbe vonni, hogy a perben az ügyész „állatoknak” nevezte, gyalázta a fiukat, és hogy az eljárás nem anyanyelvükön, hanem szerb nyelven folyt. Börtönben eddig eltöltött öt évük alatt is tiltják hozzátartozóikkal magyar nyelven történő beszédet.

Ez is érdekelheti:  BRICS: Tények és tervek

Mindezek súlyosan sértik az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt Egyezménynek legalább a tisztességes tárgyaláshoz való jognak a 6. Cikkben, a megkülönböztetés tilalmának a 14. Cikkben, és a joggal való visszaélésnek a 17. Cikkben meghatározott követelményeit, illetőleg tilalmát.

A dokumentumfilmből megtudjuk, hogy az elitéltek sikertelenül kísérelték meg ügyükben a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága érdemi beavatkozását.

A közvélemény tévhiteinek az eloszlatásához indokolt röviden utalni ennek a nemzetközi bíróságnak az anyagi és eljárási jogára. Érdemi bírálatnak ugyanis azoknak megfelelőség az előfeltétele.

A már említett római Egyezmény II. fejezete rendelkezik az Emberi Jogok Európai Bírósága felállításáról, szervezetéről, működtetéséről.
A bíróság feladata, hogy az Egyezmény I. fejezetében és a csatolt jegyzőkönyvekben írt jogok és garanciák betartatása és azok megsértése esetén a csatlakozott és alávetettségüket elismerő Magas Felekkel szemben ítélet hozatala.
A bíróság joghatósága az Egyezmény és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvek értelmezésére és alkalmazásával kapcsolatos jogkérdések eldöntésére terjed ki.
A bíróságnak azonban nincs hatáskőre a nemzeti bíróságok határozatainak a megváltoztatására, vagy a nemzeti jogszabályok hatályon kívül helyezésére.
A bírósághoz intézett kérelmeknek kizárólag az Egyezményben foglalt valamely
jogra kell vonatkoznia.
A bíróság nem fellebbezési fóruma a nemzeti bíróságok határozatainak a felülbírálatára; nem tárgyalja újra az alapügyeket -, amelyeket kizárólag abból a
szempontból vizsgál meg, hogy a honi eljárások sértették-e az Egyezményt.

Az általános elvek sorában deklarált rendező elv szerint a bíróságnak alapvetően nem az a feladata, hogy a hazai joghatóságok helyére lépjen.
Korlátozott feladata arról megbizonyosodás, hogy a vizsgált jogértelmezés hatásai összeegyeztethetők-e az Egyezménnyel.
Nem feladata döntés a kérelmező egyéni büntetőjogi felelősségéről, mivel ezt a kérdést elsődlegesen a nemzeti bíróságoknak kell eldöntenie.
Mindezekből egyértelműen következik, hogy a nemzeti bíróság ítéletében megállapított történeti tényálláshoz kötöttség főszabályként érvényesül -, és annak ténymegállapításai megalapozottságának problémája nem tárgya a nemzetközi bíróság eljárásának.

A nemzetközi bíróság Nagykamarája által megállapított eljárási rendelkezések tények bizonyítását – és módjait – abban a kivételes esetben engedik meg, ha a nemzeti bíróság jogerős ítéletének a tényállása abban a tekintetben hiányos, hogy az akadályát képezi az adott ügyben az Egyezményben foglalt elvek érvényesülésének a megítélését.

Ez is érdekelheti:  Moszkva nem enged biztonsági követeléseiből – A terrortámadás ötletgazdái után nyomoznak

A dokumentumfilmből nem tudtam megállapítani, hogy a nemzetközi bíróság a kérelem valamely hibája, hiányossága miatt utasította el a kérelem befogadását vagy már az érdemi elbírálást követően nem adott helyet a kérelemnek.

Ez ma már mellékes körülmény.
A Temerini Fiúk ítélete jogerős és a szabadságvesztések végrehajtásának ötödik évében járunk.

A krudélis ítélet a szerb nemzeti jog, de a nemzetközi joghatóságok korlátozott felhatalmazásai alapján már nem korrigálhatók.

