Jaros a béke „kikényszerítésével” fenyegeti Magyarországot
Megvan annak a sajátos bája, amikor az emlegeti a magyar hadsereg második világháborús rémtetteit, akinek hordái most maguk is ugyanazt művelik – méghozzá a saját honfitársaikkal. Akik megörökölték az emberek százezreinek vérében fürdő un. Ukrán Felkelő Hadsereg zászlaját. És, lám, akik most minket fenyegetnek.
„Csináltak ők már rendet”, „teremtettek ők már békét” otthon, a Donbasszban is. Az „Orosz Tavasz” napjaiban terjesztették a maguk által készített videókat. Amelyeken a bömbölő ukrán himnusz hangjai mellett szólt ugyanennek a Jarosnak a sztentori hangú, a térség fegyveres erői és testületeinek az új rezsim iránt nem eléggé lojális tagjainak szóló fenyegető üzenete. Illusztrációnak ott volt a videó egy, pusztán orosz nemzetisége miatt kivégzett rendőr akasztásáról éppen úgy, mint a donyecki rendőr-főkapitány utolsó perceiről, akire otthonában törtek rá és vágták el a torkát egy vadászbicskával.
Olvassuk hát figyelmesen a náci vezér demagógiáját! Ahogy saját latorjainak egykori és mai bűneit is Magyarország ellen igyekszik fordítani. És amikor lényegében Orbán fasizmusáról demagóg módon ágálva megismétli azt, ami ma Nyugaton Magyarország ellen mondanak, gondolkodjanak el egy pillanatra: A DEMOKRATIKUS MŰVELT NYUGAT, A NATO, AZ EURÓPAI UNIÓ CSAK NEM EGY HÚRON PENDÜL A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ NACIONÁL-FASISZTA, NYAKIG VÉRES TÖMEGGYILKOSAIVAL ÉS HÁBORÚS BŰNÖSEIVEL – ÉS AZOK MAI UTÓDAIVAL? Akiket éppen ők juttattak hatalomra – véres erőszakkal megdöntve egy (olyan, amilyen, de mégiscsak) demokratikusan megválasztott elnök hatalmát.
Azok, akik immár napról napra jönnek elő azzal, hogy a zOrbán rontotta meg a viszonyt Ukrajnával, uszítja egymásnak a két népet – Moszkva parancsára –, azok most szálljanak magukba! DEMOKRATÁKNAK MONDVA MAGUKAT, KÉSZEK-E ÖSSZEADNI MAGUKAT NYÍLTAN NÁCI PUCCSISTÁKKAL, SAJÁT NÉPÜK EGY RÉSZÉNEK GYILKOSAIVAL, TERRORISTÁKKAL, HÓHÉROKKAL ÉS HÁBORÚS BŰNÖSÖKKEL? Készek-e egy gyékényen árulni a kárpátaljai magyarság – honfitársaink – halálos ellenségeivel? Készek-e egy követ fújni a magyarság halálos ellenségeivel?
Csikós Sándor
Jaros a béke „kikényszerítésével” fenyegeti Magyarországot
(Pravoszek-front)
Dmitrij Jaros, a „Jobb Szektor” korábbi vezére, volt parlamenti képviselője nyilatkozatot tett a Kárpátalján kialakult helyzettel kapcsolatban, ahol kiéleződtek a kapcsolatok a magyar kisebbséggel. Jaros a hadsereggel és „önkéntesekkel” (1) fenyegette meg Magyarországot.
A nyilatkozatot teljes terjedelmében közöljük.
„Kárpátaljáról. Apukám, Jaros Anatolij Dmitrijevics, 1956-ban, Magyarországon részt vett az «ellenforradalmi lázadás leverésében». (2) Ő a Kaukázusban töltötte három éves sorkatonai szolgálatát. Amikor a «szovjet haza» kiadta erre a parancsot, Budapestre ment. És ő ott valami olyasmit tett, aminek folytán a magyarok benn maradtak a Kreml birodalmának befolyási övezetében.
