KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

"Ha tehetném, ledugnám….." – egy évforduló margójára

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

kossuth.t2006„Összetekerném azt a szemetet és ledugnám a torkodon…..” – sziszegte gyűlölettől szikrázó szemmel „Bettike” az egyik régi Kossuth téri tüntető tegnap este az Alkotmány utca sarkán. Egy írásom kapcsán kaptam ezt a szívmelengető kritikát, ami a Magyar Világban jelent meg, a ‘100-ik nap” rendezvénye kapcsán. Ez a jubileum a folyamatos tüntetés jubileuma volt, illetve lett volna a múltkoriban. Kivágta nálam rendesen a biztosítékot az, hogy a szervezők töretlen hite, fáradhatatlan munkája ellenére csak mindössze  40-50 ember tartotta érdemesnek arra az egészet, hogy  a kezdetekre emlékezve ott és akkor összegyűljön…. Lelke rajta, akinek ez rosszul esett. Bele kéne mélyebben azért nézni abba a bugyorba, de hát ez van…

„Bettikét” és társait a kezdetektől ismerem, hiszen szinte mindennap kijártam én is a Térre más tudósítókkal együtt az elején. Töretlen hitüket szorgosságukat mindig is tiszteltem, ahogy a vállukon cipelt zászló nélkül szinte még aludni sem…   És a többieket is.   Azt a „zászlót” jómagam is, ugyan nem a vállamon, de belül valahol azért ma is itt hordom…Nem is velük van a baj, nem is ott van a kutya elhantolva.  A „szorgos hangyák” akik mindig azon munkálkodnak/tak, hogy jobb és szebb legyen mindenkinek. Az országnak, a népnek… Hogy az a csavargó és tolvajnak sem elegendően sértegetett népség eltakarodjon és kapja vissza a munkásember, a mindennapok embere a méltóságát, hitét, biztonságát: az Életterét…

Ezért telt meg a tér három évvel ezelőtt, az őszödi beszéd kiszivárgásakor. Robbant az akkorát azon a napon, mint egy napalmbomba talán…  A „most már azért tényleg elég”-től vezérelt emberek, még a Fityesz  vezérkarával együtt is első nekifutásból, úgy töltötték meg a Teret, hogy egy gombostű sem…. Másnap is, 18-án is ugyanez volt a helyzet. Igaz, akkor már jó Piktorunk kezdett elhatárolódni, gondolván: ennyi elég is volt…  A TV-ostrom estéjén még ott volt az esély, hogy valami eredményt el is lehetne érni, és elkezdeni söprögetni..  Persze ki gondolta, hogy ez már egy ördögi forgatókönyv intrója is egyben. Az akkor még futva „menekülő” sisakosok, a selejtezésre amúgy is váró lerobbant vízágyú leamortizálása, majd a nép „beereesztése” a TV-székházba mind-mind előre kigondolt és agyafúrt koreográfia szerint zajlott… Másnap már lehetett segítségért visítozni a gyújtogató, romboló barbárok, a csőcselék ellen. Másnap már lehetett vétlen járókelőket is szarrá taposni a Körúton Gergényi zsoldosainak…

Aztán mivel azért még mindig hatalmas volt a tömeg és a felháborodás, hát elindult a középosztály “megdolgozása” a hitel-elvonások veszélyének vázolásával. Az összegyűlt népet pedig igen nagy sikerrel kezdték az arra felkentek módszeresen elaltatgatni, kultúrális műsorokkal, “félig ellenzékiek” szónoklataival elkábítani, egyre erősebben, nap-mint nap egyre jobban elkábítani, halálra untatni.  Úgyhogy kezdett is a létszám rendesen apadozni, a kitartóbb maradék és az Új Kánaánt felfedező hajléktalanok (és tán még földönkívüliek is) paradicsomává vált Kossuth Lajos tere. A lényeg, a Parlament, ahol azok fészkeltek és fészkelnek persze ma is akik mindenről valójában tehetnek?  Jól megszervezett, stratégiai szempontból akár várnak is beillő bástyaként termelte tovább a hazugságot, a szemfényvesztést. A polgárok egyre nagyobb rétege kapadozott a zsebkendőért, amikor Fletó elzokogta iszonyú fájdalmát a médiában…  A maradék “csőcseléket” pedig először a Térről tolta ki a páncélosok csapata (miközben a már elfogadott/aláírt határozattal a zsebében az egyik szervező ott iddogált a közeli kocsmában) , majd másnap a legújabb kor talán leg-szadistább hadműveleteként gyerekeket, asszonyokat fullasztó könnygázrohammal, másokat megvakító, szemkilövő gumigolyó-záporral  tudatta a néppel Fletó és Gergényi, hogy hol lakik valójában  a Teremtő….

A többi már ezután következett, érdekessé téve ennek a három évnek a történetét… A “forradalmi biznisz”-dolgok csak részei ennek az egésznek. Egyre kevesebb, egyre megcsappantabb létszámmal voltak azért még utcai vonulgatások, csujjogatások…  Megalakult a Magyar Gárda, amiről aztán kiderült, csak a majdani parlamenti választások díszletének lett szánva az egyik párt statisztájaként. A főkapitányt, akinek nem tetszett egyre jobban az egész, már 7 hónappal(!!) a tényleges leváltása előtt  “lapátra tette” a párt vezetése -(helyébe tolva egy dilettánst, egyben szétszakítva a Gárdát is magát) erről hangfelvétel is van, úgyhogy nem most szoptam ki az ujjamból. Megalakult a Pannon Nemzeti Gárda, és ki tudja még hány hasonló, amelyek aztán szépen és “okosan” manipulálva csak emlékként lelhetők fel a legutóbbi évek történelmében.. Alakultak közben Szövetségek, egymás ideológiáját, tematikáját lekoppintva, aztán el-elsorvadozva… “Kerekasztalok”, amelyeknek egyetlen hasznuk volt mindössze: néha egy-egy délután jól összejönni pár embernek, jókat mondogatni, mi és hogy lenne jó, mi és hogy nem jó…. Néha a mesterségesen kreált szivárványos, tarka-barka vagy buzeránsos színezésű felvonulásokkal jól meg lehetett megint oszatni a közvéleményt, szítani a gyűlöletet..No nem azt, amire azok panaszkodnak… Hanem a betelepülők és a Jon Kippur hívenek útjában álló tisztességes emberek iránti gyűlöletet…  Budaházyt kétszer is letartóztatni, jól meghurcolni, közben  azért itt is táborokat létrehozni, azokat jól megosztani…

És miközben a nép, “az istenadta nép” észre sem vette, látványos és éppen aktuális balhékat generálva azokkal párhuzamosan megint egy szeletet levágni a szalámiból,  még egy-egy rakatot mindig beletenni a serpenyőbe, ami “emezeket” egyre könnyebbé és súlytalanná teszi….

Így aztán a három év elteltével, azok is, akik annak idején hidat lezártak, EU-t tagadtak foggal-körömmel csatározva, mostanra már ugyannanak az EU-nak a legalítását elfogadva, járultak szavazni a Balónék, és más funkcionáriusok jól fizető képviselő-státuszának megszavazására, észre sem véve, hogy ezzel nemcsak a saját egykori elveiket köpik szemen, hanem alá is tartják fejüket a majdani kaloda lezárásához… Mostanra, három év után már a hatalom által igen ravasz módon már-már legalizált (és akkor kikhez is tartozó?) újabb “jobboldali” párt sztárolása a menő…  A közben villámgyorsan felcseperedő, és egy rakás jóhiszemű embert megint a sorokba csalogató (közben azok számára fel sem tűnve, hogy valójában őket lekötő) Szövetség már egyre jobban kacsintgat az összeborulás felé az előbb említett párttal, és így tovább, és így tovább.

Az emberek jó része meg lett alaposan félemlítve. A legutóbbi időkben egyre “határozottabban fellépő” terror-csapatok akciói miatt a beszariabbak egyre kevésbé lépnek ki az utcára (”kinek kell a balhé, hülye vagyok én?”) , másik részük meg reálisabban nézve, látva a történéseket: “anyádat hülyítsd, ne engem”  gondolatokkal egyre kevésbé adja még csak az arcát ia akár egy-egy tiltakozáshoz, megmozduláshoz.  A Régi Nagyokat is érdekes módon egyre ritkábban lehet látni még “észt osztani” is..

Elfásulás, megkeseredés, “bereccsentés”… Soroljam? Éppen hogy nem bántani vagy ostorozni akarom én azt a 100-150 embert, aki a tegnapi délutánon mégis csak kiment a Tér sarkára.  Mert a Platz ugyan üres volt mint az orosz hómező, de Drazsé és klánja valahogy nem akarta oda engedélyezni a szülinapi megemlékezést..  Ez a maroknyi ember összejött, megemlékezvén. Igenis az ő osztályrészük a tisztelet. Minden vonatkozásban.  Ők aztán végigasszisztálták a tragikomikus akármit.  Ahol a Nagy Lelkész mint Gárdista (!!!)   végülis a négy égtájnak kiabálta szörnyű átkait a rendszer felé, bevezetőként a végkifejlethez, amikoris csinos kampánybeszéd sikeredett a Jobbik mellett, a szónoklata végére. (Tényleg: a Jobbik az csinált valamit akkor, három éva a Téren?  Hm.) Utána joviálisan kezet rázva a biztosító rendőrtisztekkel…  Az önmagát saját szavaival “zsidó vagyok, de gárdista is” anomáliával aposztrofáló  szónok is elmondta a magáét, aztán derűsen cseverészett a tömegben szintén, a: rendőrök képviselőivel…  A többi szónokra én bevallom, nem is nagyon figyeltem. Szégyen, nem szégyen, de ez van… Látványos volt még és a helyzet komolyságát emelte igen magasra a japán delegáció, akik valami fotós-találkozót rendezhettek itt, mert ennyi csúcs-kategóriás gép talán még a sajtó részéről sem szokot felvonulni…  Jut is eszembe: HOL voltak a megszokott fotósok?  a “kellemes  karosszériájú”  B., az a kis aranyos szöszke?  És társai? Ezek tudtak valamit, nekem nagyon úgy tűnik…

És ennyi:  Nagy nehezen elhatározta magát pár ember, hogy záró-megmozdulásként “vonulást” indít a Várba, a Sólyom-lak felé…  Háát, nem tudom. Nekem valahogy az jött le, hogy az összes ismert arc a vezetők közül, a veteránok, mind-mind valahogy a Tulipánt vették ugyanekkor inkább célba… Ennyire esett volna az eső?

Hát, szóval ennyi, feleim.  “Látjátuk szümtükhel”, nem a “Bettikékkel” van itt gáz.  Ami azért elég nagy gáz…  Jut eszembe, ha már gáz… akkor az Putyin is egyben…  És ahogy hallom, a népszerűség jelenlegi birtokosa, a Remény új Lovagja mintha éppen arrafelé kacsintgatna…  Hogy van ez akkor?  Lelke rajta…

“Bettike”!  Ha majd ez az írás is megjelenne esetleg:  tekerd csak össze…

OSKAR

Utóirat, szinte már mottó gyanánt, az egyetlen Vukics-idézet, amit valahogy ütősnek érzek részemről:

“Hölgyeim és Uraim! Elgondolkoztak már azon, hogy ki tehet erről az egészről?”

Oskar,  2009.09.18.
Képek tessék nézegetni..>>>
A Riporter

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük