KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Gárdázás!

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

„HÁT TE HUN VAGY?…”

Imigyen szól a kérdés a fiatalember hátán.

Hát igen. Szép magyar nyelvünk alföldi tájszólásával feltett kérdés is lehetne  ez, az elmúlt vasárnap kapcsán. (A kérdés szólhatna a szervezők felé is,  éppen, de majd megkapja talán e sorok írója is valahonnan ugyanezt.  Utóbbit illetően ott a válasz: „Hol lennék?  A Magyar Nemzeti Bábszínház nézőterén. De, tapsoljon azért más…)

Július 3-án, az emlékezetes 2009-es „leülős” Gödör-béli tüntetés évfordulójára emlékeztek meg az egybegyűltek.  Azon a két év előtti júliusi napon még  hellyel-közzel  „egybe” volt a Magyar Gárda. Ugyan a főkapitány-váltás már megvolt, de  a hellyel-közzel kíméletlen rendőri fellépés kapcsán még a bajtársi együtt-tartozás vette át, ha csak egy délutánra is, a szerepet akkor. A máig is vitákat generáló, többek szerint is „áldozati bárányként” odavetett gárdistákat a földön húzva-vonva  cipelték el a sisakosok különítményei.  És éppen ez, a bajtársak összefogása adta ennek a napnak  a mostani megemlékezés nevét…

Azóta eltelt két év.

Tavaly már a Magyar Gárda ki tudja hányadik „szoftver-frissítésének”  csapata akarta csak azért is letenni ugyanitt az esküt. Kissé provokatív módon talán, mert akkor már jogerős bírói ítélet tiltotta a formaruhát, a katonainak látszó alakzatot. Persze hogy az sem volt egy fáklyásmenet, volt ott, akkor is még némi könnygáz,  tán még gáz nélküli könnyek is a nőneműek szemében.  Nagyon jól jött aztán az az esemény az akkor még  önkormányzati  választásokra készülőknek. Elnökük és a sztár-jogászuk sikerrel állította meg akkor a máig is kissé érthetetlen rendőri fellépést. Persze nem kevés szavazatot szerezve ezzel a pártnak.

(Nem is kell ehhez sok malícia. Csak az eseményeket  kell kissé kívülről szemlélni ahhoz, hogy a kísérteties hasonlóság fel-feltűnjön a szemlélőnek: Brutálisnak is mondható kilakoltatás Tétényben – a végére megjelennek a jobbikos képviselők, és „beavatkoznak”…  Brutális rendőrroham, az akkori főkapitány „kiemelési” kísérlete céljából – megjelenik a pártelnök és a jogász, és beavatkozik… Tényleg  cinizmus ezen mosolyogni? Az eredmény mindkét esetben  nem marad el:  taps, éljen Rákosi, jöhet a Marikád a stábjával ésatöbbi…)

A Magyar Gárda 2007 őszi első avatása, majd az azt követő néhány másik még; az országossá dagadó mozgalom mára már megszokott szófordulatot generált hónapok alatt: „félelmet keltő”, „rettegést okozó”… ugye ismerősek ezek a kifejezések a mai sajtócikkek kapcsán is? Valóban, az tény, hogy a ferde és sunyi lelkületűek, a kis és nagyobb gazemberek nem nézték jó szemmel a mindenhol jelen lévő, és a kiszolgáltatott emberek számára biztonságot jelentő sereget.

Gondoskodott erről persze a hivatalos sajtó is, ehhez hasonló képekkel borzolva a paplan-forradalmárok, vagy éppen  a közéleti lepedőakrobaták idegeit. Közben persze a háttérben más is  meghatározta ennek a „felkavaró jelenségnek” a valódi lényegét.  Hálás talajként az egyébként valódi bűnök, bűnözők miatt rettegő és kiszolgáltatott kisemberek hamis és átmeneti biztonságérzete jó zsíros szavazatokat szült a parlamenti székek felé araszoló Jobbik számára. Nem kérdés, hogy a népszerűségi ráta, a köztudatba való egyre erőszakosabb  nyomulás egy olyan bázisnak volt köszönhető, amelyik addig, ameddig szükség volt rá, fehér ingével, fekete mellényével ezt garantálta…  Azután persze  egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy párthadsereg akar itten alakulni… A gárdistáknak már kötelezővé vált a pártba is belépni, és az eredeti esküjük egyre inkább arról kezdett szólni, hogy szolgálni a politikát. Akiknek ez nem tetszett, élükön az emblematikus igazi katonával, azoknak aztán menniük kellett. Nem elhanyagolható az a létszám, amelyik Őrző Magyar Gárda néven különvált, úgy gondolva, hogy nekik a népet (nemzetet) kéne továbbra is szolgálni a  „pártunk és majdani kormányunk”(?) helyett.

Nem kéne most belemenni történeti fejtegetésekbe, lényeges elemeit tekintve a változásokat, röviden vázolva: Így lett aztán Magyar Gárda, Őrző Magyar Gárda, később Új Magyar Gárda,  majd egy régebbi, másik hamvába’ hótt  szerveződés nevét leporolva: Magyar Nemzeti Gárda.  Volt ezenközben, illetve lett még Szebb Jövőt Polgárőrség, Csendőrség, hogy a teljesség igénye nélkül soroljam…  Mindeközben  gárdista gárdistát kerülgetett néha-néha, volt aki alakulatból-alakulatba lépkedett át és vissza, ide-oda… Egyes esetekben az éppen  fúvó szélnek fordítva hátát… Az eredeti „őrzők” csapata is elsorvadt közben, aztán teljesen más arcokkal, teljesen más irányból összeverődve  „újjáéledt”…

Nézem a fotót…  A csecsemőt megszégyenítő boldogsággal tapsikoló testes urat…  Akivel legelőször az első szakadáskor találkoztam,  főkapitánya mellett ülve, akkor megyei vezetőként…  Mármint azon a sajtótájékoztatón, amelyik a Jobbik tagadásáról, és a párttól való elszakadásról szólt. Később  távozott onnan, eltűnt a szem elől. Majd aztán a megújult „őrzők” egyik vezetője lett ismét, most nem önmagának örül, hanem  a szónoknak,  aki éppen a felette lobogó zászló nevében beszél a pulpitusról.

Naná… Ahogy az idők változnak, úgy az emberek is mint tudjuk. Csak a tíz éves gyerek olyan hülye, hogy elhiszi Jókai „fekete-fehér” világát, vagy az őszinteség, egyenesség szó valódi értelmét követeli.

Ha már a fotók lapozgatása… Most aztán miért is volt az egész „külön szögre húzó” rendezés? A délelőttiek éltetve a gárdák szövetségét – nem tudni hogy a délutániaktól elhatárolódva, vagy ezt csak tudomásul véve tudomásul véve  méltatták sz „egységet” aminek szellemében aztán azok, akik délelőtt nem, vettek részt délután aztán fő-szervezőként vendégül látták emezeket...
Persze hogy zavaros ez így. Pedig, tényleg így van.  A szónokok?; mindkét „helyen”  (ami lényegében azért egy, és nem az, ahová szerették volna megrendezni) az összefogást(?) méltatva, itt-ott kitértek a jelenleg éppen ügyeletes „csúnya” viselt dolgaira, azaz a fityesz-re…
Ami a lényeg: hol markánsabban, hol árnyaltabban de a Jobbik mindenható szeretete a fő műsorszám.  Azok szájából is, akik egy időre elhagyták, azokéból is, akiket átmenetileg emez hagyott el…

A Lobbik -média által egy időre padlóra tett, jó kis zaftos pletykával „alkalmatlanná” tett főkapitány most örömmel és igen nagy lojalitással üdvözölte ismét kedvenc pártját.  A sztár-képviselő nem törődve különbségekkel, ellentétekkel, délelőtt és délután ugyanazon lemezt felhelyezve a rendőrség jogászait ostorozta, igen ügyes tereléssel ismét  az ide éppen szintén nem való témát: a politikai foglyok helyzetéről mondott  színes gondolatokat. A Lobbikos vezető az úttörő-időket felemlegetve „Előre!” köszöntéssel zárta szavait, a gárdista-szónokok az egység méltatása mellett azért jól elvoltak a külön rendezvényükkel,  a közös virág-elhelyezés végső gesztusán a „délelőttiek” ugyan nem vettek részt, de azért szó esett  itt-ott a rendezvény „kiváltó okáról”, a két évvel ezelőtti „ültetős” gyalázatról is.

Gyalázatot írok,  nem véletlenül. Abban rendesen benne van a  sara mindenkinek. De azt majd a nálunk  felkészültebb elemzők kibontogatják, ha akarják. Persze nem most, mert ha jól látom, jelenleg ők is inkább „pártszolgálatra” szerződtek…

Oskar

NAPIFOTO
Kiegészítés gyanánt két „képregény”, pár szereplő, azonos helyről, időből:

A fotós…  A beszédek közepette tűnt elő ez a jóember, „illően az alkalomhoz” öltözve, fejét amerikai zászlóval bekötözve.  Majd kellő alapossággal nekiállt az arcokat fotózgatni.  Amikor ennek okán ő is kereszttűzbe került némi optikai megfontolásból,  jól látható sértődöttséggel a rendőrök csoportjaihoz járult, gesztikulálva, mutogatva a „gonosz konkurencia” felé.  Nem derült ki, nincsenek arról adatok, hogy

a.) külföldi turista aki azt hitte, fotózni csak neki szabad a karakteres arcokat, ugyanazt művelni vele nem;

b.) sima elmebeteg, aki nem tudta hogy illik ilyenkor megjelenni;

c.) kettős feladattal „küldött” alkalmazott, aki provokátorként, és fotósként is teljesítette munkaköri követelményeit (ez arra utalna, hogy már ott is megszorítások lehetnek, hogy egyszerre két munka egy pénzért…?)

Szakmai szempontból vizsgálva a dolgot, a gépére erősített rádiós kioldó vagy a szimpla elmebaj látszatát sugallja, vagy pedig – a „drót” végén ott lehetett valaki más még…

Az erőművész

Emberünkért  szirénázó mentő érkezett, „kiemelve” őt a rendőrök gyűrűjéből.  Nem lehet tudni hogy a kannás bor érdeme, vagy ő is már kissé „zizi” lehet az utcán élés következtében. Mindenesetre ő úgy értelmezte az éppen zajló eseményt, hogy szét kellene szedni egy kerti asztalt, és annak a darabjával állni be a tüntetők sorai közé…  Példaértékű is lehet, hogy az orbáni „‘kordon- és erőszakmentes” koncepció szellemében a két évvel ezelőttiek mintájára itt é most nem a földön vonszolás segítségével, hanem saját lábán került be a mentőautóba.  Hiába, amint fentebb is láttuk: változnak az idők, változnak az emberek…

A rózsák…

Az emlékezés virágaira azok akik elhelyezték (és azok is talán, akik nem) : büszkék lehetnek. Még másnap is érintetlenül, és érdekes módon szinte üdén hevertek a fűben. Senki nem nyúlt hozzájuk, és mintha vízben lettek volna (pedig nem..) : állták a sarat és az időjárás változását. Mintegy mementóként: létezik olyan is kis világunkban, amin nem fog az idő…

A Nagy Magyar Befőttesüveg...

Annak ellenére, hogy felkerült az asztalra pár vérszegény gondolat során a politikai foglyokról, „Ő” most nem volt jelen. Sem „társai”. Nem jártak körbe a tömegben.
Ami részben érthető is. Azért mégsem erről szólt ez az egész most, de aztán ugye a civil ruhás közönség tetemesebb része a fiatalságból tevődött össze.  Azokat meg mégse kéne lépten-nyomon pumpolni most, hiszen van, lesz most fontosabb esemény is hamarosan.  A Sziget.  Hogy melyik Sziget,?

Az olvasó  majd eldönti…

Képgaléria:

[slideshow]

Nemzeti InternetFigyelő

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

0 thoughts on “Gárdázás!

  1. Oskar maga sem tudja, hogy kiről és mit írt. Valaki minden bizonnyal nagyon hiteltelenül mesélte el neki mindazt amit hallhatott, láthatott volna július 3-án, amennyiben lett volna annyi mersz benne, hogy megjelenjen személyesen is a rendezvényeken! Nem volt!
    Aki ott volt az láthatta, hogy a „délelőtti” (ami déli volt! 12-13 óra között) rendezvény résztvevőinek túlnyomó többsége a „délutáni” rendezvényen is jelen voltak! Kifejezve ezzel azt az egységet akaró eltökélt szándékot, melyet csak az Oskar félék nem látnak, narancs színű szemüvegeiken keresztül!
    Jellemző a hazugságokat, a valós tényeket elferdítő írások szerzőire névtelenségük.
    Ezért a hiteltelen firkáért bizony nem fog Oskar Oskar díjat kapni!

  2. Na most megaszonta Bátor Anonymus a Hunok történelmét is!!!
    Összekeverte a gulyáslevest a húslevessel (egybeöntötte!), a türk blákokat az újlatin vláhokkal, az ellegóriát a filagóriával, az anonimitást a pantomimmal, értsen mindenki azt amit akar, na ez is egy kreatív Gyalázat lőn. Magyar-talambalam mondatok, hemzsegő halandzsákkal, kaland-zsákkal, zsákba-macskákkal, valamint extrapolált zsákba-oroszlánokkal. Hogy itten ki kicsoda? Elnökök, sztár jogászok, nemtommelyik Párt, Marikád a barikádon, paplanos és lepedős forrongók, a tapsikoló testes úr, főkapitány és alkapitány, algebrák és főgebrák, pletykás csókok és szecskás szét-válások, őrzők és haszonlesők, rendőrök és mentősök, amérikai zászlós tökfejek és Lobbik médiás Rákosi eftásak….
    Van itt minden: kávéfőző, minigrill, mint a tizenkétéves reklámban!
    Monggya mán Főfirkász összevissza festő úr,
    tudtunk nékűl minnyájan keresztrejtvíny fejtők lennénk???

  3. Latod Oskar te ,hogy megvaltoztal miota tosztal?
    A Hunok Angyalai szeretnenek veled kezet fogni.(es egy darabig nem elengedni–ha ertened.–utanna mindjart tudnad,hogy te HUN vagy,)

  4. Hát elég szomoru,hogy a Magyar Emberek igy szétt huznak.Nem csak szétt huznak,de ez az egymás elleni uszitás,nagyon szomoru,és mocskos dolog.Pedig ebben az Országban,nagyon fontos,és sorsdöntő lehetne,az össze fogás.Nem egymást kellene csesztetni,vannak ettől sokkal fontosabb dolgok,kis Hazánkban.Egy-két fontosabb dolgot,meg emlitenék:Pártunk és kormányunk,eltávolitása,cigányok-zsidók likvidálása,a Magyar föld vissza szerzése.Az eladott,elopott,természeti és más egyébb kincseink,vissza a Magyar tulajdonba.Magyar mezőgazdaság,állattenyésztés,iparok gyárak,vissza álitása.Magyar földre,nem kell kinai,zsidó,cigány.Legyenek a Magyar Emberek,mindenkitől biztonságban.Ne legyünk,saját hazánkban rabszolgák!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük