Holtunkban is Hontalanságra kárhoztatva – VIDEÓ: Miképp lesznek a magyar temetőkből románok
Szántó Dániel, az első világháborúban szolgált közlegény lelke már majdnem hét évtizede pihent a hősi halált halt honvédek temetőjében az ojtozi szorosnál, Sómezőn. Nem panaszkodhatott az eddigi állapotára, mert a halottaknak kijáró ima szerint testét befogadta a föld, pihenése csendes volt.
A múlt esztendőben hallott ugyan kopácsolásokat a sírja fölött, ott ahol saját nevével ellátott kőkeresztje állt a következő rövid felirattal: Szántó Dániel közlegény. A kopácsolásnak nem tulajdonított különösebb figyelmet, legalább is nem annyit, hogy ezért pihenését hosszabb időre megszakítsa. Talán egy vascsőrű fakopács gondolta félálomban, amely csőrét az ő kövén próbálgatja. A lélek már megszokta azt a lakhelyet, amitől a test rettegett. Majdnem meg is szerette, nem érezte sem tágasnak, sem túlságosan szűknek, sem hidegnek vagy melegnek. Otthonos kis sírjában, a viszonylag épen maradt csontjainak társaságában türelmesen várta a rendes feltámadást.
Forrás: magyarpatriotak.hu
Igen ám, de az utóbbi időben – már nem is tudja pontosan mennyi ideje, mert a sírok már a túlvilághoz tartozván ott az idő fogalma átértékelődik – Dani lelke megérezte, hogy nincs egyedül. Ettől a pillanattól megszűnt a békés nyugalma, és egyre jobban zavarni kezdte vélt társasága. Valaki ugyanis vette a bátorságot, és az ő tudta és engedélye nélkül behatolt a sírjába. Addig emésztette ezen magát, amíg már nem bírta tovább, és megszólalt:
– Ki van itt, aki nem jelentette be jövetelét?
Mikor hosszú ideig senki nem válaszolt, újra megszólalt Dani lelke, ezúttal nem titkolva jogos indulatát.
– Ki van itt az én tudtom nélkül, és milyen jogon hatolt be saját síromba?
– Mit mondasz, nem értem? – kérdezte vissza egy bátortalan hang idegen nyelven.
Dani lelke értette az idegen nyelvet, mert amikor még megvolt az élő gyermekteste, játék közben megtanulta azt.
– Na, tessék, – folytatta az idegenek nyelvén – még ide is utánam jöttél, még itt sem hagysz végre nyugton? Azt kérdeztem, hogy ki van itt, és kinek az engedelmével jöttél ide?
– Én Voicu Nicolae káplár vagyok, és a pópa imádkozta ide át lelkemet, nem kellett a te beleegyezésed! Ez itt román föld, alul is, felül is, a magyaroknak pedig nincs joguk, itt lenni se élve, se holtan! A pópa mondta, ő mindent tud.
– Az lehet, hogy a pópátoknak az is igazi, ami hamis, de nézted-e meg kinek a neve áll a kereszten? Egyébként nem te vagy véletlenül az a Nikoláj, aki a román juhásznak volt a fia, akivel egy falusiak voltunk, és együtt játszottunk a porban majd, az ojtozi csatában orvul hátba lőttél?
– Értem hová akarsz kilyukadni, de én nem vagyok orrgyilkos, hanem saját népemnek halhatatlan hőse! Legalább is ezt mondta a pópa. Kénytelen voltam lelőni téged, hanem te lőttél volna le. A háború nem a könyörületességről szól, hanem önmagad megvédéséről. Egyébként, ha ez jelent valamit neked, megbántam, hogy lelőttelek és egyáltalán háborús pártállásomat, mivel Nagy Románia megalakulása után kutyának való élet jutott nekünk, a sok nyomorúságtól megbetegedtem, majd éhen haltam, nem sokkal éltelek túl téged.
– Talán még meg is tudnálak érteni, hogy orvul megöltél, de nem elég az nektek, hogy földjeinket elvettétek, még sírjainkból is ki akartok űzni minket? Hová tudnánk ellenni, hogy utatokba ne kerüljünk többé?
– Már említettem egyszer, sem élő sem holt emlék nem szabad maradjon utánatok Erdély területén! Ezt mondta a pópa.
– Azt mondtad az imént, hogy láttam-e kinek a neve van a kőkeresztre írva, mióta nem hagytad el a sírt?
– Már rég annak az ideje, mert jobb szerettem a csendes pihenést, mint a bolyongást. De miért kérded?
