ERKÖLCSI HULLÁK HÁLÓJÁBAN – I. rész

Mellár Tamásnak október 29-én megjelent – mellékletben olvasható – interjújában az alábbi szövegkörnyezetben még azt állította az újságíró, hogy „a devizacsapdából nagyon elszántan ki akar mászni a kormány”,

„A devizacsapdából nagyon elszántan ki akar mászni a kormány, 2012 végére a családokat, azt követően a vállalkozásokat szeretné mentesíteni az árfolyamkockázat alól. Lát olyan megoldást, amellyel ilyen rövid időn belül le lehet építeni a devizaadósságot, vagy át lehet tenni forintba?
Ez nagyon nehéz kérdés, én magam is elkezdtem csodálkozni, hogy ezt hogy lehet megtenni. Jó esetben 10-15 százalék lehet azok aránya, akik a végtörlesztéssel tudnak élni, ez messze nem oldja meg az egész kérdést. Ráadásul pont azokon segít, akiken nem is kéne segíteni. Matolcsy miniszter valami olyasmit mondott, hogy az állam egy bankkal vagy valamilyen intézménnyel összefogva próbálna kedvezményes forinthiteleket nyújtani azért, hogy az emberek kifizethessék a devizahiteleiket… Ez esetleg járható út, de az a kérdés, hogy ezeket a kedvezményes hiteleket ki finanszírozza, mennyi pénz lesz erre a költségvetésben, illetve hogy a bankrendszert mennyire fogja mindez megviselni. Láttam olyan számításokat, amelyek szerint, ha a devizahitelesek 20 százaléka végtörleszt, az 200-300 milliárd forintos veszteséget jelent a bankoknak, és 1 százalékos gazdasági visszaeséshez vezethet. Ez már önmagában problematikus, pedig ez csak a 20 százalék.”

aztán az interjút követő egy héten belül vagy a Mellár Tamás által közölt 200-300 milliárd forintos banki„veszteség”, vagy az 1 százalékos gazdasági visszaesés okából kiderült az, hogy a devizacsapdából a jövőben már nem akar még kicsit elszántan sem kimászni a kormány, hanem kimászásra utaló kormányintézkedés helyett a Bankszövetség fog téziseket kidolgozni a devizahitelesek problémájának megoldására az alábbi tájékoztatás szerint:

Devizahitelek: befékezett a kormány

A korábbi várakozásokkal ellentétben a kormány nem tesz újabb lépéseket

a devizahitelekkel kapcsolatban.

Nem is terjeszti ki, nem is hosszabbítja meg a végtörlesztési lehetőséget

a kormány – derült ki a nemzetgazdasági miniszter, a Bankszövetség és a

Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) vezetőinek közös

sajtótájékoztatóján. Matolcsy György a végtörlesztésekkel kapcsolatban

azt mondta: a kivárás nem tanácsos, az ilyen jó konstrukciók nem szoktak

örökké tartani, ez is nevezetesen december 31-ig tart.

Matolcsy beszélt arról is, hogy a Bankszövetségnek megígérte: nem tesz

a kormány egyoldalú lépéseket, amíg nincs közös programjuk. A

nemzetgazdasági miniszter szerint átfogó együttműködési keretben

dolgozik majd együtt a kormány és a Bankszövetség.

Két héten belül a Bankszövetség ki fogja dolgozni azokat a téziseket, 

amelyekkel meg kívánja oldani a devizahitelesek problémáját – mondta 

Patai Mihály elnök. Ennek részleteiről azonban nem árult el semmit, de 

utalt arra, hogy rendkívül komolyan veszik a feladatot, és hat nagybank 

vezérigazgatója dolgozik rajta.

Matolcsy a bankoktól azt várja, hogy segítsenek a gazdaság

dinamizálásában. Hozzátette: a bankadó alapja csökkenthető lesz, ugyanis

levonható lesz belőle az az összeg, amellyel több hitelt kihelyez a bank,

mint korábban.

A Magyar Fejlesztési Bank tőkéjét 60 milliárddal emeli meg az állam,

ettől azt várják, hogy 600 milliárd forinttal több hitelforrás jut a

gazdaságnak.

Szász Károly, a PSZÁF elnöke elmondta, 23 ezer ember fizette vissza a

hitelét eddig így – ez 134 milliárdnyi hitelállományt érintett, és 33,4

milliárd forintos veszteséget okoztak a bankoknak. 43 ezer devizahiteles

adta be a végtörlesztési kérelmét, ezek folyamatban vannak. 296 milliárd

forintos hitelállományukkal további 71 milliárddal „rövidíthetik meg” a

bankrendszert.

Természetesen nem lehet kizárni azt sem, hogy a kormány kihátrálásának oka a devizahitelesek problémáiból elsősorban nem a bankoknak „okozott” kár, vagy az 1 %-os gazdasági visszaesés rémképe volt, hanem a probléma megoldásával miniszterelnök által megbízott Matolcsy miniszternek az a felismerése, hogy

miután a 12/2001. Korm. rendelet szerinti állami támogatású kölcsönöknek igénybevételével több ezer luxus üdülő a Balaton parton és másutt felépült,

és erre a célra szánt állami pénznek eltűnése miatt volt lehetséges olyan devizalapu kölcsönök bevezetése, melynek folytán még ebben az évben is gigabevételhez jutnak a bankok,  valamint

a Matolcsy féle egykulcsos jövedelemadó folytán a luxusüdülőkkel rendelkező rétegnek évi 10 millió forintos nagyságrendben a korábbihoz képest többletjövedelmet is biztosítanak, illetőleg

a luxusüdülősök által igénybevett devizaalapú kölcsön visszafizetésének könnyítése céljából a szintén Matolcsy miniszter által kigondolt „végtörlesztés” igénybevétele által ezek a luxusüdülősök újabb 10 millió forintos nagyságrendű, az adósoknak 80-90 %-át nem illető kedvezményhez jutottak,

Matolcsy miniszter rájött arra, hogy bármit tesz, az mindig a luxusüdülősöknek kedvez, és ezért bízta meg a Bankszövetséget hat nagybank vezérigazgatójának bevonásával arra, hogy téziseket dolgozzanak ki a devizaválság megoldására. Feltehetően bízik abban Matolcsy miniszter, hogy nála különben fogják végezni még ezek az emberek is azt a feladatot, amit eddig neki kellett volna elvégezni.

És ebben az egyben lehet, hogy igaza is van.

====================

Egyébként pedig mindig tiltakoztam a bankok, mint hitelezők, valamint az adósok között létrejött nyilvánvalóan törvénytelen szerződések által okozott jogkövetkezményeknek államhatalmi-igazgatási eszközökkel történő megoldása ellen. Erre vonatkozóan július 1-én Kossuth szobornál tartott,      http://vimeo.com/28509673      beszédemben  – mellékletben olvasható  – az alábbiak szerint fogalmaztam:

„Az állam tartsa távol magát ezektől a szerződésektől még akkor is, ha tart attól, hogy a bankok bedőlhetnek, újabb konszolidálásra szánt pénzt kérhetnek, vagy éppen az államnak bankoktól remélt különadója kerül veszélybe. Egyedül az élethez való jog alkotmányos kötelezettségének tegyen eleget a lakhatási jog veszélybe kerülése esetén az állam. 

Egyébként pedig a most alkotott árfolyamrögzítésre vonatkozó törvényjavaslat módfelett tisztességtelen volt azért, mert az eszerinti szerződés módosítási kötelezettsége az adósoknak arra is utalhat, hogy a Kormány kifejezetten a bankok indokolatlan védelme okából az adósokkal megerősítteti a kölcsönszerződést azért, hogy többé érvénytelenségre a Ptk. 237. § 4. bek-e figyelembevételével ne hivatkozhassanak”

Részben azért tiltakoztam a kölcsönszerződésből, mint magánjogi szerződésből fakadó jogvitákba történő állami beavatkozás ellen, mert a Polgári perrendtartás 1. §-a tartalmából az következik, hogy a természetes személyek és más személyek vagyoni és személyi jogviták eldöntése bíróságra tartozik, részben azért, mert a devizaalapú kölcsönszerződések hitelezőiként megjelölt bankok egyes tisztségviselői a politikai elithez tartozókkal szoros gazdasági, politikai és egyéb kapcsolatban állanak.

Addig, ameddig Siófok Polgármestere az általa indított büntető eljárásban elismeri azt, hogy Siófokon az Aranyparton a OTP  ingatlanokat értékesített kedvező vételi feltételek mellett,

majd az erre vonatkozó földhivatali adatok ismeretében megtudhatom azt, hogy ezeket az ingatlanokat többek között polgármesterek, jelenleg is tevékenykedő miniszter és más hasonló emberek szerezhették meg, és ebből alappal feltételezhetem azt, ehhez hasonló számtalan módon a bankvilág a devizaalapú kölcsönszerződéssel lehetséges becstelen pénzszerzés előtt már „kilóra” megvásárolta az őket jogilag feladatuk szerint kordában tartó hatalmon lévőket, csak egy kérésem maradhatott a hatalmi elit felé.

Az, hogy tartsák távol magukat a bankok és az adósok közötti vitától beleértve a bankok és adósok közötti bíróság előtti vitát is. Kérésem szerint csupán annyit tegyenek meg, ha nagyon akarnak segíteni, hogy a bíróságok működéséhez adják meg azokat az anyagi és egyéb feltételeket, melyekkel a várható több tízezer peres eljárás eredményesen és gyorsan lefolytatható.

A vita lerendezése szerintem nem az államra tartozik. Valamint annak vizsgálata sem, hogy a tisztességtelen szerződési feltételeket megállapító bankok az adósoknak okozott veszteség megfizetése esetén nehéz anyagi helyzetbe kerülnek-e vagy sem. És ha a magyar állam, az államot képviselő hatalmi elit mégis oda van attól, hogy a tisztességes bírósági eljárásban hozott ítéletek végrehajtása miatti banki nehézségek az állam számára nehézséget okoznak, azt javaslom nekik, hogy talán akkor tetszettek volna jobban figyelni, amikor az állami hivatalok szemet hunytak a törvénytelen banki magatartás elburjánzása felett.

Azaz jobban járnak akkor, ha ebben az ügyben a saját érdekükben is hallgatnak.

———————–

Ide kapcsolódóan nem egészen világos előttem Bánáti János Országos Kamarai Elnök Úrnak az a nyilatkozata, amit augusztus 22-én este Róna Péter professzor úrnak válaszolva az ATV-ben – az adás írásos változata a mellékletben olvasható – mondott:

„Más megoldást én sem tudok, mert a kérdés, ahogy professzor úr mondta, összességében tragikus, hiszen ha itt feltesszük, hogy úgy ahogy van az összes szerződésben valami végzetes hiba történt, tehát tételezzük fel, hogy hibás termék,  hát akkor megkérdezem, hogy hát akkor mi van. 

Ha az összes devizalapu kölcsön hibás termék volt, akkor eredeti állapot helyreállítása, – mert a jog ezt a megoldást adja – például a magyar jog, miképp képzelhető el, vagy ki kit fog kárpótolni. Hát itt az egész országról van szó.

Itt Magyarország tíz millió ember jövőjéről van … 

Hát összeomlik a magyar pénzügyi rendszer és bankrendszer? Az nemcsak a bank tulajdonosainak lesz rossz, tízmillió magyar állampolgárnak lesz rossz. Hát ha megszűnik a hitel Magyarországon, leáll a gazdasági élet. És tízmillió ember nem jut fizetéshez sem, tehát itt nagyon megfontolt megoldást kell keresni, az indulatokon, azoknak a gerjesztésével sajnos nem megyünk sehova.”

Először is az Elnök úr éppúgy tudja mint én, hogy az ide alkalmazandó jog – Ptk. 237., 209. § – nem csak az eredeti állapot helyreállítását adja a Róna Péter által elmondott problémákra. Másodszor pedig én úgy gondolom, hogy demokratikus jogállamban arra még csak gondolni is bűn, hogy azért hagyjanak az állampolgárok nyomorúságát előidéző jogtalanság állapotában akár egyetlen szerződést is, mert a jogtalanság kiküszöbölése embermillióknak okoz hátrányt. Nem is értem azt, hogy Bánáti Elnök úr miről beszél.

Hiszen tisztességes és demokratikus jogállamban egy ember jogához képest nincs nagyobb értéke 10 millió ember érdekének, hanem éppen fordítva. Akár 10 millió embernek is kötelessége megszenvedni azt, ha ezen egyetlen ember élete, vagy törvényes joga múlik.

Gondoljunk csak Chilére akkor, amikor néhány bányász a föld mélyén rekedt. Szerintem az egész évi költségvetésüket is kész volt az ország rááldozni ahhoz, hogy a lent lévők feljussanak. A chileiek feltehetően másként gondolkodnak mint nálunk azok, akik össze tudják hasonlítani az ország anyagi veszteségét az emberek jogaival, vagy életével.

Ezt a problémát felvetette Varga István közgazdász is, a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottsági tagja rádióban ez év szeptemberében elhangzott beszédében:

• Alkotó: Kossuth Rádió
• Cím: Időt kérek
• Hossz: 12:39 perc (23.18 MB)
• Formátum: MP3 Stereo 44kHz 256Kbps (CBR)

Az adás írásos változatában – mellékletben olvasható  – többek között következőket mondta:

„Hát a polgári jog a gazdaság és társadalom szolgálatában tisztességes és korrekt viszonyainak megteremtéséért illetve megtartásáért született meg. Na most ha megnézzük, hogy ezek a szerződések a Polgári Törvénykönyv első öt paragrafusában írtaknak mennyiben felelnek meg, akkor azt kell mondanunk, hogy hármat-négyet azt ötből máris sért. Tudniillik ez egyértelműen egy joggal való visszaélés, egyértelműen egy feltétel rákényszerítése az ügyfélre, aki nem volt egyenrangú partnere a banknak akkor, amikor ezt a feltételt elfogadta, én röviden és tömören azt szeretném elmondani, hogy hamarosan komolyan szembe kell nézzünk azzal, hogy vagy a demokrácia mellett állunk ki, vagy ezen szerződések mellett. A kettő hamarosan összeütközik”. 

Erről van szó. És ha a Bankszövetségnek valamint a hat nagybank Vezérigazgatójának Matolcsy miniszter által is elfogadott tézislétesítési feladataira gondolok devizahitel problémával kapcsolatban, akkor megállapíthatom azt, hogy hazánkban a hatalmi elit részéről tulajdonképpen ez a kérdés már eldőlt. Ők a jövőben bizonyítottan a szerződés mellett állanak ki a demokráciával szemben devizahitel ügyben úgy, hogy közben tisztességtelenségüket mentegetve a médián keresztül valamiféle görögországi, talán líbiai, és ki tudja még hányféle rémképpel fognak bennünket riogatni.

Emiatt hallgat mindenkor minden állami tisztségviselő a természetes, a kézenfekvő megoldásról a törvénytelen szerződés jogkövetkezményével kapcsolatosan.

A bírói út igénybevételének lehetőségéről. Mint ördög a tömjéntől úgy fél, úgy kerüli minden kormánytag vagy hozzájuk tartozó ezzel kapcsolatosan még csak a bíróság, vagy per szónak kimondását is.

Az még csak hagyján lenne, ha Bánáti módon félreértett nemzetféltő gondolattól vezérelve gondolkoznak a bankok elleni perlési lehetőséget mindenképpen mellőzni kívánó hatalmon lévők, a rosszabbik változat az, ha a Balaton parton kedvezményesen OTP-től szerzett ingatlanokra, illetve más hasonló módon szerzett hasznukra gondolva fordulnak szembe a jogállamisági követelményekkel, Varga István fogalmazása szerinti demokráciával.

======================

Utóbbi problémából fakadó kérdés úgy is megfogalmazható, hogy vajon azért áll ki a hatalmi elit a bankok tisztességtelen szerződési feltételeit tartalmazó szerződések mellett a demokráciát – jogállamiságát – semmibe véve, mert több mint húsz év óta folyamatosan a bankoktól függő bábkormányai vannak hazánknak, vagy azért veszik semmibe a bankok esetleges joghátrányaitól tartva a jogállamiságot jelentő jogintézményeket, mert a mindenkori hatalmi elitet létrehozó személyek a bankok által vagy már meg vannak vásárolva, vagy meg lesznek vásárolva, vagy éppen most folyik a vásárlás.

Erre a kérdésre úgy gondoltam, hogy választ kapok akkor, ha a „Fiatalok állami kezességes kölcsönei” megjelölésű 4/2005. (I.12.) Korm.rend. alapján nyújtott kölcsönökkel kapcsolatosan az ügyészség nyomozást rendel el arra nézve, hogy az Erste Banknál hogy lehet az, hogy a bank kimutatása szerint 2005. május-június hónapban 58500 fő érdeklődött ilyen kölcsönnel kapcsolatosan, majd 56 db. kérelmet fogadtak be, és 495-en kötöttek ilyen szerződést az Erste Banknál.

Feljelentéssel éltem – mellékletben olvasható – majd a következőkben látható választ kaptam:

Azt szerintem mindenki tudja rólam, hogy nem vagyok már gyerek, és így már régóta tudom azt, hogy ha a hatalmi elit valamelyik kegyeltjének viselt dolga miatt az ügyészség felé feljelentéssel élek, akkor teljesen mindegy az, hogy milyen bűncselekmény miatt, és milyen adatok alapján kérem az eljárás lefolytatását, akkor az ügyben a nyomozást rendben nem folytatják le.

Gondoljunk csak a több mint két évvel ezelőtt Somogy Megyei Főügyészség felé továbbított, Dunántúli Regionális Vízművek akkori Vezérigazgatója és csapata tevékenységével kapcsolatos vagyon elleni bűncselekmények miatti feljelentésemre.

Feljelentésem szerint többmilliárd forint kár okozására volt gyanú, majd a Somogy Megyei Rendőr főkapitányságnak fél évig tartó nyomozása után az ügyet vétség gyanújának értékelve áttették a Siófoki Rendőrkapitányságra, és itt egy meghallgatás után a nyomozást megszüntették.

Panasszal éltem az megszüntető határozat ellen, majd újabb könyvszakértői meghallgatás alapján, és két feljelentést kiegészítő iratom előterjesztése után a nyomozást újból elrendelték, a Dunántúli Regionális Vízművek újabb Vezérigazgatója széltében hosszában újságban hangoztatta azt, hogy több száz millió forint kárt okoztak a cégnek korábban. Több mint egy évvel ezelőtt pedig az ügyet a Somogy Megyei Főügyészség ismét átvette a kár nagyságára tekintettel.

Legutóbb elmúlt év szeptemberében hallottam az ügyről, azóta semmit, és őszintén szólva már nem is érdekel. Tudomásul vettem azt, hogy az SZDSZ-hez közeli korábbi vezérigazgatónak illetve társainak még mindig vannak olyan befolyásai, melyek folytán legközelebb gondolom tíz év múlva veszik elő az aktát. 

Arról pedig, hogy a Dunántúli Regionális Vízművek jelenlegi Vezérigazgatójának újságnyilatkozataival mi volt a célja, nem tudok, hiszen tudomásom szerint az általa hangoztatott többszázmillió forint károkozás miatt a károkozókkal szemben kártérítési igénnyel cége nem élt.

A körülmények arra utalnak, hogy a két vezérigazgató, vagy mások egymással talán kiegyeztek.

Én nem bántalak téged, te nem bántasz engem alapon.

Abból, hogy sem büntető, sem kártérítési ügy sincs, erre következtetek.

Szóval nem vagyok gyerek, és így feljelentéseimet nem másért, hanem csak azért teszem meg arra érdemes közszereplők ellen, mert részben kötelességemnek érzem, részben azért, mert a feljelentést elutasító határozat indokolása általában az ügyről sokat elárul. 

Így például a fentiekben látható határozat indokolásából megállapítható az, hogy nem vitatja az ügyészség azt az állításomat, hogy az ERSTE Bank 2005. május-júniusban állami kezesség vállalással közel 3 milliárd forint értékben nyújtott 495 db. kölcsönt úgy, hogy ugyanebben az időszakra nem egészen 100 millió forint kölcsönösszeg és 56 db. kölcsönkérelem jutott.

Ezeknek a nem vitatott adatoknak alapján következő idézett ügyészi mondatnak alapján pedig bárki beláthatja azt, hogy ha feljelentéseim nem is eredményesek, de a nyomozás megtagadására vonatkozó alábbi indokolás logikája mindenképpen szórakoztató:

„Abból ugyanis, hogy egy pénzintézet által a 2005. május és június hónapokban nagy valószínűséggel a korábban befogadott kérelmek alapján – megkötött kölcsönszerződések száma megközelíti, illetve meghaladja az ezen időszakban befogadott kérelmek számát, nem következik, hogy azokat – vagy azokból némelyeket – kérelem nélkül kötöttek volna.”

Csupán a rend kedvéért ismételjük át azt, hogy az ügyészségi határozat szerint is az ERSTE Bankkal kapcsolatosan a kölcsönök darabszámára vonatkozóan két adat van. Mégpedig mindkettő május-június hónapra megadva úgy, hogy az egyik erre az időszakra a befogadott kölcsönkérelmek számát 56 darabban állapítja meg, míg a másik kölcsönszerződések számát 439 darabban jelöli.

Na már most az ügyész, az idézett mondata szerint ennek a két adatnak alapján azt állítja, hogy mivel a befogadott kérelmek száma ugyanarra az időszakra 56 darab, míg a kölcsönszerződés száma 439 darab, akkor „nagy valószínűséggel a korábban befogadott kérelmek alapján” kötötték meg a 439 darab kölcsönszerződést május-június hónapban.

Eszébe sem jut az ügyésznek az, hogy, hogy az állami támogatású kölcsönt lehetővé tevő jogszabály hatálybalépését tartalmazó alábbi rendelkezést megtekintve

8. § (1) E rendelet – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – 2005. február 1-jén lép hatályba.

(2) E rendelet 6. §-a 2006. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépést követően benyújtott hitelkérelmekre kell alkalmazni.

észlelje azt, hogy a kérdéses május-június hónapot megelőzően mindösszesen három hónap állt rendelkezésre a kérelmek befogadására az ERSTE Banknak, és mivel május-június hónapban mindösszesen 56 db. kérelmet fogadtak be, valószínűtlen az, hogy az előző három hónapban akár 100 darabot fogadtak be, az pedig képtelenség, hogy 400 darabot.

Az ügyészt mindez nem érdekli, ha a hatalmi kegyelt eljárásáról van szó. Számára az a valószínű, hogy ha két hónapra bizonyítottan 56 darab kérelmet fogadtak be, akkor három hónapra 400 darabot. 

Na ugye milyen mulatságos.

Hát ezért, és az ehhez hasonló mulatságos ügyészségi magyarázkodásokért is teszek arra érdemes közszereplő ellen feljelentést.

Ezekből következtetve arra, hogy mára már ténylegesen hazánkban a hatalmi elittel szemben bizonyítottan cselekvőképtelen ügyészség miatt a bűncselekmény elkövetésének megállapítása immár nem a bíróságok feladata, hanem a hatalomban részt nem vevő tisztességes emberek dolga. 

————————-

Azt pedig sajnálom, hogy ilyen ügyészségi hozzáállás mellett soha nem fogom megtudni azt, hogy vajon azért áll ki a hatalmi elit a bankok tisztességtelen szerződési feltételeit tartalmazó szerződések mellett a demokráciát – jogállamiságát – semmibe véve, mert több mint húsz év óta folyamatosan a bankoktól függő bábkormányai vannak hazánknak, vagy azért veszik semmibe a bankok esetleges joghátrányaitól tartva a jogállamiságot jelentő jogintézményeket, mert a mindenkori hatalmi elitet létrehozó személyek a bankok által vagy már meg vannak vásárolva, vagy meg lesznek vásárolva, vagy éppen most folyik a vásárlás.

Léhmann György 

Siófokon 2011. november 6. napján.

Mellékletek:

1. Mellár Tamás nyilatkozat

2. Kossuth téri beszédem írásban

3. Róna Péter, Bánáti János az ATV-ben

4. Varga István rádiónyilatkozata – 2011. szeptember

5. Devizaalapu visszaélések okairól

 (Nemzeti InternetFigyelő)