Helyzetbemutatás és segítségkérés – levél Kárpátaljáról

Kedves Barátaink!

Ti, akik ismertek, tudjátok, hogy már 18 éve Kárpátalján élek. Többször meséltem is már többeteknek arról, milyen itt a helyzet.

A mai napon viszont arra jutottam, hogy ha valamikor, akkor most igazán szükség van arra, hogy a segítségeteket kérjem – nem a saját családunk, hanem az egyre több kétségbeesett ember számára. Nem szeretek drámaian fogalmazni, de most tényleg kétségbeejtő a helyzet Kárpátalján.

A hírekből biztos hallottatok már az ukrajnai háborúról, lehet, hogy arról is, hogy összeomlott a hrivnya árfolyama és teljesen elszabadultak az árak.

Az utóbbi hetekben mindenki döbbenten figyeli a folyamatokat. A mai helyzet a következő:

Ma reggel egy Euró már 36.7 hrivnyát ért. Ez azt jelenti, hogy pl. az apósom havi 1000 hrivnyás nyugdíja 27 Euró, a 115 hrivnyás forintárfolyammal számolva havi 8690 Forint.

A minibálbér (1218 Hr) most 33 Euró. Tehát egy nyugdíjasnak kevesebb, mint napi 1 Euróból, egy minimálbéren dolgozónak, aki adott esetben a családját is eltartja, alig több mint napi 1 Euróból kellene megélni. Ezzel lejjebb mentünk az életszínvonalban, mint Banglades, Ghána vagy Zambia, ott ennél többet keresnek.

Az árak viszont nem afrikaiak, sőt, naponta több alkalommal növekednek, a legtöbb helyen ki sem írják már. (Ez annak köszönhető, hogy kevés a helyi termelés, a gazdaság alapvetően import alapú.)

Az alapvető élelmiszerek pedig eltűnőben vannak: napok óta hiába keresek lisztet és olajat, cukrot elég keveset láttam, nagyon drágán.

Az élelmiszerhiány remélhetőleg ideiglenes, a pénzhiány biztos nem. Az IMF nyomására a kormány év végéig befagyasztotta (nem emeli) a fizetéseket és nyugdíjakat, viszont a gáz és villany árát a világpiaci árra emelik. (El nem tudom képzelni, hogy lesz, mikor ezekből a fizetésekből a legalapvetőbb élelmiszerekre se jut az elszállt árak mellett.)

Nemrég összejöttek az itteni magyarság meghatározó képviselői, és arra jutottak, hogy az 1944-es málenkij robot óta (amikor minden 18 és 50 év közötti férfit elvittek) most van a legnagyobb krízis. Egyrészt a besorozások miatt (18-60! évesig bárkit vihetnek a háborúba, és pl. a debalcevei katlanban épp a munkácsi hadosztály szorult be és harcolt, tehát a kárpátaljaiak, sokan meghaltak vagy megsebesültek), másrészt  a kilátástalan gazdasági helyzet miatt.

Most tehát azt gondolom, tényleg szükség van a segítségre.

Ennek alapvetően két módját látjuk.

Sok olyan család van, akin segítene az, ha valamilyen távmunkát kapnának Magyarországról, bármit, amit számítógépen keresztül lehet végezni. Havi 40-50 e Ft az elvégzett munkáért már annyi, ami segít a túlélésben. Ha tudtok ilyen munkát adni valakinek, az a legnagyobb segítség. Keressetek meg minket, ha van erre lehetőségetek, és az itteni családegyesület segítségével összekötünk majd titeket olyanokkal, akik épp ahhoz a munkához értenek.

És persze sokat lehet segíteni egyszerűen adományokkal is.

Egyrészt lehet utalni a Ferences Misszió Alapítvány számlaszámára, ők az egyház berkein belül segítenek, többféle programjuk van, de akár céladományt is el lehet juttatni általuk “a rászoruló családoknak” megjegyzéssel. Számlaszám és egyebek:
http://www.ferences.hu/

Másrészt én is nyitottam egy számlát már évekkel ezelőtt külön arra a célra, hogy ha valaki segíteni szándékozik rászoruló kárpátaljaiaknak, akkor ezen keresztül eljuttatjuk nekik a segítséget. Lehet ez egyszeri adomány, de egy rendszeres átutalás is. Az ide küldött adományok azokhoz jutnak el, akikről a mi környezetünkben látjuk, hogy szükséget szenvednek. Sok kétségbeesett helyzetben jelentett ez már segítséget családoknak.

Ennek a száma:

OTP Bank

Palojtay Márta
11773229-07652282

Az ide küldött segítséget 100%-ban a rászorulóknak juttatjuk el.

Ha kérdéseitek vannak, kérlek, itt keressetek:

palojtaym@gmail.com
+380-96-7800-826

Köszönjük!

Popovicsné Palojtay Márta

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)