Geopolitikai szótár: Blowback, II. rész

Johnson-Chalmers-geopoöitikai professzorInterju Chalmers Ashby Johnson geopolitikai professzorral

Chalmers Ashby Johnson (August 6, 1931 – November 20, 2010) Amerikai szakíró és professzor emeritus a University of California, San Diego. A koreai háborúban is szolgált, később a CIA tanácsadója volt 1967 – 1973 között. Keményvonalas hidegháborús politológusnak és politikusnak számított. Elnöke a Japán Politikai Kutató Intézetnek (Japan Policy Research Institute, University of San Francisco), ami a San-Francisco-I Egyetem mellet működött.

Hirdetés

Meghalt 2010 november 20.-án 79 évesen a saját otthonában. Sheila, a felesége, mondta, hogy reumatikus arthrozisból adódó szövődmények okozták a halálát. Neve nem szárnyalhatott oly magasan, mint Zbigniev Brzezinskié, mert a szülei nem voltak zsidó mentők és ő maga a hidegháború után nem nézte többé jó szemmel Amerika globális birodalmi szintre való törését. Az Amerikai Impérium felemelkedését, hanyatlását, és teljes összeomlását jósolta meg több könyvében. Kritizálta azt is, hogy a Pentagon második kormánnyá vált, és inkább innen irányítják -felelősség mentesen- a legitim amerikai kormányt.

A cikk eredeti címe: l“Mi, amerikaiak saját sírunkat ássuk”l

Forrás: persianews, 2015.12.30.

A cikket szerkesztette és az előszót írta: Dr. Ing. Sebestyén Teleki István, Zürich – Erdőszentgyörgy

JF: Az Irak elleni támadásnál mégsem reakcióról van szó, hanem akcióról. Hogyan magyarázza meg tehát ezt a konfliktust a “blowback”-elv alapján?

JOHNSON: A “blowback” többet jelent, mint az egyszerű akció-reakció. Ötven évvel ezelőtt volt az első fedett CIA-művelet az Öböl-térségben, a demokratikusan megválasztott iráni miniszterelnök, Mohamed Mosszadeg megbuktatása, 1953-ban. Mosszadeg a British Petroleum kezében lévő olajforrásokat államosítani akarta. Reza Pahlevi sah alatt ehelyett az ellenzék kikapcsolása mellett egy új, igen elnyomó kormányt állítottak fel. A “blowback” 1979-ben következett, amikor fiatal fundamentalista muzulmánok Khomeni ajatollah vezetése alatt, a sah reszimjét megbuktatták. Ugyancsak 1979-ben, a szovjetek bevonultak Afganisztánba, mire az USA világszerte megkezdte iszlám fundamentalisták mudzsaheddin-szabadságharcosokként való toborzását. Köztük egy bizonyos Oszama bin Ladenét. A következő “blowback” programozva volt.

Az Öböl-térség amerikai politikája hagyományosan két oszlopon nyugodott: a szaúd-arábiai és az iráni reakciós bábrezsimeken. Amint a perzsa oszlop összeomlott, pótszerkezet után kellett nézni, hogy a térség olajkészletéhez való hozzáférést biztosítsák. Kedvezően adódott, hogy ugyancsak 1979-ben Szaddám Husszein, az iraki zsarnok hatalomra került, akit Irán elleni háborújában az USA fegyverszállítással és műholdas felderítéssel támogatott. Azonban 1988-ban, az első öbölháború befejezése után, az USA-szövetséges emlékezetébe idézte minden iraki államfő hagyományos álláspontját, hogy Kuvait esetében felszabadítatlan iraki területről van szó. Kuvait 1990-es inváziójával az USA által folytatott politika, hogy Szaddámot feltáplálták, újból ránk ütött vissza.

Miután ezt a folyamatot 1991-ben a második öbölháborúban visszacsinálták, ennek folyamán az USA állandó katonai támaszpontokat létesített Szaúd-Arábiában, Bahreinban, Katarban, az Egyesült Arab Emírségekben, Omanban és Kuvaitban, és ezzel magára vonta a hívok és fundamentalisták haragját. És a szeptember 11-i események után megjósolható, hogy a következő évtizedekben sok további amerikainak kell majd keserűen szenvednie a “blowback”-jelenségtől.

JF: A “blowback”-elmélet tehát nem kétdimenziós rendszer, hanem az ördögi kör elvéből indul ki. Az akció-reakció-elv egy eszkalációs spirálban szaporodik tovább. Minden “blowback” újabb akciót tesz szükségessé, hogy következményeit eltüntethessük, ez azonban csak egy további “blowback”-hez vezet, a helyzet végleg kicsúszik az ellenőrzés alól.

JOHNSON: Igen, Mosszadeg bukása 1953-ban a térségben egy olyan eseménylácolatot indított el, amely az elkövetkező hetekben a harmadik öbölháború képében újabb láncszemet illeszt magához.l

JF: A “blowback”-elmélet tehát kimutatja, hogy az Irak elleni, küszöbön álló támadásnál nem a “terror elleni háborúról”, és nem is a tömegpusztító fegyverek további elterjedése elleni elővigyázatossági intézkedésről van szó?

JOHNSON: Pontosan, hanem az egy USA következményi reakciójáról a korábbi amerikai politika “blowback”-jeire a térségben. Úgy tűnhet, mint egy új történelmi szakasz konfliktusa, valójában azonban egy belso logikát követ. És a háborús terv már szeptember 11. előtt megfogalmazódott. Hiányzott azonban egy katalizátor, hogy megszerezze e tervhez az USA és a világ közvéleményének jóváhagyását. Szeptember 11. volt ez a katalizátor – már csak egy ilyen támadásra vártak! Az újabb iraki háború eredménye amerikai támaszpontok telepítése lesz a Tigris és az Eufrátesz között. Irak meghódítását azután egy Irán elleni háború követi majd, amely a térséget teljességgel amerikai ellenőrzés alá hajtja majd.l

JF: A “blowback”-elv áll az amerikai birodalom bukásáról szóló elméletének középpontjában is?l

JOHNSON: Még ha a terjeszkedés a birodalmak kialakuló szakaszában vélhetőleg bizonyos célok elérésére szolgál is – például a letisztulás, biztonság, megelőzés -, úgy az imperializmus valójában csak saját törvényét követi. A terjeszkedés nem szolgál – o maga a törvény. Mivel egy birodalom sajátossága a terjeszkedés maga. A “blowback”-elv itt visszafelé hajtja. Így a csatlós államok általi uralom az Öböl-térségben a “blowback”-eszkaláció után ma már nem működik, ezért kísérli meg az USA immár a túlhaladott uralmi elvet közvetlen katonai jelenléttel helyettesíteni.

JF: Ami az elvet azonban nem érvényteleníti, hanem ellenkezőleg, az ördögi kört csak még jobban lendületbe hozza.

JOHNSON: Így van, amíg az birodalmi hatalom túlterjeszkedési állapotba nem kerül, és következésképpen megkezdődik a hanyatlás. Az amerikai katonai doktrína ma abban áll, hogy egy ellenfél születését már meg sem engedje. Ez már maga a birodalmi túlterjeszkedés definíciója. Az USA-ban jelenleg nyíltan vitatkozunk, hogy új Róma vagyunk-e, valójában azonban inkább egy új Napóleonhoz hasonlítunk. Az imperializmust nyíltan csak szeptember 11. folyományaként nevezik néven.

JF: Ön viszont mikorra teszi az amerikai birodalom valóságos születését?

JOHNSON: Az amerikai imperializmus a második világháborúban gyökerezik, mivel Pearl Harbor befejezte az amerikai elszigetelődést. Ahogyan a Szovjetuniónak fel kellett ismernie, hogy a kommunizmus Kelet-Európában nem állítható fel demokratikus választások útján, és ezért csatlós államok rendszerét hozta létre, az USA-nak is fel kellett ismernie, hogy azok az államok, amelyeket Kelet-Ázsiában meghódított, például Japán és Dél-Korea, nem lesznek demokratikus úton stabil, Amerika-barát rezsimekké. Ezért ugyancsak csatlós államokat hoztak létre. Ha netalán csodálkozna ezen a megállapításon, legalábbis ami Japán említését illeti, gondolja meg, hogy Japánban a háború óta egypárti uralom van. Japán alapvetően nem más, mint egy rendkívül gazdag NDK – a csatlósunk. Ezt a tényt az is aláhúzza, hogy ott írd és mondd, 91 katonai támaszpontot tartunk fenn. Már 1965-ben abban a tudatban vonultak az első amerikai csapatok Vietnamba, hogy ők az “új rómaiak”, ahogyan egy veterán beszámolt.

JF: A vietnami tapasztalat nem “gyógyította ki” ebből az USA-t?

JOHNSON: Igaz, hogy a nép többsége Vietnamból azt a következtetést vonta le, hogy a jövőben fogjuk vissza magunkat az intervenciókkal, csalóka azonban, ha Amerikában ezt tartjuk a döntő tanulságnak. Az elit nagy részei pontosan a fordított következtetésre jutottak, vagyis, hogy meg kellett volna nyernünk a háborút, és csak azért nem sikerült, mert nem voltunk eléggé erősek és határozottak. A jövőben ennek másként kell lennie. És a második öbölháború azt a lehetőséget kínálta, hogy a népnek bizonyítsuk, hogy a tervezők megtanulták a leckét, és Amerika igenis ismét tud háborút vezetni. Ezzel minden akadályt elhárítottak az útból, amely Vietnam óta egy amerikai terjeszkedést akadályozott.

JF: Peter Scholl-Latour (francia és német nyelvterületen publikáló, ismert újságíró, a ford.) közel-keleti szakértő egy ennek az újságnak adott interjúban azt mondta, igaz, hogy az USA stratégiáját tévesnek tartja, azonban “ne hagyjuk magunkat együgyű antiimperializmusra csábítani. Birodalmak lehetnek szükségesek, hogy rendet tartsanak.”

JOHNSON: Scholl-Latour téved, mert figyelmen kívül hagyja, hogy egy birodalom szükségszerűen haderőt igényel a stabilizációra és a terjeszkedésre. Minthogy a birodalom növekszik, növekszik a haderő is. Megkezdődik tehát a militarizálódás folyamata is, amely nemcsak a határokon, hanem természetesen odahaza is végbe megy. Ez azt jelenti, hogy a birodalmi militarizmus Amerikát meg fogja változtatni: a civil lét, a szabadság és polgárjogok Amerikája el fog veszni. És itt is hat a “blowback”-elv, mivel egy “blowback”-re való reakció nemcsak külső, hanem ugyanúgy, a közbiztonság nevében, a polgárjogok korlátozásához és az ország légkörének kiélezéséhez vezethet. Az amerikaiak maguk tehát elveszítik országukat. Hiszen tekintsen a történelembe: a Római Köztársaságból a Római Birodalomba vezető átalakulás – – egy több mint száz évig tartó folyamat – egy működő római szenátus diktatúrává való átalakulása volt, mert az imperium romanum katonai diktatúra volt! Nem tudjuk, hogyan folyik majd az USA-ban az átalakulás, azonban egy diktatúra születése valós veszély, sőt, egyfajta fasiszta rendszer megszületése sem kizárható.

JF: Mennyire előrehaladott ez a folyamat?

JOHNSON: Fegyveres erőink időközben egyfajta autonómiára tettek szert. Már nem a kormány eszközei, hanem egyfajta politikai önjárást alakítottak ki. Ugyanis valójában a birodalmiság szavatolói. Külföldön az amerikai csapatok közben még függetlenebbek, mint itt, és Németországban inkább arra figyeljenek, mit gondol B.B. Bell tábornok, a németországi és európai főparancsnok heidelbergi főhadiszállásán, mint arra, amit az amerikai nagykövet Berlinben mondani akar – akárki is legyen az éppen. És mit gondol, hogyan zajlik ez olyan országokban, mint Dél-Korea! A State Department, tehát az amerikai külügyminisztérium jelentősége az idő folyamán óriási veszteséget szenvedett, egyidejűleg azonban végbement a Pentagon, tehát a védelmi minisztérium felemelkedése. Emennek persze ma már nincs sok köze a védelemhez, hanem egyfajta mellékkormánnyá vált.

Sajnos, az amerikaiak nem szívlelik meg például George Washington vagy Dwight D. Eisenhower klasszikus figyelmeztetéseit: egy túlságosan nagy, álló hadsereg veszélyezteti a demokráciát.

JF: Milyen szerepet játszanak az amerikai titkosszolgálatok, ezek is az alkotmányt veszélyeztető felemelkedést élnek meg?

JOHNSON: Titkosszolgálataink ma már a szó valódi értelmében nem titkosszolgálatok, amelyek klasszikus kémelhárítást és felderítést folytatnának. Fő tevékenységük ehelyett időközben az álcázott műveletek végrehajtása lett. Ezzel a CIA az elnök egyfajta magánhadseregét képezi.

JF: Aki a birodalmak rendtartó hatalmát pártolja, tűnhet-e úgy, hogy nem látja meg a perifériák erre jellemző szétzilálódását?

JOHNSON: Igen, így hozta el az USA birodalmi politikája a nyolcvanas években Latin-Amerika számára annak legrosszabb évtizedeit a spanyol hódítás óta – véresen és pusztítóan. Vagy gondoljon az afganisztáni háborúra, amelyet az USA állandóan tüzelt, és a szovjetek visszavonulása után az országot egy megsemmisítő polgárháború kezére adtuk. És az Irak elleni, küszöbön álló művelet is számos ártatlan ember életébe kerül majd.

JF: Mely szerepet játszik az amerikai birodalom számára az amerikai gazdasági rendszer és az “American way of life” (amerikai életmód, a ford.) mint előfeltétel elterjesztése?

JOHNSON: Az amerikai gazdasági rendszer döntő szerepet játszik az USA birodalmi rendszerében, mert a gazdaság és politika elválasztása ma már nem létezik. Ebben a globalizáció a döntő ideológiai fogalom. Mivel valójában a globalizáció nem jelent mást, mint amerikanizálást. Leplezni akarják, hogy a népek az amerikai imperializmus áldozataivá válnak, és bebeszélik nekik, hogy elkerülhetetlen gazdasági folyamatról van szó, amelyet a fejlődés idéz elő, és amelyből alkalmazkodás révén részesülhetnek. Valójában azonban lehetetlen részesülni anélkül, hogy alkotórészévé ne válnának az amerikai birodalomnak. A globalizáció a nemzetközi jog homlokzatát csillantja fel, amelyet az USA nem tart be, ha érdekeivel ellentmond.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Facebook hozzászólások


2 thoughts on “Geopolitikai szótár: Blowback, II. rész

  1. Ha lehetséges volna, akkor a forrás linkjét is jó lenne kitenni, ahogy sok írásnál is ott van.
    Kennedy beszéde is (amit a NIF-en is meghallgathatunk) erről szólt tulajdonképpen.
    Minden gondolkodó és alapvetően tisztességes ember eljut oda az USA-ban is, hogy felismerje azt az ördögi erőt, ami Amerikát uralja és általa az egész földet birtokolni akarja

    1. Az utolsó rész is kikerült a kiemelt cikkek közé a mai nap. Annak az alján ott van a fordító neve is. Az írást elég nehéz volt megszerkeszteni, mert valami régi text-file formátumban volt. A cikk is régi és a fordítás is. Valamilyen archívumban akadtam rá!
      A cikket meg a geopolitika nagyjai közé tartozó Nicholas John Spykman írta, ahogy minden rész elején megadjuk!
      A Blowback c. cikknél meg az első résznél megadtuk a forrást!Ott sem tüntetik fel, hogy ki volt a kérdező újságíró!
      Egyszóval: igyekszünk!

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Dicsőség és tisztelet a kitörés hőseinek!
Adolf Hitler beszéde az arany és a munka értékéről; Kennedy híressé vált rádióbeszéde
Amerika még több haderőt vezényel Oroszország határaihoz
Close