Hipp-hopp, itt az APEH, hol az APEH ?!

Adószedő

– avagy: A halhatatlannak tűnő kettős mércéről –

Nézem az összefoglalót. Bár ne néztem volna! A magyar ember zsebében szalonnázás céljából rendszeresített Bugyli márkájú, bicska típusú evőalkalmatosság – mint már oly sokszor ezt megelőzően – félautomatikus üzemmódban, gyakorlatilag azonnal kinyílik.

Hirdetés

A jogalkalmazó szerint – így híjják szép szakszerűen megfogalmazva a tekintetes táblabíróságot – a lőtéri kutyát sem érdekli, hogy a vádlott honnan húzott elő csak úgy, játszi könnyedséggel 50 gurigát*. Hogy most a mellényzsebéből-e, avagy odacsúsztatták nékije, vagy netalán tán Gyuszi taxist fogadták föl egy rendkívüli fuvarra, vinné mán oda nejlon ‘acskóban a pénzt ennek a szerencsétlennek, ezt valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, de nincs is nagy jelentősége, hiszen a az ügy szempontjából, szakkifejezéssel élve: indifferens.

Bezzeg te! Vagy én! Ha kicsikét is gyarapodásnak indulnál – és itt ebben a konkrét esetben most nem súlygyarapodásra gondolok, hanem teszem azt anyagilag kezdenél kicsikét módosabbá válni –, rögtön ott terem az APEH, és elszámoltat az utolsó fillérről is, mer’ érdekes módon, nálad, meg nálam baromira kíváncsi lesz egyszerre.

Hogy is van ez?

Hipp-hopp! Itt az APEH, hol az APEH?!

Ugye valamennyien érezzük a rendszer életszerűtlenségét és tarthatatlanságát?

Cusi lazán visszatolja az államkasszába az 50 gurigát* és a kutya se kérdezi tőle, honnan a rossebből van. Mondjuk, én kérdezem, de ez az apró és jelentéktelennek tűnő momentum ugyanúgy szintén nem tart számot még a lőtéri kutya érdeklődésére sem, mer’ jómagam sem a rivaldafényben mozgó politikus, sem pedig a média berkein belül mozgó – és eukonform elvárások szerint – a közhatalmat senki által meg nem választottan ellenőrző önkéntes mérvadó sem vagyok.

Apró kis porszem vagyok csupán, az adófizető barom státuszába besorolt álom- és állampolgár, tényleg szó szerint, a kutyát se érdekli, hogy mit akarok én, mi az, ami foglalkoztat engem. A rendszerben a végrehajtó hatalmat birtokló (és sok esetben bitorló) megosztásra törekvő szervezetek – igen, a pártokról beszélek – nem arra kíváncsiak, mit szeretnél te vagy én, fordítva ülve a lovon, elmondják szép szavakkal, mit akarnak ők, te, s veled együtt én pedig maximum szavazhatunk erre, attól függően, melyikük elképzelései a legszimpatikusabbak, illetve legkevésbé ellenszenvesek számunkra. Ugye valamennyien érezzük a rendszer életszerűtlenségét és tarthatatlanságát!

Kissé elkalandoztam, vissza hát a „senkit nem érdekel semmi” vagyon játszósdihoz!

Látják, már én is beleesek a hibába, mint annak idején a whisky-s rabló esetében, akarva-akaratlanul, de lassan népi hőst csinálunk a karrierista, közpénzt elsinkófáló megélhetési politikusból, pedig igazából véve szánni való figura ő. Nagyon nagy veszélyeket rejt magában ez a folyamat, észre sem vesszük, úgy változtat át bennünket a televízió. Sokszor már a médiában is, például a Hír Tv kitűnő, a per első fokú tárgyalásáról készült összefoglaló sorozatában is becézve emlegetik az első rendű vádlottat, miáltal akarva-akaratlanul, de virtuális családtagot faragnak belőle, aki iránt aztán már akár szánalmat is érezhetünk, pedig a mi pénzünket költötte. Valahol tényleg olyan ez, mint a whisky-s rabló, hiszen amikor bankot rabolt, tulajdonképpen minket is megrabolt, mert manapság már nemcsak a gazdag emberek tartják pénzintézetekben a pénzüket.

Visszatérve a rendszer életszerűtlenségére és tarthatatlanságára!

Ez is a kettős mérce egyik sajátos megnyilvánulása. Az ún. kisember számára ebből az „jön le”, hogy az érinthetetleneknek mindent szabad, még akkor is, ha mégis megérintik őket.

(Persze ezt az „érintést” sem úgy kell elképzelni, mintha minket, ún. kisembereket érintettek volna meg, dehogy. A politikusok, pénzemberek, médiaszereplők esetében – lásd Császár Előd (Stohl Bucinál kíváncsian várjuk a végkifejletet) ez az „érintés” maximum amolyan legyintésféleként eszközlődik csupán – ronda magyarsággal és abszolút szenvedő módban, mármint a cikk írója).

Érdekes ellentmondást vél felfedezni a magamfajta egyszerű ember a valóság, és a médiában elhangzó manipulatív kommunikáció között. Történelmi tanulmányaimra visszagondolva, ahogy mifelénk az urbánus frazeológiában (városi szóhasználatban) mondani szokás: valami nem smakkol. Tudniillik egy forradalom után az ember azonnali és gyökeres (értsd: radikális) változásokra számít, ezzel szemben nem ezt tapasztaljuk a kétharmados fülkeforradalmat követően! Ah, minő különbségek!

A népi naivitás állapotában leledző álompolgárok, s talán ezek szerint magam is e sajátos kategória tagja vónék, arra számítottak, hogy a kettős mérce végre kitakarodik a közéletből, de legalábbis jelentősen csökken. De nem! Mindeközben folyton érezteti veled a hatalom, és ebből a szempontból tényleg indifferens, hogy kik testesítik meg azt a bizonyos végrehajtó hatalmat, hogy vigyázz, mert amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek!

Kétharmados fülkeforradalom ide, „a választók kifejezték akaratukat” című mindent elsöprő lakossági támogatás oda, ha szétnéz az ember, szinte semmi sem változott. Látszólag talán nem tartozik ide, szerintem azonban nagyon is ide kívánkozik egy másik érdekes hír is. A fősodratú média hajlamos arra, hogy csak a felszínt kapargassa, és az igazán lényeges dolgokat elhallgassa. Idézzünk most egy részletet a HVG internetes változatán megjelent egyik írásból:

Helyi pénzzel fizetnének a magyar városok

Több városban is bevezetnének soproni kékfrank mintájára helyi pénzt. Az MNB igazgatója szerint nem jelentenek a forintnak semmilyen tekintetben „konkurenciát” a regionális fizetőeszközök.

Több városból is kérték már a soproni helyi fizetőeszközt, a kékfrankot bevezető, épp a rábaközi tallér megteremtése felett bábáskodó szövetkezet támogatását saját helyi pénzhelyettesítő megalkotásához.

Kitörési pontot jelent a helyi gazdaság erősítése – hangoztatta az MTI-nek nyilatkozva Perkovátz Tamás, a Ha-Mi Összefogunk Európai Szövetkezet igazgatóságának elnöke, s jelezte: a hetekben Debrecenben, Pécsett, Veszprémben és Szombathelyen is konzultál e témában.

(…)

Bartha Lajos, a Magyar Nemzeti Bank pénzforgalmi és értékpapír-elszámolási területének igazgatója az MTI-nek elmondta: ezek a jogilag utalványnak számító fizetőeszközök csak korlátozottan használhatóak fizetésre, mivel zárt körben használják őket, így a jelenlegi szabályozási környezetben nem is engedélykötelesek. Ezzel együtt a szakember kiemelte: a törvény egyértelműen kimondja, a hatóságoknak kell mérlegelniük, hogy az ilyen pénzhelyettesítő mikor kezdi el feszegetni a „korlátozottság” definícióját, azaz mikortól válik esetleg engedélykötelessé.

Elmondta: ha a Sopron környékén már „bevezetett” soproni kékfrankot, illetve a tervezett rábaközi tallért górcső alá veszi a hatóság, akkor elmondható róluk, hogy területileg korlátozottan használhatóak fel, és elég szűk vállalkozói körben fogadják el őket.

Bartha Lajos elmondta: a két illetékes főhatóság; a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és az MNB is vizsgálta a soproni kékfrank kibocsátásának körülményeit, és arra jutottak, hogy csupán területileg korlátozottan használhatóak fel, így nem kötötték engedélyhez a forgalomba hozatalt. Ahogy más pénzhelyettesítők, így például a Sodexo-utalvány is, amely a meleg étkeztetésben szerepel pénzhelyettesítőként, a kékfrank vagy a tallér is bizonyos céllal, zárt körben kerül forgalomba.

Bartha Lajos aláhúzta: „nem állítom, hogy egyáltalán nincs hatása a helyi gazdaságra, de néhány közgazdasági kérdés is ott van a háttérben”.

Az MNB igazgatója kifejtette: ha valaki egymillió forintot akar egymillió soproni kékfrankra átváltani, ez csak akkor lehetséges, ha előbb belép a HA-MI Szövetkezetbe és legalább egy 100 euró értékű részjeggyel rendelkezik. Ezt követően kerülhet sor a kékfrank kiváltására.

Bartha Lajos kiemelte: mivel ez az utalvány a korábbi utalványokkal (például az étkezési jeggyel) szemben többször is felhasználható fizetésre, ezért az egyéb utalványokhoz képest fokozottan kell a Ha-Mi Szövetkezetnek, mint kibocsátónak garantálnia a soproni kékfrank hamisítás elleni védelmét. A soproni kékfrank körülbelül egy éve van forgalomban, felhasználása területileg Sopron környékére korlátozódik – fűzte hozzá a jegybank igazgatója.

Forrás: HVG

 

A cikket olvasva először az jutott eszembe, hej, ha Síklaky István ma is élne! De sajnos már nincs közöttünk.

Másodszor meg az villant be, amit nem sokkal ezelőtt a Szentkorona Szabadegyetem média szakának nyílt napján Varga Tibor jogtörténésztől hallottam, nevezetesen, hogy ma is úgy kell tévét néznünk, rádiót hallgatnunk, újságot olvasnunk, mint a kommunizmus idején, azaz: a sorok között.

Miért mondom ezt?

Azért, mert ebben az esetben is a kettős mérce egy sajátos megnyilvánulásával van dolgunk. Az én információim szerint az Európai Unióban mindösszesen 5% „hivatalos” valutával kell rendelkezni helyi pénz kibocsátása esetén. Magyarországon olyan törvényt hoztak, mellyel jelentősen megnehezítették a helyi pénz kibocsátását, mert itt 100% fedezet kell mondjuk forintból. A világban több mint 5000 helyen működik ún. helyi fizetőeszköz, vagy helyi pénz, ezek tekintélyes része az Amerikai Egyesült Államokban, méghozzá nagyrészt sikerrel. Ez egy jó módszer a globalitás válságának a kivédésére, de legalábbis a negatív hatásainak csökkentésére. Az első fecske már hazánkban is megjelent: a Soproni Kékfrankos. De azért a magát magyarnak, nemzetinek nevező bank fő hallja kendje figyelmeztet bennünket, ne nagyon lovaljuk bele magunkat a globalizációtól való függetlenedésbe, de még csak a rendszertől való kismértékű távolodásba sem:

„a törvény egyértelműen kimondja, a hatóságoknak kell mérlegelniük, hogy az ilyen pénzhelyettesítő mikor kezdi el feszegetni a „korlátozottság” definícióját, azaz mikortól válik esetleg engedélykötelessé.”

A harmincas években Ausztriában és Németországban a sikeres helyi-pénz kezdeményezéseket végül az állam központi bankja fojtotta el hatalmi szóval, mert észérveket nem találtak ellene. Ausztriában volt olyan település, ahol a segítségével teljes foglalkoztatottságot értek el, csak hát ez sértett bizonyos állami érdekeket, és annak a ma is működtetett kamatkapitalizmusnak az érdekköreit, mely rendszerbe bele van kódolva a munkanélküliség, hiszen lételeme.

Addig, amíg nem sértitek a köreinket, az érdekeinket, nem szabotáljátok a pénzszivattyú zavartalan működtetését, addig játszadozhattok mindenféle csacskaságokkal. De ha átlépitek a határt, és elkezditek feszegetni a „korlátozottság” definícióját (melyet szintén mi fogalmaztunk meg a vonatkozó jogszabályban), könnyen engedélykötelessé válhatnak a kis játékaitok. Az engedélyeket pedig mi nem fogjuk kiadni, ezt garantálhatom!

(Tisztára, mint Éliás Ádám, a Vállalkozók Érdekvédelmi Szövetsége (VÉSZ) és a Gyorsreagálású Önvédelmi Zónák (GYŐZ) Mozgalom elnöke esetében. Tudják, ő az, aki ellen az ügyész felfüggesztett börtönbüntetést kért, merthogy kényszerítést alkalmazott a bankszektorral szemben. Egy ember egy egész szektor ellen! Ez ám a magyar virtus, polgártársaim! Ezek szerint nincs veszve semmi, egy ember is rá tudja kényszeríteni az akaratát egy egész szektorra, mi több, az eddig legyűrhetetlennek hitt bankszektorra és még csak miniszterelnöknek sem kell lenni hozzá! Ezek szerint egy fecske is tud nyarat csinálni! ILYEN VAN? ILYEN NINCS!!!!)

EZ VAN: Majd mi megmondjuk, hogy meddig játszadozhatjátok a kis demokráciátokat! És a félreértések elkerülése végett, azt is mi mondjuk meg, mi tekinthető demokráciának és mi nem!

A nagy kérdés persze az, melyik demokrácia győz? A pénzé, vagy az emberé?

Politeiáról pedig ne is álmodozzatok! Tudjátok? Az álmodozás az élet megrontója.

Nem példálózom Biszku Béla nevetségesnek tűnő esetével, mi az, amiért törvény elé citálható, s mi az (és ez lenne a lényeg), amiért pedig nem. De mindaddig, amíg a politikusi kifutófiú kategóriájába tartozó nyikhaj kis mit ugrász is játszi könnyedséggel fel tud mutatni a „kisember” számára elérhetetlen ötvenmillió forintot, és a kutya sem kérdezi meg tőle: honnan van?. és mindaddig, míg az ígérgetések ellenére neked, meg nekem be kell fizetnem az Európai Unióban egyik legmagasabb, legmegterhelőbb ÁFA-t a nem létező bevételből, addig ez az ország a kettős mérce országa marad, addig ez az ország a kibeszélhetetlen, az elbeszélhetetlen, a megbeszélhetetlen és az elhallgatott problémák, igaz ország helyett, gaz ország marad. Ugye milyen kicsiny, mindössze egyetlen betű a különbség. Mégis lényeges, mindent eldöntő különbség.

Mammon világában az áras népek szemlélete dirigál. Az áras népek egyikét szokás a könyv népének is nevezni. A könyv népe az ember által írott jog betűjét az isteni-, a természeti törvények fölébe helyezte. Így eshetett meg aztán, hogy egykoron a „vaskoronás kis-nagy ember”, éppen akkor regnáló, állítólag felelős magyar miniszterelnökként azt mondhatta: „Lehet, hogy nem erkölcsös amit teszünk, de jogszerű!”

Így eshet meg aztán, hogy az ember igazságérzete gellert kap, amikor azt látja, csökkentik a cégéres gazemberre első fokon kirótt büntetést, mert azok ott a jogot (legalábbis szerintük) hibásan értelmezték. Nem érdekes, mit diktál az igazságérzetünk, csak az számít, mit ír elő az ember által tökéletlenül megkreált, a mindenkire nézvést kötelező és rajtuk számon kérhető jog betűje, a törvény, amely pusztán értelmezés kérdése.

Így eshet meg aztán, hogy az alkotmány névvel illetett posztkommunista tákolmány mindenki számára kötelességgé teszi a Haza védelmét, az új tervezetben (legalábbis egyelőre) ezt a honvédségre bízza, az egyes állampolgár (legalábbis a törvénytervezet, azaz a jog betűje szerint) meg sem védheti az országát, ad abszurdum, ezek szerint tán még börtönbe is vethetik, ha megpróbálja, mondván jogot sértett. Reméljük ezen azért változtatnak majd a későbbiekben!

Mammon világában, ahol mindent pénzben mérnek, egyeseknek másként, mint a ketteseknek (a hármasokról és négyesekről már nem is beszélve) arra vigyázz, de arra aztán mindig nagyon, hogy tudd, Jupiter éppen merre jár és mit csinál. Na arra, neked, meg nekem kis ökröknek nem szabad járnunk és azt, amivel éppen foglalatoskodik, azt nem szabad tennünk, és akkor talán életben maradunk.

Még arra gondoltam, hogy leírom ide a „B” változatot, de mégsem teszem, mert azért már lecsuknának. Hogy milyen címen? Államellenes izgatás, az alkotmányos hatalom megdöntésére való törekvés, kényszerítés valamelyik szektor ellen? Nem tudom, de biztosan találnának valamilyen jogi indokot, úgyhogy egyelőre csak fejben képzeltem el a dolgot, gondolkodni egyelőre még szabad. Legalábbis eddig még nem értesültem arról, hogy betiltották volna.

Ja! És még valamit! Vigyázz, ha jön az APEH! Mert ezek nem lacafacáznak ám! Hipp-hopp máris itt meg ott teremnek!

 

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

 

Nemzeti InternetFigyelő

 

Facebook hozzászólások


0 thoughts on “Hipp-hopp, itt az APEH, hol az APEH ?!

  1. Csak szólok, hogy APEH már nincs, mivel megszűnt.
    De van helyette más, de azért egy hónap után ezt tudni kéne..

    1. Tökéletesen értjük, hogy milyen szervről beszél az öntudatos pécsi polgár, itt arról a több skálájú mércéről van szó. Ha Qurcsányit, vagy Orbáncost zárnák be, ők talán 10-20 milliárdot, vagy ezer milliárdokat fizetnének vissza, hogy mentsék a bőrüket?

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Médiatörvény-balhé Brüsszelben: Morvai Krisztina visszavág, a Fidesz csak nyöszörög (videó)
Akik időben szóltak 3.: Sürgősséggel megoldandó közérdekű feladatsor (1999.)
Stoffán György: A Jobbik, a kitörés és a „szűk kisebbség”…
Close