“Gondolj apádra, ha rákerülsz a lapátra” – avagy Élet a gázsütőn innen


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Hofi Géza megmondtaE rövid kis írás címe talán sokak számára ismerős lehet. Nem tehetek róla, de rögtön a Hofélia című előadás betétdala ugrott be elsőnek, ahogy szűnni nem akaró, folytatásos szappanopera keretében a fősodratú honi média furfanggal, ámítással, félrevezetéssel ismételten megpróbálja eladni a népnek az osztódással szaporodó MSZP és hajdani kenyeres pajtása, az egykori SZDSZ kínkeserves kutyakomédiáját. Ugyanazt a szart akarják megint lenyomni a torkunkon, csak ezúttal több, kisebb és más, tetszetősebb csomagolásban.

Piros sarokban az MSZP állítólag megújult, megfiatalodott csapata, élükön Mesterházyval, aki mellett ott feszítenek szintén megújult(?) és megfiatalodott(?) hűséges fegyverhordozói, Szanyi kapitány és Gúr Nándor. A háttérben diszkréten, kerülve a kamerák látószögét, pedig még Veres eftárs is ott toporog, biztos, ami biztos. Közröhej! Posztkommunisták ők, jottányit se változtak, azt is mondhatnánk, a vérükben van az önkény.

(Sovány vigasz, hogy az ellennek csupán szorgalmas tanulás útján sikerült magáévá tennie az egyeduralkodó országlás mikéntjéhez szükséges ismeretanyagot. Annál is inkább, mivel a dolog a vártnál sokkal jobban – pontosabban rosszabbul sikerült, hiszen – messze túlszárnyalták mesterüket.

Kék sarokban egy még ügyesebb, talán az összes közül a legfondorlatosabb versenyző Fodor Gábor! Volt ő már minden, csak akasztott ember nem, ahogyan mifelénk mondani szokás. A Fidesznél indult, majd SZDSZ-es lett, végül poszkommunista kormányokban üldögélt darab ideig miniszteri bársonyfotöjökben. Na de most! Még nagyobb fába vágta a fejszéjét! El akar adni nekünk egy – úgy híják eztet a szakmában, van erre külön terminológia is– One Man Show-t! A „Mi liberálisok!” kezdetű egyszemélyes pártot! Ahogy manapság mammon világában mondani szokás, lecsapott az üresen tátongó piaci résre.

Ki tudja? Talán szereplési vágyból, talán feltűnési viszketegségben szenved, de az is lehet, hogy eddig tartott az összelapátolt lóvé, gondolt egy nagyot, és neki is eszébe jutott, ha az MSZP-ből szalajtott posztkommunisták el tudják adni legalább még egyszer ugyanazt a szart az embereknek amibe ez az ország egyszer már belerokkant, miért ne próbálkozatna meg ugyanezzel ő is? És próbálkozik! Lehet, hogy én vagyok lemaradva pár lépéssel, de látott már valaki mást is ebből a magát liberálisnak nevező pártból?

A nagyvíz túloldaláról pénzelt egykori csődgondnok Bajnai viselt dolgairól egyre több érdekes infó lát napvilágot. Kormányzásáról pedig véleményt alkothatunk magunkról, amikor vidéki turnéjának egyes állomásain kifütyülik, szülővárosában Baján libagágogást játszanak be a megszólalása alatt, más helyen pedig egész egyszerűen nem mer kiszállni a buszból, nehogy valamilyen nem várt atrocitás érje őt, mint példának okáért egykori főnökét, ahogy leköpték a bíróságon. No, hát ennyit röviden az MSZP hajdan darab ideig csődgondnoki funkciókat ellátó miniszterelnökéről.

A szivárványszínű sarokban a gázsütőről sebtében lekászálódott, magát demokratikusnak és társulásra hajlamosnak, hajlandónak nevező, egy egész nemzetet szembeköpő hajdan volt kormányfő vezetésével jelenleg valahol a mérési hibahatár körül sertepertélő pártkezdeményeződés. Francisco bizonyos szempontból a mezőny legkülönlegesebb versenyzője, hiszen ő az, akiről egészen biztosan tudjuk, hogy politikai rendezvények, valamint az országgyűlés termei helyett valójában hol lenne a helye. Ha nem másért, hát azért, mert megcsúfolta a kormányfői posztot, köznevetség tárgyává téve a minisztertanács mindenkori főnökére vonatkozó és rá nézve kötelező érvényű „felelős magyar miniszterelnök” megnevezést.

De nem kevésbé érdekes az sem, ha kicsikét körülnézünk az elnökség és a vezetőség tagjai között. Néhány név a teljesség igénye nélkül: Dr. Molnár Csaba, Szabó Zoltán, Vadai Ágnes. mindről tudjuk, honnan jöttek, kik ők. Mit ad Isten, ismét csak a „jó” öreg MSZP-nél kötünk ki.

Egy kakukkfióka azért itt is akad! Ő az, akire talán e szánalmas komédia szereplői közül a legjobban ráillik e rövid kis eszmefuttatás címéül választott idézet, ő pedig nem más, mint a párt egyik alelnöke, Bauer Tamás. Igen, ő az, az egykori SZDSZ-ből, és igen, ő nem más, mint az egykori ÁVÓ-s, majd később ÁVH-s „körmös” Bauerként elhíresült Bauer Miklós fia.

A többi politikai haszonszerzés céljából megképződött csapatnál is tetten érhető, de talán nem ennyire hangsúlyosan, mint a Demokratikus Koalíciónál, az immáron történelmi kontinuitásba helyezett élősködés, a nép, az ország és a Nemzet kárára történő ország-bitorlás. Bauer Miklóstól Franciscóig, leírva egy szörnyűséges ívet, ezek az emberekés leszármazottaik is – mintha csak hitbizományként kapták volna ezt az országot – valahogy mindig a hatalom közelében kötnek ki. Mindig csak ők és leszármazottaik részesülhetnek egy jog- és emberfeletti élet kegyeiben, a többiek nem.

Talán még az SZDSZ által ideje korán létrehozott másik, butapesti belvárosi értelmiségi pártocska, az utolsó utáni pillanatban csodák csodájára mégis parlamentbe jutó LMP említhető egy lapon e tekintetben a DK-val, hiszen első emberükről Schiffer Andrásról – természetesen szigorúan csak a választások után – kiderült, hogy Szakasits Árpád dédunokája. Ejnye, már megint ez a hitbizomány dolog. Elnézést kérek a tisztelt Olvasótól, higgye el nekem, nem én vagyok paranoiás, egész egyszerűen úgy adódik, legnagyobb megdöbbenésünkre(?), de valahogy mindig előkerül valahonnan egy rokon.

Ilyen van? Itt csak ilyen van! Vedd már észre!

Az a kutyakomédia, ami éppen a szemünk előtt zajlik, nem szól másról, mint a több részre szakadt MSZP kétségbeesett összelapátolására tett kísérletről. A dologban az a legtragikusabb, hogy már tudunk mindent, már láttunk mindent, és köszönjük szépen, de egyrészt már akkor is elegünk volt belőlük, amikor még egy darabban voltak, most pedig, hogy ráadásul még több helyen fel is feslett a hazugság szövete, az egykori párt- és koalíciós társak pedig ott rúgnak bele egymásba, ahol csak tehetik, most pedig végképp nem kérünk belőlük, köszönjük szépen.

Mindegyikről bebizonyosodott, hogy alkalmatlanok egy ország, egy nemzet vezetésére.

Szintén érdekes momentuma volt a politikai vagdalkozásoknak, ahogy eme tragikomédia résztvevői, a média hathatós segítségével virágnyelven próbálták kitalálni, ugyan vajon kinek is szólt a hórihorgas ripacs legutóbbi, kétségkívül sajátos stílusban megfogalmazott, ám annál szórakoztatóbbra sikeredett kis beszólása. Az egyszeri tévénéző nem is érti, hogyan vághatnak bele politikai küzdelmekbe olyasvalakik, akikbe még annyi tehetség sem szorult, hogy észrevegyék azt, ami egyértelmű.

Az üzenet természetesen a hajdan spontán, papír nélkül beszélő, egykoron zseniális retorikai képességekről tanúbizonyságot tévő politikushoz, az ellen nagyságos vezénylő tábornokához, Orbán Viktorhoz szólt. Bizony, a miniszterelnökhöz, aki most minden bizonnyal elégedetten dől hátra a bársonyfotöjben, és jót röhög a markába, ahogy azt gondolván, neki címezték az üzenetet, Bajnai próbál helyette magyarázkodni, méghozzá meglehetősen kínosan. Igazi svédcsavar a történetben, hogy a kormányfő ebből az egész felkapaszkodott KISZ-es bagázsból mindösszesen egy embert talál és talált már régebben is méltó ellenfélnek. Tudjuk, hogy kit. Ha ilyen a főnök, képzelhetik, milyenek lehetnek a beók!

Régebben is látható volt, de szélesebb körben csak mostanában terjedt el az a felvétel a világhálón, ahol a jelenlegi miniszterelnök akkor még, mint ifjú titán, az ellenoldal egyedüli kiemelkedő politikai vitateljesítményt nyújtó tagjaként Gyurcsányt nevezi meg.

A Hofélia betétdalában van egy másik nagyon érdekes sor is, mely így hangzik:

„Egyszer kell leesni, már nincs mit keresni!”

Nos, talán az a legnagyobb baj a rendszerváltás megbukott rendszerét képviselő paktumozós, mutyizós politikai garnitúra tagjaival, szalajtsák őket akár a haszonszerzés kényszerből monolitikus fegyelemmel és vasmarokkal egyben tartott, jelenleg még regnáló FIZESS-ből, akár a több részre szakadt, ám mégis egyívású posztkommunista utódpárt különböző vadhajtásaiból, hogy egyszer már leestek! De talán még ennél is nagyobb baj, hogy erről nem hajlandók tudomást venni, pedig jó lenne, ha végre megértenék, itt már nincs mit keresni!

A mi dolgunk az, hogy lapátra kerüljenek! Végképp!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

Jó, Ha Figyelünk!

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Összeesküvés-elmélet
Jobbik: Országszerte tüntetések lesznek
Kriza Ákost nem zavarják az albérletbe visszaköltöztetett fészekrakók
Close