Interjú Szima Judittal, a Tettrekész rendőrszakszervezet vezetőjével

Kedves Judit!

Őszintén örülök, hogy létrejött ez a beszélgetés. Már jó ideje figyelemmel kísérjük munkájukat így már korábban is szerettük volna megszólítani Önt, azonban úgy ítéltük meg eddig, hogy csak ártanánk a Tettrekész szakszervezetnek az interjúval.

Hirdetés

Azonban úgy tűnik, hogy szakszervezetük bármit csinál, ugyanúgy hátrányos elbírálásban részesül – annak ellenére, hogy csupán a szakma becsületéért küzd.

Szima Judit: Üdvözlöm a honlapjuk olvasóit, és köszönöm a lehetőséget, hogy beszélhetek a Rendőrségen a legtöbb rendőrt soraiban tudó szakszervezetünk munkájáról, hitvallásunkról, meggyőződésünkről. Megtisztelő, hogy kíváncsiak a véleményünkre és köszönöm a bevezetőben kinyilvánított aggódásukat is.
– A jelenlegi kormány a rendőrségtől független testületet állított fel, ezzel párhuzamosan lépéseket tett a rendőrségi állomány megzabolázására, ellenőrzésére. Önnek mi a véleménye erről a folyamatról?

Aki figyelemmel kíséri szakszervezetünk ténykedését, rendszeresen látogatja honlapunkat, a legfontosabb legszűkebb, publikálható és jogilag is védhető álláspontjainkat ismerheti. A demokrácia és a szólásszabadság ma Magyarországon egyre inkább szűkül, az utóbbi években a kommunista utódpárt egyes képviselőinek köszönhetően törvényi szinten megfogalmazott dogmák által korlátokat állítottak fel az emberek véleményét, szólásszabadságát sértve. Az intellektuális inkvizíció kereteit alkották meg az országgyűlés szocialista és liberális képviselői. Azt, hogy egy kérdés kapcsán én mit hiszek, vagy mit nem hiszek és ezt a hitemet szavakban ki is nyilvánítom nem lehet büntetőjogi eszközökkel szankcionálni. Ez ugyanis sérti a hitbéli meggyőződés szabadságát, a szólás szabadságát és összeegyeztethetetlen egy demokratikus berendezkedésű társadalomban.

Hogy a kérdésére konkrét választ adjak ezt a kis bevezetőt el kellett mondanom. Ugyanis az, hogy tényekről hogyan nyilatkozunk ma, annak sok esetben büntetőjogi

következménye lehet, ha az ellenkezik azzal a szándékkal, és céllal, amelyet a Magyarországot gyarmatosító erők megvalósítani szeretnének. Igyekszem határozott válaszokat adni a feltett kérdésekre, de felhívom a figyelmét a tisztelt olvasóknak, hogy sok esetben a sorok között kell tudni olvasni egy-egy kérdésre adott válasz esetén. Ma Magyarországon totális diktatúra van, demokratikus álarcban. Ennek a totális diktatúrának a demokratikus látszattal intézményesített hatalmi testületei az Országgyűlés, az Ügyészség, valamennyi olyan államhatalmi szerv amely nyomozati eszközzel rendelkezik, valamennyi olyan államhatalmi és önkormányzati szerv, amely adóhatóságként nyomorítja az állampolgárokat. Ez a rendszer állampolgár-ellenes. Vannak eltartók, akik dolgoznak és vannak eltartott-döntéshozók, akik a társadalmi berendezkedést úgy alakítják, hogy az számukra érdemi munka nélkül, pusztán a megszerzett hatalmi hatáskörök révén kellemes létet jelentsen luxus színvonalon.

Ez eleinte nem okozott szembetűnő társadalmi feszültséget, de az eltelt húsz év során egyre nyilvánvalóbbá váltak a társadalmi ellentétek. Egyszerűen elfogadhatatlan az eltartottak arroganciája és gőgje. A fent említett, hatalmuknak törvényi kereteket biztosító intézményekkel pár ezren, legfeljebb pár tízezren uralkodnak milliók felett és szívják ki a dolgozó emberek vérét. A hatalmi szervek fenntartása mellett – amely önmagában is elégséges eszköz alkalmanként, de hosszú távon semmiképpen – az oszd meg és uralkodj elve alapján próbálnak – sajnos sikerrel – éket verni a meggyőződéses idealisták és tettrekészségre nyitott társadalmi csoportok között.

A rendőrség szervezetén kívül létrehozott Terrorelhárító Központ ennek a rendszernek a konzerválására létrehozott, közvetlen kézi irányítású szervezet. Az ókori Rómában a pretoriánusok biztosították a szenátus, azaz a köztársaság, időnként pedig a cézárok és a nérók hatalmát. Fegyveresen, jól megfizetve, szálanként válogatva a hatalmat gyakorlók szempontjainak megfelelően.

A TEK nem a rendőrség megzabolázásra lett létrehozva, hanem egyrészt mézesmadzag a rendőrség állománya részére, amelynek az üzenete: ha jól viselkedsz, ha igyekszel és az elvárásaink szerint ténykedsz, bekerülhetsz közénk.

Másrészt mutatja azt is, hogy a politikai vezetés – bármennyire is szinte beltenyészet szintjén folyik a rendőri vezetők kiválasztása – nem bízik saját rendőreiben. A rendőri vezetők tehetetlenek az utca rendőrének az összefogásával szemben. Egy parancsnok és még tíz alparancsnok sem tud ugyanis úgy irányítani és eredményesen dolgozni, ha a beosztottakkal szembe mennek. Márpedig a hatalom a magyar rendőrök leradírozását tűzte zászlajára az utóbbi években. A honvédséget szakmailag szétverték, lezüllesztették, és a rendőrség került sorra, amikor felbukkant néhány megszállott, tettrekész rendőr és elkezdte a küzdelmét a negatív folyamatok megállítására, a közvélemény figyelmének a felhívását.

A látszólagos ellentmondás, miszerint azt mondom, hogy a hatalom egyik támasza a rendőrség, és másik szavammal azt mondom, hogy szétverik, züllesztik a rendőrséget valójában nem ellentmondás. Ugyanis a hatalom gondolkodni nem akaró, parancsértettem típusú rendőröket kíván a soraiban tudni, aki első szóra üt, vagy lő, ha a hatalom érdeke azt megkívánja.

A TEK-et is ilyen szándékkal hozták létre. Hosszan lehetne elemezni az utóbbi évek évtizedek láncolatát, a kiszámítható hatalmi lépéseket és egyértelműen logikus, határozott választ lehet adni a folyamatok mikéntjére. Nincs szükség nemzeti érzelmű, hazáját szerető, magát magyar öntudatú rendőrnek tartó rendőrökre sem a kommunista utódpártnak, sem a jelenlegi kormánypártnak. Ez a tettrekészségünk 5 évének legkeserűbb tapasztalata és tanulsága, egyben lámpás és megvilágosodás arra, hogy milyen úton kell továbbmenni, milyen útra kell lépnie a magukat tettrekésznek érző embereknek, rendőröknek.

A diktatórikus berendezkedés bizonyítékaira, a hatalmat gyakorlók hitványságára, a júdáspénz felvételének gyanújára, vagy a nemzetellenes lelkületre minden esetben kérlelhetetlenül rá kell mutatni, közérthető, az egyszerű emberek számára érthető módon kell artikulálni, hogy megértsék mi folyik demokrácia címszó alatt hazánkban.

Az ország kirablása, kivéreztetése és a kiszolgáltatást előkészítő folyamat tovább folyik. A társadalmunkat gyengítő erők folyamatosan azon vannak, hogy megtévesszék az egyszerű, jóindulatú, elkeseredett embereket. Hitegetnek, megértést kérnek, miközben az ország erőforrásait kiárusítják, a pénzeszsákokra ráteszik a kezüket és a dolgozó, eltartó többségre egyre több terhet raknak. Életképes nemzet esetén ez robbanáshoz, fegyveres forradalomhoz fog vezetni a történelmi tapasztalatok alapján.
– Mik a legsúlyosabb gondok ma a rendőrségnél?

