KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

EU: Kapkodás és látszatintézkedések a spekuláció ellen

Miután a mese a kabócáról és a hangyáról nem bizonyult elegendőnek a görög és az euróválság magyarázatául, Németország elsőként intézkedéseket is hozott a spekulánsok ellen. Berlin, hogy ne maradjon egyedül, csütörtökön (május 20.) nemzetközi konferenciát is rendezett a témában.

A hónapok óta tartó válságot a fősodratú média kezdetben a görögök lazaságával, alacsony munkatempójával igyekezett magyarázni. A spekulánsok szerepét csak később és úgy mellesleg érintette. Ez azonban különösen Németországban, amely a Görögországnak nyújtandó hitelek fő viselője, nem vált be, mert az átlag német polgár a szokásosnál jobban gyanút fogott és képviselőinek kényes kérdéseket tett fel. A kedélyek megnyugtatására a német politikusok kénytelenek lettek a spekulánsok ellen bizonyos – ideiglenes – intézkedéseket megtenni. Május 19.-től 2011. március 31.-ig tilos az euró-zóna államkötvényeivel és CDS-szel (credit default swaps, azaz egy állam vagy vállalkozás csődje elleni biztosítással) kereskedni.

A szakzsargonban ezt az üzletet üres eladásnak nevezik, amelyből két fajta létezik. Az „egyszerű” üres eladás lehetővé teszi, hogy a spekuláns eladja a kölcsönzött kötvényt abban a reményben, hogy később olcsóbban visszavásárolja. A másik – amely ellen Berlin harcol – még olyan kötvények eladását is engedélyezi, amelyeket a spekuláns valójában még csak ki sem kölcsönzött. Habár német politikusok már hetek óta lépéseket sürgetnek a spekuláció ellen, Európa most mégis meglepődött és kritikus megjegyzéseket tett, Berlin intézkedéseit fölöslegesnek ítélve. Hogy ez a kritika mennyire álszent, mi sem mutatja jobban, mint a vezető nyugati politikusok ígéretei a válság kirobbanásakor a bankok megrendszabályozására. Azóta pont az ellenkezője történt, mert a bankok még jobban rájöttek a „válság ízére”. Szakértők szerint csak Amerikában az adófizetők pénzéből fizetett „banksegély” a kezdeti 700 milliárd dollárról 23 trillióra (azaz 23 ezer milliárdra) nőtt. A leghatékonyabb trükk, hogy a kormány szinte kamat nélkül kölcsönöz pénzt a „szegény bajba jutott bankoknak”, amelyek „too big to fail” (túl nagyok, hogy veszni hagyják őket). Ők pedig ezt a pénzt 3-4 százalék nyereséggel visszakölcsönzik az államnak. A különbséget az adófizető állja.

Az európai kritika azért is hamis, mert hasonló intézkedéseket már más országok is foganatosítottak. Például az USA a válság kitörésekor, de Görögország is április végén a spekuláció megfékezésére, vagy Spanyol- és Franciaország, ahol a válság óta a részvényeket illetik hasonló tilalommal. Svájcban ez a fajta spekuláció pedig eleve tilos volt úgy a részvényekkel, mint a kötvényekkel. Németország intézkedéseit az „euró-zóna államkötvényeinek rendkívüli képlékenységével” okolta meg, ami az egész pénzrendszert nagy veszélybe hozhatja. Kritikusainak csak annyiban lehet igaza, hogy Németország egyedül nem tudja hatékonyan leküzdeni a spekulánsokat, mert azok más országokba távoznak. Ezt persze a németek is tudják, és ezért igyekeznek – a nemzetközi konferencia is főleg erre szolgál – az EU fő politikusait is bevonni a spekulánsok elleni küzdelembe. A vezető német politikusok, mint kancellár Merkel és a pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble, még átfogóbb intézkedéseket, mint például a sokat emlegetett, de sosem elfogadott transzakciós adót (Tobin adó), javasolják megvalósítani nemzetközi szinten. A pénzpiacok reformjának terve annál inkább elhalványul, minél inkább megerősödni látszik a gazdaság, óvott Schäuble. Pedig úgy a pénzügyi szereplők, mint a pénzügyi eszközök is megreformálandók. „Nem szabad veszítenünk a lendületből”, bíztatott a német pénzügyminiszter. A német EU-főbiztos, Günther Oettinger más államokat is ösztönzött a transzakciós adó elfogadására. Javasolta, hogy a téma a következő G20 csúcson kerüljön napirendre.

Közvetlenül a berlini konferencia előtt néhány európai politikus is pozitívabban reagált a német tervekre. A francia gazdasági miniszter, Christine Lagarde, visszautasította ugyan Merkel kancellár megjegyzését az euró válságáról, de osztotta véleményét abban, hogy a német intézkedéseket más államokkal is meg kell tárgyalni. Michel Barnier az EU belső piaca és a pénzügyek tekintetében illetékes főbiztos pedig egyenesen szükségesnek nevezte az európai együttműködést e téren, amit Barroso elnök is támogatott.

Talán valami megmozdult. Hogy azonban ne csak látszatintézkedéseknél maradjunk, Merkel kancellár szerdán a Bundestag előtt kijelentett javaslatának kellene valóra válnia. Merkel a transzakciós adó bevezetését a júniusi G20 találkozótól várja el. Ha azonban ez nem történne meg, akkor szerinte az EU-nak kell lépnie. „Ha nem sikerül ott (a G20 találkozón) megegyezni, akkor az EU-tól követeljük a pénzügyi szektor hozzájárulását (adóját), hogy az emberek végre valami igazságosság érzéséhez jussanak”.

Igen, ez lenne a legfontosabb lépés a pénzvilág normalizálása felé, különben még az ünnepelt mentőcsomagok is a visszájára sülnek el, mint ahogy azt Karl Albrecht Schachtschneider és társainak keresete (lásd „Az euró elsüllyed az adósságmocsárban” című cikket) jelzi.

Vajta DénesNemzeti InternetFigyelő

Kapcsolódó cikkek

Mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük