KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

És mi, magyarok, mi hova álljunk? (2. rész)

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!
Barroso: „A középkori és vallásos Szent Korona a legveszélyesebb szélsőség az európai civilizációra”.
Barroso: „A középkori és vallásos Szent Korona a legveszélyesebb szélsőség az európai civilizációra”.

A gyarmattartó által kistafírungozott média, valamint komplett politikai osztály manapság váltógazdálkodásnak hazudott belterjes hatalomgyakorlási ámokfutása közepette az egykori KISZ-titkár generáció mára állva maradt két favoritja, Francisco és Viktor az egymással való riogatást már-már „művészi” szintre emelték. Ez az ún. Mumus-hatás. Nem szavazol rám (vagy a csapatomra)? Rendben, de akkor jön a másik versenyző, aki nálam sokkal rosszabb! És fordítva! Ami a lényeg: e kettőn kívül más nem létezik, nem létezhet! Ez az, amit nagyon fontos, hogy megértsünk, a jelenlegi rendszer működése szempontjából!

Erről értekezik legújabb „gyöngyszemében Francisco, a nemzetet szembeköpő egykori miniszterelnök is. „Angyalok és ördögök?” című írásából idézünk:

A teljes írás itt olvasható.

„Nincs kompromisszum. Vagy, vagy. Vagy Orbán illiberális demokráciája (?), vagy európai, polgári liberális demokrácia. A kettő között nincs semmi.”

Nem tehetek róla, de nekem erről a bekezdésről megint Géczy Gábor örökérvényű szavai jutottak eszembe, melyek szerint nincs rosszabb, nincs veszélyesebb, mint a hibás tudás!

Igen, ez az ember tényleg egy igazi européer, jelentsen bármit is. Nem tudom, tetszettek-e figyelni? A Szent Korona, vagy az azon alapuló tan, ne adj’ Isten értékrend, mint olyan, nem hogy szóba sem került, de még csak gondolati szinten sem érintette! Dejszen hogyan is érinthette volna, amikor köze nincs hozzá?! Ugye emlékszünk még, mit válaszolt Barroso, amikor Jóska bátyánk (Dr. Halász József) elküldte neki az ezen értékrenden alapuló társadalomlétezési forgatókönyvet?

„A középkori és vallásos Szent Korona a legveszélyesebb szélsőség az európai civilizációra”.

Nos, valóban, Francisco kétségkívül européer. Jelentsen bármit is.

Ami engem illet, ha ezt jelenti, akkor én köszönöm szépen, de nem vagyok européer. Nekem a Szent Korona van az első helyen és mindazok az értékek, melyeket megtestesít, s melyeket személyében egyben szentesít is.

Angyalok és ördögök? Igen! A hírnökről már esett szó a korábbiakban. De kik ők, az ördögök? Ahogyan beszédes nyelvünkből világosan kiderül, a dög, az elpusztult, a meghaladott őrei ők. Gonoszak! Gonoszak, mert tudatosan ártanak! Azzal, hogy a kelleténél jóval tovább itt tartják e világban a pusztulásra ítéltet, a meghaladottat!

De megyünk tovább. Újabb idézet a bukott miniszterelnök írásából:

„…olyan államot szeretnénk teremteni, amely enged bennünket szabadon élni, nem szól bele vallási, politikai, kulturális, szexuális meggyőződésünkbe, és ehhez ne is lehessen hatalma: azt akarjuk, hogy az állam hatalma a jog által szabályozott és korlátozott legyen. Ezért akarunk jogállamot, szabad sajtót, szabad vallásgyakorlást, hatalommegosztást. Független bíróságot, törvényesen működő ügyészséget kívánunk. Kiállunk a tulajdon szabadsága és védelme, a verseny, a piacgazdaság mellett. Nem hiszünk az erősek hatalmát biztosító nyers – nálunk egyébként sohasem volt – gazdasági liberalizmusban. Hatékony, a szociális felelősséget vállaló, a tisztességes versenyt garantáló, szabályozó, ellenőrző államot akarunk, ha úgy tetszik, európai köztársaságot.”

Furcsa ezeket a szavakat egy olyan embertől olvasni, mint Francisco. Gondoljanak vissza arra az időre, amikor ez az ember volt Magyarország miniszterelnöke. Ilyen országot csináltak? Emlékeznek ugye? IGEN! MEGCSINÁLTUK! Ilyen országot akartak? Ez az ember arról győzköd itt bennünket, ő aztán igazán tudja, mitől döglik a demokratikus légy. Mit gondolnak, akkor vajon mi az oka annak, hogy úgy penderítették ki őket a bársony fotöjökből, mint annak rendje, s módja? És vissza se engedték őket, hiszen immáron második alkalommal képződött meg a kétharmados parlamenti többség az ellen oldalán!

Néhány szó akkor a jogállamról, annak fontosságáról, Francisco által történő mindenek fölé helyezéséről!

Legyünk jóindulatúak és mondjuk azt, hogy most fordultak célegyenesbe a devizahitelesek megmentéséről szóló cselekvéssorozatok. Persze az is könnyen előfordulhat, hogy túlzottan optimista vagyok, mind az időtartam, mind a „szúrjuk ki a szemüket üveggyöngyökkel” című kárpótlás mértékét illetően. De legyünk tényleg jó indulatúak, legalábbis optimisták!

A jogállam, annak fontossága, valamint ennek a fontosságnak a kihangsúlyozása az, amire ismételten szeretném felhívni, immáron sokadik alkalommal a figyelmet. Ez az egyik legeklatánsabb példája a rafinált, szócséplésen és manipuláción alapuló tetszetős átverésnek! Éppen a devizahitelesek esetén látjuk, hogy a jog, az ember által írott, kreált rendszer mindenek fölé helyezése mennyire veszélyes terep! Hiszen a jog többféleképpen értelmezhető valami. Már-már azt mondaná az ember, szinte megfoghatatlan. Érdekes ellentmondás ez, hiszen paragrafusok betűrengetegében minden le van írva, szigorúan, szóról-szóra! Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért(?), mégis csak így van ez! Legalábbis számunkra, hétköznapi, nem jogvégzett emberek számára. De majd mindjárt látni fogják, sokszor a jogvégzettek számára is!

Emlékezzünk vissza a legelső „bankperre”. A Magyar Nemzet internetes változatának 2014. augusztus 23-i cikkéből idézünk:

„Úgy nyert az állam, hogy vesztettek az adósok”

A pénzügyi intézetek első perének végeredményét megismerve, amikor is a törvényszék elutasította a Kéthely és Vidéke Takarékszövetkezet keresetét a magyar állammal szemben, megkerestük dr. Damm Andrea ügyvédet, a devizahiteles-perek szakértőjét, hogy kielemezzük a bíróság ítéletét. Szerinte a magyar médiában megjelent kommentárok nagy többsége teljesen félreértelmezte a kialakult jogi helyzetet. A takarékszövetkezet mintegy 100 devizahitelese ugyanis – az ügyvédnő szakvéleménye szerint – ezen ítélet után egy forintot sem remélhet az egyoldalú szerződésmódosítások nyomán – sem a kamat, sem az árfolyam, sem pedig a szerződést terhelő egyéb költségek egyoldalú emelése miatt.

A Kéthely és Vidéke Takarékszövetkezet perének kommentálása sajnos csak formálisan történt meg a sajtóban, a per tényleges joghatását nem mutatta be senki, mert – úgy tűnik – nem értik pontosan, mi történt – kezdte magyarázatát dr. Damm Andrea
(
az interjú elkészülte után, a szombaton megjelent Magyar Nemzet is arról írt, hogy a takarékszövetkezet trükkös keresete miatt pórul járhatnak az adósok – a szerk.) – A Törvényszék azzal utasította el a keresetet, hogy a felperes azt állította, az egyoldalú szerződésmódosítás feltételeit egyedileg megtárgyalták az ügyfelekkel, így nem számítanak általános szerződési feltételnek.

(…)

– Van-e lehetőség arra – lévén, hogy az ítélet még nem jogerős –, hogy az ítéletet az állam képviselői megfellebbezzék?
– Sajnos nincsen, mivel ők a kereset elutasítását kérték, és ez meg is történt. Ilyen boldog pervesztest ritkán látni, mint a takarékszövetkezet képviselője volt, s az sem véletlen, hogy nem fognak fellebbezni, hiszen 400 ezer forint perköltség és 1,5 millió forint peres illeték fejében gyakorlatilag megúszták, hogy az egyoldalú módosítások tisztességtelensége miatt az adósoknak önként vissza kelljen fizetniük bármennyi összeget is.

– Milyen hatással lehet ez az ítélet, illetve a takarékszövetkezet jogi ügyeskedése a további perekre, elvégre igen sok következik a sorban?
– Csak remélni lehet, hogy a következő perekben felkészültebbek lesznek az állam képviselői, és nem az ügyfeleknek ártó döntések születnek még úgy is kommentálva, mintha az adósok nyertek volna.

Nem sokkal ezután az Origo-n a következőket olvashattuk:

„Fizetnie kell minden vesztes banknak

Gyorsan terjedt a rémhír a devizahitelesek között, miszerint hiába vesztett az állammal szemben a Kéthely takarék, fizetni nem fog. Az érvelés azonban nem felel meg a bírósági eljárások logikájának. A megkérdezett szakértő szerint az ügyben hozott ítélet egyértelműen a devizahiteleseknek kedvez.

Ennyit a jogállamról, és annak mindenhatóságáról! Ez egy többféleképpen értelmezhető emberi, s mint ilyen, tökéletlen találmány, kreatúra. Mégis, ez az ember görcsösen ragaszkodik a jogon alapuló államhoz, olyat akar, ez az egyik legfontosabb kívánsága! Minden ennek legyen alárendelve! A baj csupán az, hogy a jog hasonlatos a pókhálóhoz, a nagyok könnyedén széttépik, míg a kicsik mindig fennakadnak rajta.

És ha már a jogállamnál tartunk! Még valamiről essék szó! Nem tudom, tetszettek-e figyelni? Morál, erkölcs, etika és hasonlók, melyeken a jognak alapulnia kellene, mint olyan, nem hogy szóba sem került, de még csak gondolati szinten sem érintette!

„Látjuk, hogy honfitársaink többsége elégedetlen az életével. Fáradt, csalódott. Az átlagos magyar, ha van ilyen, unja a politikát, megvet bennünket, politikusokat, elfordul a közélettől. Egyszerű dolgokat kíván: biztos munkahelyet, magasabb fizetést, jövőt a gyerekeknek, szabad vállalkozást, biztonságos hétköznapot, kiszámítható jövőt. És persze szeretne egy sikeres közösség tagja lenni, ezért erős Magyarországra vágyik, amelynek büszke polgáraként szeretne magára és honfitársaira nézni.

De ettől messze vagyunk. És mert sokan, nagyon sokan csalódtak a rendszerváltás új Magyarországában, most új utakat, válaszokat keresnek. Ha a rendszerváltozás vezérlő ideológiája a liberális demokrácia, a parlamentarizmus, a jogállam, a piacgazdaság volt, ha eddig az Európai Unióval közösen kerestük a felemelkedés lehetőségét, akkor most csalódottságukban megrázóan sokan hátat fordítanak mindennek, szembefordulnak az elmúlt két és fél évtizeddel, és menetelnének az ellenkező irányba Orbán vezetésével. Látjuk, érzékeljük és mondjuk: történelmi zsákutcába masíroznak.”

A rendszerváltozás bukott rendszerének politikusainál közös jellemző, hogy választások alkalmával programjaik konkrétumok helyett általában nem állnak másból, mint vágyálmok végeláthatatlan felsorolásából. Lásd: ilyen országban szeretnénk élni, ilyen meg olyan – jelen esetben éppen jog – államot akarunk! A megvalósulás konkrétumairól általában egy szó nem sok, annyi sem esik, majd a kormányrúdhoz kerülve ér bennünket a hatalmas pofára esés (lásd: visszacsináljuk az éppen öt perccel, értsd, a választások előtt tett intézkedésünket). A másik ilyen, legalább ennyire jellemző tulajdonságuk, hogy a bukás után azonnal tudják, mit hogyan kellett volna jól csinálni, csak hát ugye a nemzetközi körülmények, meg a válság. Ja! És önkritikát is gyakorolnak, természetesen vállalják a felelősséget. Legalábbis szavakban! Tessék csak nézni!

„Annak, hogy itt tartunk, mi, különböző színezetű demokraták is okai vagyunk. Mert nem voltunk elég jók. Nem értettük és láttuk milliók fokozódó reményvesztését, felülről beszélve kértem, kértünk újabb és újabb áldozatot, dogmatikusan dörmögtük a magunk valós vagy vélt igazságait; sokan harácsoltak, korruptak lettek, a politikát nem a közügy szolgálatának, hanem a személyes meggazdagodás, felkapaszkodás terepének tekintették. Így járatódott le a magyar liberális demokrácia ügye és nyitott utat Orbán sarlatánságának.”

Megint több gond is van ezzel a bekezdéssel.

Nem voltak elég jók, írja Francisco. Ha akkor nem voltak elég jók, most ugyan mi a rossebtől lennének elég jók? A hatalomba való görcsös visszakapaszkodás érdekében lezajlott választási színjáték következtében nevetségessé váló, éppen a hórihorgas ripacs által darabokra robbantott egykori utódpárt ötlettelen, programtalan, szimpla ellenkezésen alapuló politikai vegetálásán kívül semmi másra nem képesek. (Amit Orbán és a Fidesz csinál minden szar, úgy, ahogy van!)

Talán maga a szerző, Francisco az, aki ördögien zseniális stratégaként (de az is lehet, hogy neki adta oda a kenyéradó gazda jó előre a forgatókönyvet úgy, hogy a többieknek elfelejtett szólni), játszotta el, vagy játszatták el vele a politikai bérgyilkos elsőre hálátlannak tűnő szerepét. Mindezt csak azért, hogy az egyik lejárt trend (proletárdiktatúra helyett mostantól szociáldemokrácia lesz) helyébe egy másik, a közösség (nép, nemzet) szempontjából életképtelen létezés modellt, a liberális demokráciát) tegyenek.

De vajon mi lehetett a baj a szociáldemokráciával? Csak tán nem az, hogy még ez a berendezkedés is túlzottan törődő, emberközpontú volt? A kelleténél jóval többet hagyott az embereknél, hagyta őket élni?

Visszatérve a liberalizmusra, és az azon alapuló demokráciára, társadalmi berendezkedésre. Bizony életképtelen, mi több, veszélyes is! Legalábbis az SZDSZ által kis hazánkban meghonosított változata, amit a mai napig is hirdet és gyakorol a komplett politikai osztály, s immáron úgy tűnik, a nagyságos és fényességes Európai Porta is. Veszélyes, hiszen megfeledkezik az egyik legfőbb emberi ismérvről! Arról, amit egyik kedvenc szerzőm Elliot Aronson csodálatos könyve címéül választott, nevezetesen, hogy az ember „Társas lény”. A liberalizmus az egyénből, az individuumból, vagyis magából a megtestesült önzésből indul ki, s mint ilyen, nem a közösség, ha tetszik, a társadalom, a nép, a nemzet érdekeit tartja szem előtt! Ha van valami, ami igazán ideális táptalaja lehet egy diktátor hatalomra jutásának, akkor az a lib
erális demokrácia! Nálunk természetesen a liberális demokrácia sem úgy működik, ahogyan kellene, hogy működjön, nálunk ez is csak amolyan Patyomkin-módra funkcionál, ebben is Mintha-ország lettünk, vagyunk. Nálunk a liberális demokrácia – lásd a legtöbb kárt és pusztítást okozó, a politikai élet rejtett dimenzióiban mai is jelenlévő és diktáló SZDSZ tevékenységét – szóval csak addig terjed, amíg a magukat liberálisnak nevező kirekesztők számára kedves, vagy anyagi haszonnal jár. Mindenki más számára a liberalizmus, a demokrácia be van tiltva, csupán a szolgamentalitás engedélyezett. Cserébe tökig eladósítva a mindennapi létezés kínjai közepette nagy kegyesen megengedik, hogy Európai uniós állampolgárhoz méltatlan béredből nagy nehezen (figyelem! marxista kategória következik!) újra termelhesd a munkaerődet. Már ha tudod! Ha nem, hát vegyél fel újabb hitelt! Beiskolázásra, húsvéti, karácsonyi nagybevásárlásra stb. Ha átszámolod a „magyar” fizetést euróra, kiröhög a német takarítónő.

Legalábbis ezt látjuk megképződni a mai Magyarországon. Orbán egyelőre itthon még csak a karizmatikusvezető, de külföldön már úgy könyvelték el, mint aki autokratikus kormányfőként koptatja a hatalompolitika grádics lépcsőfokait.

És akkor értetlenül állunk Arisztotelész előtt, aki perspektíváit illetően már kétezer-ötszáz évvel ezelőtt is az egyik legpocsékabb rendszernek tartotta a demokráciát? Ne csodálkozzunk, hiszen a demokrácia nem minőségi, hanem mennyiségi rendszer! Ráadásul nem is akármilyen! Olyan, ahol két műveletlen, tanulatlan, lelketlen megélhetési bunkó, amolyan társadalom-parazita féle, játszi könnyedséggel lenyomhat egy egyetemi tanárt, mondván azért lesz az, amit ők akarnak, mert ők vannak többségben.

Visszatérve Francisco cikkéhez. Más baj is van itt. Azt írja:

„Nem értettük és láttuk milliók fokozódó reményvesztését, felülről beszélve kértem, kértünk újabb és újabb áldozatot, dogmatikusan dörmögtük a magunk valós vagy vélt igazságait…”

Nos, tisztelt Olvasó, már csak ezért sem szabad visszaengedni őket a hatalomba, de még annak közelébe sem! Ha akkor nem értették és nem látták milliók fokozódó reményvesztését a fekete A8-as luxusbatárok ablakaiból, most ugyan vajon miből értenék? Emlékszünk még a luxusautóból a választókhoz szóló miniszterelnöki filmecskére ugye?

Immáron több mint két évtized telt el a külföldről engedélyezett és levezényelt csendes hatalomátrendeződési folyamat óta. Ennyi idő tökéletesen elegendőnek bizonyult a felismeréshez, ez bizony egy modernkori gyarmatbirodalom, a gyarmatokként kezelt államok pedig köszönik szépen, nem kérnek tovább belőle. Igaz, a felismerés először most is a pórnép soraiból érkezik, hiszen a központhoz, ha tetszik, a Birodalomhoz ezer szállal bekötött politikai osztály a fejével – lásd Hajder, szó szerint – az életével játszik. Mégis, úgy tűnik mára a helyzet annyira tarthatatlanná vált, hogy muszáj volt legalább kimondani, gyerekek, mese nincs, ez így, ebben a formában a továbbiakban tarthatatlan. OV talán ott követte el a hibát, hogy nem a megszokott sémában, a lassú, teljesen hibásan reformoknak csúfolt éppen hogy változtassunk egy kicsikét nyugati maszatolás helyett Kelet sikeres gazdasági és társadalmi berendezkedéseiben látja a legalább középtávú életben maradás feltételét. Na, itt ért véget a liberális demokrácia nagyszerű fokmérője, a tolerancia. Ahogy mifelénk mondani szokás, elszakadt a cérna Nyugaton.

Apró megjegyzés e tárgykör végére: az új Szovjetunióként funkcionáló gazdasági érdekkonglomerátum* a liberális alapelvekre épülő EU minden tekintetben történő bukásának felismeréséhez még ennyi időre sem volt szükség. Mára mindenki látja, mindenki érzi, mindenki tudatában van annak, hogy a király meztelen, csak a kisfiúra várunk, aki a maga természetességével, és ártatlanságával minden gátlás és skrupulus nélkül ki tudja, de ami talán még ennél is fontosabb, ki meri mondani, hogy a király tényleg meztelen!

(* Vlagyimir Bukovszkij az EU-ról magyar szinkronnal: https://www.youtube.com/watch?v=09AeuA-4Y40)

Félreértés ne essék, amikor arról beszéltem, hogy a rendszerváltozás rendszere megbukott, abból természetesen Orbánt sem hagyhatjuk ki, neki is mennie kellene, hiszen az ő ideje is lejárt. Ő sem a nemzet, a nép érdekében cselekszik, legalábbis nekem olybá tűnik, szimplán arról van szó csupán, hogy a casting (szereplőválogatás) során Francisco kapta a rossz rendőr, Viktor pedig a jó rendőr szerepét. Tudják, amikor a kihallgatáson először beküldik a rossz rendőrt, megfélemlíti a gyanúsítottat (lásd 2006. október 23.), majd utána beküldik a jó rendőrt, aki rögtön cigarettával, vagy kávéval kínálja a delikvenst (rezsicsökkentés, devizaadós-mentés).

A színjátékot jelenleg – legalábbis egyelőre – „jó rendőr” dirigálja a kihallgató helységben, míg a háttérből, az üvegfalon túl „rossz rendőr” figyel árgus szemekkel.

Ne menjenek sehova, nem sokára jövünk vissza a következő résszel!

Addig is Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kapcsolódó: 

És mi, magyarok, mi hova álljunk? (1.rész)

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

One thought on “És mi, magyarok, mi hova álljunk? (2. rész)

  1. „Az uralkodó réteg forradalma, csak arra jó, hogy vég nélkül fenntartsa saját uralmát!” Tolsztoj Leo 1902! beszoptuk!
    „Ha meg akarod tudni, hogy ki uralkodik fölötted, elég kideríteni, hogy kit nem szabad bírálnod.”
    – Voltaire
    A sidó nem más, mint egy barbarisztikus és kegyetlen élősdi más népek nyakán. A legnagyobb ellensége minden fejlődésnek, visszakövetelője minden rothadásnak. Egyetlen egy erő tartja össze őket: a mások iránti olthatatlan gyűlölete, a befogadó nemzetek nagylelkűsége ellenére!— Voltaire
    Megteremtették az antiszemitizmust, mint védő tabut. Ez a tabu jól bevált arra, hogy minden kritikát, minden jogos emberi felháborodást torkon fojtsanak vele! Szabó Dezső!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük