Geopolitikai szótár: Blowback, I. rész

Interjú Chalmers Ashby Johnson geopolitikai professzorral

A „Blowback”, CIA-zsargon, szószerinti fordítása a magyar Olvasónak nem mondana szinte semmit: „visszafújás”.

E helyett inkább a magyar nyelven használatos „visszaloccsan” kifejezést vezetjük be, mint geopolitikai szak-kifejezést. Különösen azért, mert a magyar titkosszolgalatok körében ez a zsargon dívik.

Az a massza, amelyet a nagyhatalmak kevernek egy furcsa viselkedésű, kibírhatatlan bűzű, meghatározhatatlan hőmérsékletű anyag, mely visszaloccsan az azt kavaró képébe, esetleg egész testére. A visszaloccsanás mértéke attól függ, hogy a „főszakács” (pl. USA) miképp, és mekkorát és, milyen gyakran kever. Ennek megfelelően a visszaloccsanás követi ezt, de nem egyenesen arányosan, hanem annak függvényében, hogy a visszaloccsanások, milyen sűrű egymásutánban követik egymást, és ezek mennyire közel esnek egymáshoz földrajzilag. Az is lehetséges, hogy a visszaloccsanások egymást annyira felerősítik, hogy a kavaró „főszakács” beleég a bőségesen leloccsantott ruhájába, és ruházatát tépve, ordítva elmenekül. Gondolunk ilyenkor a vietnami háborúra, az afganisztánira, az irakira, stb, ahonnan a „főszakács” nagy propaganda hadjárat közepette (ez lenne az „ordítozva”) visszavonult. Természetesen a blowback kifejezést lehet helyettesíteni tetszés szerint sok kifejezéssel. Ezek közül talán a visszacsapás a legszalonképesebb!

Johnson professzor dolgozta ki a blowback elméletet. Könyvében, a  “Blowback: The Costs and Consequences of American Empire” elméletének segitségével előre jósolja az amerikai militarizmus vesztét és Amerika összeomlását. Az angolul jól értőknek javasoljuk megnézni az alábbi angol nyelvű videot, 1 órás interjú Johnsonnal, itt (angol felirata is van!):

https://www.youtube.com/watch?v=Q2CCs-x9q9U

Foto: http://pulsemedia.org/2010/12/31/pulses-top-10-global-thinkers-of-2010/#more-29830

Chalmers Ashby Johnson (August 6, 1931 – November 20, 2010) Amerikai szak-író és professzor emeritus a University of California, San Diego-n. A Korea-i háborúban is szolgált, később a CIA tanácsadója volt 1967 – 1973 között. Keményvonalas hidegháborús politológusnak és politikusnak számított. Elnöke a Japán Politikai Kutató Intézetnek (Japan Policy Research Institute, University of San Francisco), ami a San-Francisco-I Egyetem mellet működött.

Fontosabb munkái:

-Peasant Nationalism and Communist Power
-MITI and the Japanese Miracle
– “Blowback: The Costs and Consequences of American Empire”
-The Sorrows of Empire
-Nemesis: The Last Days of the American Republic
A New York Times, Johnson halálának napján irt, méltatását itt lehet olvasni:

http://www.nytimes.com/2010/11/24/world/24johnson.html

Mint üdítő különbség a NYT méltatásához képest érdemes elolvasni a Veterans Today méltatását is:

http://www.veteranstoday.com/2013/05/31/prophet-for-a-dying-empire-chalmers-johnson/

Meghalt 2010 november 20.-án 79 évesen a saját otthonában. Sheila, a felesége, mondta: reumatikus arthrozisból adódó szövődmények okozták a halálát. Neve nem szárnyalhatott oly magasan, mint Zbigniev Brzezinskié, mert a szülei nem voltak zsidó mentők és ő maga a hidegháború után nem nézte többé jó szemmel Amerika globális birodalmi szintre való törését. Ezzel a véleményével szembe ment az amerikai héjákkal és a háttérhatalommal is, akikről még ő sem mert nyíltan beszélni. Az Amerikai Impérium felemelkedését, hanyatlását, és teljes összeomlását jósolta meg több könyvében. Kritizálta azt is, hogy a Pentagon második kormánnyá vált, és inkább innen irányítják -felelősség mentesen- a legitim amerikai kormányt, mint a kongresszusból.

A cikket szerkesztette és az előszót írta: Dr. Ing. Sebestyén Teleki István, Zürich – Erdőszentgyörgy

++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

A cikk eredeti címe: l„Mi, amerikaiak saját sírunkat ássuk”l

persianews, 2015.12.30.

Beszélgetés Chalmers Johnson amerikai politológussal az amerikai birodalom felemelkedéséről és bukásáról, a Perzsa-öböl meghódításáról, és Németországról, „a világ legkönnyebben megrontható országáról”.l

JF: Johnson úr, az „Egy birodalom lehanyatlik” című könyve óta, Zbigniew Brzezinski volt amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó mellett ön az amerikai imperializmus egyik legmarkánsabb teoretikusának számít. Honfitársai részéről az imperialisztikus szellemiség átvételét viszont vészjóslónak tartja. Elemzése szerint azonban ez a folyamat már megkezdődött – éspedig nem csupán 2001. szeptember 11. óta. Milyen jeleit látja ennek?l

JOHNSON: Az USA világszerte 725 katonai támaszpontot üzemeltet. Mi másnak nevezné ezt, ha nem birodalomnak? A hidegháború alatt globális jelenlétünk még indokoltnak tűnt, időközben a Szovjetunió szétesett, az USA-csatlósrendszer azonban még mindig fennáll. Ebből világos lesz, hogy a valóságban nem védelmi rendszerről volt szó, ehelyett láthatóvá válik e szerkezet birodalmi természete.l

JF: Az USA pártolói azzal érvelnek, hogy az Egyesült Államok egyedüli szuperhatalomként világszerte felelősséggel tartozik, ezért kell teljes körűen jelen lennie.l

JOHNSON: Gondolkodjék el az arányosságon, hiszen a németek például többször kerülnek kapcsolatba az amerikai csapatokkal, mint maguk az amerikaiak. Ugyanis az amerikai hadsereg 32 európai támaszpontjából egyedül 27 Németországban van, ehhez jön még két légitámaszpont. És mindez ötven évvel a második világháború vége után! A tapasztalat azt mutatja, hogy ha az USA egyszer valahol katonai támaszpontokat létesített, ezeket lehetőleg nem adja fel, mivel elsősorban a világviszonylatú amerikai katonai jelenlét kiterjesztéséről van szó. Azonban nem csak a támaszpontok száma árulja el a szándékot, hanem a jellegük is. Így a Balkánon két támaszpontot üzemeltetünk, amelyek teljesen túlméretezettek arra a békemisszióra, amelyet Amerika ott az európaiakkal együtt végez. A kérdés tehát az, milyen célból űzik ezt a ráfordítást? Ön sem hiszi, hogy azok a katonai támaszpontokat, amelyeket 2001. szeptember 11. után Üzbegisztánban és Kirgizisztánban – fontos helyek Oroszország déli szárnyán – vélhetőleg csak az Afganisztán elleni támadásra kaptak meg, a hadműveletek után majd ismét kiürítik. Csakúgy az afganisztáni létesítményeket, amelyek használata legkevésbé sem szorítkozik arra, hogy az afganisztáni megbízatást teljesítsék, hanem új műveletek számára szolgálnak majd mint kiinduló pontok.l

JF: Elméletének központi fogalma a „blowback” szó – magyarul visszalökés, visszacsapás, az akció és reakció értelmében. Egy a CIA-zsargonból vett szakkifejezésről van szó?l

JOHNSON: Igen, a „blowback” az amerikai titkosszolgálat nyelvén az USA titkos külpolitikai intézkedéseinek nem szándékolt következményeit írja le. Mivel annál, amit a napi sajtó terroristák, drogbárók, bűnöző rezsimek vagy illegális fegyverkereskedők megvetendő tetteiként ábrázol, csupán a korábbi amerikai titkosszolgálati műveletek visszaütéséről van szó. Minthogy leplezetten hajtották őket végre, a polgárok természetesen nem ismerik fel az összefüggéseket, és e „blowback” igazi jellegét, annak az amerikai külpolitikával való összefüggését tekintve, híján lesznek a tisztánlátásnak.l

JF: A könyve már 1999-ben megjelent, a kritikusok tiszteletüket fejezik ki önnek, mivel elmélete elemző szinten elvileg megjósolta szeptember 11-ét.l

JOHNSON: Szeptember 11. világos „blowback” volt, és az a probléma, hogy egy sor nép gyűlöl tiszta szívéből bennünket, amerikaiakat. Ennek kapcsán van indítékuk, hogy borzalmakat kövessenek el Amerika ellen. A kormány sohasem nevezte meg nekünk a new york-i merénylők Világkereskedelmi Központ ellen végrehajtott támadásának indítékait.l

Kijelentették, hogy ezen személyek esetében iszlám gonosztevőkről van szó. A jó és gonosz amerikai logikája szerint a gonosztevőknek nincsenek indítékaik, hiszen végső soron lényegük az, hogy rosszat tegyenek. Ebben merül ki minden magyarázat. Azonban megelégszik-e ön egy ilyen ábrázolással? Ne tegye, mert az amerikai kormányzat tudja, miért marad inkább adós az indítékok taglalásával. Az USA hatalmát a Föld legtávolabbi sarkáig kiterjeszti, és eldugott népekre kényszeríti rá gazdasági rendszerét. Mi, amerikaiak saját sírunkat ássuk.l

JF: A „blowback” a vélhetően hamarosan bekövetkező iraki háború magyarázatának kiindulópontja is?l

JOHNSON: A kritikus vitában az USA-ban három fő magyarázó modell van a küszöbön álló iraki háborúra. Az első az olajéhség. A Bush-kormányzat olajmultikkal való kapcsolatai eléggé ismeretesek, és végül is Irak Szaúd-Arábia után valószínűleg a világ második legnagyobb olajkészleteivel rendelkezik. A második modell a közel-keleti elmélet, eszerint a valószínűleg bekövetkező háború azon jó kapcsolatok következménye, amelyeket a jelenlegi amerikai kormány több tagja tart fenn az izraeli parlament jobboldali Likud-blokkjával, amelynek érdeke fűződik az Irakkal való szembenálláshoz. A harmadik modell a belpolitika-elmélet, amely azt mondja, hogy az iraki háború csak egy külpolitikai kaland, amellyel a kormány az otthoni, hatalmas problémákról akarja elterelni a figyelmet. Én elemeiben mindhárom elméletet nagyon is találónak tartom. Azt, hogy egyedül ezeket az összefüggéseket külön-külön önálló magyarázattá sűrítsük, túlságosan merésznek tartom.l

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)