Kicsi voltam még. És ő keveset beszélt nekem ezekről a dolgokról (talán, csak ha fölhajtott egy-egy decit). Láthatóan nem volt büszke arra, hogy részese volt ezeknek az eseményeknek…
Ugyanakkor 1956-ban, külföldön élő ukrán nacionalisták soraiból szervezett néhány alegység, a felkelt magyar nép oldalán, szintén részt vett ebben a kis háborúban. Ezek az egységek őrizték a Dunán át, Budát és Pestet összekötő hidakat. És minthogy nagy harci tapasztalataik voltak, elég sikeres műveleteket hajtottak végre a szovjet csapatok és csatlósaik sokszoros fölényben lévő erői ellen. Utóbb aztán ezek az egységek szervezetten visszavonultak…
A teljesség kedvéért még két epizódot meg kell említeni az ukrán-magyar kapcsolatok történetéből.
Először. Magyarország egyike volt a hitleri Németország leghűségesebb szövetségeseinek, következésképpen a második világháború kirobbantóinak. 1939 márciusában Magyarország, álnokul és provokatív módon rátámadt az éppen csak kikiáltott Kárpát-Ukrajnára, és – etnikai tisztogatások kíséretében – felszámolta azt…
Másodszor. A második világháború során a magyar megszálló hadsereg csapatai és egységei főként Ukrajna területén tartózkodtak. Ahol nem csak harci cselekményeket, de a helyi lakosság elleni büntető műveleteket folytattak. Erről bőven tanúskodnak tények… (3)
Most viszont Orbán, a magyar nép „nagy vezére” mindent elkövet annak érdekében, hogy – a XXI. században, immár nem Berlin, hanem Moszkva kegyében járva – összeugrassza egymással a magyar és az ukrán népet…
Az egész idő alatt, mióta Orbán és a klikkje Magyarországon hatalomra került, mi, ukránok, azoknak a kísérleteknek lehetünk tanúi, hogy visszaállítsák az un. „Nagy Magyarországot” (4), a nemzetiségek közötti gyűlölség magvait hintve el a szomszéd országokban, közöttük AZ UKRÁN KÁRPÁTALJÁN … (kiemelés a fordítótól)
Látjuk az egykori Hitler-csatlós Magyarország próbálkozását, hogy az Ukrajna elleni provokációval államunk hátába döfjön kést, mely hetedik éve tartóztatja fel Ukrajna keleti és déli részén a Kreml-birodalom agresszióját. (Ennek a provokációnak a megnyilvánulása az a legutóbbi videofelvétel, amelyik a „Jobb Szektor” állítólagos „agresszív tagjával” készült)…
A föntebb mondottakkal kapcsolatban számos következtetést le lehet vonni:
Őseink, az ukránok annak idején rosszul tették, hogy megállapodtak a finn-magyarokkal az Európa felé történő áthaladásukról. Maradtak volna inkább ott, ahol voltak,.
Ha már a magyarok Európába kerültek, akkor európaiak, és nem ázsiaiak módjára kellene viselkedniük, akik Moszkva kezére dolgoznak.
Az Ukrán Fegyveres Erőknek a „Nyugati Operatív Parancsnokság” alá rendelt néhány dandárja, az ukrán önkéntesek által is támogatott Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU), illetve a Belügyminisztérium erői (5) és eszközei elegendőek lesznek ahhoz, hogy ne csupán megállítsák a kárpátaljai magyar agressziót, hanem hogy ki is kényszerítsék a békét ettől a nem baráti országtól.
Mi tiszteljük a Kárpátalján élő, magyar nemzetiségű polgártársainkat! (6) És nem fogjuk hagyni, hogy mindenféle Moszkva-barát csirkefogók lángra fellobbantsák a háború lángját ukránok és magyarok között!
Magyar urak! Végtére is, kell az maguknak? Hagyjuk a történelmet inkább a történészekre.
Éljünk hát együtt, békességben!”
Megjegyzések:
(1) „Önkénteseken” azok a félkatonai alakulatok értendők, amelyekhez az emberek, kevés kivétellel, saját ideológiai, (soviniszta, nacionál-fasiszta) meggyőződésükből csatlakoznak. Ezek az alakulatok – akárcsak a II. világháború idején – többnyire különítményesekként tartják rettegésben – esetünkben a Donbassz – lakosságát, torolják meg az engedetlenséget. A fronton harcoló hadseregnél emellett olyasfajta feladatokat is ellátnak, mint a hajdani tábori csendőrség.
(2) 1956-tal kapcsolatban más ukránoktól is hangzanak el tőlük nem várt megjegyzések.
Roman Cimbaljuk, az UNIAN hivatalos ukrán állami hírügynökség moszkvai tudósítója. Arról hírhedt, hogy orosz állami személyiségek sajtórendezvényein – például Marija Zaharova külügyi szóvivő rendszeres heti sajtótájékoztatóin, provokatív – nemcsak kérdéseket, de megjegyzéseket, eszmefuttatásokat is hangoztat, vitát provokál. Hasonló célokból szívesen látogatja Putyin államfő sajtótájékoztatóit, ahol a maga higgadt, szenvtelen, pimasz modorában olykor magával az orosz államfővel is vitákat provokál. Tevékenységét figyelve a megfigyelőnek az a benyomása: alig várja, hogy valamiképpen kiváltsa az orosz hivatalos szervek erélyes válaszlépéseit, kivezessék a teremből – vagy meg se hívják legközelebb.
Nos, ez a Cimbaljuk mesélte el egyszer a tévékamerák előtt egyik esetét. Egy magyar barátja ízetlen tréfát engedett meg magának. Míg ez a Lucifer kinézetű ember elkomorultan utasította rendre. Még azt is megjegyezte magyar barátjának címezve: ha sokat ugráltok, tankkal megyünk rátok, ahogy tettük azt 1956-ban is.
(3) Igen. Ugyanazok ellen, akik ellen a Hitler oldalán harcoló mintegy 60 ezer főnyi ukrán félkatonai alakulatok is: partizánok, az őket támogató helyi lakosok, illetve azok ellen, akiket beárultak, mint kommunistákat, illetve a Vörös Hadseregben harcoló katonák és tisztek hozzátartozóit. Jaros haramiáival ellentétben azonban magyar katonák ma nem harcolnak Ukrajna népe ellen.
(4) Mondják ezt azok, akik lépten-nyomon Belgorod, Voronyezs és Rosztov Ukrajnához történő „visszatérítéséről”, arról a „Nagy-Ukrajnáról” beszélnek, amelyik egészen a Kaukázusig, keleten pedig a kalmük sztyeppékig (más térképeken pedig még az Urálon túlra) is kiterjedt. Mely „Nagy-Ukrajna” térképek mind sűrűbben tűnnek fel – lévén, hogy annak területeit is vissza kell még foglalni.
Mondják ezt abból az országból, amelynek történetírásánál délibábosabb nincs a világon. Ami szerint Jézus-Krisztus ukrán volt, az ukránok ásták ki a Fekete-tengert, az európai kultúra bölcsője a Kárpátokban ringott, az ukránok alapították az ókori Rómát (nincs szerencséjük, mert Szamarkandot 35 évvel előbb alapították Rómánál). Az ukránok egyidejűleg sumérok is, szkíták is, árják is, kelták is – de ők az „igazi szlávok” is (az oroszok csupán türkökkel és finnugorokkal [!] keveredett korcsok). Csak dicsérni lehet azokat a „bölcseket” a tihanyi önkormányzatból, akik éppen egy ukrán szobrászra bízták I. András királyunk (1046-1060) és Kijevből származó hitvese szobrának elkészítését. Aki „ukrán hercegnőnek”titulálta Bölcs Jaroszlavl kijevi nagyfejedelem leányát, Anasztáziát.
(5) Ukrajna leghírhedtebb, legrettegettebb, leginkább náci terrorosztaga az „Azov”, mely büszkén viseli a hitleri Németország, ezen belül is pedig az SS jelképeit. Ez a rémületes alakulat közvetlenül Arszen Avakov belügyminiszternek, a minisztériumnak van alárendelve. Az utóbbinak egyben afféle halálbrigádja is.
https://rusvesna.su/news/1607368049
Ez is érdekelheti:
Kapcsolódó cikkek:
LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű
