Féljenek-e a felvidéki és más elszakított magyarok? Amit jogainkról minden magyarnak tudni kell!
Mitől és miért félnek az elszakított területeken (számos településen ma is többségben élő) magyar emberek? Tisztában vannak-e jogaikkal? Mit kellene tenni jogaik védelmében az „anyaországnak” s saját közösségeiknek? Morvai Krisztina és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat delegációja 2016 telén Felvidéken járt, előtte Erdélybe látogattak.
A tapasztalatokat összegző előadások közül a dunaszerdahelyi fórumon elhangozott tekinthető meg ezen a felvételen. Örömhír, hogy a jogvédők felhívására felvidéki aktivisták máris megkezdték a jogszabályokban rögzített nyelvi jogok településről településre történő követelését, a vonatkozó törvényhelyekre utaló beadványok formájában.
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
már kezd megavulni , kellene még jónéhány olyan képviselotök, mint a mi (a Tiétek !) Krisztinánk !!!
az egész magyar politikumot átjárja és mint valami irányító elvükként irányítja az, hogy ; „mit is lehet ?”; vagy hogy hol is van az ellenfeleik türelmi határa velük szemben ?” …
na ez a kiinduló állásuk .. és ez alapján kezdenek is valamit mondani, tenni. Tehát a vitában, a tárgyalásokban ez az o határuk (a felso !!) és
ilyenkor, ha az ellenfél akadékoskodik, akkor még ebbol is leadnak …
nem azt mondom, hogy nem szükséges ismerni azt, hogy ellenfeleink meddíg képesek valamit is elfogadni. Azt jó tudni. Viszont azt tudatni kell ezen ellenfelekkel, hogy hol van a magyar politikum alsó határa …
egy példával ; az oktatás anyanyelven-történo használatát reklamálja Mo (a csonka), az ún. HK-i magyar közösségek … és mivel észreveszik azt, hogy az oláhok, a tótok, a szerbek a felsofokú, az egyetemi oktatást nem akarják megadni …, hát nem is kérik, követelik többé …
egy kétoldalú egyezkedéseknél normálisan a két fél a ‘magáét’ mondja és nem azt, amit az ellenfél elvár tole !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
na ez az ami borzasztóan hiányzik a magyar nemzetközi politikában, a
diplomáciában. Ezek csak egyet tudnak mondani ; meddíg mehetünk, meddíg szabad ?
így nem lehet semmit, ill. alig valamit is elérniük ….
szeretettel, L