KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Izlandi tanulságok

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Írta: Robert Wade és Silla Sigurgeirsdottir

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A cikk tartalmát a fordító

(Dr. Tóth Zsolt) kérésére töröltük!

 
 

NIF Szerkesztő

 

Nemzeti InternetFigyelő

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

0 thoughts on “Izlandi tanulságok

  1. Nagyon jo elemzes! Koszonet a forditasert. Engem egy svajci-amerikai „penzintezet” tett foldonfutova. Opciokat vasaroltak negyed mio eurora. Eluszott az egesz osszeg! Aztan a masik nagy tolvaj nep is meglopott: ezek a romanok. De ok „csak” 100’000,- euromtol szabaditottak meg. Ezt viszont rekord ido alatt. „Akasszatok fel a bankarokat!” irna Petofi, ha ma elne.

  2. Valóban figyelemreméltó összefogásra voltak képesek az izlandiak.
    Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy amíg jól éltek nem különösebben foglalkoztak a politikusok viselt dolgaival. Így van ez a jóléti demokráciákban.
    Az összefogás a hirtelen a nyakukba zúdult válság ellenreakciója volt!
    A válság volt a szervező erő, és a dolgot megkönnyítette, hogy nagyon kevesen vannak!
    Mellesleg az adóssággal kapcsolatos meccs még koránt sincs lefutva, ahogy azt a cikk írója is említi. A nemzetközi jogi úton kívül, ami kétség kívül a legigazságosabb volna, hiszen az izlandi jegybank is belekeveredett az ügybe, a nemzetközi közösségnek számtalan más eszköz is a rendelkezésére áll Izland „térdre kényszerítésére”.
    Az un. nemzetközi jognak (Egyszer volt, hol nem volt…) nincs kényszerítő ereje, más módszerekkel tartatják be az erős államok, végső soron az elit.
    Az izlandiaknak a jogi utat kellene követni, mivel akkor csak az állami bank tranzakcióihoz köthető adósság teher nyomná a vállukat.
    Tisztában vagyok vele, hogy sok nemzetben gondolkodó tartja az izlandi utat követendő példának, hisz azért is került fel a cikk a honlapra.
    Megvalósulhat-e ez Magyarországon?
    Elgondolkozva ezen eszembe jutott Hamvas Béla Az öt géniusz című esszéje. Hamvas ebben a Hagyomány tudására támaszkodva, mely szerint a természet, az anyagi világ, az eredeti szellemi világ analogonja, azt mondja, hogy a lelkek a hely Szelleme, Géniusza alapján választanak népet és hazát. Európában a népek tagjainak általában kettő, három géniuszt kell az egyéni emberi feladatuk szerint önmagukban integrálniuk.
    A magyaroknak viszont ötöt! Ez nehéz feladat!
    Izlandon döntő többségben északi népek élnek. A géniuszok száma itt azonban csak kettő (északi és nyugati), aminek az integrálása jóval könnyebb.
    Akit érdekel, olvassa el az esszét.
    Még egy momentum, ami miatt szerintem az izlandi út, emberi számítás szerint nem fog nálunk bekövetkezni. Nálunk a rabszolgasorba való döntés tervezetten, fokozatosan és óvatosan lett adagolva. Hiányzott a sokkhatás!
    A deviza hitelesek sem mentek el például az érdekükben rendezett tiltakozásokra, legalább is nagyon kevesen. Pedig a teljes egzisztenciájuk veszélyben van. A társadalom többi része pedig annak örül, hogy ők nincsenek bajban. Szomorú dolgok ezek.
    Bizony, szomorú!
    Főleg az, hogy az érintetteket nem érdekli a saját sorsukért aggódó tömeg! Ha valaki arra is képtelen, hogy saját érdekében lépjen, ugyan már, az mit érdemel? Ma még a magyarok abban a tévhitben élnek, hogy majd csak történik valami, vagy, hogy ők egyedül meg tudják oldani a gondjukat!
    Figyelem!!!!
    Semmi nem fog megoldódni! Semmi nem fog az érdekükben történni. Lassan az állam is cserben hagyja őket, éppen a közönyösségükért, hangsúlyozom, teljesen jogosan!!!
    Emberek! Ha nem ébrednek fel a Csipkerózsika (kádárista) álomból, mindenük oda lesz! Vége! Konyec, aki így – amúgy kommunistásan – jobban érti! Tavarisi! Konyec! Eddig tartott a jóléti társadalom. Most jön a keserű valóság. De olyan keserű, mint az epe! Aki ezt szereti, még aludhat! De aki úgy érzi, nem bírja tovább, keresnie kell a nemzettársait! Hogy végre csináljanak valamit!
    Üdv.: Híradmin

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük