KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Ismétlődő történelem – A nyugat-magyarországi felkelés

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!
Prónay Pál

P. Zadravecz István ofm: „Ez egyetlen cselekvés, mely a magyar irredenta érdekében történt. Sajnos, nem lehet e nemes tettet sem az Exnek (Etelközi Szövetség, amelynek lényege a bolsevizmus minden hazai megnyilvánulásának azonnali elfojtása, a nemzeti érdekek szolgálata, az elcsatolt területek visszaszerzése – a szerző), sem más irredenta társaságnak a diadalai közé írni, mert a nyugati cselekmény egyes vállalkozók, rajongók érdeme. Annyiban dicsekedhetik vele az Ex, amennyiben a főszereplők kivétel nélkül testvérülete tagjai voltak. Azonban az Ex nemcsak hogy nem segítette e munkában, sőt akadályozta benne, és büntette őket érte.

A nyugat-magyarországi felkelés legfőbb szereplői, irányítói: Prónay alezredes, Budaházy, Szabó századosok, Héjjas Iván főhadnagy, Hir képviselő és Páter Bónis lelkész. Valamennyien Ex-testvérek. De olyan testvérek, akik örökké nyakaskodtak, elégedetlenkedtek a testvérületben, ami miatt folytonos megrovásokban részesültek, kizárattak, exkommunikáltattak. Ők azonban ezzel nem sokat törődtek, s hovatovább egész külön irredenta társasággá lettek. Hihetetlen erős és makacs összetartás jellemezte őket, és még hihetetlenebb álmok, tervezgetések, haditettek fűtötték őket. Azzal szabad dicsekednem, hogy e társaság teljes bizalommal viseltetett irányomban, és minden tervét, álmát közölte velem. Az Ex sokat fáradozott azon, hogy szétszedje őket, de ezzel csak még jobban összekalapálta őket…Csak évek múltán bomlott fel a társaság, akkor sem a külső hatások alatt, hanem a benső meghasonlás folytán.

Nem lesz érdektelen így leírni a nagy küzdelmet, melyet ez elégedetlenek feje, Prónay folytatott az Exszel. Prónay, ahogy már leírtam, fogalommá lett Szegeden keresztül a magyar irredentában. Nagyon természetes tehát, hogy a destruktív elemek fojtott dühvel gondoltak rá. És amennyiben (a mi kormányaink és „jogrendünk” szégyenére és gyávaságából az idők haladtával az elemek levegőhöz, sőt szóhoz jutottak, akkora mértékben kezdték ki Prónayt. És 1921 derekán már hangos volt a sajtójuk, s ordítva követelte Prónay fejét. E hangos ordítozásra Prónay azzal szolgáltatott alkalmat, hogy egy adósát, miután az többszöri felszólításra nem rendezte tartozását, egyszerűen elfogatta és a Nándor-kaszárnyában –, amelynek parancsnoka volt –, elzáratta. A sajtó óbégatásának az lett az eredménye, hogy a képviselőházban is erősen, elitélően tette szóvá Prónay hatalmaskodását Rakovszky István házelnök, követelve a karhatalmi alakulatok feloszlatását és Prónay elcsapatását. Prónay, őstermészetének megfelelően, nyílt levélben reflektált minderre, és mindenkit kardélre akart hányni… E levélre nagy botrány lett. Rakovszky lemondott a házelnökségről… Felhangzottak követelések, hogy Prónay kérlelje meg a Házat stb. A miniszterelnök Bethlen és a honvédelmi miniszter vették kezükbe az ügyet. Gyorsan meg is hozták az ítéletet: „Prónay átadja zászlóalját Ranzenberger századosnak és egyhónapi szobafogságra ítéltetik.” Erre felszaladt Pali bácsi a miniszterhez, és legazemberezte és súlyosan megsértette. Az ítéletet el nem fogadta. Végre a kormányzó rendelte magához Prónayt. Hosszú kapacitálásra megadta magát. Nagyon bízott és reménykedett Prónay, hogy az Ex kezébe veszi ügyét és javára intézi el. És itt csalódott nagyon! A Wolff-testvérület igenis Prónay pártjára állott, s nagyon hangoztatta, hogy Prónayt nem szabad elejteni, hisz egyetlen energikus centruma ő – de az Ex bizony ellene foglalt állást, és az 1921. augusztus 10-én tartott VT-táborozás elítélte, s fenyegető ítéletet hozott ellene Ráday belügy- és Bánffy külügyminiszterek javaslatára. A miniszterelnök szorítani kezdte a Pali bácsira vetett hurkot. Egy nyilatkozatot fektetett eléje, amelyben saját aláírásával kijelenti, hogy egyszer s mindenkorra kilép a nemzeti hadsereg kötelékéből. Augusztus 19-én hozzám jött Héjjas Iván. Prónay küldötte tanácsért, hogy aláírja-e a nyilatkozatot. Ugyanekkor kért Héjjas, hogy menjek fel a kormányzóhoz, és világosítsam fel ama lehetőségekről, melyek bekövetkezhetnek, ha Prónayt elcsapja. (Ugyanis Prónay barátai fegyveres ellenállást határoztak el…) Héjjast biztosítottam. hogy én szívvel-lélekkel szeretem Pali bácsit. Ugyancsak óva intettem minden erőszakos megfontolatlanságtól… nem tanácsoltam, sőt elleneztem a nyilatkozat aláírását… végül megígértem, hogy keresni fogom az alkalmat, hogy a kormányzó úrral beszéljek a Prónay-ügyről. Dacára mindezeknek, Prónay nem tudott ellenállani Bethlen követelésének! A hadseregből való kilépést aláírta… A szeptemberi hivatalos szám ezt sokak nagy örömére hozta is!