– Mert van egy ötletem: menjünk ki, és nézzük meg a nevet, és a kié, annak a lelke térhessen vissza, a másik meg váljon hontalanná, és erre tegyünk esküt!
– Rendben! – mondta Dani lelke, de azért még hozzátette. – Esküdjünk, habár valami azt súgja nekem, hogy a te esküdben ne bízzak.
Ahogy lelki szemeivel meglátta saját robusztus kőkeresztjét, azt hitte, hogy nem lát igazat. Többször nézhette addig a pillanatig, mert mint minden léleknek neki is megadatott, hogy a felszínen megjárhassa magát. Valahányszor, amikor nevét kiolvasta még el is tűnődött sorsa kegyetlenségén, hogy lám csupán ennyi emlék maradt utána! Csakhogy most azzal a képtelenséggel kellett szembesülnie, hogy neve szőrén, szálán kicserélődött! Újravésett idegen név rikított feketén a szürke kövön: „Voicu Nicolae, káplár”!
Körbenézett és körben mindenütt fekete, idegen nevek éktelenkedtek a kereszteken. Az egész temetőben ismerte a felrótt neveket, hisz együtt harcoltak, együtt haltak meg az utolsó ütközetben. Magyar, és német honvédek mind, akiket tőrbe csaltak, és halomra gyilkoltak Ojtoznál. Azután egy helyen nyugodtak, tudtak egymásról, de nem zavarták egymás nyugalmát, hanem megtette más, aki elvette tőlük utolsó jogaikat is azokat, amelyek minden halandó embert megilletnek.
– No, te Nikoláj! – szólalt meg keserű hangon. – Ti körmöfont módon átejtettetek minket, szokásotok szerint! Addig-addig csúfoltatok hontalanoknak éltünkben, míg a lelkünket is hontalanná tettétek holtunkban. Mondjátok meg nekem, hogy én is tudjam, mit kaptatok ezért a förtelemért, megérte nektek, hogy ekkora bűnt vegyetek lelketekre?
Eközben odaszállingóztak a többi lelkek is mindazok, akik élő emberekként ellenségek voltak, magyarok, németek és románok. Amikor összegyűltek megszólalt egy lélek:
– Nem érte meg, legalább is nekünk nem, mert mi a győzelem után még szegényebbek és védtelenebbek lettünk, mint azelőtt, a Mitikáék és a pópák egyre gazdagabbak. Ők most is azt teszik, amit a mi időnkbe tettek, és ki tudja még mennyi áldozat lesz, amíg a szegény, elbutított emberek rájönnek a valóságra! Ne tegyél felelőssé, mert nem rajtunk állt és áll ez a dolog!
– Így van, ez, az igazság! – hagyták helyben a többi lelkek is. – Áldozati bárányok vagyunk mindannyian! Ezért, és azért, mert mindannyian sorstárslelkeknek számítunk, megegyezésre kell jutnunk. A megtörténteken már változtatni nem áll módunkban, de annyit tehetünk, hogy megosztjuk egymással nyugvóhelyünket. Hiszen elég nagy a sírhely a lélek meg kicsiny, de annál erősebb, mert anyag nem szennyezi.
Amikor mindezekkel egyetértettek, elindult mindenki a saját sírjához, hogy oda leereszkedjen, a régiek az újakkal közös megegyezéssel helyezkedtek el a gödör mélyén, hogy immár többé föl ne ébredjenek a „rendes feltámadásig”, ami amúgy sem lehet már messze.
– De vajon lesz e egyáltalán „rendes feltámadás”, és egyességre tudnak-e jutni az élő nemzetek, úgy ahogy a lelkek az imént tették? – nyilallott Dani lelkébe a kétely, de szinte azonnal reményt adott neki az előbbi siker, hogy lelke már nem kárhozódik hontalanságra!
Úgy merült el újra a békesség és nyugalom tengerében, azzal a tudattal, hogy van még magyart pártoló Isten, aki őrködik a világ fölött.
Sebők Mihály
Forrás: erdely.ma
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kapcsolódó cikkek:
LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű
Remek írás, szörnyűséges tartalommal. Hasonlóval a házsongárdi temetőben találkoztam, alig hittem a szememnek. Kísérőm, este hálát mondott Istennek, hogy túlélte azt a napot is… Innen, az anyaországból hihetetlen és érthetetlen, amit a románok meg mernek tenni a magyarokkal/székelyekkel. Erre csak egy válasz lehet: nem hasonló, de őket érzékenyen érintő csapást mérni rájuk, amíg össze nem roskadnak, hiszen ők a gyengébbek – jellemben.
Csak idézni tudom Anna hozzászólását:
Remek írás, szörnyűséges tartalommal!