A Rendőrség a társadalom leképeződése kicsiben és még erősebb alá-fölérendeltségi függési viszonyban. Szakmaiatlanság, korrupció, elvtelenség, alkalmatlanság, hazugság. Aki beáll az elvártsági sorba, aki hajlandó teperni a karrierért a csillagokért, a magasabb beosztásért, annak meg kell felelnie a társadalom többsége által mélységesen megvetett politikai döntéshozók értékrendjének. Ez az értékrend a bűnözők, csalók, tolvajok, hazugok értékrendje. A jelenlegi politikai elit velejéig romlott és álszent. A diktatórikus berendezkedés visszafordításának egyetlen lehetséges módja, hogy rá kell mutatni ezeknek az elvetelmült gazembereknek a hazugságaira közérthető módon. Nem elsősorban köpködni kell rájuk, nem elsősorban támadni kell őket, hanem el kell kezdeni tanítani látni és hallani az embereket. Ez az első lépés.

Ha elkezdenek látni és hallani, meglátják a lényeget. Innentől márt nyert ügy van mert aki lát és hall, az keresni fogja a hozzá hasonlókat és megvalósul a második lépés, az összefogás. Süketek és vakok nem tudnak összefogni, de ha látók és hallók fognak össze az már eredmény.

Ezt az összefogást addig kell folytatni, amíg az összefogott emberek ereje elegendő nem lesz arra, hogy a törvényi keretek között erősebbek legyenek, mint az elnyomók, a megosztók. A leggyengébb láncszem ebben a – nevezzük rendszerváltó folyamatnak – tehát rendszerváltó folyamatban, hogy nagyon sok az önjelölt vezető, akik egyenként látják ugyan a problémákat, de az összefogást előrébb teszik, mint a látni és hallani tudás megtanítását. Ezen buknak el. Először egy intellektuális forradalomnak kell bekövetkeznie. Meg kell tanítani az embereket a logikus érvelésre, az összefüggések meglátására és a hazugságok felismerésére. A jelenlegi hatalmi elit a hatalmat a hazugsággal és az erkölcs háttérbe nyomásával érte el. A jelenlegi politikai elit a hazugságot műveli professzionális szinten. Azt mondják, hogy hivatást űznek, miközben mindenki tudja, hogy a jelenlegi elit politikusok pénzért és a korrupció lehetőségéért választották a hivatásukat. Nem dolgozni mentek az egyetemi padsorokból, hanem azonnal szavazni, döntést hozni, hordószónokolni. Nem dolgoztak még életükben, miközben a sorsunkról egy ország sorsáról döntenek, milliárdokat osztanak a haveroknak és saját maguknak. A politika az ország pénzének az ellopását jelenti jelenleg. El kell tartani a politikusokat. Nem értem miért nem kötelező hogy munkahelyük legyen és legfeljebb másodállásban, szerény tiszteletdíjért vinnék az ország ügyeit. MI az a tudás egy politikus esetében amikor 4 év alatt csak kocsikázásra 18 millió forintot fizetnek ki neki? Más tíz év alatt kemény munkával nem keres ennyit, miközben a kormánypárt frakcióvezetője csak gépjárműköltségre felmarkolt ennyit és most ő papol erkölcstelenségről a végkielégítések kapcsán.

Az civil embereknek elképzelhetetlen, hogy a rendőrségen belül ugyanaz az arrogancia, szemérmetlenség és elképesztő pofátlanság zajlik. A vezető-kiválasztás már ott elbukik, hogy a rendőrséget úgy irányítja a politika, mint egy marionett színházat. Az ügyészséget szintúgy. Megkockáztatom, hogy ha az NBH komolyan végezné a C típusú vizsgálatot a kiszemelt vezetők esetében, csak szabályt erősítő kivételként maradna egy-egy személy, akinek nincs vaj a füle mögött.
– Beszámolóikban folyamatosan olvashatunk a Tettrekész Szakszervezet lejáratására, ellehetetlenítésére törekvő intézkedésekről, eljárásokról. Érintik ezek a körülmények a tagságot a mindennapokban?

Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy tagjaink látók és hallók legyenek. Öntudatos tagságot építünk, segítjük egymást, kiállunk tagjainkért. Ez már nem munkaharc, hanem a munkáltató részéről sok esetben aljas megnyilvánulásoktól sem mentes, megfélemlítésre irányuló viszonyulás. Legjobb esetben békén hagyják a vezetők a tmrsz-eseket, vagy titokban szimpatizálnak velünk. Egyébként ez a jellemző. Minél fentebb van azonban egy rendőri vezető annál jobban tapasztalható a megfelelési kényszer azáltal, ahogy szakszervezetünkhöz viszonyulnak.

Konkrét esetek voltak, amikor a vezetővé kiszemelt tagunknak egyértelműen a tudtára hozták, hogy addig nem kapja meg a magasabb beosztást, amíg a TMRSZ tagja. Nem túlzó kijelentés, ha azt mondom, hogy ma már szempont a vezető kiválasztás során, hogy ne legyen az illető személy TMRSZ tag.

Az is tény, hogy a rendőröket sorozatban rúgják ki a testületből. Tudatosan törekedve hogy minél tapasztalatlanabb, minél fiatalabb legyen az állomány. Ennek pénzügyi oka is van, de véleményem szerint inkább az a cél, hogy ne legyen öntudatos, látó és halló testület. Mi pedig, mint a mókuskerékben folyamatosan tesszük ezt mindezek ellenére. A másik ok pedig talán az is, hogy a felkészületlen és alkalmatlan vezetőt jobban elfogadja a kevésbé tapasztalt rendőr a vakok közt a félszemű a király elv alapján.
– A megnehezített munkavégzés ellenére folyamatosan nyerik a különböző pereket. Gondolom hatalmas teljesítmény kellhet mindehhez. Meddig lehet bírni ezt? Egyedül úszni az árral szemben…

A teljes igazság az, hogy vannak vesztett perek is sajnos. A vesztett perek egy jelentős részénél viszont kifejezetten elfogult hangulatot érzünk, de a bírói kar többségében felkészült tisztességes bírákból áll. Azonban tendencia, hogy egyes bírák, mosolyogva, készségesen, tárgyilagosnak látszó pervezetés mellett, de minden esetben úgy értelmezik a jogszabályi rendelkezéseket, hogy az számunkra kedvezőtlen legyen. Szekszárdon, egyes Fővárosi Bírósági bírák esetében és Nyíregyházán több esetben kifejezetten negatív hozzáállású bírói ténykedéseket kellett elszenvednie az általunk képviselteknek. Vannak ítéletek, amelyeknél a józan észnek ellentmondó döntések születnek. Mondok egy példát, hogy érzékeltetni tudjam miről beszélek. A már mások által is jól megismert Gergényi Péter több száz rendőrt érintően úgy rendelkezett 2003. július 1-jével, hogy a főváros frekventált helyeire tömegesen vezényelt rendőröket, olyan rendőröket, akiknek a beosztása alapján nem azt a rendőri munkát és nem azon a helyen kellett korábban végeznie. Az eljárás során bizonyítottuk, a Fővárosi Közgyűlésen tett főkapitányi dicshimnuszok becsatolásával, hogy ezek a kollégák éves szinten kb 180-200 ezer akciószolgálati órát teljesítettek. Erre is figyelemmel kértük, hogy részükre akciószolgálati pótlékot fizettessen a bíróság a munkáltatóval. Tehát tényként bizonyítottuk, hogy a BRFK vezetése mind ezekben az éves nyilatkozatokban, mind a különböző sajtóorgánumokban arról nyilatkoztak, hogy akciószolgálatokat adtak a kollégák. Amikor viszont ezért kérték a pótlékot, már azt mondták, hogy nem akciót láttak el, hanem csupán fokozott rendőri ellenőrzésben vettek részt. Igaz a fokozott rendőri ellenőrzést a jogszabály egyértelműen meghatározza és ilyet nem végeztek a kollégák. A per során hiába mondtuk, hogy maga a munkáltató is úgy nyilatkozott, hogy akciószolgálat volt, a bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a munkáltató hogyan nyilatkozott a Fővárosi Közgyűlés előtt, hogyan nyilatkozott országos sajtóorgánumnak, a bíróság ezt az egyértelmű bizonyítékot figyelmen kívül hagyta és elutasította keresetet. Akik pereltek azok kb 100-an vannak, a többieknek már elévült az igényük. A BRFK élén ámokfutó Gergényi ezen ténykedése, ha a Fővárosi Bíróság egyetért a keresettel, amely lényegében Gergényi nyilatkozatával volt azonos, akkor kb 7-800 millió forintot kellett volna kifizetni az érintett kb 5-600 rendőrnek, akiket éveken keresztül vezényeltek ezekre az akciókra.
– Volt egy együttműködési megállapodásuk a jobbikkal, beszélne arról a nyilvánosság előtt, hogy ennek miért lett vége?