A magyar nemzetiségű fiatal elitéltek emberi jogai és alapvető szabadságai azonban sérültek. Rettenetes hosszúságú büntetésük végrehajtása életüket teszi tönkre. Tudományos evidencia, hogy a 10 év körüli, de különösen annál hosszabb szabadság elvonás már személyiségtorzulást idéz elő.

A Magyar Alkotmány 6. pontjának 3.cikkelye alapelvként deklarálja, hogy a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért.
Az Alkotmány Magyarország államfőjét, a köztársasági elnököt hatalmazza fel a nemzet egységének kifejezésére és az államszervezet demokratikus működése feletti őrködésre.

Javaslatom: mivel a legszélesebb értelemben vett igazságszolgáltatás már nem szolgáltathat igazságot a valós bűnösségüket messze túlmenően büntetett véreinknek, ezért kezdeményezném:

Legmagasabb közjogi méltóságunk, a Köztársasági Elnök úr a Szerb Köztársaság elnökével, Borisz Tadics úrral hivatalos találkozása során határozott éllel vesse fel a Vajdaságban élő magyar kisebbség életének, testi épségének a veszélyeztetettségét; különösen a több, mint öt év börtön büntetést idegen nyelvi környezetben már kitöltött fiataljainknak kegyelemből a büntetés hátralévő részének elengedését.

Alapul véve, hogy Szlovénia a területi vitájuk eredménytelensége miatt minden gátlás nélkül ellenzi és ezzel megakadályozza Horvátország Európai Úniós csatakozását -, alkotmányosan védett sérelmeink kiküszöbölésétől függve érzékeltesse a Magyar Köztársaságnak Szerbia Úniós csatlakozásához való támogató álláspontjának elfoglalását.

Ez nem csupán a Temeríni Fiúk, hanem a világ bármely pontján élő magyar ember védelmének és nemzetünk önbecsülésünk ügye is.

Budapest. 2009. augusztus 18. napján.

Dr Völgyesi Miklós
Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma
nyugalmazott tanácselnöke

NIF

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

4 thoughts on “Jó, ha nem feledjük: A temerini fiúk és a szerb igazságszolgáltatás

  1. Tisztelt Szerkesztőség!

    Dr. Völgyesi Miklós, Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégium nyugalmazott tanácselnöke nagyon szépen, érthetően vezette le szakmai véleményét a Temerini Fiuk esetével kapcsolatosan. Természetesen Völgyesi Úr semmivel sem tehetett többet annál, hogy felkérje hazánk köztársasági elnökét arra, hogy tegyen meg minden diplomáciai lépést annak érdekében, hogy a gyalázatos módon és példátlanul hosszú idejűre kiszabott börtönbüntetések hátralévő részét legalább engedjék el „odaát” azok a vad rácok! Gondolom, több százezer magyar ember véleménye erről a gyomorbeteg-kinézetű „köztársasági elnökről” , hogy egy hivatásosos magyar gyűlölő, aki (inkább ami) gondolkodás nélkül tesz meg mindent a magyarság létérdekei ellen. Az elmúlt évek idején ennek a hatalombitorló kormánynak egyetlen hivatalos szerve sem tett egyetlen lépést a Temerini Fiuk szabadlábra kerülése érdekében. Völgyesi Úr konkrét kérésénél szerintem sokkal többről van szó, minthogy a szerb hatóságok nagy kegyesen kvázi kegyelmet gyakoroljanak e szerencsétlen sorsú fiatalemberek felett. Itt nem kevesebbről van szó, minthogy a szerb hatóságok ismerjék el végre, hogy justizmord-ot követtek el, és ennek megfelelően ne csak szabadlábra helyezzék mártírsorsot szenvedő véreinket, hanem hihetetlen bőkezűen kárpótolják is Őket az elszenvedett igazságtalanságokért, a kerékbetört sorsukért. Ha logikusan belegondolunk abba, hogy ez a kormány immár 5 esztendeje futni hagyja azokat az elvetemült bitangokat, akik (azaz amik) minket magyarokat kedvtelésből gyilkolásznak le szerte az országban; kik (azaz mik) félreérthetetlenül azért mészárolják le hihetetlen brutalitással idős védtelen honfitársainkat, mert magyarok! — akkor nevetségesnek tűnhet minden olyan irányú kérés, mint amilyennek megtételét Völgyesi Úr a biztosra vehető kudarc tudatában se mulasztotta el. Felfordul az ember gyomra, ha ezekbe csak felületesen is belegondolunk! – s talán jobb is, ha a bicskanyitogató eszmefuttatást nem folytatom tovább.

    Vattay Szabolcs

  2. Kedves barátaim.A nemzetünk szégyene,a Kormányunk szégyene,ez a történet. Sajnálom hogy ezekkel a Magyar Fiukkal ez történt. A saját hazánkban naponta érik a Magyar embereket ilyen és hasonló atrocitások,a kissebség terorja miatt.A kormányunk szét tárja a kezét.Nem hogy szerbiában de a Magyar hazánkban is félnünk kell, a roma teroristáktol.Igy épiteték le és igy épitik le,a politikusain,hazánkat.Sajnálattal kell azt is beismernem hogy a honfitársaim a fö bünösök hogy hazánk ide süllyedt nem hogy a temerini fiatalokon nem akar segiteni,de ha a honrol és a hazárol van szó,bennünket is elhalgatat.Teheti mert 2/3-os töbségével a magyar nép erre felhatalmazta.Minden szavazó polgárnak a lelkiismeretével kell majd elszámolnia. Szebb Jövöt. Miki MM.

    1. Tisztelt Szerkesztőség!

      Dr. Völgyesi Miklós, Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégium nyugalmazott tanácselnöke nagyon szépen, érthetően vezette le szakmai véleményét a Temerini Fiuk esetével kapcsolatosan. Természetesen Völgyesi Úr semmivel sem tehetett többet annál, hogy felkérje hazánk köztársasági elnökét arra, hogy tegyen meg minden diplomáciai lépést annak érdekében, hogy a gyalázatos módon és példátlanul hosszú idejűre kiszabott börtönbüntetések hátralévő részét legalább engedjék el „odaát” azok a vad rácok! Gondolom, több százezer magyar ember véleménye erről a gyomorbeteg-kinézetű „köztársasági elnökről” , hogy egy hivatásosos magyar gyűlölő, aki (inkább ami) gondolkodás nélkül tesz meg mindent a magyarság létérdekei ellen. Az elmúlt évek idején ennek a hatalombitorló kormánynak egyetlen hivatalos szerve sem tett egyetlen lépést a Temerini Fiuk szabadlábra kerülése érdekében. Völgyesi Úr konkrét kérésénél szerintem sokkal többről van szó, minthogy a szerb hatóságok nagy kegyesen kvázi kegyelmet gyakoroljanak e szerencsétlen sorsú fiatalemberek felett. Itt nem kevesebbről van szó, minthogy a szerb hatóságok ismerjék el végre, hogy justizmord-ot követtek el, és ennek megfelelően ne csak szabadlábra helyezzék mártírsorsot szenvedő véreinket, hanem hihetetlen bőkezűen kárpótolják is Őket az elszenvedett igazságtalanságokért, a kerékbetört sorsukért. Ha logikusan belegondolunk abba, hogy ez a kormány immár 5 esztendeje futni hagyja azokat az elvetemült bitangokat, akik (azaz amik) minket magyarokat kedvtelésből gyilkolásznak le szerte az országban; kik (azaz mik) félreérthetetlenül azért mészárolják le hihetetlen brutalitással idős védtelen honfitársainkat, mert magyarok! — akkor nevetségesnek tűnhet minden olyan irányú kérés, mint amilyennek megtételét Völgyesi Úr a biztosra vehető kudarc tudatában se mulasztotta el. Felfordul az ember gyomra, ha ezekbe csak felületesen is belegondolunk! – s talán jobb is, ha a bicskanyitogató eszmefuttatást nem folytatom tovább.
      Vattay Szabolcs

  3. Még belegondolni is szörnyű, nemhogy átélni… Mégis felüdül az ember lelke, hogy élnek olyan EMBEREK, mint Völgyesi doktor is. Isten éltesse jó egészségben sokáig.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük