KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Importált viszály

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Yasir Arafat at Nelson Mandela's ReleaseNem csoda, hogy Rámállahban a szokásosnál is forróbb a légkör. A 2004. november 11-én, egy francia kórházban, az okok tisztázása nélkül elhunyt Jasszer Arafatról kilenc éve keringő gyanú bizonyságot nyert.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Megmérgezték a Palesztin Felszabadítási Szervezet egykori elnökét, a Fatah al-Iszlám alapítóját. Még ma is élhetne az akkor 75 éves Arafat, ha valakik nem döntöttek volna sorsáról, mint ahogyan az 1994-ben vele együtt Nobel-békedíjat kapott Jichák Rabin izraeli kormányfőéről is. Most viszont, amikor még nem lehet tudni, hogy Arafat fülébe, teájába cseppentve mérgezték-e meg, az ellentábor máris kavar, tízfelé mutogatva ujjaival, nehogy nyugodtan aludja legalább örök álmát…

Bár teljes egészében nem tudhatjuk, mennyi valóságtartalma volt Clinton által kierőszakolt átmeneti békekötésnek, de az tény, hogy Arafat utolsó kívánsága, tiltás miatt nem teljesült, miszerint Jeruzsálembe szeretett volna nyugovót. Így a kairói temetési szertartás után, bombamerénylettől megzavarva Rámállahban lett eltemetve.

A mérgezés ténye viszont oda-vissza élteti a bosszú lángját, ami még nagyobb károkat okozhat a Közel-Kelet Svájcának nevezett, mára lepusztított s a bejruti repülőteret is rettenetessé minősített Libanonnak, a különböző fedőneveken nyolcvanhárom országból érkezett Szíriát széttépőknek, valamint az Egyiptom külső segédletű belső bomlasztására irányuló törekvéseknek.

Mi, hosszú ideig a kiváló Chrudinák Alajos vezette heti Panoráma című műsor megtekintése után csodálkozhattunk a távolinak tűnő konfliktusokon, majd azzal a tudattal hajtottuk álomra fejünket, hogy nálunk ilyesmi úgysem történhet meg.

Látszólag valóban nyugalom volt, hiszen a Szovjetunió által a tábornak kiadott ukáz szerint a hatnapos izraeli háború után meg kellett szakítani az izraeli diplomáciai kapcsolatot és erősíteni a – Szaud-Arábia kivételével -az arab országokkal. A nálunk tanult arab diákok is elégedettek voltak, jól érezték magukat nálunk, nem kevesen pedig remekül csencseltek a valutát ritkán látott magyarokkal.

A félelem első jelei az 1980-as évek második felében vált észlelhetővé, amire egy aprócska példa. Az egyik rózsadombi mellékutcában baktattam egy hófehér villa felé, amiben a palesztin nagykövetség működött. Megbetegedett kollégám üzenetét vittem, amikor egy távolabb álló taxis sziszegésére figyeltem fel.

– Odamész? – intett a nagykövetség felé.- Szólj már nekik, hogy régóta itt várok.

– Miért nem szólsz te? – kérdeztem a nálam alig idősebb srácot.

– Mert félek! – volt a válasz.

Na ez a gyerek biztosan fel volt mentve a katonai szolgálat alól, gondoltam magamban, majd bent átadtam ezt az üzenetet is, amin jót nevettek, mert a takarásban álló kocsit nem látták, azt hitték, még nem érkezett meg.

1989-ben viszont már nem nagyon nevetgéltünk, hiszen abban a sűrű történésű évben már ízelítőt kaptunk az addig csak tévében látottakról. Ilyen esemény egyike volt, amikor a Marczibányi téri Művelődési Központban meghívott vendégként, több százan a palesztinok ünnepén vettünk részt. A vérpezsdítő zene, szívélyes vendéglátás közepette jött a hír, miszerint bombariadó miatt el kell hagyni az épületet.

Közel-keleti szakértő kollégám a Nyugatinál órájára pillantva közölte, hogy már átadhatták a megbízólevelet.