De azért csak volna egy kérdésem: Miért kell nekünk elmenni a gúnyhatáron kívülre, ha felháborító történetet akarunk említeni? Vagy már annyi felháborító dolog történik körülöttünk, hogy ez már meg sem fog bennünket? Megemlékezünk meggyalázott hősi halottaink sírjaira, de a mindennapok hőseire az egyszerű dolgos Magyar emberekre, és haló poraikra már nem is gondolunk! Mert a mindennapi hősök, rendbe hozták az országot a háborúk után, felnevelték gyermekeiket, a hatalmi elit új rabszolgáit, és mi a hála? Az, hogy az átlag havi nyugdíj 5 szőröséért kapunk egy 2X1 méter föld darabot valamelyik temetőbe a havi nyugdíj 2 szereséért rendezünk egy szerény temetést nekik jó esetben az erre spórolt pénzükből, ha nem az utódok rabszolga béréből, és akkor elmondjuk, hogy örök nyugalomba helyeztük szeretteinket.
Örök nyugalomba???
Hát nem mert jönnek a kufárok és 25 év múlva kidobják ezen egyszerű mindennapi hősök csontjait a szemétdombra! Magyarországon a Magyar embernek ez az örök nyugalom!
És mondhatjuk jó oké ez van ez az üzleti szellem, ez a szokás Magyarországon.
DE NEM ÍGY VAN!
Mert a betolakodó parazitáknak a sírja nem 25 évre lettek elkészítve kifizetve! A zsidok temetői sérthetetlenek! Sőt a 100 éve nem látogatott sírokat temetőket az önkormányzatok tartják rendbe a Magyar adózók pénzén! A zsido temetők sírok nem számolhatók fel csak a keresztényeké. És amerre meghalt és ellet temetve egy betolakodó ott máris zsido föld van amerre járunk az országban a világon mindenűt!
Így a Magyar temetők eltűnnek a föld színéről és a zsido temetők bizonyítják a paraziták létjogosultságát Magyarországon!
Ez nem háborít fel már senkit!
Vagy már nem is érdekel senkit?
https://www.youtube.com/watch?v=wkcizEfNlqY
„De azért csak volna egy kérdésem: Miért kell nekünk elmenni a gúnyhatáron kívülre, ha felháborító történetet akarunk említeni? ”
A magyarság egységes és még ilyen kérdésfeltevést sem volna szabad megtennünk, hogy ezt nem szaggassuk. Elég, ha a ránkvándorló zsidóság teszi ezt mindennap!
Egyébként a videó alatt szidalmazott Csik-Zenekar megtiltotta, hogy ezt a nagy sikerű számot nekik tulajdonítsák és ők sem éneklik ezt többé, az azért van, mert ma már a még magyarnak nevezett országban nem lehet a PT nélkül érvényesülni. Egyértelmüen: a zsidók, ha futtatni akarjak Csik-Zenakart. akkor meg is mondjak nekik, hogy mit énekelhetnek és mit nem! Presser Gábor féle zsidó zenei diktátorok kezébe került a Csik-Zenekar!
RE: transyadmin
-Igaza van! A gúnyhatáron túli és az itthoni események egy kalap alá valók! Csak azt nem értettem a cikkben, hogy a mindennapi hősök miért nem lettek megemlítve, illetve miért lett elhallgatva a cikkben a paraziták „csendes” honfoglalása illetve ennek a jogalapjának megtermtése az az a Magyar temetők felszámolása! Ami legalább akkora gaztett mint amit a románok hajtanak végre, azzal a különbséggel, hogy az egyik megszállt területen történik, a másik meg az állítólagos Magyarországon!
-A másik felvetése a Csik zenekar! Hát ez nem tudom, hogy hogyan jött ide, miután a csik zenekar állítása szerint ez a szerzemény aminek a videóját feltettem nem az övék. És ezt ők állítják és nem én, és én kivagyok, hogy ezt megkérdőjelezzem.
Az álltalam feltett videót vancouveri Magyarházban
Pór Gabi,Madari Miki,Párdányi Miklós,Zathureczky Péter,Kollár Zoli és Nagy Feri. adta elő!
És, hogy a parazita preser kire milyen nyomást gyakorol nem érdekel!
De egy biztos olyan ember szerezte ezt a dalt aki izig vérig Magyar ember, és hogy miért tagadja le, miért nem válallja művét azt mindenki tudja. Különben pont azért nem amiért önsem én sem válallom!
Presser Gábor a PT szörnyűséges tagja lett. A darab a Csik Zenekaré! Tudom zenész berkekből! De letagadtak és ezzel megtagadtak magukat is! Ezt is zenész berkekből tudom és azt is, hogy Presser keze van benne.
