KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Futballvilág Magyarországon

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Noha egyre kevesebbeket érdekel, országos méretekben a magyar futball, de itt lenne az ideje, hogyha ezen a területen is, alapos elemzést hajtanánk végre, a radikális változások megalapozásáért, a hazai bajnokság színvonalának halaszthatatlan növeléséért. Nem utolsó sorban, legfájóbb pontunkat, a válogatott szerepléseit kiemelten kezelve.

Nagyon szomorú, de úgy tűnik, vagy inkább már húsbavágó, szomorú valóság, hogy rendszertől függetlenül, nem akar elindulni az a folyamat, amely a 90 előtti évtizedekben kezdett vészjóslóan megmutatkozni, -a jövőre nézve- a szurkolók legnagyobb bánatára. Volt itt bunda, totócsalás, hogy csak a legkirívóbb eseteket említsem. Cserélődtek a vezetők, úgy az MLSZ szintjén, mint a kluboknál, hihetetlen mennyiségű szövetségi kapitányt „fogyasztottunk el” és alkalmi fellángolásokon túl, továbbra sincs, egy karakteres játékstílust, határozott, tudatos produkciót hosszabb távon prezentálni kész játékosállomány.

Hiába fociznak él játékosaink egyre nagyobb számban a nagynevű nyugati profi csapatoknál, idehaza egyszerűen elfelejtenek futballozni. Ékes bizonyíték erre a jelenleg is zajló VB-selejtező mérkőzések sorozata. Nagy fogadkozások, lelkesedés tapasztalható a mérkőzések előtti időszakokban, futballkörökben, a szurkolók egyre szűkülő táborában, majd unos-untalan ismétlődik a keserű csalódás, a sok hiányosságot felvonultató, küszködő játékkép felmutatása nemzeti válogatottunknál.

Nem csoda, ha a lakosság döntő hányada, már régebben hátat fordított a bajnoki fordulóknak s csupán egy szerény réteg marad meg kitartó reménységgel, a saját klubcsapatánál ill., a válogatott mellett. Jórészük inkább megszokásból, időtöltés gyanánt, netán született optimistaként, jóhiszeműen elfeledve a sorozatos kudarcokat, amelyek évtizedek óta sújtják a futball életünk javát. Kisebb fellángolásokkal kísérve, amelyek mind, szalmalángszerűen hunynak ki, alig érthetően. Jellemző, hogy az ifjúsági- és utánpótlás válogatottaink elértek részsikereket, ám a folytatás ritka kivételtől eltekintve, többnyire elmaradt. (Alkalmi „kilengéseink” ismételt bizonyítéka, hogy korosztályos U 20-as válogatottunk kijutott a VB-re).

Sokakban felmerült már évtizedekkel ezelőtt is, vajon, mi lehet ennek az oka? Hol vannak a felelősök s mikor lesz már végre nálunk is egy olyan ütőképes stratégia, szakember gárda, rátermett vezetői garnitúra, minden szinten, amelynek tagjai kellő hozzáértéssel, elhivatottsággal, hozott emberi tulajdonságokkal felvértezve állnak majd a helyzet magaslatán? Mindenki számára jól láthatóan, észlelhetően, a várva-várt pozitív változások beindulásával, úgy a háttérben ténykedők, mint a foci pályákon valóban hatékonyan küzdeni kész játékosaink részéről.

Isten látja lelkem, nem költőinek szántam e kérdést. Annál is inkább nem, mert jómagam apró kisgyerekként ismerkedtem meg a labdarúgás varázsával, annak szeretetével, még a legendás ARANYCSAPAT idejéből. Személyesen átélve az akkori eseményeket, a világraszóló mérkőzéseket, a rádióközvetítések feledhetetlen élményei által.

Majd fájdalommal megtapasztalva, a mérhetetlen mélységű visszazuhanást, amely nem akaródzik megszűnni, mert velőt rázóan stagnálunk. Függetlenül a folyamatosan megújuló menedzsment összetételétől, a külföldi edzők jelenlététől, akár a válogatott élén látva őket.

Nem rejtem véka alá, meglátásom szerint a fő probléma az lehet, hogy a kínkeserves, görcsös próbálkozások ellenére, sehol nem találták meg a megfelelő helyre rátermett megfelelő embereket.

Mert mi a fő gond? Nem gondolhatunk másra, mint -többek között- a tehetségkutatások során, a válogatások szakszerűségének hiányára. Félő, hogy nem azokra bukkannak rá igazából -a játékosállomány soraiból- a kijelölt illetékesek, akikre régóta vágyunk Továbbmenve, pl., az edzéstervek taktikai módszereinek azon egyedi arculatára, amely csak a mi játékosainkra, azok szereplésének sajátos stílusjegyeire volnának jellemzők. Egyéniségük, tehetségük, játékintelligenciájuk utánozhatatlan voltát beléjük plántálva, oktatva, nevelve, hozzájárulva a felszabadult játék örömének átélhetőségéhez, azt elősegítve, megadva a számukra. Ez utóbbit hiányolom leginkább, a mi játékosainknál, évtizedek óta. Minden bántó szándék nélkül írom le, hisz együtt érzek velük a pályán, magam is ős-szurkoló lévén a régi szép időkből (s ezt már nem is hagyjuk föl, akik megéltünk szebb napokat is a zöld gyepen történtekből), de sajnos nagyon sokat kell még javulniuk játékosainknak a felkészítésben, úgy fizikai állóképességeik, technikai képzettségük, mint szellemi, érzelmi- és lelkierejük harmóniájának kialakítása terén. A magabiztosságuk, az önbizalmuk, a határozottságuk minden helyzetben való alkalmazhatóságáért.

Meggyőződésem, hogy ez a KULCSA a fellendülés megalapozásának, minden más felelős résztvevő oldaláról is megerősítve e kihagyhatatlan szempontokat. No és nem utolsó sorban, az erkölcsi tisztaság megkövetelésének érvényt szerezve minden szinten, hogy senkit ne érhessen a „FEJÉTÕL BÛZLIK A HAL”- sok esetben találó szólásmondás vádja, az élet minden területén. A legfőbb irányítóktól kiindulva, minden „szemet ide értve a láncban”.

Ha ezen kritériumok bárhol hiányoznak, vagy fellazulnak, akkor elkerülhetetlenül szakadás megy végbe és kezdhetünk mindent elölről.

Mindezek bizonyságaként csatolom az olvasók számára azon Program-Tervezetemet, amelyet az 1986-os Mexikói VB kudarca után küldtem át, az akkori MLSZ elnöknek, Szepesi Györgynek.

Aki elolvassa meglátásaimat, megdöbbenve tapasztalja, mi nem változott azóta, (23 éve!), az elfuserált rendszerváltozás okán és még sok más tényező miatt, amire idő hiányában most nincs mód kitérni.

A legnagyobb baj, a pozitív kicsengésű szemléletváltás hiánya!

Hiszem és vallom, hogy a magyar válogatott élén, magyar embernek kell/ene/ lennie, -minden tiszteletem és elismerésem kinyilvánítását vállalva a jelenlegi szövetségi kapitány mellett-továbbá olyan edzőképzést kialakítani, amely hasznosítva a bevált módszereket, magán viseli a magyar mentalitás, identitás ősi erőforrásait, tapasztalatait. Visszatérve a gyökerekhez.

Tanulva a bölcs közmondásokból, mint pl.: NINCS LEHETETLENSÉG, CSAK TEHETETLENSÉG! Ez érvényes a futball berkeiben munkálkodókra is. Bátran belenézve a tükörbe, feltárva a hiányosságokat és szabad utat adni a kallódó tehetségeknek, előtérbe helyezve a rátermettséget, a tisztességet, a becsületes hozzáállást, elszántságot, s minden cselekvés mozgatórugójaként, az elhivatottságot.

Amíg ezek nem valósulnak meg a szakágakban, egyesületeknél, a legkülönbözőbb főhatóságoknál, stb-stb. semmi remény nincs és nem is várható, a komoly változásokra.

Adja az ÉG, hogy a soron következő hatalom képviselői számára bekövetkezzen a megvilágosodás és képesek legyenek egy Nemzetmegváltó PROGRAM kidolgozására, amely az élet minden területén meghozza a korszakváltó pozitív fordulatot, az ÉLHETÕ MAGYARORSZÁGÉRT. Ide értve a magyar sport régi jó hírének visszaszerzését is.

Köztük a világ legépszerűbb játéka hazai megmentését, a magyar futballt egyaránt.

Ennek reményében maradok kézfogással:

Péteri Attila Árpád

nyugdíjas népművelő

Budapest

—————————————————————————

FUTBALL „TÍZPARANCSOLAT”!

AZ OROSZOK ELLENI 0 : 6 UTÁN ! (1986 – MEXIKÓ)

Dr. Szepesi György elnök részére
Magyar Labdarúgó Szövetség
B U D A P E S T

Kedves Szepesi György !

Hát megint nem sikerült. De azért semmi nincs elveszve. Hogy miért vesztettünk? Az „azért-mert”-ek garmadáját lehetne felsorolni és nyílván néhány illetékes szak-„embernek” /EMBERNEK/ ez kötelező jellegű lesz! Azon egyszerű oknál fogva, mert szintén néhány „ember” /EMBER/ ezt hivatalból megköveteli, aki ebből él /ezért ÉL/, akit mindezért fizetnek.
Hogy miért tettem idézőjelbe is, mindkét oldalra célozva, az „ember” szót? Mert a fő kérdésre a válaszok nagyon leegyszerűsítve, itt találhatók.
Ki, hol, milyen minőségben foglal helyet az örök ellentétek harcában?
EMBEREK= szívüket, lelküket, minden energiájukat egy nagy cél érdekében feláldozók /önként, meggyőződésből, elhivatottságból/
„emberek”= egyéni érdeküket szem előtt tartó, netán karrierista, negatív tulajdonságoktól hemzsegő (önző, buta, félművelt, ostoba, korlátolt, rugalmatlan, diktátor hajlamú, stb.) esetleg régmúlt időkből visszamaradt -zömében önhibájukon kívül- pozíció kitöltő elemek.
Z-tényező (társadalmi feszültségek: politikai, gazdasági, kulturális stb.)
A-oldal (OTSH-MLSZ-SPORTKÖRÖK-EGYESÜLETEK)
B-oldal (Mindenkori szövetségi kapitány, játékosok, szurkolók)
A-oldal: követelményeket támaszt, kívánalmakat fogalmaz meg, segít, támogat vagy csak úgy tesz, mintha…Egyszerűsíteni igyekvők szűk köre, agyonbonyolítók /bürokraták/ ill. árral úszók bővebb köre.
B-oldal: szöv.kap.: Feledatot vállal, hittel, reménnyel. Ez az egy poszt van a világon, amit a hagyományosan vett érdekből senki nem vállal/vállalhat/, mert ezt a munkát csak megszállottsággal párosulva lehet végigszenvedni, akár megy a csapatának, akár kevésbé.
játékos: közreműködik hittel és /vagy/ érdekből
szurkoló: támogat szívvel-lélekkel, ha kell erejéhez mérten pénztárcával /pályabelépők, sorsjegyek stb./, kikapcsolódásból, szórakozásból, munkahelyi, egyéni sikertelenségeinek kompenzálására és nem utolsó sorban alapvető, természetadta jogából eredőn, hazafias érzésből.
Egészséges gondolkodású, józan ember részéről az ellendrukkerséget, a válogatott szerepléseit illetően, kizártnak tartom. Maximum a közömbösséget tételezem fel ill. fogadom el, mint ideiglenes kívülállást, mert bármennyire is nehezünkre esik kimondani, nemcsak foci van a világon! A-oldal, B-oldal, Z-tényező, ezek dialektikus kapcsolatban vannak egymással. Hatásukat nem tudjuk figyelmen kívül hagyni, mert ennek mindannyian részesei vagyunk.
Legnagyobb feladatnak tartom személy szerint az útvesztők miatti még meglévő buktatók felszámolását. Minden résztvevő megnyerését a közös cél érdekében, hogy ne mindig egymással szembe állva akarjunk egyszerre lépni. Inkább egymás mellett állva, egymásba kapaszkodva előre nézni! Az összeszorított fogakkal kísért farkasszem taktika semmi jóra nem vezet. Túl kell emelkednünk ezen az ósdi magyar betegségen! 1986-ot írunk! Fontos tennivalóink vannak! Vissza kell adni a hitet önmagunknak, vezetőknek, vezetetteknek, szurkolóknak egyaránt, hogy legyen kiút a TALPRA ÁLLÁSHOZ!!
