Makoldi Sándor (1945-2017) festőművészként közeledett a néprajzhoz, melyben felismerte a magyarság ősi hagyatékát. A népművészet kifejezési formái izgatták magyar festőként, főiskolai tanárként, diplomás néprajzosként. Ugyanis a népművészet őrizte meg leginkább a nemzet karakterét, közösségi formáját (közérthetőségét), képírásba tömörített egyetemes mondanivalóját.
A mai Magyarországtól félig elcsatolt Gömör vármegyében találkozott az egyik legősibb bútordarabunk, az ácsolt ládák továbbélésével a XX. századig. A már elfeledett (padlásokra, kamrák mélyére száműzött) egykor itt, a Felvidéken a legdíszesebb kelengyés ládák jelei elkápráztatták. Mint kiderült, az országosan elterjedt bútordarabok legősibb, geometrikus (elvont) jeleinek értelmezésével eddig alig foglalkozott a szakma.
Mivel tudta alkotóként, hogy e jelek nem lehetnek csak üres díszek, meg akarta érteni, hogy miért kerültek főleg a kelengyés ládákra, amit az emberi élet csúcspontján, a házasságkötés ünnepén mutattak meg. A szakrális alkalom szülte fontos tartalmaikat analógiák segítségével fejtette fel, más ácsolt tárgyak (bútorok) hasonló jeleivel együtt a koporsók és bölcsők esetében is, az emberi élet nagy fordulópontjaihoz kötődően.
Duró Dóra és Férje, nemcsak az egykori, tényleg “MAGYAR SZÍVÜ PÁRT”, a JOBBIK alapitó tagjai, hanem meghatározó személyei is voltak!
Ezért, az általam nagyrabecsült Duró Dorá-nak azt ajánlom,, hogy ne maradjon sokáig, egy “feltétlen sülyedésre kiszemelt hajó” utasa!
Az 56-os Veteran és Koppányivadék, Dr.Endrédy Szabó Lajos, Bécsből.
” a mindenben mindenkori elsőket keresztre feszítik,aztán imádják majd.
Azon kevesek közé tartozik Budaházy György is,aki a többség érdekében tevékenykedik. De a többség köszöni szépen jól van,s talán közömbösséggel tekint rá, ha nem megvetéssel. Nem beszélve arról,hogy a többséget hidegen hagyja a kevesek sorsa. A többség még nem érett meg “erre szellemi szintre,hogy képes legyen felfogni,érzékelni,hogy mi zajlik körülötte. Még azon a szinten van,hogy megelégedettséggel tölti el ha fizikai szükségletei rendbe vannak,de az már távolabbra esik tőle,hogy ” nem csak kenyéren él az Ember. Hogy unokái jövőjét falja fel,ha egyáltalán lesz az unokáinak jövője. Élhette volna Ő is a “hétköznapi emberek megszokott életét,de Valami motiválta,hogy tegyen valamit az Igazság érdekében,ami a többséget hidegen hagyja. Beleértve a hatalmat is. Kivetik maguk közül azokat,akik ez irányba akárcsak a hangjukat is hallatják. Ma a többség beáldozza mindenét,testét lelkét,csakhogy jólétben élhesse(?) mindennapjait,vagy hirdethesse önön hamis nagyságát. Megelevenedik a történelem,még ha nem is párhuzamosan, de a többség ma is “barabást választja. Itt igazságos elbírálást várni lehetetlenséggel egyenlő. Legfeljebb az idő távlatában némi kegyet gyakorol a hatalom,mint egy megvetés képen. De ahogy fogalmazott Budaházy György is,minden alkalmat,lehetőséget megragad a hatalom,hogy megtörje,megalázza,ellehetetlenítse. Nem beszélve arról,hogy az Ő életében, semmi sem lesz már olyan,mint előtte,mert amin keresztül ment,maradandó nyomot hagy benne.
Én anélkül,hogy így ismeretlenül “puncsolnék Neki, meghajlok előtte és Erőt Egészséget Kívánok a további Életéhez.