(…) Amikor így kivégezték Prónayt, akkor lett esedékes Baranya-Pécs kiürítése a mi javunkra (augusztus 22.), s ugyancsak Nyugat-Magyarországnak kiürítése az osztrákok javára (augusztus 27.). Nekem és a beavatottaknak elég világos volt, hogy miért végezte ki Bethlen éppen erre az időre Prónayt, és miért segítették ebben oly erős hévvel Rakovszkyék. Bethlen azért akart szabadulni Prónaytól, mert zászlóalját küldte a nyugati részek kiürítéséhez, s félt, hogy Prónay épp ezt fogja megakadályozni, mint annak parancsnoka; Rakovszkyék pedig Prónayt Károly király ellenesnek tudták, s féltek, hogy az Ostenburg-zászlóalj a nyugati zavarokkal kapcsolatban tervezett királypuccsban szembe találja magát a félelmetes Prónayval. A liberális sajtó meg mindenképpen örült a „zsidóherélő” Prónay bukásának.

Ez is érdekelheti:  A NATO 25 évvel ezelőtt indította meg terrorbombázását Jugoszlávia ellen

Gonosz ellenségeink, marcangolóink is jól számítottak: Pécs-Baranya felszabadul, s majd az örömmámorban úszó magyarok észre sem veszik Nyugat-Magyarország elvesztését.

Kormányunk, a Trianonnak ez őszinte végrehajtó bizottsága, annak rendje és módja szerint mindent el is készített a nyugat sima átadására. Adott terminusra (1921. augusztus 27.) ki is ürítette a területet, és az osztrákok megkezdték a bevonulást…

De Pinkafőnél megakadtak!

Titkosan megszervezett erők, megsokasodva a vidék magyar érzelmű lakóival, véresen megverték az osztrákokat, kik 76 halottat hagyva visszarohantak haza . . . A hír szinte felvillanyozta az egész országot. „Szabadságharcként” köszöntötte mindenki az ismeretlen és felelőtlen ellenállást.

Én ekkor Pécsett voltam, s a szerbektől kiürített város és Baranya örömünnepein vettem részt. Visszatérve Budapestre egy levelet vettem. Futár hozta. P. Bónis jelzi e levélben, hogy „Ők megunva a sok szószátyárkodású irredentát, a tettek mezejére léptek, és karddal a kézben megmentik Nyugat-Magyarországot! A történelmünkben, melyet a közelmúltban annyira meggyaláztak, megkezdtük a fényes lapokat! Vérrel írtuk, mert halottaink is vannak! De amire esküt tettünk, azt halálig megtartjuk. Az egész hosszú vonalon szervezetlenül, fegyvertelenül, az illetékesektől csak támadva és semmiben nem segélyezve, mi, a Héjjas különítmény, megkezdtük a harcot, meg mutattuk, hogy zeneszóval (mert így csinálták az osztrákok) mégsem lehet bevonulni”… – írja Bónis.

 

Egy alkalommal Zadravecz püspök meglátogatta a „felkelőket”, akiket az akkori politikai szlogen meggondolatlan huligánoknak nevezett. A ferences tábori püspök, meghatódva ír e látogatásról:

 

„Mihály községen keresztülrohanva rövidesen az A zónához értünk, amelyen túl a felkelők birodalma kezdődik. A felkelők határőre feltartóztatott, de meglátva P. Bónist és Kmettyt, feszesen tisztelegve továbbmenést intett. Civil, rongyos ruhában, puskásan állt… az őr gomblyukából egy rózsafüzér lógott… Ezalatt, P. Bónis mindenről informált. Hogy rongyosak, éhesek a felkelők, de rajongó irredenták egytől egyig… Hogy nem igazak azok a hírek, amelyek szerint egyenetlenség dúl a vezérek közt, mert igenis, az egész front egységes és szilárd kézben van. Hogy a budapesti beavatkozásra és dirigálásra egyáltalán nincs szükség… sem Gömbös, sem Honvédelmi Bizottmány nem kell nekik, legfeljebb annyiból, hogy pénzt, muníciót, utánpótlást és ruhaneműt küldjön…szellemi dirigálásra ők nem szorulnak) Hogy hazudik Gömbös, midőn az Ex vagy a Honvédelmi Bizottmány, pláne a kormány előtt azzal dicsekszik, hogy a felkelők neki behódolnak. Még csak szóba sem állnak vele) Addig tűrik, míg valamit szállít számukra, de amikor már erre nem lesz kilátás, valami ürügy alatt kihívják – és majd meg fogják menteni az országot tőle!… A leszerelés? Szó sem lehet róla! Ók inkább megtagadják az engedelmességet ennek a kormánynak, mintsem kivonuljanak nyugatról… Midőn feldobtam Bónisnak, hogy az egyházi körökben az a hír róla, hogy fegyveresen harcol ő is pap létére, sőt agyon is lőtt vagy lövetett egynéhány embert – kijelentette, hogy ő papi mivoltáról nem feledkezett itt meg, s nézzek csak körül, a legutolsó felkelő is „Páternek” mondja. Nem lövetett agyon senkit sem) Igaz, volt egy szörnyű esetük, amidőn három tisztüket kellett kivégezni útonállásért, rablásért és lázadásért de ez a vezérek vizsgálata és ítélete alapján történt -, tehát nem lehet az ő papi rovására s felelősségére hárítani. Bokor, Sátori, Sándor voltak a szerencsétlenek. Ezek valósággal útonállóskodtak, zsidót öltek, raboltak. Ezért száz-száz botot kaptak, de midőn ez nem használt, sőt formális lázadást szítottak a vezérek ellen, az ott lehetséges jogi normák között főbe lövette. Igaz, hogy ő (P. Bónis) a megkegyelmezés ellen szavazott, de ennek a vasfegyelem érdekében így kellett történnie. Az antant-tisztek is jelen voltak akkor, sőt végignézték a szerencsétlenek elföldelését.

Felsőőrre érkeztünk, a felkelők főhadiszállására. Micsoda meglepetés! A községháza előtt nagy néptömeg… – ezzel szemben felelőtlen csapatok díszszázada összevissza, kapott, rongyos, foltozott ruhákban… Harsány Vigyázz! – s autónk megállt. Szívdobogva szálltam le. Elém siettek és jelentkeztek: Bárdos százados, Potyondy főkapitány, Taby főhadnagy… csupa régi jó ismerősök… A díszszázad áll, mint a cövek. Nem tudom mitől, de biztosan nem a szánalomtól, talán a boldog reménységtől könny szökött a szemembe, midőn fogadtam a század tisztelgését, és elléptem arca előtt… Ezután előlépett a község bírája. Tiszteletteljesen üdvözölt a község nevében, ama forró óhaját kifejezve, hogy nem sokára ne inkognitóban jöjjek, hanem nyíltan, hogy ők is nyílt és határtalan örömmel fogadhassanak. Ezek után bevezettek a zászlódíszes és zöld gallyas főhadiszállásra, mely a járásbírósági épületben volt. Egy néhány perc és bejött Prónay Pál alezredes, a főhuligán, a felelőtlenek parancsnoka, Pali bácsi nagyon gyanakvó és bizalmatlan arccal nézett reám, és első kérdését amúgy foghegyről dobta felénk: „Hivatalos kiküldetésben vagy?” –  „Nem, mert egyes-egyedül az érdeklődő szeretet hozott ide!” E feleletre Pali bácsi a régi, bizalmas jó barát lett. Minden keservét és dühét kimorogta a kormány és a pestiek ellen. Tökéletesen az a lelkület sugárzott felém, amelyet már P. Bónistól tudtam meg. Pali bácsi kijelentette, hogy a nyugatot inkább elzárja az anyaországtól, sőt hajlandó bojkott alá venni Magyarországot, de nem szerel le és nem üríti ki a területet. Midőn biztosítottam, hogy úgy én magam, mint pedig velem együtt sokan szintén a körömszakadtáig tartó küzdelem és le nem szerelés híve vagyok, Pali bácsi melegen átölelt és elérzékenyedve ezeket mondta: „… egyedül neked hiszünk még, mert te még nem csaltál meg bennünket)…”

Ez is érdekelheti:  1999: Miközben a NATO bombázta Jugoszláviát, a félelem hatalmába kerítette a koszovói szerbeket

A tárgyalás után egy kicsit körülnézhettem. A csapatok lelkesek. Disztinkció, csillag sehol, senkin. A parancsnokok, a tisztek is csillagtalanok. Civil- vagy katonaruhában vannak, fő ismertetőjelük a huligánkalap s a szív fölé tűzött felkelő jelvény (pajzsban három halom kettős kereszttel). A beosztásban senki sem válogathat. Akárhány tiszt egyszerű legény (huligán) beosztásban van, viszont a parancsnokok közt egy nem tiszt is foglal helyet (Hír Gyurka). A főparancsnok: Prónay Pál. A főparancsnokság tagjai: Héjjas Iván, Bónis Arkangyal, Hir György. Három hadseregre oszlik a haderő, ennek vezérei: Molnár, Budaházy és Taby. A falu főtere tele van plakátokkal. Ezeket láttam a B zóna házain is, midőn autón jöttünk. Elolvastam. Magyar és német nyelven így rendelkezik a főparancsnokság:

 

„Polgártársak!

Közös ellenségeink azt a rémhírt terjesztik felőlünk, hogy mi azért jöttünk ide, hogy békés polgártársainkat vagyonuktól, esetleg életüktől is megfosszuk,

Aki ilyen hírt gerjeszt, az hazaáruló gazember, azt lökjétek ki magatok közül és adjátok kezünkre.

A mi ittlétünknek, amint látjátok is, egyetlen szent célja, hogy ez a terület, forrón szeretett magyar hazánk agyonsebzett testéről le ne szakíttassék, és ezért áldozunk, ha kell, édes-örömest életünket is. Senkinek, hacsak nem áruló, rémhírterjesztő vagy közönséges gonosztevő, bármily fajhoz vagy felekezethez tartozzék is, nem lesz semmiféle bántódása. Végezzétek azért nyugodtan munkátokat, mert őrködünk vagyonotok és személyetek fölött.

Az eddigi árulóknak is megbocsátunk, ha felhagynak ezen gaz működéssel, és szent célunknak szolgálni igyekszenek.

Csapataink egyes emberei által esetleg elkövetett visszaéléseket jelentsétek az alkói, tarcsai, borostyánkői, pinkafői, felsőőri, szenteleki, vasfarkasfalvi, vaskomjáti, hamvasdi, árokszállási, hiclédi, kőpataki, pörgölényi, lantosfalvi, németgyiróti, felsőrámóci, alsórámóci, vámosderecskei, répcefői vagy őribükkösdi különítmények parancsnokságánál.

Hazafias üdvözlettel:

Felkelő csapatok parancsnoksága”

 

„Hirdetmény

 

1./ Elrendeli a parancsnokság, hogy az A zóna összes községeiben székelő közigazgatási, pénzügyi és igazságügyi hatóságok zavartalanul folytassák tovább hivatali működésüket a fennálló hazai törvények szerint. Tekintettel azonban az átmeneti állapotok jogi rendezetlenségére, a további intézkedésig tartózkodjanak minden érdemleges határozatok és ítéletek hozatalától:

2./ Elrendeli a parancsnokság az anyaország területén elrendelt statáriális eljárást a rablás, személyek elleni erőszak, terület elleni árulás bűntettére, ezen ügyekben az intézkedést úgy a felkelő csapatok tagjaira, mint a polgári egyénekre nézve a maga részre tartja fenn,

3./ Az összes iskolákban az előadások, amennyiben még nem kezdettek, azonnal elkezdendők az eddigi használatos magyar vagy német előadási nyelven. Az intézkedéseknél a legteljesebb felekezeti és nyelvi szabad rendelkezés szem előtt tartandó.

4. Figyelmeztetjük a közönséget, iparosokat, kereskedőket stb., hogy a parancsnokság csakis hivatalos pecsétjével és aláírásával ellátott utalványokért vállalja az anyagi felelősséget és fizetést.

5. Rekvirálni nem szabad, a parancsnokság csapatainak szükségleteit készpénzben fizeti. Ha ennek dacára mégis önkényül rekvirálások történnek, azok a parancsnokságnál azonnal bejelentendők, hogy a bűnösök felelősségre vonhatók legyenek, éppúgy az előfordulható rendellenességek is a felsőőri parancsnokságnál jelentendők be, hogy azoknak szigorú büntetése lehetővé tétessék.

A fenti rendelkezések kihirdetés napján lépnek életbe, Felsőőr, 1921. évi szeptember hó 21-én

A felkelő csapatop főparancsnoksága”

 

Ebéd a postaépületben felállított tiszti étkezdében volt. Háziasszonyi teendőket kedvesen és finoman Prónay Pálné töltötte be. A parancsnokok nagy ovációja mellett ebéd előtt Prónayné szívem fölé tűzte a fölkelő jelvényt, s ezzel huligánná avatott. Én pedig szívből és őszintén hangoztattam, hogy mint eddig, ezentúl még erősebben a fölkelők pártján lesznek. Emlékbe egy ív papirost kaptam, amelyre ráragasztották a felkelők bélyegeit, ráütötték a hivatalos pecséteket – s az ott tartózkodó felkelők legtöbbjei ráírták nevüket.

Későn délután, szívélyes búcsú után, ellépve a rongyos század feszes sora előtt, autón Szombathelyre tértem vissza. Kísérőm ismét P. Bónis volt…

Ez is érdekelheti:  A NATO 25 évvel ezelőtt indította meg terrorbombázását Jugoszlávia ellen

Budapestre érve nagy felkészültséggel és lelkesedéssel indultam a Honvédelmi Bizottmány ülésére”…

 

Zadravecz István püspök írásából világosan láthatjuk, hogy már 1920-tól nyilvánvalóan működik Magyarországon az a liberális politikai vonulat, amely a magyar érdekeket háttérbe szorítva a nemzetközi politikai döntéseket tartja elsődlegesnek, kiközösítve, támadva azokat, akik a nemzeti érdekek mindenek-fölöttiségét vallják. (E lázadók az elcsatolt magyar területekről toborzott, és minden erővel a magyar területeke felszabadításáért küzdő kisemmizettek voltak. Főként erdélyi katonák, akik 1919 után segítettek a rendcsinálásban és hittek azoknak a politikusoknak és katonatiszteknek, akik meggyőződésük és esküjük okán természetesnek vették, hogy Budapest előbb vagy utóbb parancsot ad területeink ismételt birtokbavételére, visszafoglalására.) nem tértek haza, hanem katonaként vagy leszerelt polgárként, de katonás fegyelemmel és kötelékben vártak parancsra. E székelyek saját parancsnokaiknak engedelmeskedtek, és erdélyi katonai hagyományaikhoz híven a határvédelemhez kérték beosztani magukat.)

A trianoni döntés végrehajtása nagyrészt megelőzhető, megtagadható lett volna, ha a magyar kormány nem az elcsatolt területek átadás előtti kiürítése körül fontoskodik, hanem felfegyverzi a népet, és erős, honvédő katonaságot szervez ezekre a területekre. Minden lehetőség rendelkezésre állott e tekintetben. Európa nem tehetett volna semmit, sőt, a honvédelem e formája, ahogy Törökországban, a mi esetünkben is meggyőzően hatott volna a diktátumot aláírókra. Világos és egyértelmű tehát, hogy az 1921-ben hatalmon lévő magyar kormány hazaárulást követett el azzal, hogy nem használta ki lehetőségeit, amelyek által az ország integritását – ha katonai erővel is, de – megőrizhette volna!

A Prónay Pállal és Héjjas Ivánnal való ellenséges érzelmeket azok szították, akik hivatalukat látták veszélyeztetve abban az esetben, ha Magyarország nézeteltérésbe keverednék Európával. A nemzetközi liberális politika elhatározta, hogy a keresztény Magyarországot, mint európai hatalmat eltörli, s ehhez meg is találta a megfelelő és a magyar nemzeti érdekeket pénzért feladó politikusokat. Olyan politikusokat, akik mindent megtettek azért, hogy az ország szétszakítása a gyakorlatban is mielőbb megtörténhessék. Horthy Miklós kormányzó – aki köztudottan nem politikus, hanem katona alkat volt –, e politikusok eszközévé, fenyegetett félrevezetettjévé vált. Horthy 1920-ban számtalanszor hangoztatta, hogy katonailag meg kell akadályozni Magyarország területeinek idegen megszállást. A hazai politikusok azonban kényelmesebbnek és jobban kifizetődőbbnek látták, ha minden úgy történik, ahogyan azt Trianonban – kényszer hatására – aláírták. Egyedül gróf széki Teleki Pál miniszterelnök támogatta elvben a katonai erő bevetését, de ő, mint politikus és kiváló stratéga inkább a későbbi tárgyalásos határmódosítás mellett foglalt állást. Nem gondolhatott még arra 1921-ben, hogy Hitler árnyéka hamarosan rávetődik a Kárpát-medencére is. Hiszen Hitlert ugyan azok pénzelték, akik megváltoztatták Közép-Európa térképét, s akiknek útjában volt (van) Magyarország és annak sok ezer éves népe.

Prónay és Héjjas a későbbiekben azaz, a kommunista diktatúra idején is főbűnösöknek számítottak, hiszen az úgynevezett fehér-terror túlkapásait személyükhöz köti a politika, és ez által a – politika diktálta – történelemszemlélet. Igaz, nem felel meg a valóságnak ez a terror-kép. Csupán a 19-es kommunista diktatúra megtorlása volt, ami követte az őszirózsás hazaárulást, a direktóriumok visszaéléseit, sorozatgyilkosságit, a vörös terrort. E bódult és primitív hatalommal való visszaélés elkövetőiről alig tudhat meg valamit a mai iskolás, de csaknem ötven évig titkolták Szamuely és a Lenin-fiúk vérfürdőit, amelyek okán alakult ki egyfajta sajnálatos félelem a magyarországi zsidóságtól, hiszen budapesti zsidók voltak e moszkovita forradalom fő támogatói, de az elkövetők egy bizonyos hányada is közülük került ki. A magyarországi zsidóság tehát, e miatt a történelmi dráma miatt vált egy időre ellenséggé, gyűlöltté saját szülőföldjén. Az is igaz viszont, hogy a zsidó értelmiség és a hitközségek vezetői megvetették, kiközösítették azokat a zsidókat, akik részt vettek Kun Béla eszeveszett 133 napos ámokfutásában, mert jól látták annak következményeit. A társadalom nem részleteiben vizsgálta a forradalom gyilkosainak kilétét és cselekményeit, hanem általánosított, noha látni kellett volna, hogy a vörös terror felekezetre és nemzetiségre tekintet nélkül ölt. Így vált sok száz zsidó ember is áldozattá Szamuely kivégzőosztagai által. IV. Károly 1921-es visszatérési kísérletei is a magyarellenes nemzetközi liberális politika részét képezték. Az elgondolás az volt, hogy Magyarországon a király visszatérése miatt polgárháború törjön ki, amely okán a rendcsinálás égisze alatt a kis-és nagyantant végleg bekebelezze hazánk megmaradt részét is.

 

(Stoffán György: „Az utolsó Habsurg-kaland” című könyvéből)

Nemzeti InternetFigyelő

 

 

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!