A legfőbb fórumunk a Kongresszusunk döntött arról, hogy az együttműködési megállapodást fel kell bontani. Az együttműködés megerősítéséről, vagy felbontásáról szóló napirendi ponton megvitattuk másfél év tapasztalatait, tényeket, érzéseket. Előnyöket, hátrányokat, mind a múltat, mind a jövőt illetően. A kongresszus pedig döntött. Az előterjesztés és a vita során sok érv, ellenérv elhangzott. Szomorú vagyok, hogy másfél év tapasztalata alapján ilyen döntés született, de ez jó döntés volt és nem a TMRSZ-en múlt, hogy az elvárások és a lefektetett elvek illúziónak bizonyultak.

Az együttműködési megállapodás legfontosabb tapasztalata az, hogy politikusban akkor bízz meg, ha ló legel a sírján. Sajnálatos tény, hogy csalatkoznunk kellett személyekben, akiknek az adott szavában bíztunk. Az együttműködés azt feltételezi, hogy nem csapják be egymást az együttműködő felek, márpedig ahol ez az elvárás meghiúsul, ott nem lehet korrekt együttműködésről beszélni.

Nem lehet együttműködésnek nevezni azt, amikor munkájukat végző rendőröket hatalomra jutás esetén kirúgással fenyegetett meg az akkor már Európai Parlamenti képviselő Szegedi Csanád. Amikor odament hozzá egy kisrendőr és mondta, hogy miért mond ilyet, amikor senkivel szemben nem alkalmaztak testi kényszert és különben is sokan vannak jelen akik TMRSZ-esek, akkor ahelyett, hogy leszállt volna a magas lóról az említett személy, röviden csak annyit mondott neki, hogy „húzz a véres ….-be!”.

Ezek az információk jöttek vissza, nem egyszer, nem kétszer. A Jobbiknak csupán szekértolónak kellett a TMRSZ, és amikor a sor rajtuk lett volna, akkor elfordították a fejüket, annak ellenére, hogy előtte bizonyos kérdésekben adott szó volt a párt részéről.

Aki a legjobban hangoztatja a magyarságát és vet meg más etnikumú embereket, felróva nekik többek között azt is, hogy megbízhatatlanok, nos maga ez a személy állított ki saját magáról szegénységi bizonyítványt sok ezer TMRSZ tag előtt.

A Jobbik egyre kevésbé tudja betölteni azt a szerepet amelyet a rájuk szavazó választópolgárok szántak nekik. Meggyőződésem, hogy az országgyűlési választások 17%-os eredménye kudarc volt az EP választást követően, noha sikerként értékelték. A Jobbik fővárosi vezetése a jól teljesítő vidéki jelöltek rovására gazdagodott a képviselői helyek zömével, amely megint csak azt mutatja, hogy a „vidék pártja” lényegében ugyanolyan mértékben fővárosi súlyozottságú, mint teszem azt az LMP, vagy az SZDSZ volt.
– Tud valamit a roma származású rendőrök kiképzéséről? Hol tart most ez a folyamat?

Az MSZP kormány hozzá nem értésének eklatáns példája volt, hogy etnikai alapon kívánták diszkriminálni a magyar állampolgárokat. A cigány fiataloknak nem lehet alacsonyabban a léc ha rendőr akar lenni, mint bárki más magyar állampolgárnak. Nem tudom hol jár a folyamat, de salátatörvény alapján azt hiszem minimalizálódni fog a rendőri kinevezésre alkalmas jelöltek aránya a cigány etnikumon belül, hiszen olyan mértékben korlátoz alkotmányos jogokat a törvény, és olyan mértékben leszűkíti a rendőri kinevezés lehetőségét, amely alapján nagyon kevés személy fog megfelelni a rendőri kinevezés kritériumának.

Arról van még információm, hogy igazságtalan módon cigány fiataloknak minden évben van lehetőség ösztöndíj és tanulmányi támogatás megkötésére, miközben ez a lehetőség nem áll fenn azoknak a fiataloknak az esetében, akinek például az egyik, vagy mindkét szülője rendőr, de éppen nem cigány etnikumúak.
– Önöknek köszönhetően a „Tettrekész” név mára a hazafias szakmai ellenállás szimbólumává vált. Nemrégiben ismerhettük meg a „Vám- és Pénzügyőrség Tettrekész Magyar Szakszervezetét”. Van kapcsolatuk az új Tettrekész szakszervezettel? Számítanak esetleg arra, hogy más szakmai – érdekképviseleti szervezet is felveszi a szimbolikus Tettrekész nevet?

Köszönjük szépen az elismerő szavakat, örülünk a visszaigazolásnak, ha mások is úgy látják, hogy jó úton járunk.

A társ-nevű vámos szakszervezet még fiatal, most kezdték a munkájukat, nem igazán tudnám minősíteni a munkájuk eredményességét, vagy az érdekvédelmi ténykedésük radikalizmusának a mértékét, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs igazán rálátásunk sem a szervezettségük mértékére, sem a napi problémáikra, feladataikra. Megtisztelő volt, hogy a tettrekész jelzőt ők is értéknek tekintették megalakulásukkor.

Érpatakon Orosz Zoltán Mihály úr már felvetette, hogy meg kellene alakítani országos szervezettséggel a Tettrekész Polgármesterek Szövetségét, amely szintén elismerés, ha már csak maga a polgármester úr elismerő szavait is vesszük figyelembe.
– Mi a véleménye a motorbalesetben elhunyt rendőr tragédiájáról? Megelőzhető lett volna a baleset? Meg fogják büntetni a felelősöket?

Ezúton is szeretném kifejezni részvétemet az elhunyt családtagjainak és szeretteinek. Telegdi Zsolt kollégánk észlelte, hogy közúti közlekedésre alkalmatlan a járműve ezt szóvá is tette, de hadbírósággal fenyegették meg elöljárói ha nem indul vele szolgálatba. Azt kell mondjam ez nem egyedi eset, de a tragédia bekövetkezésére mindenki felkapta a fejét és most felelősöket keresnek. A TMRSZ Telegdi Zsolt halála előtt hónapokkal korábban felhívta a figyelmet a rendőrség járműveivel kapcsolatban arra, hogy életveszélyes járművel nem lehet szolgálatba menni. Klement Tibor r. törzszászlós a TMRSZ tisztségviselője megtagadta a parancsot, hogy olyan járőrautóval menjen szolgálatba – és felelősségre vonni más autósokat -, amelynek nem volt érvényes forgalmi engedélye, sőt semmilyen forgalmi engedélye nem volt, valamint a futóműve és a fékrendszere is minősíthetetlenül rossz. Nem volt rendkívüli esemény, egyszerű szolgálatba küldték volna ezzel a járművel. Őt is fenyegették, hogy hadbíróság lesz, mire tisztségviselőnk azt mondta, hogy az ORFK akkori vezetője egy ORFK utasításban parancs jelleggel tiltotta meg, hogy műszakilag alkalmatlan járművel menjen szolgálatba a rendőr. Ennek ellenére hadbíróság elé került és az ügyész lefokozást kért, de megúszta 200 ezer forintos pénzbüntetéssel. Viszont életben maradt. Hiába tettünk feljelentést elöljárói ellen, többek között közúti veszélyeztetés miatt, egyszerűen nem érdekelt a kézivezérelt ügyészséget.

Most Telegdi Zsolt halála kapcsán az lenne az evidens, hogy elővennék Klement Tibor aktáját is és azokat az ügyészeket és bírákat is felelősségre vonnák, akik elmarasztalták Tibort. Ugyanis ha az ügyész a Tibor elöljárói ellen indított volna eljárást, talán még ma is köztünk lenne Telegdi Zsolt. Ugyanis ez esetben mint a futótűz terjedt volna el a rendőri vezetők között, hogy műszakilag alkalmatlan járművel forgalomba küldeni a rendőrt, bűncselekményt valósít meg, és ha ez esetben Telegdi kolléga szól a jármű műszaki alkalmatlanságáról, akkor nem a bűnösök fenyegetik őt hadbírósággal, hanem intézkednek a műszaki hiányosság megszüntetéséről, mert nem akartak volna Klement zászlós főnökeinek a sorsában osztozni. Minden összefügg mindennel. Talán nem nagy túlzás, ha azt mondom, hogy Klement Tibor ügyének bűnös ügyészi és hadbírói kezelése rövi időn belül egy kolléga életébe került. Az ő lelkükön is szárad, hogy most egy özvegy apa nélkül nevei fel két kicsi gyermekét és a két kicsinek édesapa nélkül kell felnőnie. Ellenük is irányulnia kellene a felelősségre vonásnak és ebben már semmi túlzás nincs. Roppant mód elkeserít, hogy a vétkesek vizsgálódnak, időt húznak, keresik a mentő körülményeket és tapasztalataim szerint szinte egészen biztos, hogy próbálják elkenni a felelősséget a fő felelősök esetében, mint ahogy már megszokhattuk ez esetekben.
– Szakmailag hozhat-e javulást a közbiztonságban pusztán a rendőrség létszámának felduzzasztása? (A kormány több ezer új rendőrt akar kiképezni az elkövetkezendő években.)

Amit a kormány ebben a tekintetben hangoztat az egyszerűen csak a habalaba kategóriája. Mást mondanak, mint amit csinálnak. A fő tendencia a rendőrök elüldözése, a munkakörülmények minősíthetetlen szinten tartása, alacsony fizetés, rendőrségi hatáskörök kiszervezése.

Ami realitás, hogy a fiatal rendőr nem kerül annyiba mint az idősebb rendőr, talán ez alapos ok, hiszen fiskális szemlélettel igazolható. Nem az a baj, hogy kevés a rendőr, hanem az, hogy a rendőrség hivatásos létszámának kb. 20-30, de lehet hogy 40%-a életében nem intézkedett még rendőrként. Ezt szó szerint tessék érteni. Van egy kb 200 fős kapitányság Pest megyében. Tartozik hozzá egy őrs 14 járőrrel és ez a 14 járőr látja el a hozzá tartozó 7 település rendfenntartását. A 7 településen kb 40 ezer ember él és bűnügyileg erősen fertőzött. Ugyanezen a kapitányságon a hivatal létszáma 17 fő, amiből 11 fő hivatásos állományú. Ez az arány abnormális a rendőrségen. A funkcionális szervek – személyügyes, pénzügyes, anyagis, sajtós, hivatalvezető, bűnmegelőző, ilyen-olyan szintű vezetők – hivatásos létszáma megkockáztatom, hogy kb olyan mértékű, mint az egyenruhás közterületi szolgálat létszáma. Elképesztő, hogy az érdemi közterületi munkát nem, vagy alig végző ORFK-n és megyei rendőr-főkapitányságokon százával, de inkább ezres nagyságrendben vannak hivatásos állományúak. Kérdezem én, minek van egyáltalán hivatásos státuszban egy hivatalvezető, egy személyügyes, egy pénzügyes, egy sajtós? Miért van külön státusz sajtószóvivő? A rendőrség dolgozzon, ne nyilatkozgasson, de ha már nyilatkozik, akkor nyilatkozzon a szakmailag kompetens dolgozó, vagy rendőri vezető. Külön arra hivatásos rendőröket tartani, hogy napi munkaidőben munkaköri kötelességként „sajtószemlézzenek”, azaz újságot olvassanak, luxus és egyben megengedhetetlen.

A másik luxus, hogy ORFK-tól kezdve a megyei rendőr-főkapitányságokon „ellenőrök” vannak. Szakmai, pénzügyi ellenőrök, akik ellenőriznek éjjel-nappal, akadályozva a valódi rendőröket a munkavégzésben. Olyanok ellenőriznek, akik életükben nem dolgoztak utcán, tisztelet a kivételnek. De kérdezem én, miért van ellenőrzés? Ha a rendőr hibázik, úgyis vizsgálat indul. A rendőrnek érdeke, hogy ne hibázzon, hogy elvégezze a munkáját. Láblógató, vagy kekeckedő, esetleg papírgyártó ellenőröket tartani megint csak luxus.

Strukturális változás is kellene a közterüli jelenlét javára, bár már kérdés, hogy ezek a „rendőrök” mennyiben lennének alkalmasak rendőri munkára.
– Milyen tendenciát mutat a rendőrség és a lakosság kapcsolata? Mire vezethető ez vissza?

A tisztességes állampolgár igényli a tisztességes, rendet fenntartó, szakmailag felkészült rendőrök jelenlétét. Amennyiben ezek közül valamelyik hibádzik, ott sérül a tisztességes állampolgár biztonsághoz való joga. Ez társadalmi alapszükséglet.

Ezzel szemben a rendőrséget ma pénzbehajtókká silányították, akik sarcolják az autósokat, bár tény, hogy nem csak olyanok kapnak jogosítványt, akik arra érettek.

A rendőr az egészséges nemzet támasza a társadalom pillére, az állampolgár segítője. Egy olyan erő amely által a nemzet egészségesebb erősebb tud lenni. Tapasztalatom, hogy aki a rendőrséget gyalulja, a rendőröket gyalázza és teszi megvetés tárgyává a társadalom szemében, aki nem becsüli meg a rendőröket, az saját nemzetét sem becsüli meg. Aki a rendőrök számára nem biztosítja a munkavégzés feltételeit, a törvényi védelmet, és nem ad tág teret a rend fenntartására a munkáját tisztességgel végző rendőröknek, az a saját nemzete önvédelmi potenciálját is gyengíti.
– Érzékelnek-e különbséget a rendőrök vidéki és fővárosi megítélésében? Ha igen, mi lehet ennek az oka?

Alapvetően a tisztességes emberek a fővárosban is és vidéken is mosolyognak a tisztelettudó, munkájukat végző rendőrökre. A politika a rendőri feladatmegszabások során saját nemzete ellen fordítja és fordította sok esetben a rendőröket. A bűnözők soha nem szeretik a rendőröket. A bűnügyi fertőzöttség vidéken alacsonyabb, a fővárosban a rendőrök jobban kopnak, nem véletlen a fővárosból vidéki áthelyezéseket kérő rendőrök túlnyomó többsége a fővárosba igénylő rendőrökkel szemben.

A fővárosban jobbak a munkalehetőségek, fővárosi fiatal szinte nem is nagyon jelentkezik rendőr-szakközépiskolába.
– Milyen rövid- és hosszú távú elképzeléseik vannak a közbiztonság javítása érdekében? Milyen személyi és anyagi feltételei vannak ennek?

A Jobbikkal megkötött, majd felbontott együttműködési megállapodásunkban ezeket az elképzeléseinket lefektettük, közzé tettük, bárki elolvashatja. Ezek közül ma már számosat a kormánypárt is hangoztat. Ha ezek egy része megvalósul, mindenképpen eredménynek fogjuk tekinteni, de tapasztalataink azt mutatják, hogy szakmai céljaink verbális ismétlésén túl, nem igazán látunk elmozdulást abba az irányba, hogy mindezeket meg is valósítsák az arra hatáskörrel rendelkező döntéshozók.
Jövőnk.info: Nagyon szépen köszönjük a válaszokat! Önök nélkül nem valósulhat meg a rendőrség és Magyarország erkölcsi felemelkedése.

Bízunk benne, hogy jelen interjúnk által is minél több emberrel sikerül megismertetni az Önök munkáját, és a társadalom képes lesz szolidaritást vállalni a Tettrekészekkel.
Ezúton kívánunk sok erőt, egészséget Önnek és az összes Tettrekész rendőrnek. Kitartás!


„A gyűlölet rabja majd kiforgatja minden szavadat és átkoz…”

Forrás: Jövőnk.info

Nemzeti InternetFigyelő


Facebook hozzászólások


Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Az ellenség nem meri megtámadni Iránt
Az utolsó csepp a kicsordulás előtt
Keleti szél, nyugati zászló…
Close