– Tudtad, hogy 22 éves szünet után ismét diplomáciai kapcsolatban áll Magyarország Izraellel?

Tudta a nyavalya. Akkor még a pezsgő ritmusú zene dobolt a fülemben és dühös voltam, hogy nem tudtam tovább élvezni.

Aztán felgyorsultak a társadalmi változások adta események. Megszaporodtak a leszámolásokra utaló bűncselekmények, az utcai támadások, de nem ritkán ártatlanul is bűnhődtek az itt élő, tanuló idegenek is.

Érdemes elolvasni, mit nyilatkozott erről 1992-ben az akkori palesztin nagykövet, Hikmat Zaid úr: „A Magyarországon önköltségen tanuló palesztinok, jemeniek, szíriaiak, libanoniak közül néhányan különböző okok miatt megszakítva tanulmányaikat, és letelepedési engedélyük birtokában munkát keresnek a további itt élés reményében. Ha nem találtak, beolvadnak a leggazdaságosabb, pénzt hozó üzletágban, a feketepiaci valutázók csoportjába. Mi, többször tiltakoztunk a magyar kormány Szolidaritási Bizottságánál, hogy szűrjék ki ezeket az embereket, és mi a hazarendelésükről intézkedünk. Ám a válasz az emberi jogokra való hivatkozás volt. Kutatásaink során rájöttünk, hogy jobb összeköttetéseik vannak, mint bármelyik követségnek. S ami a legfurcsább, hogy ezek az emberek nincsenek kitéve bántalmazásnak, diszkriminálásnak. Igaz, többször begyűjtötték őket, de másnap már újra az utcán voltak. Pedig mit azon lennénk, hogy folytassák le ellenük az eljárást, sőt a rendszerességet kívánnánk meg, hogy ne lehessen kijátszani azt a kártyát, amellyel mindig arabellenes hangulatot lehet szítani a magyar nép körében is.”

Ugyanerről szerettem volna megkérdezni az akkori, magyarországi születésű izraeli nagykövetet is, de szóvivője egy hét várakozás után, telefonon közölte, hogy főnöke csak neves újságíróknak hajlandó nyilatkozni. Ja, kérem, először mindenki ismeretlenül kezdi a szakmát, válaszoltam.

Utólag már értem az aggodalmakat, hiszen a közel-keleti helyzet értelmezéséhez, az onnan jött emberek viselkedésének magyarázatához még a neves Hillary Clinton sem volt elegendő a közelmúltban. Viszont annyit tudott elérni még amerikai külügyminiszterként, hogy a Magyarországon működő aprócska Klubrádió ne szűnjék meg.

Ám egy dolog biztos: előbb-utóbb mindenre fény derül, mint ahogy Arafat halálát kiváltó okra is. De, hogy ki vagy kik tették, az újabb talány. Lehet maszatolni, de a világválság megoldásáról, a nyomor enyhítéséről addig legalább el lehet terelni a figyelmet.

V.A.

Nemzeti InternetFigyelő

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

7 thoughts on “Importált viszály

  1. Sejtettük, hogy nem természetes halállal fejezte be földi útját. Köszönöm, hogy olvashattam. Remélem a tettest is megismerjük…
    L. G. E.

  2. Ki mérgezhette meg Arafatot?
    Nyilván valamelyik bizalmasa!
    – mégis miért?

    Nem kell sok krimit nézni hozzá – hogy bárki azt gondolhassa: pénzért!
    Tudhatjuk honnan ered és hova vezet ez a szemlélet:
    Onnan ered, ahol Jézus megütközött e tévhittel: Júdea és Róma!

    Nem tudhatjuk; áldozattá akart-e válni…
    de gyilkosokkal (főpapok) volt dolga – annyi biztos.

    Nagyon ügyesen: rejtve működik ez a séma…
    de előbb vagy utóbb: minden kiderül!

    Hova vezet ez a szemlélet?
    Itt van a küszöbön: ember-milliárdok jogszerű kizsákmányolásához!

    Villon – Faludy:
    Éjfél borult a háztetőre,
    Kuvikhang szólt a berken át,
    midőn a Bankár útnak indult
    elásni véres aranyát.

    Az útkereszten vasdoronggal
    hét ördög várta s a Halál;
    s mikor kardot rántott, a csontváz
    a fülébe súgta:”Lásd, szamár
    pénzeszsákodat hiába véded,
    Meghalsz s a kincset elviszem,
    s a kincs helyett eláslak téged,
    akit nem ás ki senkisem.”

    Kiss T.

  3. Furcsa a Magyar Hírlap hozzászólási rendszere:
    Bayer Zsolt kitűnő cikkéhez szóltam hozzá a történelmi tényeket ismertetve:
    Ennél a szövegnél mát tudtam, hogy a „zsidó” szó tiltott náluk, igy sokszor a cikk címét sem lehet idézni, mert „A hozzászólás tiltott kifejezést tartalmaz”:, tehát előre kicseréltem a „zsidót” Izraelire és Mózeshitűre, mely persze nem fedi teljesen a szöveg értelmét
    A „Múlt és Jövo” címu zsidó lap 1944 márciusáig,
    tehát a német megszállás pillanatáig megjelenhetett a
    sokat szapult Horthy Miklós regnálása idején Magyarországon.
    Az akkori, Németek uralta Európában ez sehol máshol nem történt meg.
    Egy 1943 október 15.-én keltezett Angol Külügyminisztériumi dokumentum is bizonyítja,
    hogy a Magyar kormány a háború alatt is igyekezett menteni a Zsidókat.

    Viszont amikor a Lakatos-kormány eredeti összeállítását akartam Lakatos Géza emlék-iratából idézni:

    Az államfő által összeállított kormány névsora a következő volt:

    Miniszterelnök-helyettes: Rakovszky Iván (a Közigazgatási Bíróság elnöke s Bethlen István régi munkatársa).
    Külügy: Hardy Kálmán (a folyamőrség parancsnoka, altábornagy).
    Belügy: Bonczos Miklós (aki jóllehet a Sztójay-kormány minisztere volt, de a pártok feloszlatásával bizonyos népszerűségre tett szert).
    Igazságügy: Vladár Gábor (igazságügyi államtitkár, jogi szaktekintély és náciellenes).
    Honvédelem: Csatay Lajos (Kállay óta miniszter, igen megbízható, erősen náciellenes).
    Kereskedelem- és iparügy: Markos Olivér (addig az időpontig kereskedelmi államtitkár).
    Vallás- és közoktatásügy: Farkas Ferenc altábornagy (főcserkész, jó pedagógus, megbízható magyar ember).
    Földművelés és közellátás: Konkoly-Thege Sándor (addigi földművelésügyi államtitkár).
    Pénzügy: Csizik Béla (addigi államtitkár).

    E miniszterjelöltek javát sikerült időveszteség nélkül elérnünk és 26.-án délutánra előzetes megbeszélésre összehívnunk. E férfiak értesítését és tájékoztatását jórészt Rakovszky Iván vállalta magára. Ezen az első összejövetelen Csatay Lajos tájékoztatót adott katonai helyzetünkről. Majd közölte, hogy a németek sejthetnek valamit, mivel a főváros egész budai oldalát német csapatok szállták meg. Ajánlatos tehát az óvatosság, épp ezért javasolta, hogy nyíltan kész kormánylistát nyújtson át a kormányzó a német követnek. A változás okaként Sztójay súlyos megbetegedését lehetett felhozni. Ez egyébként megfelelt a valóságnak. Két hete a legrégibb kormánytag, Reményi-Schneller Lajos (ki megszakítás nélkül már a hatodik kormányt szolgálta) elnököl a minisztertanácson mint helyettes miniszterelnök.

    Erre is azt jelentette (Mármint a miniszterek listájára, mert a teljes szöveg túl hosszú volt, így az utolsó bekezdés külön ment volna.), hogy a szöveg „tiltott kifejezést tartalmaz”, de hogy mi nem megfelelő azt már nem írja ki.
    Lehet, hogy azt nem szereti, hogy a kormány tagjai közül többnél szerepel, hogy „náciellenes”?
    Ez aztán az Abszurdisztán.
    Ha a hozzászólásokat moderálnák, az elfogadható lenne, de ilyen totalitáriánus módszerek használata sajnálatossá, szánalmassá teszi a MH-t.

    Rakovszky István

    1. még hozzá szeretném fűzni, hoag a zsidó betű-kombinációt az alábbi Lakatos-idézetben sem engedte át:
      Az új kormány feladata csorbát szenvedett állami szuverenitásunk helyreállítása és a zsidóüldözések sürgős beszüntetése. Így alakult ki az új, általam megalakítandó kormány célkitűzése, programja és irányvonala. Ezt én minden tekintetben magamévá tettem és habozás nélkül készséggel vállaltam.

      A német megszállás alatt természetesen kétféle programja volt a megalakulás előtt álló kormánynak: 1. nyíltan a harc folytatása; 2. titokban – s a valóságban – a háborúból való kiugrás. E kettős, tehát veszélyes játék már önmagában is jellemzi a roppant nehéz, felelősségteljes feladatot, melyre a német megszállás és ellenőrzés súlya alatt vállalkoznom kellett.

      A kormányzói kihallgatáson a kormánylista összehasonlítására került sor. Elgondolásunk az volt, hogy olyan félig katona, félig hivatalnokkormányt alakítsak, amely semmiféle többségi pártra nem támaszkodik, ellenkezőleg, az egyes minisztériumok élére állított szakférfiakkal mint „apolitikus” kormány működik. Meg kell jegyeznem, hogy a Sztójay-kormány új belügyminisztere, Bonczos Miklós, az időközben leváltott Jaross utóda, legfelsőbb utasításra az összes belpolitikai pártot feloszlatta.

      Rakovszky István

    2. Én viszont azt tartom furcsának, hogy a Magyar Hírlapos cikkhez írt hozzászólását az írásom alatt jelenteti meg a Nemzeti InternetFigyelőben. Üdv. V.A.

  4. Ezért tetszik, amikor kommunista zsidók idéznek a tiz parancsolatból. A „Ne ölj!” tilalmát nagyon szeretik ismételgetni. Azt már nem teszik hozzá, hogy a saját, talmudi értelmezésükben ez csak a zsidókra vonatkozik és a „Ne ölj zsidót!” értelmezésben gyakorolják.
    eSzeL

  5. A liberálisok nagyon tudnak harcolni a halálbüntetés ismételt bevezetése ellen. A legjobb érvük ez ellen, hogy egy tévedésből elvett életet már nem lehet visszacsinálni. Ebben nagyon igazuk van.De azért még sem gondolják ezt olyan komolyan, mert közöttük ugye vannak kivételek.
    Vagy ha a gyilkosságot, amit olvashattunk Arafat esetében, azt meg lehet bocsátani, ha titokban, sunyi módon követik el? Úgy látszik, hogy igen.
    Itt is vannak olyanok, akiknek mindent szabad, míg másoknak még az önvédelem is tilos.
    Vannak, akik még azt is meghatározhatják, hogy kit hova lehet temetni, vagy ki legyen az, akit nem is engednek eltemetni.
    Nem véletlen, hogy ezt titokban csinálták. Mint ahogy Arafat meggyilkolását a média sem hangsúlyozza, mert ilyen esetekben még sok helyen cenzúra van. Hogy ezt a cenzúrát meg kik csinálják,.. ezt most hagyjuk.
    Még az a jó, hogy van egy-két éles szemű író, aki ezt megírja. Így legalább pár ezer ember – akik olvassák ezeket a sorokat, – tisztában lesz, hogy kik azok, akik bort isznak, és vizet prédikálnak.

    Baumag

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük