Emberrablás nagyban – avagy terrorállam-e Ukrajna?

A „Wagner” orosz magánhadseregnek, szerte a világban, meglehetősen rossz híre van. Harcosaik egy része harcolt a Donbasszban is, akiket Ukrajnában egyenesen szörnyű háborús bűntettekkel vádolnak.

Innen jött az ukrán titkosszolgálat nagy ötlete: megpróbálni előcsalni oroszországi tartózkodási helyükről, valamiképpen elfogni, Ukrajnába vinni és ott egy kirakatperben bíróság elé állítani őket. Nyitottak tehát egy fal közvetítő irodát, és latin-amerikai munkát ígértek a jelentkezőknek: fegyveres őrző-védő feladatot egy venezuelai olajvállalatnál.

A hirdetésre mintegy kétszázan jelentkeztek. Céljuk érdekében az álcég feltételül szabta, hogy a pályázónak legyenek harci tapasztalatai egy valós fegyveres konfliktusban. Ezzel kapcsolatban alaposan ki is kérdezték a jelentkezőket. Így kiderült, hogy szép számmal vannak olyanok, akik megjárták a Donbasszt. Mikor elég jelentkező gyűlt össze, kiválogattak 33 embert, és, első csoportként, útnak indították őket. Ügyeltek, hogy ne legyen feltűnő a dolog, és a 33 ember között volt azért öt olyan, akik nem voltak a Donbasszban. Ugyanakkor nyolcan közülük a Donbassz szülöttei voltak (akik Kijev szemében mindmáig ukrán állampolgárok). Rájuk különösen keserves hátralévő évek vártak volna, ha sikerül az SZBU, és a CIA közös terve.

Mindez a nyáron, július végén történt. Mivel a járvány miatt a világ repülőterei Moszkvából nem fogadtak járatokat, Minszkből viszont igen, ezért július 25-re a fal kiközvetítő cég megvette a repülőjegyeket, Isztambul felé (megint csak a járvány miatt csupán isztambuli tranzittal lehetett eljutni Latin-Amerikába [Havannába]). A Minszk és Isztambul közötti járat ukrán légtérben repül egy jó darabig. Erre épült az SZBU terve. Egyik ügynökük, már a légtérben, szívrohamot színlel, ami miatt a gép Kijevben megszakítja az útját. Ahol persze a titkosszolgálat emberei várták volna a gépet, és lefogták volna a 33 oroszt. Terveik szerint az elfogottak egy részét összefüggésbe hozták volna a 2014 júliusában a Donbassz fölött lezuhant maláj utasszállító gép lelövésével is. A tervből azonban valami kiszivároghatott. A belorusz határon az orosz hatóságok tüzetes átvizsgálásnak vetették alá a 33 embert szállító buszt. Ami miatt (szerencséjükre) lekésték az isztambuli gépet. A fal cég csak 30-ára tudott úgy helyet szerezni, hogy a 33 ember egyszerre utazhasson. Addig a 33 embernek egy Minszk környéki szanatóriumban szereztek szállást.

A csoportos emberrablási akciót a nyugati – így az amerikai – titkosszolgálatokkal közösen szervezték. Az utóbbiaknak azonban váratlanul „jobb” ötletük támadt. Sikeresen elhintették a belorusz titkosszolgálatokkal, hogy a 33 embert Lukasenkó elnök megdöntésére, az augusztus 9-én esedékes választások megzavarására, ennek érdekében terrorcselekmények végrehajtására küldték. Az amerikaiak célja az volt, hogy végképp összeugrasszák egymással a két országot.

A belorusz titkosszolgálat ezért a július 28-ról 29-re virradó éjszaka a szanatóriumban lecsapott az oroszokra.

Lukasenkó pedig tombolt. Egy, az SZBU-val közismerten, nyíltan vállalt kapcsolatot tartó ukrán tévésnek adott interjújában félreérthető nyilatkozatot tett arról, hogy kész kiadni a 33 oroszt Ukrajnának (erről az előzetes tárgyalások már meg is indultak az ukrán, illetve a Nyugat-barát miniszter által irányított belorusz külügyi tárca között).

A 33 orosz vallatása közben fizikai erőszakot ugyan nem alkalmaztak, de idegi-lelkit annál inkább. A szerencsétlen embereket 15-20 évi börtönnel (sőt, halálbüntetéssel) illetve azzal fenyegették, hogy kiadják őket Ukrajnának, ha nem vallanak. Magának Putyin elnöknek kellett személyesen közbelépnie, hogy megmentse állampolgárait, valamint a két ország kapcsolatait – illetve tisztázódjon az az elhintett rágalom, hogy az orosz titkosszolgálat Lukasenkó eltávolításán dolgozna.

Így ugyan most hoppon maradt mind az amerikai, mind az ukrán titkosszolgálat – de az ügynek, a mostaninál kedvezőbb időpontban nyilván lesz folytatása. Putyin a sértéseket akár évtizedekig is észben tartja. És törleszt is. A maga módján, persze.

Ugyanaznap kísérelte meg az ukrán titkosszolgálat, hogy, 200 ezer dollárért fölbérelt alvilági alakokkal, Moszkva környékén elraboltassa „a népfelkelők egyik parancsnokát”. Akinek nevét mindmáig nem hozták nyilvánosságra. A potenciális áldozattal készített tévéinterjú során azonban, noha háttal állt, hátulról így is fölismerhető volt: Alekszandr Borodáj, a Donyecki Népköztársaság első [orosz állampolgárságú] miniszterelnöke. „Fejedelmi vad” lehetett volna a lelőtt maláj utasszállító gép ügyében Hágában kínlódó, Oroszország elleni koncepciós perben.

https://cdn22.img.ria.ru/images/07e4/08/14/1576020254_0:0:640:360_1024x0_80_0_0_595ee6d7527f498ec38498b109855a3c.jpg

A per akadozik, a vád állításait sorozatban érik az újabb és újabb csapások, és ezek az állítások már ezer sebből véreznek. Ami számukra nagy baj. Mert nemcsak Oroszországot akarják vele lejáratni, elérni háborús bűnösként történő kiátkozását. Hanem mert annak veszélye fenyeget, hogy egy kiterjedt összeesküvésre derül fény, amiben jó néhány nyugati állam, politikus is részt vett.

Többek között a most hivatalba lépő amerikai elnök korábbi főnöke, továbbá a jogállamiságot rajtunk folyvást számon kérő, ám azon most elbukott holland miniszterelnök. Az összeesküvés másik célja volt: a gép lelövésének bűnét Oroszországra és az általa támogatott donyecki népfelkelőkre kenni, ami felhatalmazást adott volna a NATO fegyveres beavatkozására, a Donbassz szabadságharcának nemzetközi intervencióval történő vérbe fojtására.

Csikós Sándor

NewsFront – Nemzeti internetFigyelő (NIF)