A videó alatt rengeteg megjegyzés van a Csik Zenekarra. Így került a kommentárja alá a videóról a kommentárom. Gondoltam elég világos az összefüggés. A zsidók terjeszkedése a csonka Magyarországon sokkal rafináltabb, mint a románoké, de ugyanolyan veszélyes nemzetpusztító, sőt, …, veszélyesebb, mert ők birtokon belül vannak, az utolsó talpalatnyi földünkön.
T.Toronyi Zsuzsanna!
Sajnos így élünk! Ez is a mi hibánk!
„ha az ember tudással bír,azt csak önmaga hasznára gyakorolni,önzés. Az ember azért kapta a „tudást,hogy szolgáljon vele. Kapta,mert Valaki megteremtette a lehetőségét annak, hogy közelébe juthatott olyan információknak, melyet többek hasznára gyakorolhat.
Nem véletlenül! Akit érdemesnek találnak,annak adnak.
Ezért „kell a szerkesztői véleményezés.( presserre gondolok)
1969-ben lettem katona , és már akkor elhangzott a tisztek között , hogy egy görög török temetőt (Braila) el kellene varázsolni valamilyen módon románosítani , Így történt hogy minket kiskatonákat küldtek oda varázsolni ,, amelyik sírkövet átírhatták az megmaradt , melyiket nem azt a szemétbe összezúzva elhordtuk .
–Meg sem fordult a fejemben , hogy rá húsz évre a Békás szoros árnyékában ugyanezzel a módszerrel (gondolom) egy elvarázsolt románosított temetőbe tévedek . Az ismerősöm elmondta a történteket. , Nos csak annyit , hogy tudnak és tudtak ezekről a dogokról kompetens személyek és nem tettek semmit , akkor egy kisember mit tehetne ??
Nálunk bezzeg a tisztelet jegyében gyönyörűen rendben van tartva az összes idegen katona sírja. Amerikai, a Rákoskeresztúriban az olasz.
Az is valami, ha még pontosabban és részletesebben elmondja azt, hogy melyik Braila-i temetőről van szó! Legjobb, ha kikeresi pontosan a google-earthe-ön és a koordinátákat is megadja! Es ha arra jár, akkor keresse fel újra azt a temetőt és fényképezzen le mindent, ami elárulhatná a temető eredeti felekezetét!
‘992-ben arra jártam , volt egy ilyen gondolatom de nemcsak a temető ,, ma ott egy városnegyed (panel blokk) van építve a neve Chercea,,, csak egy elhanyagolt kis Kápolna létezett ,, ha még ott van , kérdés , De ha az egészség megengedi idén augusztusban lemegyek és egész föl Jászvárosig , készítek néhány képet ,Ugyanis a jászvárosi katonai kórházhoz is fűződnek hasonló élmények .-remélem sikerrel járok Üdv.
Sok sikert és várjuk a részletes élménybeszámolót!
Értem én , csak az is biztos , hogy nem törlik ki a nevüket , és nem írnak helyette magyar neveket , hogy legyen magyar katona temető , hát ez a külöbbség , mert a román a magyar neveket kitörölte, és román neveket írt a sírkövekre , így lettek magyar halottaink román hős katonák, pedig nem is léteztek soha
A megalkuvókat ki kell rekeszteni az életünkből bármilyen területen létezzenek is.
Nem érdemlik meg a korcsok,hogy magyar közösség tagjai legyenek.
A román pedig mindig is aljanépség volt és valószínűleg az is marad.
H.B.
„A patkány az patkány, nevesincs, jellemesincs, moráltalan csatornatöltelék, amely ha marni akar, gyáván az ő szintjére akar lerángatni, mivel ott érzi magát előnyben és ennek jelét is adja, szinte tudtán kívül…”
Az a helyzet kedves Bertalan hogy aki ott él közöttük , még kirekeszteni sem tudja , mivel az élete függ ettől az alja népségtől . persze azt mondjuk , légy művelt és mond hogy van kivétel , sajnos nincs .és a helyzet napról napra kegyetlenebb ,Szatmártól Krassó- szörényig
–
Szó szerint az élet függ tőlük, amit aztán a nap minden percében megkeserítenek, aljas rágalommal, rafinériával, vagy kegyes hazugsággal. Azért írtam föntebb, hogy ismerősöm mindennap hálát ad Istennek, hogy ezt a napot is túlélte.
Kedves Szekelyse50!
Sajnos valóban nem lehet kirekeszteni őket a mindennapokból.
H.B.