In memoriam: Varga Csaba (Egy magyar forradalmár életművéről)

Megemlékezés a napjainkban elhunyt Varga Csabáról

Mottó: „Az univerzális hazugság korában az igazság kimondása forradalmi tett.” George Orwell

Június 15-én tragikus hirtelenséggel elhunyt korunk talán legnagyobb magyar alkotója, Varga Csaba. Egy szerencsésebb országban nagy hírre tehetett volna szert, és most számtalan megemlékezés születne munkásságáról, de kis hazánk kusza viszonyai között a legtöbben még csak nem is hallottak róla.

Életműve elválaszthatatlan ettől az ellentmondásos háttértől, ami gyakran elkeserítette, de mint minden nagy alkotót, megfeszített munkára is ösztönözte. 1945-ben született, Magyarország újkori történelmének Trianon mellett legszerencsétlenebb évében. Meggyőződésünk szerint Isten óriási reményt ültetett el vele, amelynek természete lassan bizonnyal érthetővé válik honfitársaink többsége számára is…

Az utóbbi években – és idővel még sokkal inkább így lesz – láthatóvá vált a rendszerváltás utáni Magyarország egészen az abszurditásba hajló tévelygése, megalázása és kifosztása. Az egyetlen – de nem kevés – pozitívum, amit ebből a korból felmutathatunk, a magyarság szellemi újjászületése. Varga Csaba mellett még sokan mások jelentek meg olyan alkotásokkal, amelyek megszületését ez az ellentmondásos légkör ösztönözte. Ez ma még csak kevesek számára ismert, hiszen a hivatalos média nem vette őket tudomásul, legfeljebb a nemzetközi hazugsággépezet legelvadultabb láncszemeként a legjobbakat is összemosta néhány lelkes, de tehetségtelen alkotóval, délibábosnak, mucsainak bélyegezve meg mindannyiukat. Ez a mai, szellemi téren második reformkornak nevezhető időnek a keserű velejárója, ami ellen védekezésre sincsen lehetőség. Ezért nevezhetjük azokat, akik mégis felveszik a kesztyűt a látszólag mindenható hazugsággépezet ellen, Orwell értelmében forradalmároknak.

Varga Csaba alkotóként rendkívül összetett képességekkel rendelkezett. Matematikusként kezdte, de erős képzőművészeti tehetsége hamarosan a filmművészethez vezette. Bár ott is maradandót alkotott, valódi tehetsége a jelek olvasásában és értelmezésében bontakozott ki, amihez természetesen az említett kezdetek erős háttért nyújtottak. Sokoldalúsága és eredetisége fantasztikus eredményekkel járt. 2001-től valósággal ontotta magából a korszakalkotó műveket, amelyeket egy szűk olvasóközönség gyorsan felfedezett és éles figyelemmel kísért. Mindenki tudta ugyan, hogy elméletének lényeges pontjait a magyar írás, nyelv és számjelek ősiségéről már korábbi magyar tudósok is felfedezték, de Varga Csaba eredetisége és lényeglátása, alkotásainak összegző jellege, a nagy zsenik csalhatatlan jeleit mutatta. Ő maga is gyakran hivatkozott elődeire. Számtalanszor idézte Czuczor Gergely munkáit és Berzsenyi mondását, miszerint „A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.” A hazugsággépezet üzemeltetői persze erről is hallgatnak, hiszen már elismert klasszikusokkal jobb nem szembeszállni, hanem ez irányú munkáikat elhallgatni. Aki pedig működésüket szervezett manipulációnak tekinti, azt naiv „összeesküvésteoretikusnak” bélyegzik meg. Ebben van is némi igazság. De csak annyi, hogy gyarló emberként hajlamosak vagyunk saját magunk környezetét szebbnek, tehetségesebbnek látni, mint másokét. Ezért mondta a nagy német drámaíró, Friedrich Hebbel, hogy „Der Mensch will betrogen werden.” (Az ember azt akarja, hogy megcsalják.) Ezért lehet a nyugat-európai népekkel elhitetni, hogy szinte minden lényeges kulturális teljesítmény Európa történetében tőlük származik. Ezt sajnos még nagymértékben elősegíti egy fejlődésközpontú ideológia. E fent leírt gyarló hajlamot azonban csak ellenünk fordítják. Pedig, Kolozsvári k. Endrével mondva: „Az igazság akkor is figyelembe veendő, ha az a magyaroknak kedvez”. Márpedig ma már bizonyíthatóan – nem utolsó sorban Varga Csaba műveinek is köszönhetően – annyi minden kulturális teljesítmény indult ki a Kárpát-medencéből, hogy az más érdekeket nyilvánvalóan zavar. Pedig a mai nyelvészek jó része már elismeri, hogy valamikor léteznie kellett egy u.n. „proto-nosztratikus” nyelvnek, azaz ősnyelvnek, amelyből – legalábbis a mi kultúrkörünkben – a többi nyelv kialakult. Varga Csaba erről így ír: „Könnyű belátni, hogy az önálló útra tért nyelvjárások változása nem lehet egyenlő sebességű. Ebből következik, hogy hosszabb idő múltán biztosan lesz közülük egy legjobban és egy legkevésbé megváltozott ág, s e két szélső határ között helyezkedik el a többi. Szükségszerű tehát, hogy egy és csakis egy olyan hely létezhet, s kell hogy létezzen valahol a Földön, ahol a többihez viszonyítva mindmáig legkevésbé változott formában, azaz legeredetibb állapotában maradt meg az ősnyelv. Minden jel arra vall, hogy ez a hely a Kárpát-medence”. Bizonyításul a csak a magyar nyelvre jellemző gyökrendszer nyomait mutatja ki az európai nyelvekben is.

Varga Csaba körültekintő, alapos, tudományos eljárását valódi kritikával még senki nem illette. E sorok írója, és Varga Csaba műveinek angol és német nyelvre fordítói, számos népszerűsítési kísérletről számolhatnak be, amelyek súlyos előítéletekkel terhelt értetlenségbe fulladtak. Pedig nyílt hozzáállással mindenki rengeteget tanulhatna műveiből. Alaptétele, hogy az őskultúra egy egységes és bölcs világnézetet tükröz, amely minél régebbre tekintünk vissza a múltba, annál egységesebb. Ennek az egységességnek, egy a természettel összhangban levő kultúrának a legtöbb elemét a magyar nyelv és kultúra őrizte meg. Korunk szélsőségesen specializált, haszonelvű világának égetően szükséges lenne visszatalálni legalább felismerési szinten ehhez az egységességhez, mert különben a teljes szétesés állapotába kerülhet. Varga Csaba sokszor rámutatott arra az ellentmondásra, hogy korunk szellemi értékeket relativizáló szelleme csak saját magát abszolutizálja, nagyon is relatív egyediségét az egész világtörténelem csúcsteljesítményének beállítva. Ez az elvakultság veszélyes zsákutcát jelent, amelyből kitalálni nem utolsó sorban Varga Csaba műveinek útmutatásával sikerülhet. Minden szerénysége mellett ő tisztában volt ezzel. Gyakran idézte Sir John Bowring híres dicséretét a magyar nyelvről: …”A magyar nyelv eredetisége csodálatos! Aki ezt megfejti, az az isteni titkot fogja boncolgatni, valójában annak is az első tételét.” Ilyenkor megjegyezte: „Most e titok nyomába eredünk.”

Meggyőződésünk, hogy a Teremtő igazolta neki az elmúlt napokban, hogy helyesen fejtette meg e titkot. Ha majd művei kötelező iskolai olvasmánnyá válnak, elmondhatjuk, hogy politikailag is bekövetkezett a reformkor, Magyarország megújult, azaz visszatalált régi önmagához.

Vajta Dénes

Nemzeti InternetFigyelő

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!