Főhajtás Petőfi Sándor emléke előtt


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

SZÁZHATVAN ÉVE LÁTTÁK UTOLJÁRA ÉLVE PETŐFI SÁNDORT

Kedves Magyar Testvéreim!

Százhatvan éve annak, hogy Segesvár mellett utoljára élve látták Petőfi Sándort.

Azóta Magyarországon szinte senki nem tudja, hogy merre van az ő valódi nyughelye. Történetek ismertek arról, miszerint valahol egy ázsiai falu temetőjében hosszas kutatás után megtalálták földi maradványait.

Százhatvan év! Irgalmatlanul hosszú idő. De ahogy teltek az évek, Petőfi egyre mélyebb gyökeret eresztett a magyarok szívébe. A legvadabb monarchiában is el kellett fogadni, de még a kommunista hordalékok is elismerték hatalmas munkásságát, mint nemzeti értéket.

Mi, kései utókor, ugyan mennyire tiszteljük, becsüljük a magyar néplélekhez olyan híven szóló koszorús lángelmét? Valljuk meg őszintén, bizony gyakran szinte sehogy. Mint ahogy annyi más kiválóságunkat méltatlanul mellőztük.

Most egy kevés elégtételre szeretnék felhívni. Szinte alig van település Magyarországon, ahol valamilyen formában ne találkoznánk Petőfi Sándor nevével. Akár utcanév, akár egy emléktábla, és még ott vannak a szobrok is.

Gondoltam egy nagyot és merészet! Azt szeretném kérni, hogy Budapesten, a Fiúmei úti temetőben, a Petrovics család síremlékéhez, aki csak teheti, július 31-én helyezzen el egy nemzeti színű szalaggal átkötött szál virágot. Ugyanígy a Március 15-e téren, az egyik legismertebb Petőfi szobor talapzatánál, valamint a Nemzeti Múzeum lépcsőjénél található emléktáblánál.

Máshol is vannak olyan Petőfire utaló emlékhelyek, ahol erre a megemlékezésre lehetőség adódik. Kérem ne sajnálják erre azt a néhány percet!

Kérem szépen, kedves magyar testvéreimet, hogy minél többen vegyen részt ebben a megemlékezésben. Van még elegendő idő arra is, hogy talán szervezett formát adjanak ennek az alkalomnak. Beleférne talán egy-egy versének elmondása is a Himnusz és a Szózat hangjai között.

Nem kell több, csak egy szál virág nemzeti színű szalaggal átkötve, vagy egy kicsi zászló! Fejezzük ki ilyen módon hálánkat mindazért, amit Petőfi Sándortól mi magyarok kaptunk. Kérem, aki soraim olvassa, gondolkodjon el azon, hogyan tudna ebben segíteni a hálás utókornak! Lehetőség szerint minél előbb továbbítsák a leghosszabb címlistájukon szerte a jelenlegi országhatáron belülre és kívülre.

Köszönettel és főhajtással:

Lengyel Károly

karolyorama@gmail.com

Budapest, 2009. július 22.

Facebook hozzászólások

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Read previous post:
Mindörökké, Erdély – Beszélgető-kötet a Kossuth-díjas Szervátiusz Tiborral
Vona Gábor nyílt levele a Jobbikot feloszlathatónak nevező főbírónak
Fogyatékkal élők jótékonysági koncertje az egészséges, árva gyerekekért
Close