Makoldi Sándor (1945-2017) festőművészként közeledett a néprajzhoz, melyben felismerte a magyarság ősi hagyatékát. A népművészet kifejezési formái izgatták magyar festőként, főiskolai tanárként, diplomás néprajzosként. Ugyanis a népművészet őrizte meg leginkább a nemzet karakterét, közösségi formáját (közérthetőségét), képírásba tömörített egyetemes mondanivalóját.
A mai Magyarországtól félig elcsatolt Gömör vármegyében találkozott az egyik legősibb bútordarabunk, az ácsolt ládák továbbélésével a XX. századig. A már elfeledett (padlásokra, kamrák mélyére száműzött) egykor itt, a Felvidéken a legdíszesebb kelengyés ládák jelei elkápráztatták. Mint kiderült, az országosan elterjedt bútordarabok legősibb, geometrikus (elvont) jeleinek értelmezésével eddig alig foglalkozott a szakma.
Mivel tudta alkotóként, hogy e jelek nem lehetnek csak üres díszek, meg akarta érteni, hogy miért kerültek főleg a kelengyés ládákra, amit az emberi élet csúcspontján, a házasságkötés ünnepén mutattak meg. A szakrális alkalom szülte fontos tartalmaikat analógiák segítségével fejtette fel, más ácsolt tárgyak (bútorok) hasonló jeleivel együtt a koporsók és bölcsők esetében is, az emberi élet nagy fordulópontjaihoz kötődően.
Ezt a bunkó Zagyvát nem kellene mutogatnia a Jobbiknak,egy ilyen rasszista,aki azt mondja a cigány képviselőnőnek,hogy de megdugná,hát az ilyen az már a legalja.Máskülönben a parlamenti büfében megtiltanám a szesz árusítását,mert a Szanyi is ,meg ez is fentebb ott töltekeznek a „kultúrával.Korábban Toller,Horn volt a nagy fogyasztó,csináltak is műsort rákvörös fejjel.
Dolfi véleménye.
Én ezen sem csodálkozom, sőt! ” A cél, szentesíti az eszközt”.
Hát persze, hogy Kubatov & Co Ltd. NEMMEL FOG válaszolni.
Loviaguin Alexander