Minőségi szemléletváltozásra van szüksége az egész társadalomnak. A cselekvéseinkhez való hozzáállásban, az ok-okozati tényezők felvetésében, leszűkítve a kérdést a labdarúgás ügyét felvállalók közvetlen körére, az itt munkálkodni kívánó, akaró emberek értelmének, szívének-lelkének megnyeréséhez!
Az eredményesség érdekében egy kikerülhetetlen megtisztulási folyamat elindításába kell fognunk, bármennyire fájdalmas és nehéz feladat ez. A magyar sporttársadalomnak meg kell válnia, ahol szükséges -ide értve a labdarúgást is- drasztikus eszközökkel, az írásom elején idézőjelbe tett „emberek”-től!!! Úgy a társadalom, mint az Õ érdekükben egyaránt. Véget kell vetni a kölcsönös szenvedésnek, állandó gyötrődésnek. Ilyen légkörben tovább dolgozni nem lehet! Mindenkit a képességei, adottságai szerinti helyre kell /KELL/ tenni, korábbi érdemeire való tekintet nélkül. Az élet senki számára nem lehet többé sétagalopp, privilégium, vagy szocialista lakosztály, vendégház, ügyesen adminisztrált betyárkunyhó. Ez nem szlogen már, hogy a 24-dik órában vagyunk. Ez annál sokkal több, húsbavágó valóság. Ez már ádámcsutkáig érő mocsár, melynek gőze egyre tolakodóbban fuldoklásra ingerel bennünket. Fél kezünk már a
szint alatt kapálódzik, a másik még szabad! Használjuk ki cselekvőkészségünket, ragadjuk meg a hozzánk legközelebb eső ágat. Ráébredésünk, szellemiségünk mentőövét! Csak ennek segítségével, saját erőnkre támaszkodva húzhatjuk ki magunkat, az ólomként ránk nehezedő kátyúból.
CSELEKVÉS, CSELEKVÉS, CSELEKVÉS!!! Ez minden kor varázsigéje. Lásd: ősközösség, Egyiptom, Főnicia, Kína, görögök, rómaiak, vikingek. Akár Németalföld, Anglia, Franciaország és sokaknak 1917 nagy sorsfordító ereje. Jelen korunkban Japán. Soha senkinek semmit nem adtak ingyen ezen a Földgolyón! Ezzel a rövid történelmi áttekintéssel szeretném alátámasztani érveléseim a csodavárókkal, tétlenkedőkkel szemben. Nincs japán csoda, magyar csoda, csak japán cselekvés vagy magyar cselekvés van!!! Aki ezt nem veszi tudomásul az elveszett ember és ha sokan tömörülnek egy helyen, magukkal ránthatnak egy nemzetet, egy sporttársadalmat, egy egész sportágat.
Tisztelettel kérek minden gondolkodó, életképes magyart, akinek bárminő okból elkerülte figyelmét a veszélyes kór, eszméljen: -Nincs már hitele az üres ígéreteknek, fogadkozásoknak, várakozásnak, időhúzásnak! Túlhaladt rajtuk az idő!
Meg kell szabadulni a rossz beidegződésektől, visszahúzó, kétes értékű hagyományoktól, /megkövesedett tekintélytisztelet, cím és rangkórság stb./, előre kell tekinteni mindannyiunknak, tanulva a rég- és közelmúlt hibáiból. A tudás, a rátermettség, a tehetség, az EMBERSÉG tiszteletével, ezek támogatásával megújítva a társadalmat, a sport egészét.
Vállalt kötelességünknek, a magyar labdarúgás régi, elévülhetetlen hírének, becsületének hiánytalan visszaszerzésével. Töretlen kitartással, eltökéltséggel, hűséges híveket toborozva e kemény, fáradtságos, kimerítő, de nemes szándékú munkához. A feladat nagyságához méltó partnerek megbízható, állandó, korrekt közreműködésével.
A fentieket tényként és érvként előhozva, tükröt tartva mindenki elé, most szeretnémkifejteni konkrétan, mit tennék az eljövendő szöv. kapitány helyében :

  1. Akik számára még nem tudatosult átfogó szélességben /klubvezetők, játékosok, társ.-i tisztségviselők, minden rendű-rangú munkatárs/, azoknak felhívnám szíves figyelmét, rövid történelmi áttekintéssel, honnan jöttünk, meddig jutottunk s megértésüktől, hozzáállásuktól, az Ő cselekvésüktől is függően, hová juthatunk?
  2. Igyekeznék megnyerni minden eddigi és új résztvevőt -aki vállalja és kitart mellettünk- a legfőbb célkitűzésnek, a magyar labdarúgás tekintélyének visszaszerzéséhez. Kikérve és felhasználva az összes még köztünk lévő régi neves szakember véleményét, tapasztalatát!
  3. Senki ne ijedjen meg! Nem arról van szó, hogy a következő VB-re világbajnokok leszünk, de mint a futballban elérhető legnagyobb célról, ami a lelke mélyén minden igaz sportembert ösztönöz és éltet, arról lemondani jelen helyzetünkben sem szabad! Ha ettől, mint távlati céltól eleve elérhetetlennek tartva eltekintünk, akkor rálépünk a KISHITŰEK -tudat alatt értékrombolón- választotta útra, amely csak zsákutcába vezet. Akkor nincs értelme a munkának, fáradozásunknak, mert ha nincs hajtóerő, -elegendő mennyiségű- ami lendületet adhat, elkerülhetetlenül megrekedünk a középszerűség vagy az az alatti teljesítmény és járulékos eredménytelenség langyos vizében, amely hínárként húz vissza minden próbálkozást. Felemésztve minden tartalék energiánkat és maradunk a helyben járás parttalanságánál, időtlen időkig! Csak rajtunk múlik, hogy mit hoz a jövő! Összefogunk, vagy maradunk a széthúzás évszázados béklyóinál. A labda mindenki számára kerek! Ha a játékosok és a futballban dolgozók úgy akarják, nyerhetünk EB-t, VB-t, bármit. Nem egy ördögi dolog ez. A lehetőség adva van számunkra is, a kérdés csak az, miként sáfárkodunk meglévő adottságainkkal. Ami nem kevés. Gyakrabban kell leírni és memorizálni, hogy fejből is menjen, papír nélkül, álmunkból is felriasztva!!!
  4. Az új szellemű vezetéstől kérném az egész magyar labdarúgás szerkezeti vázának átrendezését. Intézkedési, nagyobb cselekvési jog megadását az MLSZ számára. Ez a szerv legyen a labdarúgás eszmei irányítója. Ez alapkövetelmény a változtatás beindíthatóságához.
  5. A játékosok futballintelligenciájának felélesztése. Ez alatt az alkalmazkodó készséget értem elsősorban. Bármely mérkőzésen, bármilyen helyzetbe kerülve, tudja, hogy mit kell cselekednie? Ez egyéni adottságtól függően a képességek fejlesztésével és állandó gyakorlással, a legmagasabb szintre emelhető.
  6. Az erre a feladatra alkalmas, tehetséges játékosok felfedezése, kiválogatása. Új megoldások kialakítása, a rejtett, eddig ismeretlen játékosok felszínre kerülése érdekében. Bevonni mindenkit, aki erre vállalkozik. Levélbeli, telefonos értesítéssel, vagy bármilyen elfogadható módon. S arra az illetékesek részéről reagálni. Utánajárni, megnézni a játékost. Megtartani,  NEM HAGYNI ELVESZNI!!!
  7. Válogatási alapkövetelmények:

a; fizikai állóképesség,b;terhelhetőség,c;gyorsaság,d;technikai képzettség,e;rugókészség,f;fejjáték, g;pszichikum. Fentiek minimum határánakmeghúzása NB I.-II., területi bajnokság és így tovább lefelé.

   8.  A bajnokság színvonalának növeléséért elvégzendő feladatok:

Edzésprogram bővítés, szélesítés, intenzitás ütemességének betartása, annak megkövetelése. A küzdőszellem felújítása, a játékosság, játékkedv felfokozása, visszaadása. Az egyéniség, az önálló cselekvőkészség fejlesztése, a tudatos játékstílus kialakítása. A minőségre törekvést, e szándékot ösztönözzük, erősítsük minden szinten. Harcoljunk a lélektelen játék, a pongyolaság ellen. Mindenki önmagával nézzen szembe a legnehezebben! Önmaga előtt is önmagáért feleljen elsődlegesen! Ránevelni őket / a játékosokat / az önbecsülésre, tisztességre, lelkiismeretességre. Állandóan követendő vezérfonaluk legyen! Természetes szerénységgel párosulva!

9.  A játékosok félelmének, drukkból fakadó stressz állapotának feloldása. A görcsösség kiiktatása a játékukból. Ez mind-mind pszichológiai feladat is. Minden NB I-es csapatnál és a válogatottnál szakpszichológus foglalkoztatásának kötelezővé tétele. Lehetőleg TF-et is végzett volt sportoló személyében, aki a maga bőrén érezte, tapasztalta, mit jelent a versenyláz, a küzdelem hevében helyt állni! Mi nélkülözhetetlen pszichés szempontból a sikerhez? Az eddigi tudományos eredmények felhasználásával tevékenykedve, részfoglalkozásban. A játékos személyiségének tisztelete, a saját nyelvezetük szerinti külön utas megközelítés. Tudomásul kell venni, hogy minden ember egy külön világ. A labdarugóé is. Nem eszköz, tárgy, hanem élőlény, individuum. A feudális maradványok teljes felszámolása, edző és játékosok viszonyában!

10. Beszédkultúra, viselkedéskultúra, egymással történő bánásmód, vezetők, munkatársak, játékosok között. Ahol e téren hiányosságok mutatkoznak, ott nívóemelkedést megkövetelni. Vezetői példamutatás, a kölcsönös tisztelet megadása és elvárhatósága szempontjából. Az ellenségeskedés, torzsalkodás, az emberi gyarlóság negatív tendenciáinak kiszűrése és lehetőség szerinti mielőbbi megszüntetése. /szakmai és egyéb rosszindulat, pitiánerség stb./

Fontossági sorrend tartani tudás! A kitűzött cél lebegjen mindenki szeme előtt, s annak rendelje alá cselekvőkészsége maximumát! Mi nyerni akarunk! Mindenkinek méltó partnerei leszünk. Van önbizalmunk, akaratunk, a meccs lefújásáig küzdünk! Becsülettel dolgoztunk, felkészültünk, hiszünk önmagunkban! Hazánkat régi jó híréhez nevéhez méltóan képviseljük!
Mindenkor sportszerű tiszta játékot játszunk, mert ezt várja a közönség! Az ellenfél szurkolói is! Könnyed, szellemes, technikás, felüdítő játékot, mert a labdarúgás végeredményben JÁTÉK!
Semmiképpen sem nemzeti tragédia, ha nem sikerül győzni. Tisztességes odaadó játékkal nyerni is lehet, de veszíteni is! Ez utóbbi is szerves része életünknek, ha valamelyik csapat túltesz rajtunk és legyőz bennünket, a hibát mindig önmagunkban kell keresni! A vereségből lehet a legtöbbet tanulni és ösztönző erőt meríteni a revanshoz! A nagyobb tudás előtt fejet kell hajtani, mert jobbtól tanulni soha nem szégyen, kikapni még kevésbé! Mindenkor büszkén viseljük a címeres mezt, mert tudjuk és érezzük, hogy nagyon sokan szívesen lennének a helyünkben, amikor tiszteletünkre eljátsszák a nemzeti HIMNUSZUNKAT!
Meggyőződésem, hogy ez a válogatott számára készült „10 PARANCSOLAT” elengedhetetlen ahhoz -a többi kiegészítő érvvel, észrevétellel együtt- hogy végre szélsőségességektől mentes, a kor követelményeinek eleget tevő mérkőzéseket játszhassunk a jövőben!
Ha a társdalom mozgatórugóinak működtetői belátják a belátandókat /ami néha irtózatosan nehéz, különösen, ha az illetők rájönnek, hogy Õk is tévedtek, hibáztak, felelősek bizonyos dolgokért/ és a nagybetűs EMBEREK sorsát követik, vagy kezdik el- ha eddig tétováztak, bizonytalankodtak- akkor „CSAK” követniük kell az általam megvilágított út fénykígyóját és ha kínkeserves fáradtsággal is, de célba érnek!!!
Ha maradnak a sötét, kivilágítatlan mellékutakon, halálos veszély leselkedik rájuk, mert nem látható sem a főútvonalhoz vezető bekötőút s ennélfogva a CÉL sem! Marad a csetlés-botlás és az idő intervallumától függően elkerülhetetlen tragikus karambol.
A Kossuth Rádió egy régi közkedvelt műsorának címével búcsúzom: „TESSÉK VÁLASZTANI!”
Budapest, 1986. június 11.
Sporttársi üdvözlettel:
Péteri Attila Árpád
Nemzeti InternetFigyelő

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük