KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Jó, ha nem feledjük: A magyar-zsidó kiegyezés szőnyeg alá söpört kérdéseiről

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Megszokhatták már Olvasóink, hogy itt a „Jó, ha nem feledjük” rovatunkban olyan írásokat, gondolatokat emelünk újra felszínre, melyekkel korábban oldalunkon már foglalkoztunk. Ez a lejjebb olvasható két anyag kivétel. Két ember gondolatváltása egy téma kapcsán, mely ma már több, mint aktuális, kézközeli, érezhető, életünket jelentősen befolyásoló jelenségek folyamatát mozgatja, sőt napjainkban bizony a magyarság létét is erősen veszélyezteti függetlenül attól, hogy az országos néphomályosító médiumok természetesen ennek a homlokegyenest ellenkezőjét vallják és égetik bele az elektronikus médiumaikon keresztül az egyszerű magyar polgár agyába.

Az itt olvasható anyagok 1990-es keletkezésűek, eddig nem szerepeltek oldalunkon, és bizonyos vagyok abban is, hogy nagyon sokan nem is tudnak létezésükről. Az első, Láng Éva 1990-ben, az akkori „Vasárnapi Hírek” című lapban megjelent nyílt leve, melyre rövid időn belül Péteri Attila Árpád tanár reflektált is, szintén egy nyílt levél formájában, melynek még abban az esztendőben kellett volna megjelennie. Ez azonban nem következhetett be, csak hét évvel később, 1997-ben. Íme, most itt a lehetőség, hogy megismerkedhessenek a témával, melyet ma már az elmúlt húsz esztendő távlatában többen bizony már nem látunk ennyire egyértelműnek. Sajnos nagyon is úgy érezzük, hogy a magyarság befogadókészségével és rendkívüli toleranciájával azok hangosabb és erőszakosabb része nem csupán élt, de ami a legrosszabb és leginkább visszataszító, hogy visszaélt. De ennek megítélése a két levél elolvasása után legyen az Olvasó dolga. (NIFAdmin)


Láng Éva  NYÍLT  LEVELE  „Egyszerűen magyarok” címmel. (Vasárnapi Hírek, ’90. 06. 17.)


Egyszerűen   magyarok

Nyílt levél az Országgyűléshez a zsidóság etnikummá nyilvánítása ellen
Tisztelt Országgyűlés!

Kérem Önöket, hogy a közeljövőben napirendre kerülő, a kisebbségek parlamenti képviseletére vonatkozó határozatukkal a hazában élő maradék zsidóságot elemi lététől, magyarságától -etnikummá való nyilvánításukkal- ne fosszák meg! A sok száz éve szervesen a hazát építő, vészben és kevés jóban a befogadó ország sorsában osztozó zsidók többségét kizárólag a hitleri fajelmélet és a pusztulásukat megbélyegző -a nürnbergi négy nagyszülős definíció- s az őket emberi méltóságukban megalázó sárga csillag, a bőrükbe égetett, kitörölhetetlen azonosítási szám kapcsol össze. Magukat száz százalékosan magyaroknak vallják, etnikummá nyilvánításuk kizárólag emberi jogaik sérelmére történhet.

Egy maroknyi kisebbség kívánja ezt. Egy kulturális egyesület, melynek már alig van 1500 tagja, közöttük többen külföldi állampolgárok! Tagjaik közül sokan -akik célkitűzéseikkel nem értettek egyet- hónapok óta tagdíjat nem fizetnek, mások kiléptek a soraikból. Legutolsó közgyűlésükön105-en szavaztak annak előrebocsátása után, hogy az etnikumi kérdésekben senki állást ne foglaljon, erről nem kívánnak vitát nyitni. Ilyen kis létszámú egyesületnek nincs jogalapja hetven-nyolcvanezer embert  -Európában ilyen formában egyedülállóan-  kisebbségi önkénnyel, akaratukat a többségre erőszakolva ellehetetleníteni, hazájától megfosztani, megbélyegezni.

Az évszázadok óta itt élő magyar zsidók:

·     Anyanyelve  m a g y a r !  Ez már eleve kizárja más etnikummá minősítésüket!

·     Ősi hagyományaikat nem vagy alig ismerik, így nem is gyakorolják!

·     Szokásaik, életvitelük, kultúrájuk, a hazához való ragaszkodásuk nem kétségesen,

bizonyítottan  m a g y a r !

·     Magukat magyaroknak, elsődlegesen magyar állampolgároknak vallják!

·     Az etnikumi lét előnyeit nem igénylik, sőt elutasítják ! Csak azokért a  jogokért

folyamodnak, ami e hazában minden magyar állampolgárt jog szerint megillet.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy egy diszkriminatív  -a megkülönböztetett többség emberi jogait sértő-  hetven-nyolcvanezer vészkorszakot túlélő magyar zsidó és a velük szolidaritást vállaló honfitársaik elutasítására bizton számító törvénymegalkotása előtt, az elmondottakra figyelemmel lenni szíveskedjenek!

Láng Éva, költő
************************

Péteri Attila  Árpád válasza ’90. 06. 18-án, amelynek a „KAPU” c. folyóirat októberi számában kellett volna megjelenni, ám az csak 7 év késéssel került napvilágra a „Magyar  Jövő”-ben,’97/3.


Nagyszerűen zsidók

Nyílt levél Láng Éva költőhöz  s  az Országgyűléshez

Kedves Láng Éva!

Miután elolvastam „Egyszerűen magyarok” címmel megjelent írását, alig hittem a szememnek. Gondolkodó, tollforgató ember miként vetemedhet ilyen öngyalázásra, fajtájának megtagadására? Vajon elég ok-e minderre a múlt állandó felemlegetése, s ma már alaptalan félelemtől vezérelten, őseiktől való kategorikus elzárkózási kísérlet?

Mert mi más ez a már-már hisztérikus menekülés, rögeszmévé ülepedett elhatárolódás mindazoktól, akik zsidó mivoltukból eredően élték meg sorsukat, jó néhányan maradandót adva az emberiségnek. Művészek, tudósok, gazdasági szakemberek, sportolók, stb.

Hová akar kilyukadni e hamis, önámító árulással? Ki hatalmazta fel arra, hogy sutba vágja származását, elvitatva vérének eredendő létjogosultságát? Jobb, ha tőlem tudja meg, nehezen megbocsátható bűn, amit írásában közzé tett. Bár találnék rá szavakat, de ezektől jobb, ha most eltekintek. Próbálja átgondolni, mire biztatja a parlamenti képviselőket? Arra, ami elkerülte az Ön egyoldalú figyelmét: alázza meg az Országgyűlés a létező zsidóságot, ne vegyen róluk tudomást! Ne lehessenek jogokkal felruházott etnikum, maradjanak csak továbbra is a pártállam idején szemérmesen elhallgatott, vagy inkább a hátuk mögött suttogón „megjelölt”, a köznép zömének lelkületében nem mindig elfogadott „lebegő csodabogarak”, önmaguk számára is ketrecbe zárt különállók, akik közül sokan maguk sem tudták -s attól tartok, ma sem tudják- kifélék, mifélék, egyáltalán tartoznak-e valahová! Állandó belső gyötrődésre ítélve életük bevégeztéig.

Hát nem, Kedves Éva! Nem lesz többé szorongó önmarcangolás, erőltetett önvád és kérdőjelhalmozás a zsidóság körében, ha rám hallgatnak. Önöknek büszkén kell vállalni múltjukat, a jót, a rosszat, a megnyerőt, a taszítót, a mindennaposat, az emberit. Önöknek ugyanis le kell számolniuk egyszer s mindenkorra azzal a téveszmével -származzék az bárhonnan is- , hogy a kiválasztottak közül valók, s hogy körülöttük mindig forrásban legyen a levegő, történjék valami rendkívüli, netán ámulatra méltó. Önök épp oly’ emberek, mint bárki más e földgolyón. Tehetségesek, tehetségtelenek, jóérzésűek és gonoszak, okosak, avagy uram bocsá’ buták, illetve az emberi tulajdonságok valamennyi átmenetét viselők. Kinek mi adatik meg s jut ki osztályrészül génbankjának kontójáról, megmásíthatatlanul.

Mint „megrögzött” humanista, nem kívánhatok egyebet, mint azt, hogy találják meg végre helyüket e hazában, s ne próbáljanak magyarabbak lenni a magyarnál. Ez ugyanis eleve kudarcra ítélt vállalkozás. Jómagam szívesebben találkozom az utcán Schwarz bácsi leszármazottaival, mint agyonkozmetikázott nevű fantomemberekkel. Igenis vállalják föl nyíltan hovatartozásukat. Legyenek üde színfoltjai újjászületőben lévő országunknak, vagy inkább tegyenek még többet érte, hogy azzá válhassanak. Viseljék felemelő érzéssel és kellő alázattal őseik nevét, ismerjék meg történelmi múltjukat, hagyományaikat, keressenek, s találjanak minél több kapaszkodót létük igazolására, nem engedve homályba veszni hányatott sorsú nemzettséghez való tartozásuk jogosságát, elismertségét.

Meggyőződésem, Önöknek nincs szükségük arra, hogy paraván mögé bújva szélmalomharcot vívjanak önmagukkal, s bújócskásdit játsszanak a történelemmel. Jöjjenek elő bátran, hassanak, alkossanak, gyarapítsanak legjobb tudásuk szerint.

Emberi tartásukkal adjanak erőt, mutassanak példát egy gerince tört nemzedéknek -magamat s kortársaimat is ideértve- származásuktól függetlenül. Nyissák meg újra üzleteiket, kereskedjenek önmaguk s az ország javára. Alakítsanak ki kedvükre való kisebb-nagyobb közösségeket, alapítsanak klubokat, válasszanak képviselőket a Parlamentbe. Tömörüljenek egységbe, fogjanak össze. Vallásos egyedeik növesszenek szakállt, különbözzenek bátran, másságuk legyen legerősebb vértjük, s ne erőltessék beolvadásukat önnön félelmeiktől való menekülésük előtérbe helyezésével. Béküljenek ki a világgal, önmagukkal, környezetükkel, s fogadják el a baráti jobbot minden irányból!

Korántsem bántó szándékkal mondom, de néha Önöknek is szembe kell nézni azzal a fránya tükörrel. S nem utolsósorban hadd mondjam ki kertelés nélkül, ami minden élni akaró közösségre érvényes; egy magát nagyra tartó népcsoport nem lehet gyáva, ezért fennmaradása érdekében eredetével való identitását kell választania, bármit hozzon is a jövő számára itt, Európában, miként a nagyvilágban. Mivel nincs tökéletes ember és nem is lesz soha, az elmondottakat más felfogásban megítélő olvasóknak üzenem: semmilyen párti nem vagyok! (Magyar, zsidó…stb., csupán EMBER – párti!) Az Ő alkalmankénti szóhasználatukat átfogalmazva: „EMBER-BÉRENC!” Ezt bármikor, bárki előtt vállalom. Fajtól, nemtől, nemzetiségtől függetlenül, a tehetség, a tudás, a tisztesség és becsület támogatója, elismerőjeként. Egyúttal ajánlom mindenkinek, mert többek között – a költőt idézve – mindezekért is és „…ÉRTÜK  HARAGSZOM!”

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselők!

Kérem Önöket, hogy a közeljövőben napirendre kerülő, a kisebbségek parlamenti képviseletére vonatkozó határozatukkal, teremtsék meg a lehetőséget arra, hogy az országunkban élő valamennyi nemzetiség és etnikum -ideértve a zsidóságot is- saját maguk által választott képviselők útján védhessék érdekeiket, küzdhessenek emberi jogaikért. Egyúttal felhívom szíves figyelmüket, hogy a „Vasárnapi Hírek”-ben „Egyszerűen magyarok” címmel, 1990. június 17-én megjelent, Láng Éva költő által Önökhöz intézett Nyílt Levelet, tekintsék úgy, mint egy oktalan félelemtől szorongó ember „fajtavesztő”, túldimenzionált próbálkozását, aminek a kibontakozó félben lévő Magyar Köztársaság jogállamában semmiféle indoka nincs.

Amire nincs ok, az ne válhasson okozattá: bár kétségtelen, hogy az utóbbi hónapokban nemzetközileg érezhető az antiszemitizmus lokális jellegű felbukkanása, ez azonban nem támaszkodik széles tömegbázisra. Gyakorlatilag egy igen szűk, könnyen behatárolható lumpenblokk feltűnési hecckampányáról van szó, ami szerencsére nem jelent hosszabb távú meggyökerezettséget. Ahogy a közmondás is tartja: „Ne lőjünk ágyúval verébre!”


Budapest, 1990. június 18.
Péteri  Attila  Árpád, tanár

Nemzeti InternetFigyelő

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

0 thoughts on “Jó, ha nem feledjük: A magyar-zsidó kiegyezés szőnyeg alá söpört kérdéseiről

  1. Kossuth Lajos vezércikke a Pesti Hírlap 1844 május 5-iki számában:
    „A zsidókat nem csak mi, hanem a zsidók is így nevezik : zsidó nép. Nem szoktuk pedig mondani: pápista nép,kálvinista nép. lutheránus nép, unitárius nép. Innen láttszik, hogy e szó alatt zsidó, több fekszik, mint csupán valláskülömbség. A zsidókat tehát nem lehet emancipálni, mert vallásuk politikai institució, theokrátiai alapokra fektetve, mely a fentálló országlási rendszerrel politikailag egybehangzásba nem hozható”
    **********************************************
    Gróf Széchenyi István akadémiai beszéde 1842-ben
    „A nyelvenek pengése még korántsem dobogása a szívnek s a magyarul legékesebben szóló is még korántsem magyar”

  2. A zsidó a ma Izraelben és a világon szórványban élő népet jelenti. Csak úgy, mint a magyar, a szerb, a román stb… Ha vallásról beszélünk, akkor izraelitát mondunk. A Mazsihisz ebben keveri össze saját elnevezését, és az embereket. Ugyanis a Mazsihisz egy világi zsidó szervezet, még akkor is, ha a zsidó hitközségek név is szerepel benne. Az izráélita – mint vallási megnevezés – azonban hiányzik ebből az elnevezésből. Tehát a tudós hazai Rabbinátust fel kellene kérni, hogy válassza külön elnevezésében is a zsidót, mint nemzetet, és az izáélitát, mint egy vallási csport tagkát. Talán akkor viágosabb volna az antiszemitizmus meghatározása, s nem keverhető össze többé az Izraelt, mint államot, vagy annak politikai vezetését bíráló, az antiszemitával, aki minden zsidót zsigerből gyűlöl – maga sem tudja miért.
    A fogalom meghatározása azért is szükséges, mert mint a franciát, az olaszt, a németet vagy más nemzetiséget is lehet bíráni, nem szeretni. Igy a zsidókat is. Ha azonban vallási, felekezeti sérelem éri az izraelita hitközséget, felekezetet, akkor azt szigorúan büntetni kell, ahogy más felekezetek esetében is kötelező. Le kell tehát szögezni, hogy az amit ma antiszemitizmusnak neveznek maguk a zsidók – és nem a felekezet -, az nem antiszemitizmus. Antiszemitizmus az, ha a zsidó vallást, a zsinagógát, a zsidó temetőt éri támadás.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük