Én lenni vörös diplomat – avagy Szegfűmintás parasztvakítás, rosszemlékű termékforgalmazói meeting 2.0 módjára


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Mesterházy AttilaNehéz szavakat találni, Hölgyeim és Uraim. A parlamenti politikusok, mi több, pártelnökök közül, nagy nyilvánosság előtt, évértékelőjén először Vona Gábor merte kimondani: Attila unokái vagyunk. Válaszul a politikai lövészárok túloldaláról, pénzt, paripát, fegyvert (no és persze a magyar választópolgárt sem) kímélve, következett a tavaly egyszer már előadott, és akkor sem túl nagy sikert aratott, a legrosszabb emlékű, ócska amerikai termékforgalmazói meetingekre hajazó parasztvakítás soron következő, ezúttal a választásokra felturbózott folytatása. A Hír Tv pásztázó kamerájának köszönhetően megtudhattuk (nagy képzelőerő nem kellett hozzá), a koreográfus ezúttal is Ron Werber volt.

Természetesen az MSZP fő hallja kendje és miniszterelnök-jelöltje által prezentált évértékelőről (értsd: üsd-vágd a Fideszt és Orbánt ott, ahol éred! című showról) van szó. Ezzel önmagában még az égadta világon semmi baj sem lenne, hiszen ezért vannak ott, ezért fizetik őket, ez a dolguk.

Nem is zavarna ennyire ez az egész, ha nem pont azokat a momentumokat kérnék számon, a narancsos váltópártjukon, amiket ugyanők szintén elkövettek. Kétség nem férhet hozzá, a FIZESS! jóval nagyobb volumenben, jóval nyíltabban és gátlástalanabbul teszi mindazt, amit tesz, s amit tettek annak idején a szocialisták is, no de hát az már mégis csak nevetséges, hogy a Nap-keltét gründoló, bizonyos lapokat pártalapítványi szinten segélyező és támogató politikai ellenlábas nehezményezi a köztévé Fidesz által történő parancsuralmi megszállását. Meg a saját jogon közpénzekből kistafírungozott saját klientúra kiépítését! Ja, hogy rajtuk kívül mindenki mást beledöngölnek a betonba? Tetszettek volna idejében észbe kapni!

A hiteles tájékoztatás érdekében az ATV a rendezvényről élőben tudósító monstre híradóval állt a nézők rendelkezésére Bánó „Sonyboy” András vezetésével. Két vendége két politikai elemző volt Somogyi Zoltán és Krekó Péter.

Bánótól értesülhettünk, hogy még aznap délelőtt, a SYMA-csarnokban a párt hivatalos összejövetelén választották meg Mesterházyt az Összefogás hivatalos miniszterelnök-jelöltjének, majdnem egyhangú, 99.7%-os szavazati aránnyal. Tényleg nem akarok akadékoskodni, de az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon ki lehet az a 0,3%, aki nem rá voksolt? Ők élnek még?

Nem tehetek róla, de egyből Hofi jutott az eszembe, amikor a pártállam idején lezajlott választásokon rendre előálló kilencven egynéhány százalékos végeredményt csak egy rövid kérdés formájában kommentálta: „Hogy jön ki nekik?”

Mindjárt az elején gondok adódtak. A rendezvény hoppmestere, Veres Gábor MSZP-szóvivő azt találta mondani, „Énekeljük el közösen a nemzeti Himnuszt!” Nos, tényleg nehéz szavakat találni. Igaz, jó magyar ember sosem mond ilyet. Miért, mondana? Van másik himnuszunk is, amelyik nem nemzeti? Gondolom pillanatnyi rövidzárlat lehetett. A szokásos formula ekképpen hangzik: „Énekeljük el nemzeti imádságunkat, a Himnuszt!” Mindenütt ezzel a szokásos szófordulattal találkozunk vagy azzal, hogy „Énekkeljük el a Himnuszt!” De olyannal, hogy énekeljük el a nemzeti Himnuszt? Megjegyzem, egy ateista párt képviselőjének szájából meglehetősen furcsán hangzana az „imádság” szó. Így értjük meg igazán, miért olyanokkal fognak össze és lépnek szövetségre, akik legszívesebben a földdel tennék egyenlővé az egyházakat.

Mielőtt a tisztelt Olvasó szemantikai (jelentéstani) szőrszálhasogatással vádolna meg, hangsúlyozni szeretném, hogy ez egy fontos és nagyon beszédes, mi több, árulkodó jel! A rendezvény során ez még többször is visszaköszönt, de itt volt tetten érhető először. Miről is van szó? A nemzeti irányvonal eleddig hiányzott az MSZP portfóliójából, s mint ilyent, amelyik rendkívül kifizetődőnek bizonyult a politikai ellenfélnél, most ők is felvették a kellék- és eszköztárukba. Amint a mellékelt ábra is mutatja, felvett, megtanult és betanult pozőr viselkedésmintázatról van szó, nem sajátjuk, nem szívből, meggyőződésből jön ez náluk, pusztán a politikai haszonszerzés, a szavazatmaximalizálás céljából alkalmazott praktikus eszköz csupán. Még most csak tanulják, de a jövőben erre is minden bizonnyal nagyobb hangsúlyt fognak fektetni. A dolog azért igazán veszélyes, mert, ahogy Mesterházy esetében is látjuk, a tavalyi show-hoz képest erőteljes kikupálódás mutatkozik náluk idővel, vagyis tanulásra képesek és készek, az idő előre haladtával minden bizonnyal csökken majd a pillanatnyi rövidzárlatok száma, később esetleg teljesen meg is szűnnek majd, így az eztán születők számára a megtévesztés már nem lesz felismerhető!

A FELSZOPÓEMBEREK

A Showder Klub kereskedelmi televíziózásban járatos stand up komédiásaitól tudhatjuk, hogy a felnőtt-filmesektől kölcsönvett terminus technikusznak megfelelően a média szakzsargonban „felszopó-embereknek” hívják a közönség hangulatának felkeltéséért és fokozásáért tevékenykedő kellékembereket. Az ő feladatuk az, hogy mire a nagyember a színpadra lép, már kellően lelkes hangulatban legyen a tisztelt nagyérdemű. Ez alkalommal Lukács Zoltán és Harangozó Tamás töltötte be ezt a szerepkört. Kettejük közül Lukács vitte a prímet, nem sok esélyt hagyva kollégájának.

Az MSZP visszatért zsenialitásának eredőjéhez, a lehető legegyszerűbb, mindenki, még a legképzetlenebb proli számára is kristálytisztán érthető üzenetek megfogalmazásához! Mi (az MSZP) vagyunk a jófiúk, ők (A FIZESS!) pedig maga a megtestesült gonosz, aki mindened elvette! Ez sikerük titka!

Megmondom az őszintét, a tévé előtt ülve néha hangosan felnevettem. Szocialista interpretációban a lényeg: Orbán rendszere rossz. Csak az a gond, hogy ez nem Orbán rendszere, hanem mindkettőjüké. Pontosabban, egyiküké sem, nekik csak a rendszer működtetését adták ki, ha úgy tetszik, gebinben.

Lukács Zoltán mondandójából én csupán egyetlen dolgot emelnék ki, mivel ő kimondhatta, innentől most már mi is büntetlenül kimondhatjuk, tehát ha bírósági szakba jutna a dolog, mindenki vigye magával ezt a bejátszást és követelje, hogy akkor Lukács Zoltánt is rács mögé, de mégpedig azonnal, nevezetesen, hogy a Civil Összefogás Fórum (CÖF) egy kamu civil szervezet. Nagyon lényeges momentum és nagyon fontos pillanat a politikai osztály életében.

Lukács Zoltán ejtett még pár keresetlen szót a FIZESS! által gyűlöletre költött százmilliókról is, hogy e helyett mennyi minden más hasznos dologra költhették volna ezt a pénzt. Amikor a kórházi vonalhoz ért, lélegzetvisszafojtva vártam mikor gyünnek a lélegeztető-gépek. Legnagyobb sajnálatomra nem gyüttek. Akkor jutott eszembe, dejszen ez az SZDSZ részére fent tartott örökös privilégium!

A hangulatkeltés és fokozás végén „HAJRÁ MSZP! HAJRÁ ÖSSZEFOGÁS!” felkiáltással búcsúzott a duó a közönségtől.

Még a szlogent is lopják! Ez volt az első gondolat, ami az eszembe jutott.

Nos, meglehetősen komikus ez az egész. Adva van egy utódpárt, amelyikről később kiderült, hogy jogilag mégsem az, de a vitt vagyont érdekes módon mégsem kéri vissza tőle senki, amelyik kampánynyitó nagyrendezvényén legfőbb politikai ellenlábasának vezetőjétől lopja el a szlogent a maga képére és hasonlatosságára formálva azt. Igaz, a FIZESS!-nél és egyszemélyi felelőtlen vezetőjénél jóval önzőbbek ők, hiszen nem egész Magyarországot (Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!) buzdítják foci drukkerek módjára, hanem csak saját pártjukat és a velük szövetségre lépőket (HAJRÁ MSZP! HAJRÁ ÖSSZEFOGÁS!”)

A dolog már csak azért is érdekes, és megint első ránézésre csupán apróságnak tűnnek ezek a dolgok, mégis ezekben a részletekben mutatkozik meg igazán ki honnan jött, hova tart, kinek az érdekében tevékenykedik és kikért van itt. Mert ez az önzés kontra önzetlenség a nagy politikai ellenlábasnál is tetten érhető, amikor a szónoki pulpituson egyik helyütt az olvasható: „CSAK A FIDESZ” másik helyütt pedig: „CSAK A NEMZET”. Tényleg apró, ám annál beszédesebb és jelzésértékű momentumok ezek!

NEM PAPÍRBÓL OLVASUNK!

És ha már a szónoki pulpitusok szóba kerültek. Már Vona Gábor évértékelőjén is láthattuk, az újonnan feltörekvő politikusi nemzedéknél is van papír a pulpituson, de Orbánnal ellentétben, ők nem papírból olvassák fel egy előre megírt beszéd minden egyes szavát, hanem csak néhány főbb pontot rögzítenek, hogy miről milyen sorrendben szeretnének beszélni és azt fejtik ki bővebben, részletesebben, vagy néhány idézetet, amit az adott téma szemléletesebb bemutatása érdekében szükségesnek tartanak.

A korrektség kedvéért mondjuk el, fiatalabb korában Orbán is papír nélkül szónokolt, csak mára lett híján e képességnek.

Visszatérve a már kis korában is diplomatának készülő, immáron hivatalosan is miniszterelnök-jelöltnek megválasztott Mesterházy Attilához. Ezt az embert (Mesterházyt) megcsinálták. Felépítették. Túlságosan is. Pont ez a baj. Művi és mesterkélt. Éppen ezért illik hozzá tökéletesen ez a rossz emlékű, ócska amerikai termékforgalmazói meetingekre hajazó, porondmester vezényletével és felszopó-emberek segítségével felhergelt tömegcirkusz. Ez nem mi vagyunk! Ez nem nekünk szól! Ez Amerika! A buta amerikaiak számára legyártott tévéműsor. Buta, tévé előtt bambuló, sört és hamburgert zabáló amerikaiakat akarnak gyártani belőlünk is, akiknek külön cetlin ki kell írni, hogy szárítás céljából ne tegyék a macskájukat a mikróba.

Ráadásul egyúttal hiteltelen is. Pártja mást mond és mást cselekszik. Ne feledkezzünk meg róla, amikor Dr. Halász József hivatalos beadványban jelentette fel Franciscóékat, hogy hatalomra kerülve a választási programjukkal ellentétesen cselekszenek, a hatóságnak az volt erre a válasza, ez nem jogi kategória! Tehát, ha egy politikai párt becsapja, semmibe veszi a választóit, az jogilag nem számon kérhető, nem elszámoltatható! Ezért hangzatos, ám ugyanakkor hazug is egyben – jöjjön bármelyik oldalról is – az elszámoltatás, hiszen magától a hatóságtól hallhattuk, ez nem jogi kategória! Tessék négy év múlva másra szavazni! – mondják. Márpedig, ahogyan azt magától Mesterházytól hallhattuk, az MSZP visszajutva a hatalomba, mindent meg fog tenni a jogállam visszaállításáért.

A jogállam nagyon fontos momentum! Az Európai Unió mellett a másik elengedhetetlen feltétele a modernkori rabszolgatartás megvalósításának és fenntartásának. A jogállam lényegi megértését talán Zamecsnik Péter, a tábornokper egyik védőügyvédje írja le számunkra a legszemléletesebben:

„Semmilyen eljárásban nem az a kérdés, hogy ártatlanok, vagy nem ártatlanok, az ellenkezne mindenféle alapelvvel, amit a jogban tanítanak, az a kérdés, hogy tudja-e az ügyészség a bűnösséget bizonyítani, vagy nem! Ez a kérdés. (…) Inkább fusson száz bűnös, mint egy ártatlant egyszer elítéljenek.”

Tehát nem az igazság a lényeg, hanem kizárólag a bizonyíthatóság!

Gondoljanak bele, manapság a valós időben történő globális nyomon követhetőség, a Photoshop világában az igazság helyett a bizonyíthatóságon van a hangsúly! Akkor, amikor „bizonyítékokat” gyakorlatilag pillanatok alatt legyárthatunk! Néha eszembe jut, vajon hol tartanánk manapság, ha Sztálin idejében lett volna Photoshop?

LÁTSZATOT KELTENI BÁRMI ÁRON

A higgadt profi látszatát akarja kelteni Mesterházy. Még nem megy neki teljesen gördülékenyen, de már tanulja. Kétségkívül jelentős előrelépés figyelhető meg a tavalyi, 1.0-s amerikai termékforgalmazói parasztvakításhoz képest. Már nem akar egykori mesterére, Gyurcsányra hasonlítani, a hatásszünetek ma már jóval rövidebbek, mint egy éve. Nem ordít, mint Francisco. A feltartott mutatóujj egyre gyakoribb alkalmazása inkább Kádárra emlékeztet.

A FIZESS-sel ketten egymás magas labdáit csapkodják le senkitől sem zavartatva, egyik nagyobbat szól, mint a másik, de a megfáradt, fásult és közönyös, a végletekig elkeseredett nép minderre már csak unottan legyint. Teszi ezt azért, mert pillanatnyilag esélyt sem lát arra, hogyan lehetne egyszer s mindenkorra megszabadulni mindkettőjüktől. A korrektség kedvéért mondjuk el, hogy az utóbbi időben közszereplővé avanzsáló Kásler Árpád kínált egyfajta sajátos megoldási javaslatot, ám az egyelőre továbbra is rejtély marad az egyszerű adófizető állampolgár számára, hogy megfelelő társadalmi felhatalmazás birtokában miért csak a jelenleg regnáló miniszterelnököt, Orbán Viktort lövetné agyon, Franciscót pedig miért nem.

Gőzerővel épül az amerikai típusú, két-párti váltógazdaságnak látszani akaró, változatlanságot bebetonozó politikai berendezkedés. A színfalak mögötti egyezkedésről árulkodó pillanatok időnként azért mégis előbukkannak. A közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 72%-a nem szavazna olyan listára, melyen Francisco is szerepel. Erre mire ragadtatja magát a politikai ellenfél? Azonnal nyílt levelet irat a hozzá közel álló értelmiségiekkel az MSZP miniszterelnök-jelöltjének, ugyan szedjék már le a listáról Fletót! Miért is? Hiszen nekik pont ez a jó, senki nem fog arra a listára szavazni! Szóval hogy is van ez? Gyerekek, ne szórakozzunk már egymással! Valaki itten bizony vaskosan hazudik!

Csak első ránézésre tűnik szemben állónak ez a két politikai garnitúra, valójában azonban ugyanannak az idejét múlt, meghaladott rendszernek a részei, tevékenységük eredménye ugyanaz: a nép mindig szív, a megfelelő alkatrésznek valahogy mindig a rossz végén bír tartózkodni, vagyis nyomor a köbön.

TOVÁBB – A LENINI HELYETT – A MODERN EURÓPAI KÖZTÁRSASÁG ÚTJÁN

Állítja az MSZP immáron hivatalosan is megválasztott miniszterelnök-jelöltje.

Ami engem illet, nekem elegem van a modern Európából. A gyarmattartó kiszipolyozásból, és az ezt elősegítő, szintén kétségkívül modern és ugyanúgy kétségkívül istentelen köztársaságból.

Saul Alinsky közönségszervező metodikáját felhasználva aratott látványos sikert Barack Obama. Hillary Clinton is ugyanezt az iskolát járta ki. Most ugyanezt az ismeretanyagot felhasználva mentek neki Orbánnak is. Egy gond van, ezekben a padsorokban ült annak idején Viktor is Soros-pénzen, tehát ugyanolyan jól ismeri és használja ezeket.

Alinsky módszerével egyetlen gond van csupán. Amíg össze kell csődíteni a tömeget, egy oldalra kell állítani, addig a közönségszervezés csodákat művel. Az igazi baj utána kezdődik, s ezt láthattuk mind Gyurcsány, mind Orbán esetében, nem tud (vagy talán nem is akar?) mit kezdeni a megszerzett hatalommal.

Mindazonáltal meglehetősen disszonánsra sikeredett ez a hosszúra nyúlt híradó, hiszen a werberi stáb által gondosan felépített összképet – ha jól emlékszem Krekó Péter – a felmérésekre hivatkozva nemes egyszerűséggel gyakorlatilag pillanatok alatt lerombolta, mondván, semmi nem támasztja alá, hogy kormányváltó hangulat lenne.

Bunyevácz Zsuzsa kitűnő kötetének címét kölcsönvéve:

Félni csak… kinek is lehet?

Történik pedig mindez akkor, amikor – egész biztosan jó hírünket keltve – a fél világot bebarangolt japán világutazónak nem máshol, hanem itt, éppen a mi székes fővárosunkban Budapesten lovasítják meg a kerékpárját.

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

4 hozzászólás a(z) “Én lenni vörös diplomat – avagy Szegfűmintás parasztvakítás, rosszemlékű termékforgalmazói meeting 2.0 módjára” bejegyzéshez

  1. Gratulálok, hogy végig tudta nézni a bohóckodást. Valóban mesterkélt az egész, tökéletesen látszik, hogy nem a magyar szavazókra kíváncsiak, hanem az idegen gazdiknak akarnak megfelelni. Bár vagyunk páran, akik már régen tetszettünk mindezt felfogni, de lám mire mentünk vele….
    Anna

  2. Sajnos még mindíg kevesen,de azért mozgolódik a kritikus tömeg!

    Inter Milán

  3. Számomra a csattanó volt az IGEN!, amikor a japán világutazó biciklijének ellopásáról esik szó. Ugyanis épp előtte olvastam Pintér nyilatkozatát:
    Pintér úgy fogalmazott: a közrend és a közbiztonság az ország teljes területén szilárd, “ami nemcsak a Belügyminisztérium megállapítása, hanem közvélemény-kutatások is alátámasztják”…

    Hát én nem tudom milyen közvéleményről beszél a belügyminiszter?
    TÉva

  4. T ÉVA úgy tesz mint ha azelőtt lett volna közbiztonság !!!!!! Rákosi ideje alatt mertek lopni a legkevesebben,de azóta egyesek az aparcsikokkal együtt mái napig olyan állati gátlástalan módon lopnak csalnak engemet kihagyva .Ezen vagyok a legjobban felháborodva, hogy én mindig kimaradok, de legalább nyugodtan alszom igaz , hogy csak kis haszon de legalább az enyém.Ezek a rohadék aljas tolvajok még nevet is adtak maguknak , FEHÉR GALLÉROS TOLVAJ BÜNÖZŐK….. Nyomorítsa az Isten a bilire mindegyiket a választások napján egy életre, URAM legyen meg az akaratom…. Üdv. minden becsületes embernek. Adorján I .

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
BÖSZMEFOGÁS – versike a választásra
Morvai Krisztina: 30.000 – Köszönöm!
Kendőzetlen gondolatmenet történelmünk, jelenünk és jövőnk alakíthatóságának tükrében!
Close