KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Hogyan oldaná meg a Donbassz egyik katonai vezetője az ottani konfliktust?

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Eduard Baszurin, a donyecki Népi Milícia főcsoportfőnökségének vezető-helyettese elmagyarázta, hogy miként tudott az ukrán hadsereg bevonulni Sztaromarjevkába.

Mint mondta, az ukránok azért tudták elfoglalni a falut, mivel nem voltak ott donyecki katonai egységek. Akiknek nem szokásuk, hogy semleges területeket elfoglaljanak.

„Mivel nem volt, aki ebben megakadályozta volna őket. Mégpedig azért, mert – MIKÉNT AZ A MINSZKI MEGÁLLAPODÁSOKBAN BENNE FOGLALTATIK (a nagybetűs kiemelések fordítóé) – Sztaromarjevkában nincsenek katonáink és nem is lehetnek. (3) Megjegyzem azonban, hogy az utóbbi hét évben EZ MÁR NEM AZ ELSŐ OLYAN ESET, AMIKOR AZ UKRÁN HADSEREG hitszegő módon elfoglal semleges területeket. Ezt ők megtették már korábban is. A „szürke zónák” száma vigasztalanul csökken” – mondta Baszurin.

Az ukrán hadsereg bevonul az eddig demilitarizált Sztaromarjevka faluba. Ennek 180 lakosa – közöttük 37 már az orosz állampolgárságát is megkapta. A falu három ilyen lakosát a bevonuló ukránok elhurcolták. Azóta eltűntek – senki nem tud róluk semmit.

Ezzel együtt is Baszurin úgy véli, hogy A KÉRDÉS KATONAI ÚTON VALÓ RENDEZÉSÉT SZÓBA SEM ÉRDEMES HOZNI.

„Mondok egy egészen friss példát. November 2-án az ellenség tüzérsége Donyeck északi peremkerületeit lőtte. Találat érte azt a négyemeletes házat is, amelynek helyreállítása pedig csak nemrég fejeződött be. (4) Kimentem a helyszínre. A házban lakó egyik asszony azt kérdezte tőlem: «Miért nem akadályozták meg az ágyúzást egy ellencsapással”» Azt feleltem: «akkor itt ágyúpárbaj kezdődött volna. És akkor lehetettek volna áldozatok – arról nem is beszélve, hogy akkor újabb pusztítás lett volna. Mi ezt nem engedhetjük, itt emberek élnek!» Ugyanez áll Sztaromarjevkára is: ha elkezdjük visszavívni a falut, a mi embereink látják a kárát” – magyarázta Baszurin.

Ez is érdekelheti:  Részvétét fejezte ki Dr. Téglásy Imre, a Human Life International magyarországi igazgatója az orosz követség előtt

Mint ahogy a donyecki Népi Milícia főcsoportfőnökségének vezető-helyettese elmondta: AZ EGYETLEN HATÉKONY MÓDSZER: A TÁRGYALÁSOK

Donyeck Kujbisev kerülete, a repülőtér szomszédságában. Ezt a házat nemrég állították helyre a 2014-ben kapott belövés után. Most újra megrongálódott a minapi ágyúzásban.
Megjegyzések:

(1) 2014-ig mintegy 20 ezer főnyi ukrán csapatkontingens állomásozott a Krímben. A katonák többségét onnan, a Krímből vonultatták be az ukrán hadseregbe. Az orosz hadsereg 2014 februári sikeres, vértelen akciója nyomán az ukrán erők kapituláltak. A katonák előtt három lehetőség állt fenn: 1. átállnak az orosz hadsereghez (megőrizve rangjukat és beosztásukat); 2. leszerelnek; 3. fegyverzetüket hátrahagyva, szabadon elvonulhatnak Ukrajna felé. A túlnyomórészt krími oroszokból álló legénységből és tisztikarból nem egészen egyharmad – mintegy 6 ezer – igazolt át az orosz hadsereghez.

(2) Az ukrán szovjetköztársaságon belül 1924-ben (az akkori szovjet-román határfolyó, a Dnyeszter bal partján) létrehozták a moldáv autonóm köztársaságot. (Mintegy reménykeltő példaképül Besszarábia románok által leigázott, nemzetiségi jogaitól megfosztott moldovai lakossága számára.) 1940-ben, amikor a Szovjetunió visszaszerezte Romániától az általa 1918-ban megszállt és Romániához csatolt Besszarábiát, ott megalakult a moldáv szovjetköztársaság. Ehhez Ukrajnától átcsatolták az addigi moldáv autonóm köztársaságot (amely lakosságának közel kétharmada szláv – ukrán és orosz volt. Ukrajna akkor – cserében, kárpótlásul – megkapta az addig Besszarábiához tartozó Észak-Bukovinát [Csernovci/Csernyivci megye], illetve Besszarábia déli részét [jelentős bolgár és a török gagauz kisebbséggel], amelyet Ogyessza megyéhez csatoltak át.)

1989-ben Kisinyovban, Moldávia fővárosában fordulat történt. Noha akkor még elvileg fennállt a Szovjetunió, Kisinyovban román tudatú, nacionalista erők vették át a hatalmat, akik hozzáláttak ahhoz, hogy Moldovát visszatereljék Romániába. A többségében szlávok lakta, 1940-ben Moldáviához csatolt terület lakossága azonban nem akart Románia része lenni. (Annál is inkább, mert keserves emlékeik voltak az 1941 és 1944 közötti román megszállásról.) 1990-ben ezért kiváltak Moldovából és (az egykori autonóm köztársaság területén) kikiáltották előbb a Dnyeszter-melléki szovjetköztársaságot, majd a Szovjetunió szétesésével, 1991-ben, a Dnyeszter-melléki Moldáv Köztársaságot (PMR). 1992-ben Kisinyov katonai-rendőri akcióval, erőszakkal próbálta visszakényszeríteni a PMR-t Kisinyov fennhatósága alá, de az akció véres kudarcba fulladt.

Ez is érdekelheti:  Feloszlatta az ukrán rendőrség a brutális kényszersorozások elleni tüntetést Kárpátalján

(3) Oroszországnak a Donbasszban folytatott politizálása mind nagyobb értetlenséget, felháborodást vált ki – már nem csupán a kilátástalan háborútól, áldozatoktól végsőkig elgyötört lakosság körében, amely nem érti, hogy mi végre – és még meddig – kell úgy szenvednie, hogy annak érthető, világos oka, célja lenne. A minap már a Donbassz, eddig Moszkva kezesbárányaként viselkedő vezetése részéről is kifakadtak néhányan: lehet-e még mindig – és még meddig – tárgyalgatni azokkal, akik már ezerszer bizonyították, hogy számukra az adott szó, az írásban vállalt kötelezettség, nem jelent semmit. A DNR vezetője nyilvánosan minősítette terrorista államnak Ukrajnát. Igaz, ő nem tette hozzá – de mások már igen –, hogy terroristákkal nem tárgyalni szoktak, hanem megsemmisítik őket. Már az elkeseredett donyecki külügyminiszter asszony is megbírálta Putyint, aki túlságosan aprólékosan tart be minden megállapodást, miközben senki más ezt nem teszi. Még mindig tárgyalgatna olyanokkal, akik már ezerszer bizonyították: velük már nincs miről – és nem is érdemes tárgyalni.

A katonai vezető még mindig az egyetlen megoldásnak tartja a minszki megállapodásokat, az azok alapján folyó tárgyalgatásokat. Az további gondolkodást követelne: érdemes-e foggal-körömmel ragaszkodni azokhoz a minszki megállapodásokhoz, amelyeket Ukrajna de facto már régen és mindenben felrúgott (még szavakban is). Amivel kapcsolatban attól ódzkodik, hogy a maga részéről, de jure is, felmondja a megállapodást. SZABAD-E ANNYIRA RETTEGNI ANNAK A LÉPÉSNEK A MEGTÉTELÉTŐL, A LÉPÉS KÖVETKEZMÉNYEITŐL, AMI VÉGRE TISZTA VIZET ÖNTENE A POHÁRBA, ÉS VÉGET VETNE ENNEK A MÁR LASSAN HÉT ÉVE TARTÓ NYŰGLŐDÉSNEK, ENNEK AZ ÁRNYÉKBOKSZOLÁSNAK.

(4) A ház még 2014-ben kapott súlyos belövést. Az Önök fordítója 2018 április végén még – abban az eredeti állapotában látta (le is kényképezte, videóra is vette) az a házat. Ez év márciusában az egyik donyecki tévéállomás híradója mutatta a végük felé közeledő munkálatokat: akkor májusra ígérték az átadást. Nem sokáig örülhettek azonban a visszaköltözött lakók.

Ez is érdekelheti:  Cáfolják Washingtont az oroszok

Kiemelt képen Eduard Baszurin, a donyecki Népi Milícia főcsoport-főnökségének vezetőhelyettese

Csikós Sándor

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kapcsolódó:

Amiről a média 2014-ben is, de most is hallgat: Így éltek a donyeckiek, miközben az ukrán hadsereg folyamatosan bombázta őket

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük