KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Gálfi Árpád: Mi ott vagyunk ezer éve és jogosan ragaszkodunk minden hagyományunkhoz

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármesterének a 16. Magyar Trikolór Gálán elmondott felemelő, ünnepi beszéde

 

Jó estét kívánok!

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm önöket a 16-ik Trikolor Gálán, amelyre én is nagy örömmel fogadtam a meghívást és megtiszteltetetés számomra, hogy itt lehetek ma Önök között.

Székelyföldről, Székelyudvarhelyről érkeztem, és a határon túli legmagyarabb város közösségének testvéri szeretetét, üdvözletét szeretném ma átadni önöknek.

Amint már említettem, Székelyföldről érkeztem. Ott született ükapám, dédapám, nagyapám, apám, és ott születtem én is, sőt a fiaim, kisunokáim is ott születtek.

Székelyföldről érkeztem, ahol őseimnek is a piros-fehér-zöld színek láttán kezdett hevesebben dobogni a szívük, és megpróbáltatások, áldozatok árán, olykor életüket is feláldozva őrizték nemzeti zászlónk színeinek, nemzeti értékeinknek szentségét. Ápolták, őrizték magyarságukat olyan korszakokban is, amikor bűn volt magyarnak lenni, amikor bűncselekménynek számított és börtönbüntetés járt nemzeti zászlónk kitűzéséért.

Magyarnak, székelynek megmaradva, őrizve elődeim értékeit, hagyományait, ugyanazon a földön nekem is a piros-fehér-zöld lobogó szentségétől kezd hevesebben dobogni a szívem. Mert aki magyar, annak nem csak a szülőföldje szent, nem csak a hazája szent, hanem a nemzetének jelképei, hagyományai is szentek. Ezért őrizzük féltve minden örökségünket, hogy megfelelő időben mi is átadhassuk gyermekeinknek, unokáinknak.

Mi ott maradtunk, ahova teremtett az Isten, és ott szeretnénk továbbra is megmaradni magyarnak, mert magyarnak teremtett az Isten.

Wass Albert gondolatát idézem, aki azt írta, hogy: „Az Úristen tudja, mit csinál, kit hova tesz. Ha mindenki ott maradna, ahova való, az emberek nem esnének minduntalan egymás útjába, s békesség lenne mindenütt.” – eddig az idézet.

De láthattuk a történelem során, hogy nem mindenki maradt ott, ahova az Úristen teremtette, így aztán a békesség sem lehet teljes ott, ahol egymás útjába kerülnek az emberek.

Ez is érdekelheti:  Stoffán György: Nagypéntek - 2024...

Mi, erdélyi magyarok, székelyek nem szerettünk volna útjába kerülni senkinek, nem költöztünk, nem vándoroltunk, de nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy azoknak, akik közénk keveredtek, egyre gyakrabban útjukba vagyunk, zavarja őket a nyelvünk, az értékrendünk, az örökségünk, zavarják őket a jelképeink, az ünnepeink, zavarja őket az örömünk is, a gyászunk is, zavarja őket a nemzeti zászlónk is. Minden zavarja őket, ami számunkra szent. Tulajdonképpen úgy is fogalmazhatnék, hogy zavarja őket az igazság, mert az igazság az, hogy mi ott vagyunk ezer éve és jogosan ragaszkodunk minden hagyományunkhoz, jogosan ragaszkodunk nemzeti ünnepeink megünneplésének lehetőségéhez, jogosan ragaszkodunk ahhoz, hogy magyarnak vallhassuk magunkat és magyarként élhessük életünket ősi szülőföldünkön.

Annyira zavarnak egyeseket az ünnepeink és annyira zavarja őket a nemzeti zászlónk látványa, hogy lassan már mesterséget űznek a gyűlöletünkből, feljelentésünkből, megbüntetésünkből.

Legutóbb hosszas pereskedések után engem jogerősen -nem kis összegű- pénzbüntetésre ítéltek, amiért nemzeti ünnepeinken Székelyudvarhely városvezetőjeként piros-fehér-zöldbe öltöztettem szülővárosomat. Ezt tettem minden évben, minden ünnepen; így valószínűleg további jogerős ítéletek is várnak majd rám.

Ha nemzeti zászlónk használatának, ha jelképeink használatának, ünnepeink megrendezésének ez az ára, akkor így is vállalni fogom, hiszen ennél sokkal nagyobb árat is fizettek őseink a nemzeti zászlónk szentségének, értékének megőrzéséért.

Tudatában vagyok annak, hogy a lelki sebeink akkor gyógyulnak a legnehezebben, ha a lelkiismeretünk újra és újra felteszi a kérdést, vajon megtettünk-e mindent, hogy véget vethessünk megaláztatásunknak, elnyomásunknak. Én nem szeretném, ha a lelkiismeretem folyton vádolna, ezért meg fogom harcolni a saját harcomat, mert élni akarok, magyarként akarok élni továbbra is Székelyföldön. Akkor is, ha egyesek belerondítanak ünnepeimbe, akkor is, ha pénzbüntetés jár a magyarságomért.

Minden egyes feljelentés, ami nemzeti jelképeim használatáért történik, csak megerősíti bennem a piros-fehér-zöld színek jelentésének elmélyítését, tudatosítását.

Ez is érdekelheti:  Megszállás akkor és most - avagy a vesztüket érző patkányok ámokfutása

Mert mi, székelyek nem csak azt tudjuk, hogy nemzeti színeink erőt, hűséget és reményt jelentenek, hanem azt is tudjuk, hogy az erő önmagában, a hűség önmagában, és a remény, a hit, vagy a kitartás önmagukban mit jelentenek. Ha nem tudnánk és nem alkalmaznánk ezeket a mindennapi életünkben, akkor Székelyföld már nem lenne Székely föld…

Amikor 2016-ban Székelyudvarhely polgármesterévé választottak egy kedves barátom egy bátorító rövid üzenettel gratulált nekem, ami így szólt:

„Építsd fel mindazt, amiről elhitették veled,

hogy tilos róla az álmodozás,

mert több út létezik, amelyen látszólag járni lehet,

a különbség mindig a végállomás.”

Szeretném megosztani önökkel ezen a mai Trikolor Gálán, hogy megválasztásom óta folyamatosan ezt teszem, és ha Isten erőt ad, továbbra is ezt fogom tenni: Apránként, olykor megaláztatások, büntetések, pofonok, fenyegetések közepette is építem azt, amiről el akarták hitetni velem, hogy tilos róla az álmodozás.

Nemzeti zászlónk színeinek jelentését sem tilos gyakorolni életeinkben. Nem tilos erősnek lenni, nem tilos hűségesnek lenni nemzetünkhöz, szülőföldünkhöz, testvéreinkhez, és nem tilos hinni, nem tilos reménykedni sem.

Kívánom magunknak, hogy merjünk nagyot álmodni és legyen elegendő erőnk, hitünk és hűségünk ahhoz, hogy őrizzük és tovább is tudjuk adni értékeinket, mert csak így van esélyünk arra, hogy unokáinknak, dédunokáinknak is hevesebben dobbanhasson a szívük, amikor összegyűlnek ünnepeinken és ha feltekintenek, akkor is piros-fehér-zöld színű zászlót lengessen a szél.

Engedjék meg, hogy az egyik kedvenc idézetemmel köszönjek el önöktől, mert nem is lennék székely, ha nem ezzel zárnám beszédemet:

„Nézd meg egyszer egy székely ember arcát, mikor Vásárhelyt elhagyva hazafelé fordul! Nézd meg az arcát, mikor megpillantja a Hargitát! Aztán csendesedj el, és imádkozz, hogy legyen egy olyan hely a világon, melynek láttán te is úgy érzel, mint ő! Mert ha van, akkor van hazád is.”

Isten áldja nemzetünket, és adjon nekünk elegendő erőt és kitartást ahhoz, hogy a legnehezebb időszakokban is megőrizhessük magyarságunkat, értékeinket, identitásunkat.

Ez is érdekelheti:  Dr. Téglásy Imre: Z, a zsidó dzsihádista?

Köszönöm a meghívást, köszönöm, hogy meghallgattak.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük